Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Test?r kapszula

Fogyjon a 3 test?r kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-t?l.

Névnap

Ma 2017. március 23., csütörtök, Emőke napja van. Holnap Gábor és Karina napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelez?. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Címlap Gyógyászat Kínai gyógyászat

Kínai gyógyászat - A kínai orvoslás


A kelet orvostudománya


Az orvostudománynak az a rendszere, amely a régi Kínában alakult ki, gyakorlatilag változatlanul él napjainkban is. Ez a rendszer nagymértékben különbözik a többi ?si keleti kultúra tudományától, amelyek els? állomásai a mai modern nyugati orvostudománynak.



Az ?si Kína


Kínában nagyjából az id?számítás el?tti 400. évig a vallás és a mágia az orvostudománytól szétvált, és az orvoslás olyanok kezébe került, akik azt hivatásszer?en m?velték. Az orvosok államilag szervezett rendszerben és tevékenységükt?l függ? besorolásban dolgoztak. A legalacsonyabb fokozatba a sebészek tartoztak, akik kis csoportot alkottak a kínaiak által "harmadrend? képzettség?"-nek min?sítettek között. A kínai orvos úgy próbálta gyógyítani a betegséget, hogy helyre akarta állítani a harmóniát és az egyensúlyt egyrészt az öt alapelem - a föld, a víz, a t?z, a fa és a fém - között, amelyekr?l azt hitték, hogy azok építenek fel mindent, másrészt a két szembenálló, de egymást kiegészít? er? a jin és jang között. A jin a sötét, nedves, n?i jellegnek, a jang a fényes, száraz, férfiúi tulajdonságoknak felel meg. A kínaiaknak az a felfogása, hogy ezek egyike a másik nélkül nem létezhet, kit?nik a két szó eredeti jelentéséb?l is: a jin a domb árnyékos oldalt, a jang a napos oldalát jelenti.



A kínai orvoslásról való tudomásunk nagy része a Nej-csingben található, amely szabadon "A fizika kézikönyvé"-nek fordítható, és feltételezhet?en i.e. 479 és 300 között állítottak össze. A munka az arany császár, Huang-Ti, és miniszterelnöke, Csi-Po beszélgetését tartalmazza, és csaknem kizárólag akupunktúrával foglalkozik. Ez a kezelési módszer a kínai felfogás szerint lehet?vé teszi, hogy az energia (csi) behatoljon a szervezetbe vagy elhagyja azt annak a 365 - más orvosi iskolák szerint 600 - pontnak az egyikén, amelyekbe a meridiánok lefutásának megfelel?en, finom t?ket szúrtak be. A meridiánok függ?legesen elhelyezked? utak, amelyeken keresztül a csi áramlik, és közülük minden egyes kapcsolatban van valamelyik más szervvel. Nem azonosak az idegek lefutásával. A régi Kínában szigorúan tiltották a boncolást, így az orvosnak meglep?en csekély volt az anatómiai tudásuk, de úgy t?nik, hogy némelyik a tovavezetett fájdalom lefutásának megfelel?en halad. Például a jobb lapockába sugárzó epek?fájdalom.



A Nej-csing leírja, azt a 12 pulzusformát is, amelyet az orvosnak ki kell tapintania, hatot-hatot egy-egy csuklón. A sokféle észlelhet? pulzusmin?ségre meglehet?sen költ?i leírásokat találunk, pl. "sima, mint az elfolyó patak"; "halott, mint a szikla" ; olyan, mint ?a tet?r?l csepeg? es?víz"; "könny?, mint a b?rt érint? pehely"- és a vizsgálat több órát is igénybe vehetett.



A kínai orvos moxibustio alkalmazásával is kezelte betegeit. Ilyenkor egy moxa-kúpot (fekete üröm porrá tört leveleib?l álló kis halmocskát) gyújtottak meg az el?írásnak megfelel? akupunktúrás ponton. A h? és a következményeként kialakuló égési hólyag feltételezésük szerint a jang befolyását növelte, az újabb fájdalom nyilvánvalóan háttérbe szorította a betegség okozta eredeti panaszt.



Óriási mennyiség? gyógyszert használtak.


Hozzávet?leg 2000 alapanyagból és 16000 gyógyszerb?l választhattak. Nem mind volt növényi eredet?, és közülük sokat - nyugati szemmel nézve - furcsának vagy undorítónak találunk. Porított tengeri csikót adtak pl. golyva ellen, Kígyóhúrt egyes szembetegségre, polip (szépia) festékanyagát ecettel keverve szívbetegség ellen és elefántb?rt a nehezen gyógyuló fekélyre. Kínában a hagyományok szerint már 300 körül Krisztus el?tt politikai alkotmányra, tudományokra és iparra találunk. Hagyományos alak ?störténetükben Fuh-hu, aki kultúrájukat alapozza meg. King-nong császár hagyta ránk az els? gyógyszerkönyvet és növénytant (Pen-csao). Huang-Ti császár az akkori orvosi ismereteket foglalja rendszerbe. Öt elemet ír le: víz, t?z, fa, fém és föld. T?le ered az aktív és a passzív, a hím és n? elve, mely a Nai-Kiyo nev? orvosi értekezés élettani részében nagy szerepet játszik.



Az orvostudomány a Krisztus el?tti XI. században lesz önálló.


Ekkor épülnek az els? kínai orvosi iskolák. A kínai Hippokrates csak a Krisztus utáni 220. év táján születok meg, Ko-Kin-kei a neve. M?vei közül ránk maradt egy a lázas és egy a láztalan megbetegedésekr?l. 290 körül egyik császári orvos, Vamg-Su-he ír tízkötetes pulzustant. A XIII. században King-Cse-ming n?i betegségekr?l értekezik 24 kötetben. Bonctani és élettani nézeteik összefüggenek kozmológiájukkal. Világnézetük analitikus: aktív er?t (le), és passzív anyagot (ke) képzelnek. Az anyag öt elemb?l áll. Az anyagban kétféle tulajdonság rejlik: pozitív férfias (jang), és negatív n?ies (jin). Az orvos kötelessége, hogy betegében az uralkodó tulajdonságot felismerje. A test f?szervei a szív, tüd?, máj, vese és bél, melyek különböz? színt produkálnak: vöröset, fehéret, kéket, feketét és sárgát. Bel?lük ismerhet? fel a betegség székhelye. A szervek egymással összeköttetésben állnak. A szervek táplálója a vér, mely a vénákon át szállítja a pozitív és negatív tulajdonságokat. A pulzus oka a meleg, s mivel minden testterületen más- -más a melegmennyisége, a pulzus is ennek megfelel?en változik. A betegségek okai küls?k és bels?k. Küls? okok a szél, a h?mérsékletváltozások, a nedvességi viszonyok, a táplálékhibák, fáradtság, mérgek, rovarok és csúszómászók; az emberben létez? okok a szenvedélyek, a gond, a félelem, érzelemhullámzás. A diagnózis sok nehézséggel jár, mert az orvos figyelmének sok mindenre ki kell terjednie. A kopogtatás és hallgatózás ismeretlenek, a vizsgálat f? pontja a pulzustapintás, mely órákig is eltarthat. Anatómiai és kórbonctani ismereteik híján a máj, lép, tüd?, szív és vese bajait felismerni nem tudják.



Gyógyszertáruk f? részét növényi drogok képezik.


Hosszú recepteket írnak, a komponensek hatását nem kutatják. Minden f?szerv olyan szín? orvossággal kúrálható, amilyen szín?vé a szerv a b?rt festeni tudja. Leghíresebb növényi gyógyszerük, melyet a gazdagok naponta isszák, a gin-seng gyökér (zsen-sen). Alkalmazták TBC, vérszegénység, lázas betegség esetén. Használták a citrust, kámforfát, rebarbarát, indiai kendert, fiatal bambuszhajtásokat, teát, hagymát, bürköt, a fák gyantáit, stb. Az állati eredet? gyógyszerek közül ismeretesek voltak a foltos szarvas még b?rrel borított agancsa, a mosusz, az állati máj és vel?, de különösen nagyra becsülték a tigris bels?ségeit és vérét, a tigrisfogat, a hosszú élet elérésére pedig macskaagyvel?t chrysanthém virággal, az örökélet jelképével. Vérköpés esetén csontenyvet adtak. Patikájukban értékes a vas, az arzén, melyet golyva, köszvény, malária esetében adagolnak, valamint a syphilis ellen a higany. Ezen kívül ásványi gyógyszerként antimont, ként és magnéziát is használtak. B?rbajokban kénes fürd?ket rendelnek. Receptre gyógyszerhasználati utasítást nem írnak. Elvük, a természet mindenkinek megmutatja, hogy meddig szedje az orvosságot. A kúrába bevonnak még varázslást, talizmánokat is. A bonctan elhanyagolása kihat a kínai sebészetre is. Tulajdonképpen nincs is a kínai orvostudománynak ilyen ága. Nagyobb, véres m?tétekt?l a törvények tiltanak. Az orvost a büntetést?l való félelem is visszatartja a sebészi beavatkozástól. Ami sebészetet folytatnak, az a fürd?sök és borbélyok kezében van. Tudnak vérzést csillapítani, ficamodott vagy törött tagot helyre tenni. Ilyenkor bambusznádból kis síneket kötöznek a törött végtaghoz. Sebészeti gyógyeljárásaik a gyapottal való égetés, a t?szúrás (akupunktúra), a massage és az ojtás.



A kínai gyógyászat sajátos és mindenre használt gyógyító eljárása az akupunktúra.


Ezt hosszú fém, esetleg csontt?vel végezték, olykor egész mélyen szúrták a testbe. A kínai orvos szerint az akupunktúra ismét helyreállítja a szervezet megzavart vér-és nedvkeringését. Minden betegségnek megvan a pontos akupunktúrás helye (körülbelül 400) pont. Rendkívüli ügyességet és gyakorlatot igényel. F?leg idegzsábák és rheumatismus eseteiben alkalmazzák, sokszor sikerrel. Másik hasonló és jellegzetesen kínai gyógymód a moxa vagy moxibustio, az égetéses gyógymód. Szárított ürömb?l készített golyócskát meggyújtanak és azt a b?r bizonyos pontjaira nyomják, így égési sebeket ejtenek a b?rön, melynek szintén gyógyító hatást tulajdonítanak. Az ojtást himl? ellen végzik. Vagy a beteg ingét adták el, vagy a himl?hólyagocskák tartalmával közvetlenül ojtottak. Ilyenkor a himl?s beteg himl?hólyag-váladékával oltják be az egészséges embert. Ezáltal enyhébb lefolyású himl?ben betegszik meg az adott személy, s utána egész életére védettséget szerzett. A beoltás úgy történt, hogy a himl?hólyag beszáradt váladékát az egészséges ember orrnyálkahártyájába dörzsölték be.



A szülészet beláthatatlan id?k óta a bábák foglalkozása Kínában, alacsony színvonalú. Orvos segítségét nem igényelt a kínai n?. A jósló fájások idején ágyba fekszik, id?nként kis sétát tesz a szobában, hogy a gyermek fejjel lefelé forduljon, mert azt hiszik, hogy a magzat a szülést megel?z? utolsó órákban fordul fejre. A torzszüléseket különös mesékkel magyarázzák.



A kínai orvoslás nagy súlyt helyezett a betegségek megel?zésére, a tanácsok általában a helyes életmódról szóltak. A táplálkozásnak különleges figyelmet szenteltek, mert ?a betegség a szájon keresztül hatol be".



A kínai gyógyászat arra törekedett, hogy az egész szervezetet er?sítse. Ezért diétát, masszázst, napfürd?t, vízgyógyászatot és gyógytornát alkalmaztak. A kínai birodalom virágzásának szakaszában állami egészségügyi szolgálat is m?ködött, f? feladata a császári udvar egészségügye fölötti ?rködés volt. Az állami egészségügyi szolgálat irányításával dolgoztak az udvari és tartományi orvosok.



A kínai orvosok gyógyszerkincse igen gazdag , sok növényi, állati és ásványi anyagból állt. A régi kínai orvoslás érzéstelenít?, kábító szereket is használt: mandragórát, ópiumot, hasist, stb. Olykor m?téteket, még mellkasi és hasi m?téteket is végeztek az elkábított betegen. Kés?bb azonban a kínai sebészet a vallás tilalma miatt abbamaradt, visszafejl?dött.



A vallás szigorúan tiltotta a test megcsonkítását. Ha elkerülhetetlen volt az amputáció, a levágott végtagot gondosan meg kellett ?rizni és a beteg halála után vele együtt eltemetni. A vallás a boncolást is tiltotta, mely megakadályozta az anatómia fejl?dését.



A kínaiak képzeletében az emberi szervezet a világ kicsinyített másaként élt.


Úgy képzelték, hogy az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok a világot alkotó elemek változásaival kapcsolatosak. Az embert nem választották el a természett?l. A szervezetben is ellentétes er?k harca folyik, ezek ingadozása, kimenetele határozza meg az egészséget illetve a betegséget. A két f? er? a jang ( aktív, meleg, száraz, férfias) és a jin (passzív, hideg, nedves, n?ies). Egyensúlyuk biztosítja az egészséget. A diagnosztikában nagy jelent?séget tulajdonítottak a pulzus vizsgálatának. A kínai orvos kifinomult tapintásával több, mint 100 féle érverést különböztetett meg. További diagnosztikus következtetéseket vontak le a nyelv, valamint a testnyílások vizsgálatából. Vizsgálták a szájat, szemet, fület, orrnyílásokat, végbélnyílást és az ürüléket (székletet, vizeletet). A vizelet ízéb?l (édeskés, savanykás, stb.) következtettek bizonyos betegségekre. A gyógyítás f? módszerei az ellentét elvén" alapultak. Az egyes betegségek gyógyítására sokféle tapasztalati gyógyszert használtak, például a vérbajt higannyal, a rühösödést kénes ken?ccsel kezelték. A fert?z? betegeket elkülönítették. Gyógykezelésre alkalmazták a masszázst is. A rabszolgatársadalom és a vallás meger?södésével a vezet? szerep a papok kezébe került. Az orvosi tevékenység a templomokban és kolostorokban központosult. A feudális társadalmakban egyre jobban teret hódított a templomi és kolostori gyógyászat. A hivatalos vallások által fémjelzett feudalizmus évszázadai megakadályozták az orvostudomány fejl?dését. Ezekben a századokban visszafejl?dött a sebészet, szülészet, és általában a m?szeres beavatkozásokon alapuló orvoslás. Csak a fogászat fejl?dött tovább. A fogászok az ujjaikkal tudtak fogat húzni, a lyukas fogak betömésére amalgámot használtak.



A kínaiak a jin és jang kiegyensúlyozására törekszenek


Krisztus el?tt II.század. Elkészül a kínai orvoslás els? nagy tankönyve, a "Huang-Ti nei-csing", azaz "A Sárga császár klasszikus belgyógyászata". E munka korának anatómiai, élettani és kórtani elképzeléseit éppúgy tárgyalja, mint a diagnosztikai és terápiás módszereket. Leírja az analógiás medicina alapjait, ahol is az emberi szervezet m?ködési területeit összehasonlítja a természeti jelenségekkel, és a társadalom életével. Három természetfilozófiai koncepció alkotja a nei-csing klasszikus orvoslásának alapját: a jin és jang ellentétes princípiumainak tétele, a mindent átható életleheletbe (csi) vetett hit, valamint az öt elem tana. A könyv az ?sök kultuszából származó korábbi hagyományokat is ?riz a démon?zés és a varázslás köréb?l. A jin és jang kiegészít? rendszere végs? soron a filozófus Kung Fu-ce (Konfuciusz) társadalompolitikai elképzeléséb?l vezethet? le. Tanait Cson-Jen filozófus fejlesztette ki teljesen a Krisztus el?tt 300 körüli id?kben a jin és a jang típusú er?k és jelenségek átfogó elméletével. Minden természeti jelenséget két ellentétes és mégis egymást kiegészít? lételem kifejez?déseként értelmezett; ez a jin és a jang. A jin eredetileg egy domb árnyékos, a jang pedig a napsütötte oldalát jelentette. Alapjában véve a jin a test anyagának jelképe, a jang a funkcionális tevékenységé. A természetben minden test vagy jelenség a jinhez (például föld, n?iesség, elt?rés) vagy a janghoz (ég, férfiasság, cselekvés) kapcsolódik. A két véglet harmonikus egyensúlya jelenti az egészséget. Az egyik oldal túlsúlya (si) vagy csökevényes volta (hszü) betegséghez vezet. A testrészeknek és szerveknek is betegségeik lehet?ségével megvan a jin és vagy a jang jellege. A klasszikus kínai medicinában a jin és a jang rendszerét a csir?l az életlehetelr?l szóló tanítás egészíti ki. Ennek alaptétele szerint mind az élettelen, mind az él? természet áthatja egy mindenben megnyilvánuló er?. Ez a "csin", amely a széllel, a felh?vel vagy a lehelettel asszociálódik - az emberi testben lév? vezetékrendszeren átkering. A hibás életvezetés következtében zavar léphet fel a jin és jang egyensúlyában. Ennek a helyreállítása akupunktúra vagy moxibuszció (gyógyfüvek beleégetése a b?rbe) segítségével történhet.



Az analógiás orvoslás duális, kéttagú jellege a jin-jang tan mellett a Krisztus el?tti III. században kibontakozott egyfajta ötös tan is, az öt elemé és azok változásaié, mely szerint minden természeti folyamat ezekre az átalakulásokra vezethet? vissza. Az "öt átalakulási fázis" középpontjában e különböz? elemek átalakulása, illetve egymásból való kialakulása és "legy?zése" áll. Az öt elem: a t?z, a víz, a föld, a fém és a fa. A fából t?z lesz, a t?zb?l hamu stb., a víz pedig eloltja a tüzet. Ez az átalakulás és megszüntetés áll az "öt átalakulási fokozat" elméletének középpontjában. A bels? szervek osztályozásának is a párhuzamok keresése az alapja. Az államszervezet részeinek megfelel?en öt ?magtárszerv" van (máj, szív, lép, tüd? és vese), továbbá hat palotaszerv" (epehólyag, vékonybél, gyomor, vastagbél, hólyag és szívburok), melyeket vízszintes és függ?leges (meridionális) csatornák kötnek össze. A gyógyítás feladata abban áll, hogy valamely szervnél levezesse a túlsúlyt, és eltakarítsa az útból az akadályokat.



Égetés és szúrás, mint gyógymód


Krisztus el?tt II. század. A kínai orvosok gyógyító módszerei az akupunktúra és a moxibuszció. Ezekkel a technikai eljárásokkal igyekszik az orvos a "csi"-t csökkenteni, vagy növelni a meleg életerejét, amely a meridiánokon, testen belül ez függ?leges pályán át áramlik. E gyógyító eljárások során a test bizonyos pontjait (apró nyílásait, a forameneket) t?szúrásokkal (akupunktúra) vagy ürömf?labdacsok beégetésével (moxibuszció) ingerlik.



Az eljárások szétszóró illetve kiegészít? hatása, amelynek a jin és a jang analógiarendszer megbillent egyensúlyának a helyreállítására kell irányítania, számos tényez?t?l függ: például az akupunktúra alá vetett testrészt?l , az akupunktúrás t? anyagától (hogy ezüstb?l vagy más fémb?l van-e), a t? forgatásának irányától (tehát a "csi"-életer? folyásiránya szerint vagy annak ellenében). A vezetékek egyes szakaszai összefüggnek az emberi test öt szervének tevékenységi területeivel, a májjal, a szívvel, a léppel, a tüd?vel és a vesével, a bels? jinnek és a küls? jangnak megfelel?en. A "Huang-ti nei-csing" cím? tankönyvében az akupunktúrát (a latin acus=t? és pungere=szúrni szóból) és a moxibuszció (a japán mogusa=meggyújtott növénykoszorú szóból) a kínaiak egységes kifejezésbe foglalták össze, ez a dzsencsin (a dzsen=t? és csin=égetni kínai szavakból). Az akupunktúra módszerét, amelyet ?aku-moxi terápiá"-nak fordíthatunk le, Kínában feltehet?en már a démon?z? gyógyászat korában (Krisztus el?tt I. évezred) is ismerték. Alighanem a t? döfésének kellett ki?znie a démont a páciens testéb?l. A gyógyszerrel társulva a t?szúrás és a f?labdacségetés a klasszikus kínai medicina támasza, s alapköve lett. Az akupunktúra fogalmát a XVII. századi európai Kína-utazók tették ismertté.



A bizonyos betegségek gyógyításához szükséges szúráspontokat az évszázadok során pontosan meghatározták. A XVII. században már eljutottak a ma is érvényesnek tekintett 361 pont pontos helyének meghatározásáig. Anatómiailag, fiziológiailag és biokémiailag még nem sikerült teljesen tisztázni, hogy mi is a "csi"-pályáknak az egyes szervekkel való összefüggési rendszere. A fülakupunktúra vagy a narkózist helyettesít? éa az operációknál éppenséggel a mai Kínában használatos akupunktúra viszont valószín?leg európai vagy arab eredet?. Ugyanis a kínai tradíciókkal semmilyen történeti összefüggésben nem állnak, és a klasszikus kínai medicinából sem ismertek.



Kínai ujjhegytapintásos diagnosztika


300. körül. A kínai diagnosztikai gyakorlatban egyre inkább elterjedt a Vang Su-ho ?Mo-zsing" cím? m?vében leírt érveréstan. A kínaiak olyannak tekintették az emberi szervezeten belül az érverést, mint a hárfaszer? hangszer rezg? húrját. Ezeknek a "húrok"-nak a kitapintásából a kínai orvos a test harmódiájáról, illetve annak megbomlásáról kapott információkat. Az üt?eret mutató-, középs? és gy?r?sujjával érintette a csukló fölött. A három legfontosabb tapintási pont mindkét kézen a hüvelykujj oldalán, a kézt?csonton (radialis) egymás mellett helyezkedett el. Ez az összesen hat pont a különböz? szervrendszereknek felelt meg, amelyek közül az öt legfontosabb a szív, a máj, a vese, a tüd? és a lép voltak. Az alsó, a hüvelykujjhoz legközelebb es? pont a rekeszizom felett elhelyezked? szerveknek felel meg, ezt kínaiul cunnak hívják. A középs? érintési pont a mellkasi, a fels? pont az alhasi részek egészségi állapotát tükrözik.



A tartam, a kiterjedés és a mélység a pulzus három f? tulajdonsága. A klasszikus kínai orvoslás 28 különböz? pulzusjelleget különböztet meg. A feszült pulzushoz például egy megfeszített zsinór képe társul. Ekkor a "hideg" jelét állapíthatják meg, ez pedig belek pangására utal. A pulzusvizsgálat azonban csak egyike az ?si kínai diagnosztika gyakorlati módszereinek. Csupán része a palpációnak, tapintásnak (kínaiul csu-csen, an-csen), amelybe a has megnyomkodása (hasdiagnosztika) is beletartozott. A palpáción kívül még három diagnosztikai alapelv volt: a páciens külsejének szemügyre vétele (latinul inspekció, kínaiul vang-csen) , ebben nagy szerep jut a nyelv vizsgálatának; hallgatózás és szaglászás ( azaz auszkultáció és olfakció, kínaiul vén-csen), ami els?sorban a lélegzés hangjait és a szájszagot vizsgálta, és végül a diagnosztikai célú kikérdezés ( interrogáció, kínaiul ven-csen). A klasszikus pulzusdiagnosztikát egyszer?sített formájában ma is oktatják Kínában. Alkalmazásához alapos képzettségre és állandó gyakorlatra van szükség.



Akupunktúra az egyetemi orvosképzésben


Az akupunktúra is hatékony módszere a fájdalomcsillapításnak, illetve érzéstelenítésnek. 1958-ban Kínában a sebészet területén kezdik alkalmazni az akupunktúrát. El?ször m?tét utáni fájdalmakat enyhítenek vele, de az akupunktúra hamarosan sok kórházban a hagyományos gyógyszeres anesztézia helyébe lép, például mandula- és vakbélm?téteknél. Az viszont tapasztalati tény, hogy az úgynevezett akupunktúrás analgéziával (fájdalomérzés kiiktatása) nem érhet? el általánosan, vagyis minden páciensnél a szükséges és megfelel? hatás. Az NSZK-ban at akupunktúra az ötvenes években csak szórványosan kap helyet az orvosi gyakorlatban, de miután a hetvenes évek elején Kína felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Nyugattal, az akupunktúra az orvostudomány szemében mindenütt felértékel?dik, még ha ennek nincsenek is különösebben nagy gyakorlati eredményei.



Kínai akupunktúrás kezelés a fájdalom csillapítására


Az akupunktúra része a hagyományos kínai orvoslásnak; évezredes múltja van a gyógynövénykúrának, a masszázs (akupresszúra), a moxibiszció (égetéses kezelés gyógynövényekkel) és meditációs gyakorlatok mellett. Az eljárás azon a megállapításon alapul, hogy t?k behelyezése a b?r megfelel? pontjaiban (amelyek az úgynevezett meridiánokon helyezkednek el, és meghatározott szervekkel állnak funkcionális kapcsolatban) a szervek felduzzadt energiaáramlását normalizálja, s a kiürülés és feltölt?dés újra kiegyenlíti egymást. Az akupunktúra az elváltozásokat fenomenológiai kritériumok szerint osztályozza a beteget küls? jegyeinek , tüneteinek és panaszainak gondos megfigyelése alapján látja el.



A nyugati medicinában az akupunktúrát leginkább fájdalom csillapítására használják: migrén és más fejfájások, a hát és mozgásszervek fájdalmai esetén, reumatikus kórképekben, neuralgiáknál és különböz? vegetatív zavaroknál. Használatos továbbá a légzés és az emésztés funkcionális zavarainak kezelésére. Az akupunktúra alkalmazása el?tt nélkülözhetetlen a panaszok igen alapos klinikai kivizsgálása és a kórkép meghatározása, mert a fájdalomnak mint tünetnek a csökkentése gyorsan megnehezíti egy adott kórkép diagnosztizálását.



Az akupunktúra rejtélye


Két évtized kölcsönös ellenségeskedés után a hatvanas évek vége felé javulni kezdtek a politikai kapcsolatok az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között. Az új korszakot látványosan fémjelezte Richard Nixon amerikai elnöknek 1972-ben Kínában látogatása. Az esemény többek közt a nyugati országoknak a kínai dolgok iránti érdekl?dését er?sen megnövelte, természetesen az ?srégi gyógymód, az akupunktúra iránt is; Mao Kínájában egyébként több, mint egymillió orvos m?velte az akupunktúrát.



A Nixon látogatás nyomán számtalan küldöttség utazott Kínába, mindre nagy benyomást tett az ott elterjedt módszer: ezüst ötvözetb?l, rozsdamentes acélból vagy egyéb fémb?l készített finom t?ket szúrnak be a beteg b?rének legalább 365 nevezetes pontja közül gondosan, pontosan kiválasztott pontokba. A kínai orvosi tanítás szerint a t? a csinek nevezett energiát közvetíti, bocsátja a szervezetbe, vagy engedi ki bel?le, ez állítja helyre vagy ?rzi meg az egészséget vagy csillapítja a fájdalmat. Az akupunktúrát és a vele rokon japán siacut a nyugati orvosok sz?k, beavatott köre már rég ismeri. Az akupunktúra divatba jötte mégis nagy vitát váltott ki, nemcsak err?l a gyógymódról, hanem a többi kiegészít? eljárásról, kutatás és kísérletezés is indult a gyógymód hatásmechanizmusának tisztázására.



Az igények megrostálása


A hetvenes évek elején a legvadabb igényekkel léptek fel az akupunktúrával szemben, ezeknek a javallatoknak a nagy részét hamarosan megalapozatlannak kellett nyílvánítani. Még legnevesebb szószólói is hamar elismerték, hogy számos betegségcsoportban semmilyen vagy csak nagyon szerény hatása van: ilyenek a csonttörések, a különféle rákok, a szívelégtelenség , a mozgató idegsejtek megbetegedései, az izomsorvadások. Azt is be kellett látni, hogy bizonyos betegeken alkalmazhatatlan a módszer, ilyenek a kisgyermekek és a nagyon id?s emberek, legalábbis t?vel nem lehet ?ket kezelni, legfeljebb ujjnyomással.



De azért még elég sok betegség maradt az akupunktúrás kezelésre alkalmasak listáján, számos testi és lelki baj, a szorongástól az aranyérig igen széles a skála. 1973-ban az angol Királyi Orvostársaság 642 akupunktúrával gyógyított beteg történetének elemzését tette közzé, a betegeket kilenc kategóriába osztották. Összességében 37%-ban észleltek gyógyulást vagy jelentékeny javulást a gyógyeljárás következtében, a többiben nem következett be kedvez? változás. A legjobb gyógyulási arányt migrénben észlelték, valamint asztmában és fájdalmas menstruációban (ezekben az állapotokban az 50%-ot is meghaladta a gyógyultak arányszáma).



A legrosszabb gyógyulási arányt (ha a betegek több, mint egyharmadában semmi javulást nem tapasztaltak) ismét csak fájdalmas menstruációban, gyomorfekélyben, rossz emésztésben, általános lelki zavarokban, impotenciában és frigiditásban találták. Némi javulást tapasztaltak az izomfájdalmakkal küszköd? betegek 9/10-ében a szénanáthában szenved?k 4/5-ödében és a különböz? izületi betegségek által súlytottak ?-ében.



Ez és az ehhez hasonló vizsgálatok az akupunktúrának a nyugati orvostudomány szigorú standardjai szerint kismérték? hatékonyságát mutatták. Ennek ellenére növekedni kezdett azoknak a hagyományos gyakorló orvosoknak az aránya, akik az addigi kezelésmódok mellett betegeiknek az akupunktúrát is felajánlották. 1980-ban több száz ilyen orvos volt az Egyesült Államokban, Európában pedig több ezer. A módszer sokkal gyorsabban hódított tért olyan országokban, amelyekben az akupunktúrához hasonló gyógymódok már korábban elterjedtek voltak, így Indiában és Srí Lankán, érdekes módon ez az eljárás a Szovjetúnióban is rendkívüli népszer?ségre tett szert. Az akupunktúrával foglalkozó nyugati kutatás el?terében a gyógymód fájdalomcsillapító hatása állott, de azért más tulajdonságaival is foglalkoztak, így nagyon elterjedt a fülcimpába helyezett apró t? vagy kengyel a nikotintól vagy valamely gyógyszert?l való függés leküzdésére; az eredmények meglehet?sen vegyesnek bizonyultak. Lassanként több elgondolás is keletkezett az akupunktúra hatásmódját illet?en.



Hogyan hat az akupunktúra?


A hagyományos kínai elképzelés szerint az akupunktúra hatása azon alapszik, hogy a csi energia a meridiánnak (délkörnek) nevezett számos vonal mentén terjed a szervezetben, így jut el az egyik életfontos szervb?l a másikba. A legmegfelel?bb akupunktúrás pontok ott helyezkednek el, ahol ezek a meridiánok a b?rfelszínhez legközelebb futnak, itt a megfelel?en képzett és kell?en könny? kez? szakember a t? beszúrásával helyreállítja, vagy a megfelel? szintre hozza az energiaáramlás intenzitását.



A meridiánok létezését azonban eddig még nem sikerült kimutatni, nincs bennük olyan közös vonás, ami a nyugati tudományos szemlélet igényeit kielégít?en tudná megmagyarázni s kiválasztásukat. A nyugati kutatók az akupunktúra hatását annak tulajdonították, hogy valójában az eljárás folyamán hipnózis vagy szuggeszció érvényesül. Sok adat szól emellett a feltételezés mellett. Az akupunktúrában jártas személyek elismerik, hogy egyesek - a hozzájuk forduló betegek mintegy ?-e - nem alkalmasak e gyógymód befogadására. Még inkább bizonyítja ennek a magyarázatnak a helyességét az a körülmény, hogy szigorú megfigyeléssel jóval nagyobb hatékonyságot lehetett megállapítani Kínában, mint a nyugati országokban, ez tulajdonítható talán annak, hogy a kínaiak neveltetésük és meggy?z?désük révén jobban hisznek a gyógymód hatékonyságában.



Mindezzel szemben az akupunktúra hívei azt állítják, hogy a módszert állatkísérletekben is eredményesnek találták, ahol pedig nem várható a szuggerálás hatékonysága. Azt is hangoztatják, hogy Kínában a gyógymódot egyéb gyógyító beavatkozásokkal, valamint diétával, testgyakorlással együtt alkalmazzák; mindezek a jin és jang energia egyensúlyban tartását célozzák; a nyugati világban viszont az akupunktúrát az ottani észjárásnak megfelel? izolált formában használják. A hatvanas évek derekán az akupunktúra fájdalomcsillapító hatásának magyarázatára pontosabban megfogalmazott elmélet látott napvilágot, érdekes módon még a gyógymód széleskör? elterjedése el?tt. Ronald Melzack a Patrick Wall kapuellen?rzési teóriája értelmében az akupunktúra vagy a siacu gátolhatja a gerincvel?be befutó fájdalomingerület továbbhaladását.



Ez persze nem magyarázza meg teljesen az idült fájdalom kezelésében, például izületi gyulladásban mutatott hatékonyságát, de hozzájárulhat a hatásmód megértéséhez. Az akupunktúrás pontok közelebbi vizsgálata azt is kimutatta, hogy a legtöbbjük olyan helyen van, ahol ideg a mélyb?l a b?r közelébe érkezik vagy ahol egy mozgatóideg az általa ellátott izomba hatol.



Az is kiderült, hogy a nevezetes pontok 71%-a az úgynevezett kiváltó - (trigger) pontokkal azonos - ezek azok a területek, amelyek bels? szervek betegsége esetén a b?rfelületen fájdalmassá válnak, például a májbetegség fájdalma különös módon a jobb vállba sugárzik.



A hetvenes években a központi idegrendszer m?ködését tanulmányozó kutatók egy másik magyarázat lehet?ségét vetették fel. Kiderítették, hogy a morfin és származékai, így a heroin is kábító hatásukat az agyvel? és a gerincvel? erre specifikus receptoraira hatva fejtik ki. Logikusan úgy vélték, hogy a szervezetben nem létezhetnének ilyen receptorok, ha benne nem keletkeznének rajtuk hatni képes anyagok, olyanok, amelyek természetes körülmények között a fájdalmat csillapítják és az egészséges ember jó közérzetét hozzák létre. 1973-ban meg is találták a szervezetnek ezeket a termékeit, és endorfinoknak nevezték el ?ket. Ma azt véljük, hogy az endorfinok felel?sek azért a késedelemért, amelyet a baleseti áldozatok fájdalomélményének kifejez?désében már régóta ismerünk. A futó feldobottságát is ezek okozzák a fizikai kimerülés kínjának fennállása ellenére. Némelyek úgy vélik, hogy az akupunktúra és a hozzá hasonló gyógymódok endorfinok vagy egyéb kémiai átviv?anyagok termelésének fokozása révén hatnak. Ez a feltevés még egyáltalán nem tekinthet? bizonyítottnak, a kutatás azonban ma is folyik, hiszen a ma még hiányzó biztonságos, rászokás veszélyével nem járó természetes fájdalomcsillapító felfedezésével kecsegtet. 

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári ĂĽröm kivonat