Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Test?r kapszula

Fogyjon a 3 test?r kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-t?l.

Névnap

Ma 2017. március 23., csütörtök, Emőke napja van. Holnap Gábor és Karina napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelez?. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Címlap Testmozgás Téli sportok

Mennyire veszélyes a síelés és a snowboard?

A felkészületlenségb?l van a baj

A statisztikák szerint eléggé veszélyesek, de kevés sporttevékenység mozgat meg ilyen jól, ráadásul tiszta leveg?n, gyönyör? tájakon. Lebeszélés helyett - hiszen nagyon egészséges - inkább rábeszélés a baleset-megel?zésre.

Kora reggel egy szlovákiai sípályán. Itt is, ott is magyar szó hallatszik. Ennyien itt? Bizony, becslések szerint telente többszázezren kelünk útra külföldre, hogy hódoljunk az egyre népszer?bb téli sportoknak, miközben már hazai sí- és snowboardpályák is kezdik vonzani közönségüket. Még alig vannak a felvonón, a többség els? lecsúszására készül. Sok bámészkodó, cihel?d?, keszty?igazgató, fényképez? sporttárs. Csak bemelegíteni nem akar senki. Ha tudnák, hogy az egyik legveszélyesebb tömegsporthoz készül?dnek...

Veszélyek számokban
A Sport és egészség cím? osztrák tanulmányból kiderül, hogy akár a súlyos balesetek számát, akár az okozott költségeket nézzük, a foci és a kerékpározás mellett a havas sportok vezetik a mez?nyt. Évente mintegy 60000 kórházi kezelést igényl? sí- illetve havas sportbaleset történik Ausztriában. Az ugyancsak osztrák Sicher Leben Institut 2001-es baleseti statisztikája szerint, az összes baleset negyede következik be sporttevékenység közben, a halálos baleseteknek 7%-a. A sí és snowboard az igen balesetveszélyes sportok közé tartozik. A lesiklás esetében 1000 f?re 16, snowboard esetében 44 baleset jut. A focinak sikerült ugyan leköröznie a snowboardot, de a futballnál nem regisztráltak halálos balesetet. 2006-ban készített osztrák baleseti statisztika adatai nagyon hasonlóak az öt évvel korábbihoz, elenyész? a változás. A számokból az is kiderül, hogy a síelésnél és boardnál a sérülések 11-11%-a fejsérülés. Míg a hódeszkások csaknem 50%-ban a kezüket vagy karjukat törik, addig a síz?knél a lábsérülések viszik a pálmát nagyjából ugyanilyen arányban.

Kikért jönnek a ment?k?

Magyar adatokat nem sikerült felkutatni. Mindenesetre az osztrákoktól megtudhatjuk: egyértelm?, hogy síelni érkez? külföldi vendégeik körében történik több súlyos kimenetel? sí- és boardbaleset, saját állampolgáraik biztonságosabban m?velik a téli sportokat. A legtöbb baleset olyan helyzetekb?l adódik, amelyek elkerülhet?ek lennének a sportolás el?tt, alatt és után. Alapszabály, hogy megfelel? felszerelésben, pihenten, edzetten, bemelegítve és csak tudásunknak, lécbiztonságunknak megfelel? pályára szabad felmenni: ahonnan biztonsággal egyedül is le tudunk majd jönni.

Karbantartott lábravalót!
A felszerelés nem két fillér, mégsem ezen spórolunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rosszul karbantartott felszerelés okozza a legtöbb lábsérülést. A léceket a kirándulás el?tt id?ben meg kell éleztetni, hogy irányíthatók legyenek jeges, egyenetlen pályán is. A sítalp-karbantartás 2500-5000 forintot tesz ki, de f?ként biztonsági szempontból megéri. Új, kipróbálatlan bakanccsal nem tanácsos többnapos túrára vállalkozni. Ha kényelmetlen, inkább másikat kell kölcsönözni. Ellen?rizni kell azt is, hogy a megfelel? súlyú emberre és sítudásának megfelel? er?sség?re legyen állítva a kötés. Nem elég, ha a bakancs csak beleillik. A felcsatolt bakancsot oldalról megrugdosva meg kell bizonyosodni, hogy túl kicsi er?hatásra nem, de nagyra már kiold. A laza és túl er?s kötéser?sség egyaránt veszélyes. Kölcsönz?ben is ellen?riztethetjük, de ha például túl laza, annak legkés?bb a pálya tetején végzett bemelegítéskor ki kell(ene) derülnie...

Mellesleg elmarad az izomláz
Az edzett síel? mindenképp biztonságosabban veszi az akadályokat. "Sokkal jobban élvezem, sikerélményt ad, ha nem fáradok el olyan hamar, és a buckás részen is le tudok jönni" - mondja az egyik hölgy a pálya tetején, aki mégsem rest bemelegíteni. Azután bevallja, hogy bár rendszeresen sportol, külön a síelésre edzeni már nem volt ideje. Itt már csak röpke bemelegítés, s?t, inkább nyújtás következik. Orvosok és sportolók a megmondhatói, hogy a helyesen végzett stretching tökéletes ellenszere az izomláznak. Ha hosszú évek óta elmaradhatatlan társa volna, itt az ideje, hogy kipróbálja, milyen a síszünet nélküle. A stretching nem fáraszt, csak a síelésnél használt izmok feszülését kell érezni. "A leginkább igénybevett izmok természetesen a comb és vádli izmai, na és a hátizmok - sorolja Emh? Réka, volt magyar öttusabajnok, úszás-, aerobic- és síoktató. - Minden izomcsoportot kétszer tegyünk ki a feszülésnek, ehhez felváltva végezzük jobb- és baloldali tagjaink nyújtását, miközben az ellenoldali izmokat is aktiváljuk."

Az id?ben elkezdett edzés
Hogy er?nlétbeli hiányosságok kevésbé szabjanak határt az élvezetnek, íme néhány gyakorlat a rendszeres felkészüléshez. Ideális a heti három edzés, a minimum a heti egy, nyolc héttel a síszabadság el?tt kellene kezdeni... Bemelegítésnek összesen két perc térdemeléses, majd sarokemeléses futás, végül szökdelés; minden második ugrás után a lábak keresztezésével, hol a jobb, hol a bal láb legyen el?l. Következzék az er?sítés. Minden gyakorlatot 15-ször kell ismételni: Csíp?re tett kézzel, egyenes, kissé el?redöntött háttal kisterpeszben guggoljunk le félig, azaz rogyasszuk be a lábunkat, majd egyenesedjünk fel. Azonos kiinduló helyzetb?l csak a sarkat emelgessük. Fél lábon a másik lábat emelgessük oldalra. Könyökl?s fekv?támaszban cserélgessük a támaszkodó lábat.

A boardozóknak kiegészítésül:
Szökdelés, a fels?test mindig el?renéz, de a csíp?t és a lábakat ugráskor forgassuk jobbra, illetve balra. Háton fekvés, lábak talppal a földön, fel kell emelni a feneket, majd a támaszkodó lábakat cserélgetni. Jó hát- és hasizom er?sítésre. Végül nem árt a combizmokat is kitartásra edzeni. Síel?knek tojásülés, boardosoknak, az egyik láb legyen kicsit el?rébb, így kell maradni két percen át!

"Az edzés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés - mondja a síoktató. - Sajnos nem szokott elegend? id? jutni a felkészülésre. Ilyenkor legalább arra kellene figyelni, hogy a síizmokat kezdjük el mindennapi tevékenységeink közepette intenzívebben használni. Lift helyett ott a lépcs?, és remélem, nem botránkoznak meg, de... miért kellene leülni a vécére? A tojásülés a legjobb combizom-er?sít?. Azt is ajánlom, hogy aki - f?leg kezd?! - csak teheti, itthoni síiskolában, akár m?anyagpályán is vegyen legalább egy fél- vagy egynapos oktatást. Fontos az alapdolgokat megtanulni, az élezést, hogyan kell párhuzamos léccel felmenni a dombon, az enyhe rézsútsiklást. Ebben az izmok is elkezdenek edz?dni."

Alattomos fejsérülések
A 11%-nyi fejsérülés rendszerint jól gyógyul, kevés a halálos kimenetel?, de a baleseti sebészek óvatosságra intenek, mert lehet alattomos fajta. Többnyire nem látszik küls? sérülés, s?t panaszok sincsenek. Fölöslegesnek t?nhet, a bukás után mégis a legjobb kórházba menni, hogy orvos döntse el a teend?ket. Rendszerint hamar alábbhagynak az enyhe agyrázkódás jelei, a fejfájás, szédülés, elmúlik a rövid emlékezetkiesés. Ha viszont az els? 24 órában agyvérzés, zúzódás miatt hirtelen komolyra fordul a helyzet, csak kórházban lehet ellátni. Az orvosok ezért egy napra szeretik megfigyelésre a kórházban tartani a sérültet. A fejsérülések 85%-a megfelel? bukósisak viselésével kivédhet?. Ugye, elég érv mellette? Olaszországban a 14 év alatti gyerekeknek már kötelez?. A gondozott pályák és a carving-technika nagysebesség? száguldozásra csábít, talán ez lehet az oka, hogy a fejsérülések száma egyel?re n?.

Lavinaveszély
A sz?z hó csábító, de csak kevés magyar síel? tud bánni a léceivel a mély hóban, s van hozzá kell? er?nléte. A puha paplannak látszó hótömeg kegyetlen csapdává válhat. Nem is beszélve a pályákon kívül hóval álcázott szakadékokról, letörésekr?l és a lavinaveszélyr?l. A tapasztalt helyiek a pályán kívül el sem indulnak lapát, szonda és lavina-adóvev? nélkül, ami szükség esetén a hó alól is jelt adhat a keres?knek. Walter Würtl, az osztrák hegyiment?kt?l elmondta; Ausztriában a 2006-2007 telén 198 embert ért lavinaomlás, 91-et túra, 67-et síelés, 29 snowboardozás közben. 100 lavina által teljesen betemetett emberb?l csak 56-ot sikerül megmenteni. Sokan egyszer?en alábecsülik a veszélyt. A kijelölt pályákra csak ritkán érkezik lavina, illetve ha mégis, kisebb hótömeg kerül rá.

Az álmos sof?r vészjelei
A többnapos síelés idején a fáradtságtól kellemesen elzsibbadva lehet a legjobbakat aludni. Mégis, ha csak egy-két napra kerekedik föl valaki, és els? nap korán akar a pályára érkezni, lehet, hogy már a pályán álmos lesz. Az álmosság az egyik f? veszélyforrás. A normál napi ritmus szerint ebéd után leesik a vérnyomás, elálmosodunk, s lám, a síbalesetek többsége is koradélután következik be. A balesetveszélyt mérséklend? ebédre ne együnk sokat, egy-egy szendvics, kocka csoki, müzliszelet, egy kis tányér leves vagy kakaó elég. Inkább a reggeli legyen kiadós, s vacsoránál fogyasszunk több energiapótló étket.

Ugyancsak veszélyes, ha valaki az indulás napján az utolsó percig tartó síelés után ül volán mögé. A kávé, energiaital, hangos zene csalóka ébren tartók, hatásuk elmúltával annál hevesebben tör rá a sof?rre az álmosság. Az együttutazók felel?ssége is odafigyelni ennek jeleire: sz?knek érzi a sávot, elvéti a kijáratot, nem veszi észre az útjelz? táblákat, pislog, dörzsöli a szemét, ásítozik, hunyorog, nyújtogatja a nyakát, hátát, fészkel?dik. Ha bárki a kocsiban ilyen jelekre lesz figyelmes, szünetet kell tartani, meg kell állni, s ha lehet, más vegye át a kormányt. Van, aki hajlamos a h?sködésre, váltig állítja, hogy nem álmos. Ilyenkor inkább vállalni kell a konfliktust, semhogy esélyt adjunk a balesetre. Hogy tartsuk távol az álmosságot? A vezetés el?tti éjszaka aludjunk sokat, a pályán senki ne hajtsa magát a végs?kig. A vezetés napján mell?zzük az alkoholos kortyokat. Aranyszabály, hogy az úton kétóránként vagy 200 kilométerenként kell szünetet tartani, ilyenkor ki kell szállni, és alaposan megmozgatni a tagokat. A túlf?tött kocsi álmosít, ha pedig a hideg miatt túlságosan be vagyunk bugyolálva, akadályoz az ébren tartó mozgásban, marad tehát az arany középút

Ha mindent végigolvasott és megszívlelt, nyugodt szívvel kívánunk élvezetes síelést!

Dátum: 2008. február 6.
Szerz?: Máriáss Márta

Korcsolyázás és egészség
Fittségünk, egészségünk szempontjából a korcsolyázás rendkívül jó hatással bír. A korcsolyázás fokozza a stresszel szembeni ellenállóképességünket egyrészt azzal, hogy a szabad leveg?n végzett intenzív testmozgás serkenti a vérkeringést, a légz?rendszert és az immunrendszert, másrészt emlékezetes élményt, társas kikapcsolódást nyújt. Ha a kezdeti tapasztalatok és a jótékony utóhatások rendszeres korcsolyázásra ösztökélnek és fokozatosan haladunk mind a terhelés, mind a technikai elemek elsajátítása tekintetében, akkor edzettebbé és egészségesebbek válhatunk a korcsolyázással. Na meg persze gazdagabbakká . mármint nem anyagilag, hanem olyan emlékekkel, élményekkel töltekezve, amelyeket csak azok élhetnek át, akiknek van merszük kipróbálni, és ki is tartanak, hogy ezt a remek érzést megtapasztalják. Aki egyszer átadja magát a siklás örömének, az hamar beleszeret, ugyanis mozgása a gyakorlás révén látványos fejl?désen megy keresztül, és a kezdeti nehézségek is hamar megtérülnek, a befektetett munka meghozza gyümölcsét, a megnövekedett önbizalmat és a könnyed mozgás örömét.

A rendszeres korcsolyázás hatása a kondicionális képességekre
A kezd? korcsolyázó hamarabb elfárad, mert még több izmot használ, mint amire szüksége lenne, id?vel azonban koordináltabb lesz a mozgás, és célszer?bb lesz az izmok használata is. A jégkorcsolyázás els?sorban a láb izmait (vádli, comb), valamint a farizmot dolgoztatja meg. Emellett a bonyolultabb mozdulatokhoz szükséges karmunka megdolgoztatja a váll és a törzs izmait is. A terhelés jellege helyes technika esetén dinamikus, mert az anatagonista izmoknak mindig van lehet?ségük az átmeneti ellazulásra. Heti 3X1 óra folyamatos, megfelel? intenzitású korcsolyázás jótékonyan hat az állóképességre. A váltakozó intenzitású terhelés pl. fogócska, hokizás, oktatási óra ügyességi feladatai eredményeképp feln?tt korban is fejleszthet?k, szinten tarthatók a kondicionális képességek.

Ha már elkezdtük, ne elégedjünk meg ennyivel!
Számos továbbfejl?dési lehet?ségünk kínálkozik a jégkorcsolyában. Akik a korcsolyázási tudásukat komolyabb szintre kívánják juttatni, azoknak érdemes belekóstolniuk a versenysportba, vagy kipróbálniuk magukat egy haladóbb szinten is. A m?korcsolyában ma nagyon magas elvárások vannak (mozgásügyesség és ritmusérzék) és nagyon korán (3-5 év) kell kezdenie annak, aki eredményeket szeretne elérni. A jégtánc kés?bb is elkezdhet? (akár feln?tt korban is), bár el?ny, ha valaki már parkett táncokban jártassággal bír és korcsolya is többször volt már a lábán, mint tyúkszem. A jégkorong és jéglabda (bandy) csapatsportok, ahol nem csupán az egyén technikai tudása mérettetik meg, hanem egy egész csapat együttm?ködése a közös célok érdekében - természetesen mindez a jégen történik üt?kkel, és cél a korong vagy a labda kapuba juttatása. A gyorskorcsolya és annak rövid távú változata a short-track szintén kedvelt sportágak, míg az el?bbiben a monotóniat?rés és az er? jó beosztása a fontos, addig a másikban megn? a jó helyzetfelismerés, robbanékonyság szerepe is.

Balesetmegel?zés

A balesetek nagyrészt megel?zhet?k, ha pár alapelvre odafigyelünk.

Ha sokat korcsolyáztunk és a fáradtság els? jeleit észleljük, ne akarjunk ilyen állapotban már újat, rizikósat gyakorolni.

Kerüljük a túlzott önbizalmat, ne akarjuk felvágni mások el?tt olyan trükkel, amiben még nekünk sincs kell? rutinunk, mert túl nagy árat fizetünk érte, ha agyrázkódással kórházba kerülünk, barátaink aggódnak, ahelyett, hogy együtt jól éreznénk magunkat.

Ha kezd?k vagyunk és társaink csupa jóindulatból, a nagyobb sebesség és élvezet kedvéért minket tolni, húzni vagy éppen körbe forgatni készülnek, inkább beszéljük le ?ket róla, mert könnyebben elvesztjük az egyensúlyunkat, sokkal ügyetlenebbül esünk, mint akik már rutinosak.

Legyünk körültekint?k a jégre lépéskor, mert a kis egyenetlenségek és hepehupák is kellemetlen esésekhez és sérülésekhez vezethetnek, továbbá ügyeljünk rá, hogy vegyük le az élvéd?nket, miel?tt a jégre lépnénk.

A keszty? a legfontosabb véd?felszerelés, ami elesés esetén az ujjainkat hivatott megvédeni, hogy azt nehogy levágja mások korcsolyája, így csak megnyomódik, ami szintén fáj, de legalább nem jár komoly következménnyel.

Ha m?korcsolya pengével ellátott korcsolyánkat hoki korira cseréljük, tudatosítsuk magunkban, hogy nem fog m?ködni tovább az a megállási mód, hogy fordulok egyet és belemélyesztem a hegyét a jégbe, hanem ehelyett ki fog menni alólam a korcsolya és arccal fogok a jégre esni. Tehát miel?tt nagy örömünkben h?sködnénk, tanuljunk meg új, hatékony megállási formákat.

Gy?z?djünk meg az alábbiakról, miel?tt elindulnánk korcsolyázni:
1. Megfelel?-e a korcsolyánk mérete?
2. A f?z?je, csatja használható-e?
3. Elég éles-e a pengéje?

A korcsolya mérete akkor megfelel?, ha nem ütköznek fel a lábujjaink, a korcsolya orra és a lábujjaink között van kb. 1 cm. Ha ez jóval több, akkor bizony nagy ránk a cip?. A dupla zokni természetesen nem rossz, s?t ajánlott (frottír, sport).

A f?z? esetében csak az az apró kellemetlenség szokott el?fordulni, hogy a pályán szakad el. A csatok pedig vagy használat közben szoktak megsérülni (célszer? utána ellen?rizni), vagy szállítás közben (érdemes becsatolni, mintha lábon lenne).

Mikor, milyen id?közönként kell élezni a korcsolyát? Honnan tudjam, hogy elég éles-e a korcsolyám?
Azok, akik rendszeresen járnak korcsolyázni (egy szezonban 10-szer vagy annál többször) azok bizony nem árt, ha egyszer, esetleg kétszer kiéleztetik egy szezon alatt. Persze, ha nincs élvéd?nk és a betonon járkálunk, akkor sokkal hamarabb kimegy az éle. Akkor kell gyanakodnunk, hogy életlen, ha a korcsolyát megvétele óta nem éleztettük ki egyszer sem, ha az élei tele vannak apró csorbákkal vagy szemmel láthatólag le vannak gömbölyödve. Ellen?rizhetjük mindezt úgy is, hogy a korcsolyát a kezünkbe véve (pengével az égnek) hüvelykujjunk körmét finoman nekifektetjük az élnek és lefelé végigsimítjuk, ha elég éles, akkor leszed egy kis szaruréteget a körmünkr?l. Az életlen korcsolya f?képp a jó min?ség? tükörjég esetén illúzióromboló, hisz ha még jól is tudunk korcsolyázni, akkor is kellemetlenül szét akar majd csúszni oldal irányban a két lábunk.

Korcsolyázás mint a rehabilitáció eszköze
Számos krónikus betegség rehabilitációjában bizonyult hasznosnak a korcsolyázás. Az asztmatikus megbetegedésben szenved?k kevesebb tünetr?l számolnak be a rendszeres korcsolyázás eredményeképpen. Az id?s sporttársaink mind bizonyítékai e mozgásélmény életer?t fokozó, gyógyító hatásának, betegségeik sokkal kevésbé viselik meg ?ket, valamint kevesebb a magas vérnyomásos megbetegedés is. Van egy id?s sporttársunk, akinek a korcsolyázás adta vissza az életének értelmét 15 éve sclerosis multiplexben (krónikus izomsorvadás) szenved, illetve pont az, hogy nem szenved annyira, mint sorstársai. A speciális nevelési igény? (autista, magatartászavaros, hiperaktív, down-kóros) gyerekek fejlesztésében is sikerrel alkalmazzuk a korcsolyázás nyújtotta együttes élményt. A gyógypedagógusok, gondozók ragaszkodnak hozzá, hogy az iskola hordja a gyerekeket a jégpályára, mert oly nagy szükségét érzik, hogy valami igazán lekösse és lefárassza az amúgy nehezen kezelhet? gyerekeket.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edz?

Hitek és tévhitek a korcsolyázásról
Ami könnyednek látszik, az egyben könny? is.
Csodálattal és irigyléssel figyeljük, hogy egyesek milyen könnyed mozdulatokkal haladnak, váltanak irányt, fordulnak elölr?l hátra, majd vissza . közben meg arra gondolunk, hogy ha ez ilyen könny?, akkor nekünk is menni fog. De aztán rá kell jöjjünk, hogy bizony a több éves, évtizedes gyakorlat, rutin 10 perces, vagy akár 1 órás gyakorlással nem szerezhet? meg, csak rendszeres és fokozatos edzéssorozattal válhatunk profivá.

Aki gyorsan korizik, az egyben jó korizó is.
Van benne némi igazság: aki jól korcsolyázik, gyorsan is tud haladni, azonban ez nem igaz; helytelen technikával ugyan elérhet? egy tetszet?s csúcssebesség, csakhogy a rutin és a koordináció hiánya ön- és közveszélyessé teheti a korcsolyázót, nem tud másokat biztonsággal kikerülni, lassítani, esetleg hirtelen fékezni, ami növeli a balesetek kialakulásának veszélyét.

Téli nagykabát, hátitáska, bokazokni.
Ezek azok a kellékek, melyek hasznát vesszük a jégpályára való eljutásban, azonban teljességben fölöslegesek a pályán. A nagykabát helyett réteges sportos ruházatot válasszunk, a bokazokni helyett olyat, amely a korcsolya cip? száráig vagy azon túl felér (lehet?leg gy?r?désmentes frottír anyagú). A hátitáskától azért óvakodjunk (f?képp, ha kezd?k vagyunk), mert a testsúlyunkat hátrafelé húzza, és ha ehhez mi is kissé imbolygunk, akkor könnyebben megeshet, hogy hátra, derékra esünk.

A gyerek attól tanul meg korizni, ha csúsztatjuk a jégen.

Tapasztalataim szerint a gyermek attól nem tanul meg korcsolyázni, hogy csúsztatják, hisz akkor miért is kellene bármit is csinálnia? Ha minden áron mi akarjuk megtanítani, akkor inkább fogjuk az egyik kezét oldalról, a másikat tartsa a másik oldalra kissé maga elé, majd lépegessünk együtt vele a térd emelésével úgy, hogy lépteink hossza ne haladja meg az egy lábfejnyit; ha a lábai szétcsúsznak, akkor kérjük meg rá, hogy zárja vissza vállszélességen belülre V-alakba, és úgy folytassuk. Ha már képesek vagyunk így lendületet venni, akkor megpróbálhatunk a lábfejeink párhuzamossá állításával csúszni.

Minden jégen lehet korcsolyázni...
A m?jégpályák ilyen szempontból valóban biztonságosak, azonban nyílt vizeken (tavakon, folyók holtágain) soha nem egyforma vastag a jég, ezért ne próbáljunk meg korcsolyával átkelni ezeken. Jégre lépés el?tt mindig vizsgáljuk meg annak min?ségét. A legbiztonságosabb a jól átlátszó, homogén állapotú jég. Kevésbé biztonságos a hójég, amely nem átlátszó, a hóba esett es? vagy az olvadás során rétegesre fagy, kásásnak t?nik. A legbizonytalanabb az üreges jég, amely lehet ugyan átlátszó, de a jég belsejében jól látható légbuborékok képz?dtek. Ennek a legkisebb a teherbírása. Továbbá érdemes tudni, hogy a hóval borított jég általában vékonyabb, mint a hómentes. Ahhoz, hogy biztonságosan rá merjünk menni a jégre, minimum 8 cm-es jégtakaró szükséges.

A korcsolyázást nem lehet elfelejteni.
Szeretjük azt hinni, hogy a sok-sok évvel ezel?tt szerzett rutin segít az újrakezdésnél. Ez annyiban valójában így van, hogy a korcsolyázás alapmozgását nem felejtjük el, s?t még a kicsit bonyolultabb alapok, mint a kanyarodás, a fékezés és a koszorúzás is hamar visszatérnek. Aki viszont m?korcsolyázott valaha és nagy kihagyás után próbálja újra el?adni mutatványait, bizony meglep?dhet rajta, hogy azok a finomkoordinált, ügyességen, izületi mozgékonyságon és speciális er?-állóképességen nyugvó gyakorlatok milyen nehezen vagy egyáltalán nem mennek.

A korcsolyát mindig jó szorosra kell meghúzni, illetve csatolni, hogy fogja a bokát.
Egyrészt tényleg így van, másrészt nem árt ügyelni pár apróságra: az alsóbb részeken annyira semmiképp ne húzzuk meg, hogy elszorítsuk a vérkeringést; a fels? részt pedig oly módon f?zzük vagy csatoljuk, hogy le tudjunk benne guggolni annyira, amennyire talajon tudunk. Ha nagyon gyengén tartja a bokánkat a korcsolya, akkor valóban indokolt a f?zés er?sségével javítani a helyzeten. Amennyiben a korcsolyánk elég jó min?ség? és túl vagyunk az els? 10-20 leckén, edzésen próbáljuk meg lazábbra f?zni a korcsolyánkat, hogy a korcsolya tartása mellett mi is dolgozzunk a bokánkkal.

A korcsolyának 1 éle van.
Ez nem igaz, egy korcsolyának mindig két éle van: egy küls? és egy bels?, amikor pedig a talpán állunk, akkor mindkét élre támaszkodunk.
Ha életlen a korcsolya, akkor majd apa otthon megélezi.
A korcsolyaélezést érdemes szakemberre bízni, mert az otthoni "kifenési akciók" általában tönkreteszik az élet és károsítják a pengét, aminek a helyreállítása jóval többe kerül, mint maga az élezés.

Azért kell keszty? a korcsolyázáshoz, hogy ne fázzon a kezünk.
Nem! A keszty? a legfontosabb véd?felszerelés, hisz ha netán elesünk és valaki átkorcsolyázik az ujjainkon, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy nem történik maradandó károsodás, nem vesztjük el az ujjainkat.

Bukósisak nélkül a gyerekemnek betörik a feje.
Ez a félelem irreális, a sapka is elegend? védelmet nyújt az esetleges fejbeütés ellen, ami megel?zhet? a sportág mozgásának alapjaitól való elsajátításával. Mindazonáltal, ha valaki úgy ítéli meg, hogy óvodás korú gyermeke amúgy is könnyen esik a fejére, akkor természetesen tegye csak fel legalább eleinte a bukósisakot.

Ha hosszú a f?z?, majd körbekötjük a kori körül.
Nem ajánlatos, inkább rövidítsük le, vagy kössük el elöl.

Mindenki meg tud tanulni magától korcsolyázni.
Ezt általában azok mondják, akik már jól, rosszul, de tudnak. Azoknak, akik félnek önállóan megtenni a kezd? lépéseket (esetleg kudarcélményük alakult ki), azt ajánlanám, hogy ne bízzák a véletlenre, merjenek segítséget kérni t?lünk, oktatóktól. A másik probléma a helytelen alaptechnika, ami, ha már kialakult, akkor nehezen korrigálható, szintén azt tudom javasolni, hogy vegyék igénybe a korcsolyaoktatást (feln?ttekkel is foglalkozunk!).

Aki görkorcsolyázni már tud, annak gyerekjáték megtanulni korcsolyázni.
A sportági alapmozgás valóban ugyanaz, a kerék-aszfalt és a jég-korcsolya penge kapcsolat ugyan kicsit más, de ez nem szokott oly nagy problémát okozni. Hanem a fékezés jól begyakorlott sarok lenyomós technikája a jégen többnyire kudarcra van ítélve. Akik görkorcsolyával tanult meg el?ször, azoknál sokszor azt tapasztalom, hogy helytelen síel?s, ívelget?s technikával próbálnak haladni, ami a jégen még kevésbé válik be, mint az aszfalton.

A jó min?ség? korcsolya sokba kerül.
Egyrészt igen, másrészt nem. Akkor érdemes egy jó min?ség? korcsolyába befektetni, ha már valószín?leg nem n? a lábunk (fajtájától függ?en 30-100 ezer Ft). Másrészt, amikor a gyermek lába évr?l-évre n?, nem kell mindig kidobni az ablakon ekkora summát, ugyanis mi segíteni szoktunk tanítványainknak jó min?ség? korcsolyáik állapotát meg?rizve azokat tovább adni másoknak. Ezen igényeket és lehet?ségeket összegezve mindig találunk megoldást arra, hogy relatív csekély anyagi veszteséggel mindig jó korcsolyában edzhessenek tanítványaink.

Ahhoz, hogy a gyerek valamire vigye a jeges sportokban, 3 évesen el kell kezdeni a koripályára vinni.
Mindenképpen javasolt a korai jéghez szoktatás, f?képp a m?korcsolyázni vágyóknak, mert 6-8 éves korban bizony már komoly megmérettetés vár rájuk. Ha nincsenek is ilyen er?s ambícióink, akkor is érdemes 4-5 éves korban korit adni a gyerekek lábára. Persze ekkor még óriásiak az egyéni eltérések: valaki már 3 évesen hosszabb ideig eljátszik, csúszkál, és van, aki csak 6 éves korában szoktatható jéghez.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edz?
Kertész Nóra
M?korcsolya és jégtánc edz?

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári ĂĽröm kivonat