Izgulunk, aggódunk, félünk, szorongunk. Ki ezért, ki azért. A stressz legfenyegetőbb kiváltó oka manapság a létbizonytalanság. Jó hír, hogy a káros hatások ellen tudatosan védekezhetünk.

“Tele vagyunk feszültséggel – ám ez nem mindig baj. Kétféle stressz létezik ugyanis” – mondja Sasvári Rita klinikai szakpszichológus. “Az egyik a káros fajta, amelyet Selye János, a híres orvosprofesszor elnevezésével élve distresszként emlegetünk. A másik a pozitív stressz: a lelkesedés, az örömérzet, a kíváncsi várakozás, a jó értelemben vett lámpaláz.” Ez utóbbi testi tünetei a szapora légzés, az erős szívdobogás, a gyomorremegés. A pozitív stresszre szükségünk van, különösen a nagy teljesítményekhez. Ezt érzi a színész a színpadra lépéskor, a diák a vizsga előtt, a fiatalember az állásinterjún. Tavasszal ugyancsak pozitív stressz tölti el a lelket. A hideg, a sötétség után előbújik a nap, a fény pedig jókedvre hangol. A régiek a telet elűző népszokásaikkal, például a farsangi rítusokkal mindezt tudatosan élték át.

“A distressz viszont megbetegíthet” – figyelmeztet a szakpszichológus. “Főként akkor, ha tartósan vagyunk neki kitéve.” Az persze a személyiségen is múlik, ki miképpen reagál rá. Az “A” típusú személyiséget hosszú távon a szívinfarktus fenyegeti. Ők az indulatosak, a robbanékonyak, azok, akik hamar felkapják a vizet. A “C” típusú emberek velük szemben inkább elfojtják izgalmukat, magányosan rágódnak problémáikon. Így aztán jó úton haladhatnak a rákos betegségek felé. A “B” személyiségűek a szerencsések. Egészséges pszichéjük segítségével a többieknél jóval könnyebben küzdenek meg gondjaikkal.

Ahhoz, hogy a stresszel szemben hatékonyan védekezzünk, először fel kell ismernünk, mi a bennünk felgyülemlő feszültség forrása. Közismert a szorongás és a félelem közti különbség. Míg az előbbi egyetlen öntudatlan görcsös lebegés, az utóbbinál pontosan tisztában vagyunk vele, miért aggódunk. “Próbáljuk meg racionalizálni, azaz tudatosítani a problémát” – tanácsolja a szekember. “Tegyük fel magunknak a kérdést, mitől rettegünk, és mi történhet velünk, ha az bekövetkezik. Az esetek többségében kiderül: nincs is olyan falrengető veszedelem.” Ha mondjuk attól félünk, hogy elveszítjük állásunkat, mi legyen a következő lépés? Keressünk, mert előbb-utóbb találunk egy másikat. Az igazi gond sokszor nem a külvilágban, hanem bennünk rejlik. Képtelenek vagyunk tudatosítani érzelmeinket, illetve értelmünkkel irányítani őket. Ilyenkor ajánlatos segítséget keresni, hogy feldolgozhassuk a problémát. “A stresszre adott válasz sok más tényezőtől is függ” – teszi hozzá Sasvári Rita. “Szociális helyzetünktől, családi körülményeinktől, emberi kapcsolatainktól. Ha szerető család vár ránk otthon, ha egy igazi társ hallgat meg, sokkal jobbak az esélyeink a stresszel vívott harcban, mint ha egyedül élünk.” Hasonló szerepük van a barátoknak. A vérmérséklet, az életút, a genetika szintén fontos körülmények. Az egyik ember kihívásnak tekinti a stresszhelyzetet, a másik összecsuklik a nehézségek alatt. A problémás család, a megromlott házastársi kapcsolat még veszélyeztetettebbé teszi a kiszolgáltatott személyt. Különösen akkor, ha a magánéleti gondok megfogalmazatlanul vannak jelen.

A stressz ellen különféle öngyógyító gyakorlatokat dolgozhatunk ki. Van, akinek az segít, ha idegen nyelvet tanul. De bizonyos szokások bárkit kiránthatnak a bajból. Kulcskérdés az életmód is. Rendszeres sporttal levezethetjük felesleges energiáinkat. Nem kell drága fitneszbelépőben gondolkodni. Csodákat művel a napi kiadós séta is. Eljárhatunk moziba, kirándulni vagy múzeumokba. Kevesen tudják: a nagy terek még egy festményen is jótékonyan hatnak a pszichére. Az óceán látványa előtt, szemléljük azt bár a vásznon, énünket kicsinynek, a világmindenség szerves részének érezzük. Ez nagyon felszabadító.

A stressz legfenyegetőbb kiváltó oka a létbizonytalanság, amely széles társadalmi rétegeket fenyeget. Önszabályozással, öngyógyítással védekezhetünk ellene. Legyen biztos kerete az életünknek! A napi szokások, a rend megannyi kapaszkodó a személyiség számára. Ha tudjuk, mi a dolgunk kívül, nem fordulunk befelé. Ez a depresszió egyik legjobb ellenszere. Érdemes odafigyelni másokra, amivel eltereljük magunkat a problémánktól. Olvashatunk misztikus szövegeket, hallgathatunk zenét, írjunk, festegessünk. A kreatív tevékenykedés alatt kikapcsolódunk, s utána elégedettek leszünk: lám, ezt én alkottam. Igazi sikerélmény.