Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Testőr kapszula

Fogyjon a 3 testőr kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-től.

Névnap

Ma 2014. július 31., csütörtök, Oszkár napja van. Holnap Boglárka napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelező. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Címlap Testmozgás Téli sportok
Téli sportok

Mennyire veszélyes a síelés és a snowboard?

A felkészületlenségből van a baj

A statisztikák szerint eléggé veszélyesek, de kevés sporttevékenység mozgat meg ilyen jól, ráadásul tiszta levegőn, gyönyörű tájakon. Lebeszélés helyett - hiszen nagyon egészséges - inkább rábeszélés a baleset-megelőzésre.

Kora reggel egy szlovákiai sípályán. Itt is, ott is magyar szó hallatszik. Ennyien itt? Bizony, becslések szerint telente többszázezren kelünk útra külföldre, hogy hódoljunk az egyre népszerűbb téli sportoknak, miközben már hazai sí- és snowboardpályák is kezdik vonzani közönségüket. Még alig vannak a felvonón, a többség első lecsúszására készül. Sok bámészkodó, cihelődő, kesztyűigazgató, fényképező sporttárs. Csak bemelegíteni nem akar senki. Ha tudnák, hogy az egyik legveszélyesebb tömegsporthoz készülődnek...

Veszélyek számokban
A Sport és egészség című osztrák tanulmányból kiderül, hogy akár a súlyos balesetek számát, akár az okozott költségeket nézzük, a foci és a kerékpározás mellett a havas sportok vezetik a mezőnyt. Évente mintegy 60000 kórházi kezelést igénylő sí- illetve havas sportbaleset történik Ausztriában. Az ugyancsak osztrák Sicher Leben Institut 2001-es baleseti statisztikája szerint, az összes baleset negyede következik be sporttevékenység közben, a halálos baleseteknek 7%-a. A sí és snowboard az igen balesetveszélyes sportok közé tartozik. A lesiklás esetében 1000 főre 16, snowboard esetében 44 baleset jut. A focinak sikerült ugyan leköröznie a snowboardot, de a futballnál nem regisztráltak halálos balesetet. 2006-ban készített osztrák baleseti statisztika adatai nagyon hasonlóak az öt évvel korábbihoz, elenyésző a változás. A számokból az is kiderül, hogy a síelésnél és boardnál a sérülések 11-11%-a fejsérülés. Míg a hódeszkások csaknem 50%-ban a kezüket vagy karjukat törik, addig a sízőknél a lábsérülések viszik a pálmát nagyjából ugyanilyen arányban.

Kikért jönnek a mentők?

Magyar adatokat nem sikerült felkutatni. Mindenesetre az osztrákoktól megtudhatjuk: egyértelmű, hogy síelni érkező külföldi vendégeik körében történik több súlyos kimenetelű sí- és boardbaleset, saját állampolgáraik biztonságosabban művelik a téli sportokat. A legtöbb baleset olyan helyzetekből adódik, amelyek elkerülhetőek lennének a sportolás előtt, alatt és után. Alapszabály, hogy megfelelő felszerelésben, pihenten, edzetten, bemelegítve és csak tudásunknak, lécbiztonságunknak megfelelő pályára szabad felmenni: ahonnan biztonsággal egyedül is le tudunk majd jönni.

Karbantartott lábravalót!
A felszerelés nem két fillér, mégsem ezen spórolunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rosszul karbantartott felszerelés okozza a legtöbb lábsérülést. A léceket a kirándulás előtt időben meg kell éleztetni, hogy irányíthatók legyenek jeges, egyenetlen pályán is. A sítalp-karbantartás 2500-5000 forintot tesz ki, de főként biztonsági szempontból megéri. Új, kipróbálatlan bakanccsal nem tanácsos többnapos túrára vállalkozni. Ha kényelmetlen, inkább másikat kell kölcsönözni. Ellenőrizni kell azt is, hogy a megfelelő súlyú emberre és sítudásának megfelelő erősségűre legyen állítva a kötés. Nem elég, ha a bakancs csak beleillik. A felcsatolt bakancsot oldalról megrugdosva meg kell bizonyosodni, hogy túl kicsi erőhatásra nem, de nagyra már kiold. A laza és túl erős kötéserősség egyaránt veszélyes. Kölcsönzőben is ellenőriztethetjük, de ha például túl laza, annak legkésőbb a pálya tetején végzett bemelegítéskor ki kell(ene) derülnie...

Mellesleg elmarad az izomláz
Az edzett síelő mindenképp biztonságosabban veszi az akadályokat. "Sokkal jobban élvezem, sikerélményt ad, ha nem fáradok el olyan hamar, és a buckás részen is le tudok jönni" - mondja az egyik hölgy a pálya tetején, aki mégsem rest bemelegíteni. Azután bevallja, hogy bár rendszeresen sportol, külön a síelésre edzeni már nem volt ideje. Itt már csak röpke bemelegítés, sőt, inkább nyújtás következik. Orvosok és sportolók a megmondhatói, hogy a helyesen végzett stretching tökéletes ellenszere az izomláznak. Ha hosszú évek óta elmaradhatatlan társa volna, itt az ideje, hogy kipróbálja, milyen a síszünet nélküle. A stretching nem fáraszt, csak a síelésnél használt izmok feszülését kell érezni. "A leginkább igénybevett izmok természetesen a comb és vádli izmai, na és a hátizmok - sorolja Emhő Réka, volt magyar öttusabajnok, úszás-, aerobic- és síoktató. - Minden izomcsoportot kétszer tegyünk ki a feszülésnek, ehhez felváltva végezzük jobb- és baloldali tagjaink nyújtását, miközben az ellenoldali izmokat is aktiváljuk."

Az időben elkezdett edzés
Hogy erőnlétbeli hiányosságok kevésbé szabjanak határt az élvezetnek, íme néhány gyakorlat a rendszeres felkészüléshez. Ideális a heti három edzés, a minimum a heti egy, nyolc héttel a síszabadság előtt kellene kezdeni... Bemelegítésnek összesen két perc térdemeléses, majd sarokemeléses futás, végül szökdelés; minden második ugrás után a lábak keresztezésével, hol a jobb, hol a bal láb legyen elől. Következzék az erősítés. Minden gyakorlatot 15-ször kell ismételni: Csípőre tett kézzel, egyenes, kissé előredöntött háttal kisterpeszben guggoljunk le félig, azaz rogyasszuk be a lábunkat, majd egyenesedjünk fel. Azonos kiinduló helyzetből csak a sarkat emelgessük. Fél lábon a másik lábat emelgessük oldalra. Könyöklős fekvőtámaszban cserélgessük a támaszkodó lábat.

A boardozóknak kiegészítésül:
Szökdelés, a felsőtest mindig előrenéz, de a csípőt és a lábakat ugráskor forgassuk jobbra, illetve balra. Háton fekvés, lábak talppal a földön, fel kell emelni a feneket, majd a támaszkodó lábakat cserélgetni. Jó hát- és hasizom erősítésre. Végül nem árt a combizmokat is kitartásra edzeni. Síelőknek tojásülés, boardosoknak, az egyik láb legyen kicsit előrébb, így kell maradni két percen át!

"Az edzés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés - mondja a síoktató. - Sajnos nem szokott elegendő idő jutni a felkészülésre. Ilyenkor legalább arra kellene figyelni, hogy a síizmokat kezdjük el mindennapi tevékenységeink közepette intenzívebben használni. Lift helyett ott a lépcső, és remélem, nem botránkoznak meg, de... miért kellene leülni a vécére? A tojásülés a legjobb combizom-erősítő. Azt is ajánlom, hogy aki - főleg kezdő! - csak teheti, itthoni síiskolában, akár műanyagpályán is vegyen legalább egy fél- vagy egynapos oktatást. Fontos az alapdolgokat megtanulni, az élezést, hogyan kell párhuzamos léccel felmenni a dombon, az enyhe rézsútsiklást. Ebben az izmok is elkezdenek edződni."

Alattomos fejsérülések
A 11%-nyi fejsérülés rendszerint jól gyógyul, kevés a halálos kimenetelű, de a baleseti sebészek óvatosságra intenek, mert lehet alattomos fajta. Többnyire nem látszik külső sérülés, sőt panaszok sincsenek. Fölöslegesnek tűnhet, a bukás után mégis a legjobb kórházba menni, hogy orvos döntse el a teendőket. Rendszerint hamar alábbhagynak az enyhe agyrázkódás jelei, a fejfájás, szédülés, elmúlik a rövid emlékezetkiesés. Ha viszont az első 24 órában agyvérzés, zúzódás miatt hirtelen komolyra fordul a helyzet, csak kórházban lehet ellátni. Az orvosok ezért egy napra szeretik megfigyelésre a kórházban tartani a sérültet. A fejsérülések 85%-a megfelelő bukósisak viselésével kivédhető. Ugye, elég érv mellette? Olaszországban a 14 év alatti gyerekeknek már kötelező. A gondozott pályák és a carving-technika nagysebességű száguldozásra csábít, talán ez lehet az oka, hogy a fejsérülések száma egyelőre nő.

Lavinaveszély
A szűz hó csábító, de csak kevés magyar síelő tud bánni a léceivel a mély hóban, s van hozzá kellő erőnléte. A puha paplannak látszó hótömeg kegyetlen csapdává válhat. Nem is beszélve a pályákon kívül hóval álcázott szakadékokról, letörésekről és a lavinaveszélyről. A tapasztalt helyiek a pályán kívül el sem indulnak lapát, szonda és lavina-adóvevő nélkül, ami szükség esetén a hó alól is jelt adhat a keresőknek. Walter Würtl, az osztrák hegyimentőktől elmondta; Ausztriában a 2006-2007 telén 198 embert ért lavinaomlás, 91-et túra, 67-et síelés, 29 snowboardozás közben. 100 lavina által teljesen betemetett emberből csak 56-ot sikerül megmenteni. Sokan egyszerűen alábecsülik a veszélyt. A kijelölt pályákra csak ritkán érkezik lavina, illetve ha mégis, kisebb hótömeg kerül rá.

Az álmos sofőr vészjelei
A többnapos síelés idején a fáradtságtól kellemesen elzsibbadva lehet a legjobbakat aludni. Mégis, ha csak egy-két napra kerekedik föl valaki, és első nap korán akar a pályára érkezni, lehet, hogy már a pályán álmos lesz. Az álmosság az egyik fő veszélyforrás. A normál napi ritmus szerint ebéd után leesik a vérnyomás, elálmosodunk, s lám, a síbalesetek többsége is koradélután következik be. A balesetveszélyt mérséklendő ebédre ne együnk sokat, egy-egy szendvics, kocka csoki, müzliszelet, egy kis tányér leves vagy kakaó elég. Inkább a reggeli legyen kiadós, s vacsoránál fogyasszunk több energiapótló étket.

Ugyancsak veszélyes, ha valaki az indulás napján az utolsó percig tartó síelés után ül volán mögé. A kávé, energiaital, hangos zene csalóka ébren tartók, hatásuk elmúltával annál hevesebben tör rá a sofőrre az álmosság. Az együttutazók felelőssége is odafigyelni ennek jeleire: szűknek érzi a sávot, elvéti a kijáratot, nem veszi észre az útjelző táblákat, pislog, dörzsöli a szemét, ásítozik, hunyorog, nyújtogatja a nyakát, hátát, fészkelődik. Ha bárki a kocsiban ilyen jelekre lesz figyelmes, szünetet kell tartani, meg kell állni, s ha lehet, más vegye át a kormányt. Van, aki hajlamos a hősködésre, váltig állítja, hogy nem álmos. Ilyenkor inkább vállalni kell a konfliktust, semhogy esélyt adjunk a balesetre. Hogy tartsuk távol az álmosságot? A vezetés előtti éjszaka aludjunk sokat, a pályán senki ne hajtsa magát a végsőkig. A vezetés napján mellőzzük az alkoholos kortyokat. Aranyszabály, hogy az úton kétóránként vagy 200 kilométerenként kell szünetet tartani, ilyenkor ki kell szállni, és alaposan megmozgatni a tagokat. A túlfűtött kocsi álmosít, ha pedig a hideg miatt túlságosan be vagyunk bugyolálva, akadályoz az ébren tartó mozgásban, marad tehát az arany középút

Ha mindent végigolvasott és megszívlelt, nyugodt szívvel kívánunk élvezetes síelést!

Dátum: 2008. február 6.
Szerző: Máriáss Márta

Korcsolyázás és egészség
Fittségünk, egészségünk szempontjából a korcsolyázás rendkívül jó hatással bír. A korcsolyázás fokozza a stresszel szembeni ellenállóképességünket egyrészt azzal, hogy a szabad levegőn végzett intenzív testmozgás serkenti a vérkeringést, a légzőrendszert és az immunrendszert, másrészt emlékezetes élményt, társas kikapcsolódást nyújt. Ha a kezdeti tapasztalatok és a jótékony utóhatások rendszeres korcsolyázásra ösztökélnek és fokozatosan haladunk mind a terhelés, mind a technikai elemek elsajátítása tekintetében, akkor edzettebbé és egészségesebbek válhatunk a korcsolyázással. Na meg persze gazdagabbakká . mármint nem anyagilag, hanem olyan emlékekkel, élményekkel töltekezve, amelyeket csak azok élhetnek át, akiknek van merszük kipróbálni, és ki is tartanak, hogy ezt a remek érzést megtapasztalják. Aki egyszer átadja magát a siklás örömének, az hamar beleszeret, ugyanis mozgása a gyakorlás révén látványos fejlődésen megy keresztül, és a kezdeti nehézségek is hamar megtérülnek, a befektetett munka meghozza gyümölcsét, a megnövekedett önbizalmat és a könnyed mozgás örömét.

A rendszeres korcsolyázás hatása a kondicionális képességekre
A kezdő korcsolyázó hamarabb elfárad, mert még több izmot használ, mint amire szüksége lenne, idővel azonban koordináltabb lesz a mozgás, és célszerűbb lesz az izmok használata is. A jégkorcsolyázás elsősorban a láb izmait (vádli, comb), valamint a farizmot dolgoztatja meg. Emellett a bonyolultabb mozdulatokhoz szükséges karmunka megdolgoztatja a váll és a törzs izmait is. A terhelés jellege helyes technika esetén dinamikus, mert az anatagonista izmoknak mindig van lehetőségük az átmeneti ellazulásra. Heti 3X1 óra folyamatos, megfelelő intenzitású korcsolyázás jótékonyan hat az állóképességre. A váltakozó intenzitású terhelés pl. fogócska, hokizás, oktatási óra ügyességi feladatai eredményeképp felnőtt korban is fejleszthetők, szinten tarthatók a kondicionális képességek.

Ha már elkezdtük, ne elégedjünk meg ennyivel!
Számos továbbfejlődési lehetőségünk kínálkozik a jégkorcsolyában. Akik a korcsolyázási tudásukat komolyabb szintre kívánják juttatni, azoknak érdemes belekóstolniuk a versenysportba, vagy kipróbálniuk magukat egy haladóbb szinten is. A műkorcsolyában ma nagyon magas elvárások vannak (mozgásügyesség és ritmusérzék) és nagyon korán (3-5 év) kell kezdenie annak, aki eredményeket szeretne elérni. A jégtánc később is elkezdhető (akár felnőtt korban is), bár előny, ha valaki már parkett táncokban jártassággal bír és korcsolya is többször volt már a lábán, mint tyúkszem. A jégkorong és jéglabda (bandy) csapatsportok, ahol nem csupán az egyén technikai tudása mérettetik meg, hanem egy egész csapat együttműködése a közös célok érdekében - természetesen mindez a jégen történik ütőkkel, és cél a korong vagy a labda kapuba juttatása. A gyorskorcsolya és annak rövid távú változata a short-track szintén kedvelt sportágak, míg az előbbiben a monotóniatűrés és az erő jó beosztása a fontos, addig a másikban megnő a jó helyzetfelismerés, robbanékonyság szerepe is.

Balesetmegelőzés

A balesetek nagyrészt megelőzhetők, ha pár alapelvre odafigyelünk.

Ha sokat korcsolyáztunk és a fáradtság első jeleit észleljük, ne akarjunk ilyen állapotban már újat, rizikósat gyakorolni.

Kerüljük a túlzott önbizalmat, ne akarjuk felvágni mások előtt olyan trükkel, amiben még nekünk sincs kellő rutinunk, mert túl nagy árat fizetünk érte, ha agyrázkódással kórházba kerülünk, barátaink aggódnak, ahelyett, hogy együtt jól éreznénk magunkat.

Ha kezdők vagyunk és társaink csupa jóindulatból, a nagyobb sebesség és élvezet kedvéért minket tolni, húzni vagy éppen körbe forgatni készülnek, inkább beszéljük le őket róla, mert könnyebben elvesztjük az egyensúlyunkat, sokkal ügyetlenebbül esünk, mint akik már rutinosak.

Legyünk körültekintők a jégre lépéskor, mert a kis egyenetlenségek és hepehupák is kellemetlen esésekhez és sérülésekhez vezethetnek, továbbá ügyeljünk rá, hogy vegyük le az élvédőnket, mielőtt a jégre lépnénk.

A kesztyű a legfontosabb védőfelszerelés, ami elesés esetén az ujjainkat hivatott megvédeni, hogy azt nehogy levágja mások korcsolyája, így csak megnyomódik, ami szintén fáj, de legalább nem jár komoly következménnyel.

Ha műkorcsolya pengével ellátott korcsolyánkat hoki korira cseréljük, tudatosítsuk magunkban, hogy nem fog működni tovább az a megállási mód, hogy fordulok egyet és belemélyesztem a hegyét a jégbe, hanem ehelyett ki fog menni alólam a korcsolya és arccal fogok a jégre esni. Tehát mielőtt nagy örömünkben hősködnénk, tanuljunk meg új, hatékony megállási formákat.

Győződjünk meg az alábbiakról, mielőtt elindulnánk korcsolyázni:
1. Megfelelő-e a korcsolyánk mérete?
2. A fűzője, csatja használható-e?
3. Elég éles-e a pengéje?

A korcsolya mérete akkor megfelelő, ha nem ütköznek fel a lábujjaink, a korcsolya orra és a lábujjaink között van kb. 1 cm. Ha ez jóval több, akkor bizony nagy ránk a cipő. A dupla zokni természetesen nem rossz, sőt ajánlott (frottír, sport).

A fűző esetében csak az az apró kellemetlenség szokott előfordulni, hogy a pályán szakad el. A csatok pedig vagy használat közben szoktak megsérülni (célszerű utána ellenőrizni), vagy szállítás közben (érdemes becsatolni, mintha lábon lenne).

Mikor, milyen időközönként kell élezni a korcsolyát? Honnan tudjam, hogy elég éles-e a korcsolyám?
Azok, akik rendszeresen járnak korcsolyázni (egy szezonban 10-szer vagy annál többször) azok bizony nem árt, ha egyszer, esetleg kétszer kiéleztetik egy szezon alatt. Persze, ha nincs élvédőnk és a betonon járkálunk, akkor sokkal hamarabb kimegy az éle. Akkor kell gyanakodnunk, hogy életlen, ha a korcsolyát megvétele óta nem éleztettük ki egyszer sem, ha az élei tele vannak apró csorbákkal vagy szemmel láthatólag le vannak gömbölyödve. Ellenőrizhetjük mindezt úgy is, hogy a korcsolyát a kezünkbe véve (pengével az égnek) hüvelykujjunk körmét finoman nekifektetjük az élnek és lefelé végigsimítjuk, ha elég éles, akkor leszed egy kis szaruréteget a körmünkről. Az életlen korcsolya főképp a jó minőségű tükörjég esetén illúzióromboló, hisz ha még jól is tudunk korcsolyázni, akkor is kellemetlenül szét akar majd csúszni oldal irányban a két lábunk.

Korcsolyázás mint a rehabilitáció eszköze
Számos krónikus betegség rehabilitációjában bizonyult hasznosnak a korcsolyázás. Az asztmatikus megbetegedésben szenvedők kevesebb tünetről számolnak be a rendszeres korcsolyázás eredményeképpen. Az idős sporttársaink mind bizonyítékai e mozgásélmény életerőt fokozó, gyógyító hatásának, betegségeik sokkal kevésbé viselik meg őket, valamint kevesebb a magas vérnyomásos megbetegedés is. Van egy idős sporttársunk, akinek a korcsolyázás adta vissza az életének értelmét 15 éve sclerosis multiplexben (krónikus izomsorvadás) szenved, illetve pont az, hogy nem szenved annyira, mint sorstársai. A speciális nevelési igényű (autista, magatartászavaros, hiperaktív, down-kóros) gyerekek fejlesztésében is sikerrel alkalmazzuk a korcsolyázás nyújtotta együttes élményt. A gyógypedagógusok, gondozók ragaszkodnak hozzá, hogy az iskola hordja a gyerekeket a jégpályára, mert oly nagy szükségét érzik, hogy valami igazán lekösse és lefárassza az amúgy nehezen kezelhető gyerekeket.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edző

Hitek és tévhitek a korcsolyázásról
Ami könnyednek látszik, az egyben könnyű is.
Csodálattal és irigyléssel figyeljük, hogy egyesek milyen könnyed mozdulatokkal haladnak, váltanak irányt, fordulnak elölről hátra, majd vissza . közben meg arra gondolunk, hogy ha ez ilyen könnyű, akkor nekünk is menni fog. De aztán rá kell jöjjünk, hogy bizony a több éves, évtizedes gyakorlat, rutin 10 perces, vagy akár 1 órás gyakorlással nem szerezhető meg, csak rendszeres és fokozatos edzéssorozattal válhatunk profivá.

Aki gyorsan korizik, az egyben jó korizó is.
Van benne némi igazság: aki jól korcsolyázik, gyorsan is tud haladni, azonban ez nem igaz; helytelen technikával ugyan elérhető egy tetszetős csúcssebesség, csakhogy a rutin és a koordináció hiánya ön- és közveszélyessé teheti a korcsolyázót, nem tud másokat biztonsággal kikerülni, lassítani, esetleg hirtelen fékezni, ami növeli a balesetek kialakulásának veszélyét.

Téli nagykabát, hátitáska, bokazokni.
Ezek azok a kellékek, melyek hasznát vesszük a jégpályára való eljutásban, azonban teljességben fölöslegesek a pályán. A nagykabát helyett réteges sportos ruházatot válasszunk, a bokazokni helyett olyat, amely a korcsolya cipő száráig vagy azon túl felér (lehetőleg gyűrődésmentes frottír anyagú). A hátitáskától azért óvakodjunk (főképp, ha kezdők vagyunk), mert a testsúlyunkat hátrafelé húzza, és ha ehhez mi is kissé imbolygunk, akkor könnyebben megeshet, hogy hátra, derékra esünk.

A gyerek attól tanul meg korizni, ha csúsztatjuk a jégen.

Tapasztalataim szerint a gyermek attól nem tanul meg korcsolyázni, hogy csúsztatják, hisz akkor miért is kellene bármit is csinálnia? Ha minden áron mi akarjuk megtanítani, akkor inkább fogjuk az egyik kezét oldalról, a másikat tartsa a másik oldalra kissé maga elé, majd lépegessünk együtt vele a térd emelésével úgy, hogy lépteink hossza ne haladja meg az egy lábfejnyit; ha a lábai szétcsúsznak, akkor kérjük meg rá, hogy zárja vissza vállszélességen belülre V-alakba, és úgy folytassuk. Ha már képesek vagyunk így lendületet venni, akkor megpróbálhatunk a lábfejeink párhuzamossá állításával csúszni.

Minden jégen lehet korcsolyázni...
A műjégpályák ilyen szempontból valóban biztonságosak, azonban nyílt vizeken (tavakon, folyók holtágain) soha nem egyforma vastag a jég, ezért ne próbáljunk meg korcsolyával átkelni ezeken. Jégre lépés előtt mindig vizsgáljuk meg annak minőségét. A legbiztonságosabb a jól átlátszó, homogén állapotú jég. Kevésbé biztonságos a hójég, amely nem átlátszó, a hóba esett eső vagy az olvadás során rétegesre fagy, kásásnak tűnik. A legbizonytalanabb az üreges jég, amely lehet ugyan átlátszó, de a jég belsejében jól látható légbuborékok képződtek. Ennek a legkisebb a teherbírása. Továbbá érdemes tudni, hogy a hóval borított jég általában vékonyabb, mint a hómentes. Ahhoz, hogy biztonságosan rá merjünk menni a jégre, minimum 8 cm-es jégtakaró szükséges.

A korcsolyázást nem lehet elfelejteni.
Szeretjük azt hinni, hogy a sok-sok évvel ezelőtt szerzett rutin segít az újrakezdésnél. Ez annyiban valójában így van, hogy a korcsolyázás alapmozgását nem felejtjük el, sőt még a kicsit bonyolultabb alapok, mint a kanyarodás, a fékezés és a koszorúzás is hamar visszatérnek. Aki viszont műkorcsolyázott valaha és nagy kihagyás után próbálja újra előadni mutatványait, bizony meglepődhet rajta, hogy azok a finomkoordinált, ügyességen, izületi mozgékonyságon és speciális erő-állóképességen nyugvó gyakorlatok milyen nehezen vagy egyáltalán nem mennek.

A korcsolyát mindig jó szorosra kell meghúzni, illetve csatolni, hogy fogja a bokát.
Egyrészt tényleg így van, másrészt nem árt ügyelni pár apróságra: az alsóbb részeken annyira semmiképp ne húzzuk meg, hogy elszorítsuk a vérkeringést; a felső részt pedig oly módon fűzzük vagy csatoljuk, hogy le tudjunk benne guggolni annyira, amennyire talajon tudunk. Ha nagyon gyengén tartja a bokánkat a korcsolya, akkor valóban indokolt a fűzés erősségével javítani a helyzeten. Amennyiben a korcsolyánk elég jó minőségű és túl vagyunk az első 10-20 leckén, edzésen próbáljuk meg lazábbra fűzni a korcsolyánkat, hogy a korcsolya tartása mellett mi is dolgozzunk a bokánkkal.

A korcsolyának 1 éle van.
Ez nem igaz, egy korcsolyának mindig két éle van: egy külső és egy belső, amikor pedig a talpán állunk, akkor mindkét élre támaszkodunk.
Ha életlen a korcsolya, akkor majd apa otthon megélezi.
A korcsolyaélezést érdemes szakemberre bízni, mert az otthoni "kifenési akciók" általában tönkreteszik az élet és károsítják a pengét, aminek a helyreállítása jóval többe kerül, mint maga az élezés.

Azért kell kesztyű a korcsolyázáshoz, hogy ne fázzon a kezünk.
Nem! A kesztyű a legfontosabb védőfelszerelés, hisz ha netán elesünk és valaki átkorcsolyázik az ujjainkon, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy nem történik maradandó károsodás, nem vesztjük el az ujjainkat.

Bukósisak nélkül a gyerekemnek betörik a feje.
Ez a félelem irreális, a sapka is elegendő védelmet nyújt az esetleges fejbeütés ellen, ami megelőzhető a sportág mozgásának alapjaitól való elsajátításával. Mindazonáltal, ha valaki úgy ítéli meg, hogy óvodás korú gyermeke amúgy is könnyen esik a fejére, akkor természetesen tegye csak fel legalább eleinte a bukósisakot.

Ha hosszú a fűző, majd körbekötjük a kori körül.
Nem ajánlatos, inkább rövidítsük le, vagy kössük el elöl.

Mindenki meg tud tanulni magától korcsolyázni.
Ezt általában azok mondják, akik már jól, rosszul, de tudnak. Azoknak, akik félnek önállóan megtenni a kezdő lépéseket (esetleg kudarcélményük alakult ki), azt ajánlanám, hogy ne bízzák a véletlenre, merjenek segítséget kérni tőlünk, oktatóktól. A másik probléma a helytelen alaptechnika, ami, ha már kialakult, akkor nehezen korrigálható, szintén azt tudom javasolni, hogy vegyék igénybe a korcsolyaoktatást (felnőttekkel is foglalkozunk!).

Aki görkorcsolyázni már tud, annak gyerekjáték megtanulni korcsolyázni.
A sportági alapmozgás valóban ugyanaz, a kerék-aszfalt és a jég-korcsolya penge kapcsolat ugyan kicsit más, de ez nem szokott oly nagy problémát okozni. Hanem a fékezés jól begyakorlott sarok lenyomós technikája a jégen többnyire kudarcra van ítélve. Akik görkorcsolyával tanult meg először, azoknál sokszor azt tapasztalom, hogy helytelen síelős, ívelgetős technikával próbálnak haladni, ami a jégen még kevésbé válik be, mint az aszfalton.

A jó minőségű korcsolya sokba kerül.
Egyrészt igen, másrészt nem. Akkor érdemes egy jó minőségű korcsolyába befektetni, ha már valószínűleg nem nő a lábunk (fajtájától függően 30-100 ezer Ft). Másrészt, amikor a gyermek lába évről-évre nő, nem kell mindig kidobni az ablakon ekkora summát, ugyanis mi segíteni szoktunk tanítványainknak jó minőségű korcsolyáik állapotát megőrizve azokat tovább adni másoknak. Ezen igényeket és lehetőségeket összegezve mindig találunk megoldást arra, hogy relatív csekély anyagi veszteséggel mindig jó korcsolyában edzhessenek tanítványaink.

Ahhoz, hogy a gyerek valamire vigye a jeges sportokban, 3 évesen el kell kezdeni a koripályára vinni.
Mindenképpen javasolt a korai jéghez szoktatás, főképp a műkorcsolyázni vágyóknak, mert 6-8 éves korban bizony már komoly megmérettetés vár rájuk. Ha nincsenek is ilyen erős ambícióink, akkor is érdemes 4-5 éves korban korit adni a gyerekek lábára. Persze ekkor még óriásiak az egyéni eltérések: valaki már 3 évesen hosszabb ideig eljátszik, csúszkál, és van, aki csak 6 éves korában szoktatható jéghez.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edző
Kertész Nóra
Műkorcsolya és jégtánc edző

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári üröm kivonat