Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Testőr kapszula

Fogyjon a 3 testőr kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-től.

Névnap

Ma 2017. június 28., szerda, Levente és Irén napja van. Holnap Péter és Pál napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelező. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Címlap Lelki titkaink Pszichoterápia
Pszichoterápia

Pszichoterápia, családterápia a családorvosi munkában
Míg majdnem minden második páciensünk lelki eredetű problémák miatt keres fel minket, sokszor érzünk tehetetlenséget, nem tudjuk, hogyan segítsünk. Cikkemben megkísérlem bemutatni, milyen módon segítik családorvosi munkámat pszichoterápiás, családterápiás tanulmányaim, szemléletem.

Belgyógyászként a kórházi osztályon fehér ágyba fektetett, kimosdatott betegekkel találkoztam. Egyre nőtt a kíváncsiság bennem, hogy élhet ez az ember, milyen körülmények vették körül, amikor beteg lett. Azt is láthattam, hogy sok beteg tölt éveket eredménytelen belgyógyászati és egyéb kivizsgálásokkal, miközben lelki eredetű tünetei "szervülnek", problémája egyre megközelíthetetlenebbé válik. Ekkor határoztam el, hogy családorvos leszek. Ott szeretnék ülni az egészségügy kapujában, hiszen a beteg sorsa sokszor már az első orvos-beteg találkozáskor eldől.

A pszichoterápiás szemlélet elsajátítása segítségünkre van abban, hogy megértsük betegünk lelki folyamatait, családi kapcsolatait, beleértve azt is, milyen kapcsolatban van velünk, orvosával. Ahogy Bálint Mihály írja az Orvos, a betege és a betegség című könyvében, az orvos is "gyógyszer", és mint ilyen, hatása van, de mellékhatásai is vannak, és fontos, hogy az orvos minél inkább tudatában legyen a "gyógyszer" hatásainak, mellékhatásainak, helyes adagolási módjának.

A családterápia rendszerszemléleti alapokon működik.
Azt vizsgálja, milyen szerepe van a tünetnek, betegségnek a családi egyensúly fenntartásában, milyen változások lehetségesek a családban annak érdekében, hogy a tünet megszűnjön, új, harmonikusabb egyensúly jöhessen létre. A családterápia a tünetet, betegséget nem az egyén, hanem a rendszer zavarának tekinti. A családorvos családterapeutaként a család életének tanúja, aki megfigyel, megért, de nem értékel, nem minősít, nem ad tanácsot, nem áll egyik családtag pártjára sem. Abból indul ki, hogy megérthető, ki miért teszi, amit tesz, mondja, amit mond, a rendszer miért működik úgy, ahogy működik. Nem azzal törődik, kinek van igaza, vagy ki lehet a "hibás". Gyakran tapasztaljuk (akár kamasz gyermekünkkel kapcsolatban), hogy a kritika legtöbbször csak ellenállást szül. A kritizált családtag együttműködését könnyen elveszítjük. Ha minden egyes családtag érzi, megértjük helyzetét, az erőt ad, és a változás is könnyebben létrejön.

Minden család életében előfordulnak életciklusváltások, amelyek próbára teszik a család alkalmazkodóképességét:
házasságkötés, az első gyermek születése, a felnőtt gyermekek kiválása a családból, a nyugdíjba menés. Rendkívüli események esetén is (betegség, halál, munkanélküliség, válás) a családok saját erőforrásaikra támaszkodva alkalmazkodnak az új helyzethez. Sokszor szerepünk csupán annyi, hogy bátorítjuk a családot saját erőforrásai felkutatásában, teret, alkalmat adunk a családnak az együttlétre, beszélgetésre. (Milyen nagy szükség van erre napjainkban!) A hatékony terápia nem lehetséges a beteg, gyakran a család aktív részvétele nélkül. Ha mindent felülről, utasításként írunk elő, ahogyan a hagyományos orvosi rutin is működik, a beteg aktivitása csak a terápia tagadásában nyilvánulhat meg. Kutatások is igazolják, hogy a beteg aktív részvétele a terápiában a gyógyulást jelentős mértékben elősegíti. A betegséggel való megküzdés csak akkor lehetséges, ha segítjük a beteget a betegsége életébe integrálásában, ha bátorítjuk hogy fedezze fel, mit tehet ő a maga gyógyulása érdekében. Az integrációs folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy saját erőforrásait használni tudja. Így, közösen készített terápiás terv esetén nem kérdés, hogy betegünk együttműködő-e. Tudom, nehéz szembesülnünk azzal, hogy betegünk együttműködése rajtunk is múlik.

A családorvos szemléletét sok tényező alakítja:
képzésünk, a hagyományos orvosi gondolkozás, tapasztalataink, saját életfelfogásunk. Ha azt gondoljuk, nagyobb veszélye van egy testi betegség "elnézésének", mint egy lelki betegség észre nem vevésének, munkánk az egyértelműen lelki betegségek esetében is a testi betegségek kizárásából fog csupán állni. Nem arról van szó itt, hogy ne vizsgáljuk ki a pácienst, de gondoljunk bele, ha csak a magyarországi öngyilkosságok nagy számát vagy a hiábavaló kórházi, rendelői kivizsgálások óriási költségét tekintjük, akkor is nyilvánvaló, hogy szemléletünk változtatásra szorul. Nehezen teheti meg ezt egy specialista, de meg kell tennie a családorvosnak! Magyarországon hagyománya a testi panaszok elmondásának van. Sokszor a lelki betegségek is testi panaszok képében jelentkeznek. Sorsdöntő lehet, hogy az orvos, aki az egészségügy kapujában ül, mit hall meg a páciens panaszaiból. Ezt illusztrálom az első esettel.

Tizenhat éves lány keresett fel hasi panaszok miatt.
Anamnézise, vizsgálata nem utalt szervi betegségre. Véleményem nem nyugtatta meg, sőt, úgy éreztem, szinte vádlón néz rám. Kiderült, apja a közelmúltban halt meg hasnyálmirigyrákban. Talán a tehetetlenség, a harag, amit halott apja iránt érzett, aki fiatalon magára hagyta, okozta az érezhető feszültséget. A beszélgetést követően elmúlt szeméből a sötét fény, megszűnt a hasi fájdalom, halott apja tünetét nem cipelte tovább. A családorvos viselkedése minta is, nem csak a hasam, a lelkem is fájhat, erről is lehet, sőt kell beszélni. Mivel tudott beszélni arról, ami valójában rendelőmbe hozta, az apja haláláról, "elengedhette" testi tünetét. A gyászmunka során a gyászoló könnyebben éli át az elhunyt iránti pozitív, jó érzéseket, nehezebben a haragot, a dühöt, a csalódottságot. A családorvos figyelő, megértő jelenlétével segítheti a gyászmunkát. Ez is prevenció, egy elhúzódó depressziós epizód, egy hosszú, hiábavaló testi kivizsgálási folyamat, esetleg szomatizáció megelőzése!

Lássuk, hogyan boldogul a család és a családorvos súlyos krízishelyzetben?
A családban együtt él a nagymama, annak két lánya, a fiatalabb lány férje és serdülőkorú gyermekük. A nagymama féloldali bénulással kórházba kerül, ezzel egy időben a fiatalabb lánynál emlőrákra derül fény, megműtik. Rákos betegemmel félelmeiről, betegségével való szembenézésének nehézségeiről beszélgetek a rendelőben. A hazatérő nagymamát otthon idősebbik lánya ápolja. Az idős, szorongó asszony mellett lánya egyre kimerültebb. Előírok naponta kétszer egy óra pihenést mindkettőjük számára, a nap meghatározott idejében. Az ápoló lány pihenhet, anyjának csökkenhet lánya túlterhelése miatti bűntudata.

Tudjuk, hogy az egyén számára egy megoldhatatlannak tűnő kérdés a betegség útján "megoldódhat".

A mellrákos nővér betegsége óta férjétől több gondoskodást, figyelmet kap. Anyja ápolása eltereli az idősebbik lány figyelmét saját élethelyzet-problémáiról. A családtagok is menekülhetnek megoldhatatlannak tűnő konfliktusaik elől a beteggel, betegséggel való foglalkozásba. Segíthet, ha megemlítjük, hogy bejöhetnek a rendelőbe egyéni gondjaikról beszélgetni.

Egy példa, amikor a beteget ápoló családtagra erején felüli teher nehezedik.
Idős házaspár. Az asszony évek óta mind a négy végtagjára béna. Férje, aki volt katonatiszt, ápolja. A férj egész nap az asszony utasításait követi, éjjel is többször felkel hozzá. Semmilyen gyógyszer, tanács nem válik be, a férj egyre kimerültebb. Azt gondolom, talán az asszony fél? Talán a helyzetéből adódó folyamatos kiszolgáltatottság csak akkor elviselhető, ha még éjszaka is kontrollálja a helyzetet. Megkérdem az asszonytól, fel akar-e ébredni. Határozottan bólogat, igen. "Akkor nincs mit tenni, fel is fog ébredni!" - mondom. Amikor a férfi kikísér, nem akarok hinni a fülemnek: "Nagyon hasznos beszélgetés volt, köszönöm." - mondja. És az éjszakák ettől kezdve békésebbek. Talán az asszony akaratából? Sokszor látjuk, hogy a beteg csak úgy tudja elviselni kiszolgáltatottságát, ha irányít, kontrollál. Ez sokszor az ápoló környezetet (az orvost is!) igencsak kimeríti. A beteg, ha érzi, hogy megértjük, enyhülhet kiszolgáltatottsága miatti szorongása, jobban együttműködik. Van, amikor a családot nem egyszerre látom, a családtagok egyenként jönnek le a rendelőbe, üzeneteikből tárul elém a család képe, dinamikája. A gyermekeiről túlgondoskodó, azokat túlféltő anya saját apja halálát követően egymás után "ajánlja fel" gyermekei betegségeit, mint problémát. Anyjuk unszolására sorra megjelennek a húsz év körüli "gyerekek" a rendelőben. A tünetek hátterében nincs testi betegség, azok minden esetben összefüggésbe hozhatók a nagypapa halála miatti lelki megrázkódtatással. Az anya, miközben gyermekeiért aggódik, egyre rosszabbul van, érzéseiről beszél, amelyeket apja halála kavart fel. Fény derül régóta zátonyra futott kapcsolatára férjével. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a gyermekek jobban vannak, elmaradnak a rendelőből.

Igen gyakran tapasztaljuk, hogy a szülő saját problémája miatti feszültsége "gyermeke miatti aggódás" képében jelentkezik, terelőútra kerül. A gyermek tünetei "segítenek" a szülőnek, de sokszor a családnak is az egyensúly fenntartásában. A háttérben néha a szülők azon félelme áll, hogy ha problémáik, érzéseik felszínre kerülnek, az a család felbomlását eredményezné. A félelmek néha jogosak, de többnyire inkább azt látjuk, nagy ára van a problémák szőnyeg alá söprésének. Ha megfogalmazódhatnak, kimondhatóvá válnak az érzések, az a párkapcsolat számára új esélyt jelent. A következő esetben több segítő van jelen a család életében.

Középkorú nőbetegemet pajzsmirigybetegséggel kezelem. Fia miatt aggódik, aki 23 éves, az érettségit nem tette le, azóta is mindent abbahagy, munkákat, terápiákat. Az asszony elvált, volt férjének öccsével él, kapcsolatukban a konfliktust a fiúhoz való viszonyulás eltérő volta jelenti. Az asszonnyal való beszélgetéseink során egyre több szó esik saját tehetetlenségéről. Pszichológusnál pszichoterápiás munkát kezd, majd belép a teambe a gyógyszert felíró pszichiáter. A fiú is rendszeresen jár rendelőmbe.

Mi a szerepem ennek, az évek óta nehéz helyzetben lévő családnak a segítésében? Az asszonyt pszichoterápiára motiválom. Fiával való kapcsolatom talán a pszichopátiától való visszatartó erő is. Viselkedésemben egyesül nevelőapja szigora és anyja elfogadó viszonyulása. A családtagokkal, a team tagjaival tartom a kapcsolatot. Észlelem, hogy az asszony negatív indulatai sem családjában, sem terapeutájával, sem velem, csak a pszichiáterrel szemben tudnak megjelenni. "Nem figyel rám, nem jó gyógyszert ad." Ezt az elégedetlenséget nem a pszichiáternek, hanem nekem mondja el. A pszichoterápia csak úgy hatékony, ha az ott keletkezett érzelem, indulat helyben kerül megbeszélésre. A páciens a terapeutával (családorvossal) megismétli azokat a kapcsolati helyzeteket, érzéseket, amelyeket fontos kapcsolataiban is megélt, így ezek az élmények megbeszélhetőkké, feldolgozhatókká válnak. Ezért nem szerencsés, ha betegünk a pszichoterápiájában történteket velünk szeretné megbeszélni. Nehezebb észrevennünk, amikor csak az érzelmek átviteléről van szó. Példánkban is látható, hogy a páciens haragját (nem javulok!) csak a pszichiáterrel, egy tőle érzelmileg távolabb lévő segítővel szemben tudta átélni.

A klasszikus körorvos helyét évtizedekre a körzeti orvos foglalta el, aki hivatalnokként ült rendelőjében, receptet, beutalót írt, csak néha nézett fel a betegre. Szerencsére a családorvos imázsa átalakulóban van, a lakosság testi-lelki egészségének őre kell, hogy legyen. Szakmai képzésünk új lendületet kapott. Sajnos képzésünkben nincs kellő arányban jelen a pszichológia, a pszichoterápia, az önismeret, a családterápia. Pedig szükségünk lenne ezekre ahhoz, hogy hitelesen tudjuk követni, irányítani egy-egy beteg sorsát az egészségügy útvesztőjében, hogy tudjuk, merre küldjük a beteget, és hogy hatásos prevenciós és gyógyítómunkát végezhessünk.

A manapság tapasztalható változások során, egy remélhetőleg átmeneti helyzetben, amikor az egyén egyre inkább kiszolgáltatott, de az érdekeit hatásosan képviselő érdekvédelmi intézményrendszer még nem alakult ki, egyre égetőbb szükségét érzem a családok segítésének krízishelyzetükben. Az elmúlt évtizedekben sajnos sok régi, értékmegőrző, értékközvetítő hagyomány megszakadt. Így van ez a családok generációkon átívelő hagyományai, és így az orvoslás hagyományai esetében is. Nagy szükség van e hagyományok feltámasztására, régi értékrendek, hitek, mesterségek, szokások felelevenítésére. Az a hit, hogy a családok saját erőforrásait kell felkutatni, munkámnak igen fontos alapelve. Cikkem vitaindító és toborzó is. Úgy gondolom, kollégáimat talán meggyőzhetem, jelentős segítségről van szó, és nem valami újabb teherről, amit nyakukba zúdítok.
dr. Dobó Katalin

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári üröm kivonat