Álmatlanság:
Másnéven: Insomnia.
Alvással töltjük napunk egyharmadát, a kielégítő alvás nélkülözhetetlen a megfelelő fizikai állapothoz és a jó közérzethez. Az insomnia (álmatlanság, elégtelen alvás) többé-kevésbé tartós alvási probléma, amely során az adott személy úgy érzi, hogy az alvása zavart, illetve nem pihentető. Az alvászavar kihat a nappali éberségre és a hangulatra is, ily módon memória- és koncentrálási zavarhoz, fáradtsághoz, depresszióhoz vezethet, rontja a munkahelyi teljesítményt, megnöveli a balesetek valószínűségét. Leggyakrabban az alábbi alváspanaszok fordulnak elő: nehezen alszik el, az éjszaka során gyakran felébred (felületes alvás), és nehezen tud újra elaludni, kora reggel spontán felébred, az alvást követő nap fáradt. Felmérések szerint a felnőttek egynegyed része számol be alkalmankénti insomniáról, 10 százalékuknál pedig az insomnia súlyos, kezelést is igénylő probléma. Az insomniák többsége másodlagos (szekunder, szimptómás, tüneti), azaz valamilyen testi vagy lelki betegség, pszichés állapot, kémiai anyag, életmódbeli vagy környezeti tényező a kiváltó oka. Legtöbbször egyidejűleg többféle faktor is felelőssé tehető az insomnia előidézésében. A primer (elsődleges, önálló) insomniák ritkák, ezek hátterében magyarázó ok nem található.

Depresszió:
Az unipoláris depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az “unipoláris” azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság.

Stressz:
Korunk egyik legfőbb megbetegítő faktora.
Talán nem is vesszük olyan komolyan, mint amennyire kellene. Sokat beszélünk ugyan róla, s bár gyakran nem is kellenek hozzá különleges praktikák, mégis keveset teszünk a feloldására. Legtöbben már csak akkor kapnak észhez, amikor elgyötört testük tucatnyi tünettel jelzi, hogy valamit most már igazán változtatni kellene.
Általában akkor lép fel a szervezetünkben erős stresszhatás, ha nem tudunk megbirkózni a ránk váró feladatokkal, terhekkel, változásokkal, vagy nem tudunk megfelelő ütemben igazodni azokhoz. A stressz foka persze összefügg a kiváltó vagy fenntartó eseménnyel is, ám sokkal nagyobb mértékben függ a mi hozzáállásunktól, az adott helyzetről alkotott elképzelésünktől, illetve attól, ahogy reagálunk rá, vagy hogyan éljük meg azt.