Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Testőr kapszula

Fogyjon a 3 testőr kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-től.

Névnap

Ma 2017. december 17., vasárnap, Lázár és Olimpia napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelező. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Címlap Élelmiszerek Gyümölcsök Trópusi diófélék
Trópusi diófélék

Brazildió
Kesu, kesudió
Kókusz, kókuszdió



Trópusi diófélék
A brazildió legfeljebb 50 m magas, örökzöld fa, amelynek felálló törzse csak a felső részén ágazik el. Levelei szórt állásúak. A levéllemez bőrnemű, kopasz, színén fényes, fonákján fénytelen, gyengén hullámos és ép szélű, lándzsás, kihegyezett (max. 36 x 16 cm). A kissé szárnyas levélnyél 20-35 mm hosszú. Csaknem ülő virágai hajtásvégi és levélhónalji, 20-40 cm hosszú fürtben fejlődnek. A virágtakarót egy 8-14 mm hosszú, kétkaréjú, kívül pelyhes szőrű csésze és 6 halványsárga vagy fehér, kb. 3 cm-es, tojásdad szirom alkotja.

Termése:
Vastag, fás, fedővel nyíló tok (pyxidium), amely gömbölyded alakú, és a felső negyedében többé-kevésbé lapított; nagysága elérheti a 16 cm-t, súlya az 1 kg-ot. Megérve a tok kis fedője (kupakja) beleesik a termésbe, és egy körülbelül 1 cm nagyságú kerek lyukat tár fel. A termésfal külső héja vörösesbarna, érdes, fás-parás, kb. 5 mm vastag, megérve repedezett kéreg (epikarpium és mezokarpium), belső héja a kemény, fás, világosbarna, legfeljebb 1,5 cm vastag endokarpium. A nagy termésüregben a megnyúlt virágtengelyből alakult fás, bunkó alakú központi oszlop körül 10-25 mag rendeződik el több sorban. Ez a paradió, amely keresztben háromszögletű, körvonala kissé hajlott, elliptikus, mérete legfeljebb 6 x 3 x 2,5 cm. A paradió nagyon kemény, friss maghéja szőrös, szemölcsös-ráncos és fahéjbarna, az általa körülzárt fehér és szilárd magbél nagyon kellemes, édeskés, dióízű. A termések virágzás után kb. 15 hónap múlva éretten lehullnak a fáról; magvaik a tok kis nyílásán nem tudnak kijutni. A rágcsálók (agutik) vagy csak a termésfal elkorhadása szabadítja ki őket.

Felhasználása:
A tápláló, finom magbél, amely zsírban és fehérjében gazdag, csupán néhány hónapig tartható el, édességekbe vagy süteményekbe teszik. A magolaj kiváló, de kevéssé eltartható zsiradék élelmiszerekhez, továbbá nagy értékű technikai olaj.

Termése:
Elterjedése: Az Amazonas-medence és Guyana esőerdeiben honos. A faj természetes előfordulási területén kívül nem vagy csak gyéren terem.

Termése:
Termesztése és betakarítása: A nagy állományokban megjelenő fát mind ez ideig csupán csekély méretekben termesztik; csaknem a teljes termés a vadon élő példányokról származik. A terméseket főként indiánok gyűjtik össze, miután a fáról lehullottak.

Termése:
Rokon fajok: Éppen ilyen pompás héjas gyümölcsöt szolgáltatnak a Lecythis nemzetség ugyancsak Amazóniában növő fafajai is, például a nagyon nagy termésű krémdió (L. pisonis Camb.) és a majomcsésze (L. minor). E fajok fás tokjai nagyméretű fedőjükben különböznek, amely éréskor a központi fás termésorsóval együtt hullik le, és széles nyílást tár fel a termésen.

Kesu, kesudió, akazsu

A kesu legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez fordított széles-tojásdad, lekerekített vagy ékvállú, 10-20 x 7-12 cm nagyságú, durva-bőrnemű, kopasz, ép szélű; a levélnyél 1-1,2 cm. A virágok (porzósak és hímnősek) hajtásvégi terebélyes, soktagú, ernyőszerű virágzatban fejlődnek. Az 5 szirom halványsárga, rózsaszínű csíkokkal tarkított, szálas, 7-9 mm hosszú; a 10 porzóból egy mindig termékeny, és 3-szor hosszabb a többinél, amelyek gyakran sterilek.

Termése:
A "kesudió" 1 magvú, bab vagy vese alakú, görbült, dióhoz hasonló 1,5-2 cm hosszú csonthéjas termés. Héja fás, szürkésbarna, sima, a mezokarpium csípős, maró hatású, mérgező olajat (kardolt) tartalmaz, amely erős bőrirritációt okoz. (Vigyázat!). Hevítés után a már ehető, gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag dióbélszerű, viszonylag lágy állagú és édeskés ízű. "Kesualmának" a kocsányból alakult, éréskor erősen megduzzadt, 5-10 cm nagyságú, körte alakú, lágy húsú, lédús, zamatos, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú, sárga vagy vörös héjú áltermést nevezzük, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb "dió".

Felhasználása:
A kesudiót olajban úsztatva vagy iparilag forró levegővel pörkölik, utána a csonthéjat (belső termésfalat) eltávolítják. A jóízű, tápláló, nyersen mérgező mag mintegy 45% olajat és 20% fehérjét tartalmaz. Sózva vagy cukrozva fogyasztják, és süteményekbe, édességekbe is bedolgozzák; a kelet-ázsiai konyhában a pörkölt magok zöldségként vagy fűszerként is szerepet kapnak. A magokból jó étolajat préselnek . A C-vitaminban gazdag, finom kesualmát nyersen gyümölcsként, puhítva zöldségként fogyasztják, lekvár, zselé és szirup is készül belőle. Édeskésen savanyú levéből frissítő italokat, bizonyos vidékeken bort (kajubort) és ecetet is készítenek. Az áltermés héjának olaját a népi gyógyászat szemölcs és tyúkszem ellen alkalmazza, továbbá a termeszhangyák támadása ellen favédő szerként szolgál. Értékes ipari olaj is, amelyből többek között festéket, lakkot, gumírozóanyagot, fékbetéteket és ragasztóanyagokat állítanak elő. A kesualma leve hűlések ellen, továbbá hashajtó szerként is hatásos. A fa fiatal leveleit és hajtásait zöldségként készítik el. A sérült fatörzsek sárgás, gumiszerű, antiszeptikus anyagot (akazsugumit) választanak ki, amely könyvkötőenyvként szolgál.

Elterjedése:
A szemiarid területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.

Termesztése és betakarítása:
A kesut trópusi klímában mintegy 1000 m magasságig ültetik, a szárazságnak legellenállóbb, igénytelen fák legjobban azokon a forró vidékeken tenyésznek, ahol évente több hónapos száraz évszak adódik. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják, és kertekbe vagy ültetvényekbe telepítik. A kesualmákat a kesudiókkal együtt érett állapotban szedik. Ha csupán a diót "szüretelik", akkor lehullásuk után összegyűjtik. A növények 3-5 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák 5-50 kg "diót" produkálnak. A kesualma csak néhány napig tárolható.

Rokon fajok:
Az Anacardium rhinocarpus DC. (Venezuela, Guyana) és az Anacardium giganteum Hancock (Venezuela) fajok szintén ehető terméseket fejlesztenek, de nem termesztik, és csak helyenként használják fel.

Kesu, kesufa, a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein elterjedt örökzöld cserje vagy kis fa. Termékeny talajon, magas páratartalom mellett magassága elérheti a 12 m-t. A növény főként valódi termése, a kesudió miatt fontos, de fája is felhasználható ládák, csónakok, faszén stb. készítésére, valamint a gumiarábikumhoz hasonló mézgát nyernek belőle. A növény erősen mérgező levelei és terméshéja érzékeny bőrön kiütéseket okozhat. Nagy, vastag babhoz hasonló termésének mérete ritkán haladja meg a 2,5 cm-t, kialakulása szokatlan módon történik. Egyik végével látszólag erősen belesüllyedt a kesualma - a körteszerűen megvastagodott kocsány - csésze felőli végébe, amely mintegy háromszor akkora, mint a kesudió, színe pirosas vagy sárga. A kesualmát a helybéliek italok, lekvár és zselé készítésére használják. A kesudió héja kettős, a külső sima, üvegszerű, vékony, kissé rugalmas, de merev, érés előtt olajzöld, éréskor vörösbarnára színeződik. A belső héj keményebb, és más diófélékhez hasonlóan fel kell törni. A két réteg között hólyaghúzó hatású barna olaj halmozódik fel, ezt kenőanyagként, rovarirtó szerként, valamint a műanyaggyártásban használják fel. Dél-Indiában a jellegzetesen ízletes kesudióval sokféle szárnyas- és zöldségételt ízesítenek. A kesu termését kézzel szedik, a diót az almáról leválasztják, és napon szárítják. Némely helyeken a szárított diót parázson pörkölik, így a külső héj a hő hatására széttöredezik, és a mérgező olaj szabaddá válik. Az olaj hamar lángra kap, füstje szem- és bőrsérüléseket okozhat. A fejlettebb pörkölési módszerek során a mérgező anyagokat pörkölőhengerekben hatástalanítják. Pörkölés után a belső héjat kézzel feltörik, és az embrión maradó maghéjat ismételt hevítéssel távolítják el. A kesu Közép- és Dél-Amerika trópusi részein őshonos. A XV. században portugál misszionáriusok vitték Kelet-Afrikába és Indiába, ahol az alacsonyan fekvő, tengerparti területeken hamarosan elterjedt.

Kókusz, kókuszdió
A kókuszpálma legfeljebb 30 m magas, karcsú, többnyire ívben felemelkedő, egyszerű, a levélripacsok által dudorosan gyűrűzött törzset nevel. Szárnyalt levelei elérhetik az 5 m hosszúságot, a levélgerinc erőteljes, a levélszárnyak keskeny-lándzsásak, akár 1 m hosszúak. A virágzatok a levélhónaljakban erednek, felállók. Világossárga buroklevelek borítják be az 1,2-1,8 m hosszú, narancs- vagy szalmaszínű virágzatot, amely seprűszerűen számos csüngő füzérré ágazik el, s amely tövén termős és néhány porzós, a csúcsán porzós virágokat hordoz. A jól kifejlett kókuszpálmák évente 12-15 virágzatot fejlesztenek.

Termése:
Csüngő, gyengén tompa élű, elliptikus vagy tojás alakú csontár, amely akár 30 x 18 cm nagyságú, 1-2,5 kg-os lehet. Az úgynevezett dió a termés gömbölyded kőmagja, amely érett állapotban kemény, fás-rostos, barna héjú, és mintegy 20 cm nagyságú. Az alapján 3 kör alakú csírapórust látunk, amelyekből csak az egyik marad olyan vékony falú, hogy a csíranövény átszakíthatja. A maghéj a nagyon kis embriót zárja körül, és egy nagy üreget, amelyet egészen az érésig speciális tápfolyadék, a kókuszvíz tölt ki, és amely kellemes, édeskés ízű. A kókuszvízből zsiradékok épülnek be az érés idején kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél. Száraz állapotban 60 - 70% zsiradékot tartalmaz; kezdetben lágy, és csak a betakarítás és száradás után szilárdul meg, amikor a kókuszvíz lassan eltűnik. Visszamarad a levegővel töltött üreg, amely a diónak kitűnő úszóképességet kölcsönöz. A "diót" vastag, erősen rostos terméshús és egy bőrnemű, sima, kissé fényes, először zöld, érett állapotban sárgás vagy narancssárga kéreg veszi körül. A kérget és a rostos köpenyt rendszerint eltávolítják, mielőtt a kókusz a piacra kerülne. A kókuszdiók a virágok megtermékenyülése után 9-12 hónap alatt érnek be.

Felhasználása:

A kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek. A fiatal termések ízletes, édes kókuszvize nagyon kedvelt üdítőitalt szolgáltat; közvetlenül a csúcsán felvágott, héjazatlan termésből isszák ki; Ázsiában főzéshez is használják. A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon.

Elterjedése:
Valószínűleg Délkelet-Ázsiából vagy Polinéziából származik, ma világszerte termesztik a trópusokon.

Termesztése és betakarítása:
A kókuszpálma számos fajtáját ültetik kisparasztok házikertjeiben és nagy ültetvényeken. A teljesen napos helyeken, és trópusi klímában tenyészik, legjobban a tengerparti laza talajokon; jól tűri a sót, és nagyon melegigényes. A belső trópusokon a kókuszpálma 1300 m magasságig termeszthető. Bő vízellátást igényel, a hőmérséklet is csak kissé ingadozhat a 27 °C körül. Homokágyakban magról szaporítják: a benedvesített terméseket vízszintesen ráfektetik vagy beássák; a csírázás legfeljebb 14 napig tart. A csíranövény egy éven át a mag nucellusából (magkezdeménybélből) táplálkozik; ez idő alatt elegendő levele fejlődik, hogy a fotoszintézis meginduljon. A kókuszpálmák több mint 80 évig tudnak teremni. Zölden vagy éretten, kézzel szüretelik a termést, Afrika bizonyos részein és néhány csendes-óceáni szigeten a lehullott kókuszt szedik fel a földről, Ázsiában helyenként idomított majmok kúsznak fel a fára "szedőként". Az újabb időkben egyre inkább rövid törzsű fajtákat (pl. 'Golden Dwarf') ültetnek, amelyekről a termés könnyen betakarítható. Rostnyeréshez és kopra előállításához a terméseket néhány hétig tárolni kell.

Cocos nucifera
Dél-Ázsiából származó, ma a trópusokon mindenfelé elterjedt növény. A Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Burmában, Sri Lankán (Ceylonban) és Afrikában folyik termesztése. Hatalmas, gyakran 30 m-es törzsei ívesen meghajolnak. Újabb termesztett fajtái között alacsonyabb változatok is előfordulnak. A Cocos nemzetség egyetlen faját az egyik legszebb pálmának tartják. Virágai nagy, gömbös füzérvirágzatokba tömörülnek. Egy virágzatból 8-10 termés fejlődik. Termése 1-2 kg tömegű (csontár). Csonthéjas termésében a kőmagot vastag rostos réteg veszi körül. A kereskedelemből mi ezt a rostos kőmagot ismerjük. Ennek belső felületére tapad a zsiradékban gazdag szilárd táplálószövet. Folyékony belső állománya kókusztej néven ismert, enyhén opálos, fehérjében gazdag ital. A termések hosszú ideig úszhatnak a tengervízben, így feltételezik, hogy a kontinensek közötti elterjedésében ez a természetes út is szerepet játszhatott. A lehámozott és kettéhasított kőmagot napon szárítják, és utána kifejtik a fehér táplálószövetet. Ez kopra néven kerül a kereskedelembe. Ebből kókuszzsír, őrlemények, szappan- és műanyaggyártási alapanyagok készülnek. A növény minden részét felhasználják; törzse és levele építőanyag, rostjából szőnyegek, kötelek készülnek, a csontos termésfalból dísztárgyakat és használati eszközöket faragnak. A trópusi meleg tengerpartokon fejlődnek szépen. Magvetéssel szaporítják. 6-8 hónap alatt csírázik. A csemeték 10-11 éves korukban virágoznak először. A virágokból 9-11 hónap alatt fejlődnek ki a termések.

Sült zsenge kókuszdió (kelapa bakar)
Maláj útmenti sütődék (warong) kínálatából. Az éretlen kókuszdiókat vashordóban sütik majnem egy óra hosszat. A meleg kókuszlé állítólag nagyon egészséges, a puha húsa pedig könnyen kikanalazható. (A megérett kókuszdió levét rendszerint kiöntik.)

Cocos nucifera L.
Termése:

Csüngő, gyengén tompa élű, elliptikus vagy tojás alakú csontár, amely akár 30 x 18 cm nagyságú, 1 - 2,5 kg-os lehet. Az úgynevezett dió a termés gömbölyded kőmagja, amely érett állapotban kemény, fás-rostos, barna héjú, és mintegy 20 cm nagyságú. Az alapján 3 kör alakú csírapórust látunk, amelyekből csak az egyik marad olyan vékony falú, hogy a csíranövény átszakíthatja. A maghéj a nagyon kis embriót zárja körül, és egy nagy üreget, amelyet egészen az érésig speciális tápfolyadék, a kókuszvíz tölt ki, és amely kellemes, édeskés ízű. A kókuszvízből zsiradékok épülnek be az érés idején kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél. Száraz állapotban 60-70% zsiradékot tartalmaz; kezdetben lágy, és csak a betakarítás és száradás után szilárdul meg, amikor a kókuszvíz lassan eltűnik. Visszamarad a levegővel töltött üreg, amely a diónak kitűnő úszóképességet kölcsönöz. A "diót" vastag, erősen rostos terméshús és egy bőrnemű, sima, kissé fényes, először zöld, érett állapotban sárgás vagy narancssárga kéreg veszi körül. A kérget és a rostos köpenyt rendszerint eltávolítják, mielőtt a kókusz a piacra kerülne. A kókuszdiók a virágok megtermékenyülése után 9-12 hónap alatt érnek be. Felhasználása:
A kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek.

A fiatal termések ízletes, édes kókuszvize nagyon kedvelt üdítőitalt szolgáltat; közvetlenül a csúcsán felvágott, héjazatlan termésből isszák ki; Ázsiában főzéshez is használják. A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon. kopra = sukha narial; khaman (desiccated coconut)
egész kókuszdió = narial (coconut whole)
kókusztej = narial ka doodh (coconut milk)

"Ballari Coconut"
Egészben, napon, a benne lévő kókuszlével együtt szárított kókuszdió. A lé a szárítás folyamán beszívódik a húsába, ettől különlegesen édes lesz. Félbe vágva kaparják ki a belét, reszelik vagy porítják, olyan, mintha cukrozott kopra lenne.

Cocos nucifera L.
Ma-phrao on = zsenge zöld kókuszdió A kókuszpálma feltehetően Polinéziából származik, de ma már a trópusi partvidékeken mindenütt elterjedt. A kókuszdió tulajdonképpen ennek a pálmának a magja. Ezt a magot egy vastag rostos burok veszi körül, amely az éréssel sárgára színeződik. Ezt a burkot eltávolítják, így e nélkül kerül Magyarországra a kókuszdió. A benne lévő folyadék nem az igazi ízletes kókusztej, mivel azt az éretlen, zöld kókuszban találhatjuk meg. A kókusz frissességének egyik jele, hogy megrázva érezhetjük belső folyadéktartalmát. Hűvös helyen 1-2 hónapig eláll. A kókuszdió egyik végén 3 csíranyílás található. Vásárláskor ezeket ellenőrizzük, hogy ne legyenek lyukasak és penészesek. Ezeken a pontokon könnyen kifúrható, vagy nagyobb szöggel átlyukasztható a héj. Az így kapott lyukakon kifolyatjuk a kókusz levét. Ezután a kókuszt konyharuhába tekerjük, és kemény alátétre helyezve kalapáccsal feltörjük. A töredékekből kés segítségével kipattintgatjuk a fehér bélszövetet (copra). Ezen a bélszöveten barna hártya található, amit nem szükséges eltávolítani. Amennyiben csak később fogyasztjuk el a kókusz belső állományát, érdemes vízben, hűtött körülmények között tárolni (max. 1-2 nap), így elkerüljük a kiszáradását.

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári üröm kivonat