Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Testőr kapszula

Fogyjon a 3 testőr kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-től.

Névnap

Ma 2017. augusztus 20., vasárnap, István napja van. Holnap Sámuel és Hajna napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelező. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Héjas

Mandula
Mogyoró
Szerecsendió
Mák
Dísznapraforgó
Napraforgó
Földimogyoró
Dió
Szelídgesztenye
Vadgesztenye
Szezámmag



Nagylevelű emeletfa, indiaimandula
A nagylevelű emeletfa örökzöld, száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 25(-40) m magas fa, amelynek terebélyes ágrendszere markáns, vízszintes emeletekre tagolódik. A kemény-bőrnemű, fényes, fonákjukon olykor szőrös, sötétzöld levelek lehullás előtt világító narancsszínűre vagy vörösre váltanak. A levéllemez széles visszás-tojásdad, röviden kihegyezett, a vállán lekerekített vagy gyengén szív alakú, és 10-30 x 5-17 cm nagyságú, a főér erőteljes, 8-12 pár oldalerű; a levélnyél 5-15 mm hosszú. Kis virágai ülők, levélhónalji, 8-16 cm hosszú fürtökben fejlődnek.

Termése:
Elliptikus vagy tojás alakú, erősen lapított, a szélükön kb. 2 mm széles szárnyú, 4-8 x 2-5,5 x 2,5 cm nagyságú terméseket fejleszt. A terméshéj legfeljebb 2 cm vastag, rostos-húsos, zöld, megérve borvörös és savanykás ízű. A kőmag héja vastag, fás-parás állományú, és fehéres, dióbélszerű, olajban gazdag embriót zár körül, amely kellemes ízű és aromájú.

Felhasználása:
A csonthéj magját nyersen vagy pörkölve fogyasztják, de a héjából csak fáradságos módon szabadítható ki. A fa tannintartalmú kérge összehúzó hatású; vérhas és hasmenés ellen alkalmazzák, cseranyagként is felhasználható.

Elterjedése:
Dél- és Délkelet-Ázsiában honos, és a trópusi síkvidékeken világszerte termesztik.

Termesztése és betakarítása:
A laza talajokat kedveli, tengerpartok közelében; dísz- és árnyékadó növényként vagy utcasorfaként, de haszonfaként is gyakran ültetik. A terméseket érett állapotban szedik, vagy a talajról gyűjtik össze.

Rokon fajok:
A nagy fajgazdagságú nemzetség más fajainak termése is ehető, például a Terminalia edulis Merr. (Indonézia, Fülöp-szigetek), amelynek szilvához hasonló, sötétpiros, savanyú termése van, a T. kaernbachii Warburg (okari-dió; Indonézia, csendes-óceáni szigetek), amelynek csak kissé lapított (10 cm-ig) termései éretten bíborvörösek.

Mogyoró
Leírás és előfordulás:

Cserje vagy soktörzsű bokorfa. Sík- és hegyvidéki lomberdeinkben eléggé gyakori az előfordulása. Magassága 4-8 m. Kérge pirosas vagy fehéresszürke, sima, fényes, rajta barna paraszemölcsök láthatók. Az egyéves vesszők vörösesbarnák, jellegzetes világos paraszemölcsökkel. Levelei rövidnyelűek, 7-10 cm hosszúak, 4-6 cm szélesek, visszástojásdadok, szívesvállúak, kétszeresen fűrészesek, az erek mentén szőrösek. Sárgás színű hím barkavirágzatai már kora tavasszal nyílnak, a nővirágok jelentéktelenek, csak a kiálló piros bibéjük feltűnő. Az 1 cm-nél nagyobb csonthéjas makk termését harang alakú, rojtosan hasogatott kupacslevelek ölelik körül.

Felhasznált részek:
A levél (Coryli folium) és a termés (Coryli fructus).

Hatóanyagok:
3-5% cserzőanyag, flavonoidok és kevés illóolaj.

Hatások:
Összehúzó (adstringens), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), fertőtlenítő (antiszeptikus) és szagtalanító.

Alkalmazások:
A népi gyógyászatban sebek, visszérgyulladás és aranyeres bántalmak kezelésére használják. A modern terápiákban a leveleket teakeverékek és galenusi készítmények alkotórészeként hasmenések (diarrhoea) megszüntetésére, szájüregi kórfolyamatok (például fogínygyulladás - gingivitis), aranyér (nodus haemorrhoidalis), lábszárfekély (ulcus cruris) és visszeres bántalmak (varicositas) kezelésére használják. Kozmetikai készítményekben a levelek összehúzó, fertőtlenítő, szagtalanító és sebgyógyító hatásait érvényesítik.

Ajánlott napi adagok:
Belsőleg 6-9 gramm levél, ill. ezzel egyenértékű kivonat. Borogatásra, szájöblögetésre 2-3 gramm levélből 150 ml vízzel készült kivonat használandó, napi több alkalommal.

Figyelmeztetések:
Mellékhatások és ellenjavallatok nem ismertek. Dr. Babulka Péter

Szerecsendió, muskátdió
A szerecsendió kis termetű, örökzöld, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas, kétlaki fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez kopasz, ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a válla ék alakú, körülbelül 1,5 cm hosszú nyélbe keskenyedő; színén sötétzöld és erősen fényes, fonákján fénytelen, legfeljebb 13 x 6 cm nagyságú. A termős virágok 2-3 tagú levélhónalji csomókban, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér, ritkán vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll, melyek a felső negyedükben hátratörtek.

Termése:
A szerecsendió termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Éretten a termés 2 kopáccsal nyílik fel. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.

Felhasználása:
Az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják. A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.

Elterjedése:
A Molukkákon honos; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. A gyarmati időszakban a termesztés monopóliumát 1753-ig a hollandok birtokolták Délkelet-Ázsiában, amíg azt a britek meg nem törték. Ekkor terjedt ki termesztése az egész trópusi Ázsiára, továbbá Afrikába és Latin-Amerikába. Ma a fő termelők: Indonézia, Malajzia, India és Srí Lanka.

Termesztése és betakarítása:
Nedves-forró trópusi klímát igényel, csak az 500 m alatti vidékeken tenyészik. A jó növekedéshez évi 2-3000 mm egyenletes eloszlású csapadék és jól átszellőzött, humuszos talaj szükséges. Többnyire magról, ritkán vegetatív úton szaporítják, és elsősorban ültetvényeken termesztik; a betakarított termés legnagyobb része exportra kerül. A szerecsendiófa egész évben hozhat termést. Érett állapotban, optimálisan felnyílás után, kézzel szüretelik. Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) fűszerként való felhasználásra egymástól elkülönítve szárítják. Károsító rovarok elleni védekezésként a magokat hagyományosan mésztejbe merítik.

Rokon fajok:
A nemzetség egy sor további fajának terméseit szerecsendió-pótlóként használják, de csekélyebb értékűek. Példaként a M. malabrica Lam. (India), a M. fatua Houtt. (Molukkák) és a M. scheffleri Warb. (Borneó) említhető.

Mák
Ősrégi, díszítő és hasznos élvezeti kerti növényünk. Hosszú, egyenes szárán fehér, piros, lila virágai, változatos "gubó" termése élénk színfoltja házunk tájának. A fehér mák magja dióízű csemege. Az őszi mák nagy vagy hosszú termésű tokja külön érdekesség, magja hasznos étkezési cikk. A telt és gyöngén fodros szirmú, rózsaszínű, fehér, lila virágú díszváltozatok különleges díszek. Egyszerű száraz termesztése is indokolja kiskerti kultúrájának bővítését.

Származása, elterjedése.
A mák őshazája Közép-Ázsia. Ma már világszerte elterjedt. Fő termesztőterületei Ázsiában Törökország, Irán, Pakisztán, India, Kína, Európában Franciaország, Bulgária, Lengyelország, Románia. Ausztráliában is nagy területen termesztik. Kisebb mértékben Észak-Amerikában és Afrikában ugyancsak művelik. Hazánkban hasonlóképpen régen termesztett növény.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége.
A mák többhasznú növény. A mákmag közkedvelt élelmiszer (különösen Európában). Gazdag, jó minőségű (40-50% félig száradó, 131-143 jódszámú) olajtartalma miatt étolajat is nyernek belőle. Melléktermékéből, az érett, kicsépelt mákgubóból a gyógyszeripar világméretekben keresett, fontos alkaloidokat (morfin, narkotin, kodein, tebain, papaverin stb.) állít elő (magyar találmány). Ez nagyon jelentős devizaforrás és növeli a mák termesztésének jövedelmezőségét. A növény hozama 50-150 g mag és 40-120 g száraz gubó/m2. A díszmák jelentősége esztétikai, környezetszépítő értékében rejlik.

Növénytani jellemzői.
Egyéves, lágy szárú növény. Gyökérzete karószerű, kevés oldalelágazással, a felsők támasztógyökerekké alakulnak. Szára 60-140 cm magas, egyenes, felálló, felső részén elágazó. Levélzete: tőlevélrózsás, hosszúkás, szabdalt, szárlevelei szórt állásúak, harmatosán zsengék, világoszöld színűek. A mák virága sugaras, nagy, színes sziromlevelekből áll, lehulló, zöld csészével; magányosak, kétivarúak, rovarmegporzásúak. A díszmák sokszirmú, igen díszes. Termése üreges, nyitott vagy zárt, több rekeszű tok. Magja apró, kék, feketés, szürkés stb. vagy fehér, legömbölyített vese alakú. Ezermagtömege 0,4-0,6 g. Csírázóképessége 70-80%-os, a mag 4-5 évig vethető, 12-16 nap alatt kel ki (ősszel vetve csak tavasszal). Tenyészideje tavasszal vetve 120-160 nap, az őszi máké (IX. 15.-X. 15-i vetéssel) 220-230 nap.

Élettényezők iránti igénye.
A mák fényigénye: kezdetben közepes, majd bővebb napfényt kíván. Hőigénye alacsony, 3-4 °C talajhőmérsékleten már csírázik, 7-8 °C-on csírázása meggyorsul. A kicsírázott növények 4-5 °C-os fagyot, 4-6 tőlevelesen viszont -15, -20 °C-ot is elviselnek átmenetileg. Kezdeti fejlődésekor a hűvös, virágzásakor a száraz, meleg időjárás kedvező számára. Vízigénye: a virágzásig közepes, a tok növekedésekor bővebb csapadékot igényel. Egyébként száraz termesztésű növény. Talajigénye: jó vízforgalmú, lazább, homokos vályog-, középkötött vagy humuszos fekete homoktalajon terem jól. Tápanyagigénye: előző növény alá trágyázott (6-7 kg érett istállótrágya, 50-60 g vegyes műtrágya) talajon fejlődik szépen. Kiegészítésképp 20-20 és 10 g pétisó, szuperfoszfát és kálisó műtrágyát adunk alá négyzetméterenként talajelőkészítéskor.

Változékonysága, fajtái.
A hazai minősítésű, szokványtermesztésű mákok ('BC2. Kompolti', 'Kék Duna') jó szárszilárdságúak, fehér (lilás foltos) virágúak, termőképességük megfelelő, magjuk kék színű, tokjuk nagy alkaloidatartalmú. Étkezésre, de kiskerti dísznek is alkalmasak. Ugyancsak minősített az 'Őszi mák', amelyik ősszel vethető, fagytűrő és korábban érik. A házikertekben előfordul több alkalmazkodott őszi mák tájfajta. Ezek életerősek, jó fagytűrők, és ősszel vetve bő magtermést adnak. Korán virítanak, díszesek és kártevőkkel szemben ellenállóbbak. A 'Szentesi hosszú gubójú mák' ugyancsak tájfajta. 7-9 cm hosszú, érdékes alakú toktermése, kék színű magja és fehér, díszes virága van. A 'Szentesi fehér mák' (tájfajta) hasonló a kék mákhoz, de magtermése szép fehér, és finom dióíze van. Tavaszi termesztésű különlegesség. A 'Kerti díszmák' külön alfajt képvisel a mákok nemzetségében. Telt, sokszoros, tömött szirmú, rózsaszín, lila, fehér stb. színű változatai ismertek (vetőmag-katalógusok általában keverékként kínálják). Rendkívül szépek.

Termesztése.
A mákot főnövénynek vessük. Elő- és utónövényének a kapásnövények a megfelelőek. Tisztán termesszük. Talaj-előkészítése: őszi ásás, szántás, kertszerü magágykészítés. Tenyészterülete: 30-40x8-10 cm (beállott növény), dísznek 30-40 x 30-40 cm széles fészkesen. Helyrevetése tavasszal február 1. és március 15. között, az őszi mákot szeptember 10. és október 10. között esedékes. Fontos az ülepedett, de porhanyós magágy. 1-1,5 cm mélyen vetjük kapával, kissé lapoljuk a takaróföldet. Sorba 1 cm-enként szórjuk a magvakat, fészkesen a fészek szélességében, körbe 2 cm-enként vetünk. Vetőmagszükséglet 0,1-0,2 g/m2. Ápolása: egyelés, talajlazítás, gyomirtás. Szedésére július végén, augusztus elején kerül sor, amikor a tokok zörgősre száradtak. Száraz időben 8-10 cm-es szárral vágjuk, és a magot kifejtjük belőle. Szelelés után ruhazsákocskákban, szellős helyen (felkötve) tartsuk el.

Feldolgozása, hasznosítása.
Csoportosan, ágyasban, foltokban minden kertben szépen mutat. Díszváltozatai utcakertekben, különböző parkokban, hétvégi portákon stb. különösen megragadóak. A száraz mákgubó modern, tartós szárazkötészeti és vázadísz, a díszmák pedig vágott virágnak alkalmas. A tésztafélék egyik legkiválóbb ízesítője. Kifőtt tésztára szórva (mákos metélt, mákos nudli, mákos derelye), tölteléknek sült tésztába (mákos rétes, mákos kalács, mákos patkó, mákos kifli, máktorta, mákos bukta, mákos felfújt, mákos kuglóf, mákos palacsinta, mákos pite) közkedvelt. Használhatjuk húshoz is (mákos őzgerinc). Préselt olaja kiváló étolaj. A gubó számos gyógyszer alapanyaga, de háziszerként használni tilos!

Elkészítése
- Fehérmákos tészta. 1/4 kg 4 tojásos száraztésztát enyhén sós vízben kifőzünk, lecsurgatjuk, és forró zsírral összekeverjük. 20 dkg megdarált fehér mákot cukorral összekeverünk, a tésztára szórjuk és elegyítjük. Tűzálló tálban pirosra sütjük.
- Mákos puding. 5 tojás fehérjéből kemény habot verünk. Hozzáadunk 8 dkg porcukrot, 3 dkg grízt, 10 dkg darált mákot, fél kávéskanál törött fahéjat, 3 szegfűszeget és 3 dkg olvasztott vajat. Gyöngéden összekeverjük. A pudingformát kikenjük, meglisztezzük, a tésztát beleöntjük, fedőt teszünk rá, forró vízzel félig telt fazékba állítjuk és 45 percig főzzük.
- A szokásos módon különböző mákos kalácsot is készíthetünk a kék (és fehér) mákkal.
Nem lesz mákunk?
A Magyarországon jelenleg előforduló tizenöt mákfajtából ez év kezdetétől már csupán egy felel majd meg annak a jogszabálynak, ami a kábítószergyártásra alkalmas növények termesztésére vonatkozik. A 2004 óta hatályos kormányrendelet ugyanis 2005 végéig adott haladékot azoknak a mákfajtáknak a termesztésére, aminek a tokja 4 ezrelék feletti alkaloidot tartalmaz (7 ezrelék volt a határérték). A kiskertekben idén tehát már csak a rózsaszín virágú Ametiszt fajta vethető, más színű fajták termesztését a magasabb alkaloidtartalmuk miatt megtiltja a kormányrendelet. Becslések szerint az országban- a kiskertek pár négyzetméteres termőterületeivel együtt- mintegy ötezer hektáron termesztenek mákot, jellemzően nem az Ametiszt fajtát. Ez a 0,6 ezrelék alkaloidtartalmú, kizárólag étkezési célra nemesített fajta azért sem terjedt még el igazán, mert csak 2003. végén kapott állami elismerést. A szabályozás jellemzően a házikertekben étkezési és díszítő céllal termesztett mákra vonatkozik. A megengedett határértéket meghaladó hatóanyag-tartalmú ipari mákfajtákat különböző engedélyek beszerzése után lehet termeszteni. (Kertészet és Szőlészet 2005/33)

Mák csontritkulás ellen
Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett exhumálni, mert áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak, olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő. Kiderült, hogy a helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési mákot különböző ételek formájában, mivel épp a máktermesztés volt a falu egyik fő bevételi forrása. A további tudományos kutatások kiderítették, hogy a mák olajának rendkívül magas foszfor tartalma volt a "felelős" a kalcium hatékony felszívódásáért, és a csontokba beépüléséért. A kutatások során létrehoztak két, egyenként 20-20 fős csoportot, melynek tagjai előrehaladott csontritkulásban szenvedő nők voltak. Az egyik csoport hagyományos kezelést kapott, míg a másik napi 1-1 mokkáskanálnyi mákolajat szedett. Az eredmény mindenkit meggyőzött! A mákolajjal "kezelt" csoport valamennyi tagjának csontozata normális értéket mutatott már 12-16 hónapos kezelést követően. Tanácsom tehát: hetente 3-szor fogyasszon mákos ételeket, vagy rendszeresen alkalmazza a gyógynövény szaküzletekben is kapható mákolajat. Vigyázat! Levegővel érintkezve gyorsan avasodik, ezért mihamarabb zárja vissza a kupakot, és tegye hűtőbe! A csontritkulás megelőzésére vagy az állapot javítására ugyancsak kedvező hatású a gyógynövényboltokban kapható medvehagyma alkoholos kivonatának tartós szedése. (Bálint János)

Hiedelmek, babonák
A mák fogalma az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik. A görög mitológiában Hüpnoszt, az alvás és az álom istenségét, aki mindenkit mákkal altat el, arra kérte a cselszövő Héra, hogy altassa el Zeuszt. Hüpnosz eleget tett a kérésnek, és édes nyugalomba ringatta magát Zeuszt is. Ceres, a rómaiak termékenység istennője midőn megszállottan, pihenés nélkül kereste Prosperinát, az istenek úgy rendelkeztek, hogy léptei nyomán fakadjanak mákvirágok, s amikor Ceres összeszedte a virágokat, végre elaludt. A mákot a halál megszemélyesítőjével, Thanatosszal is összefüggésbe hozták. A szépséges mákvirágot Aphrodite istennővel azonosították. Léthét, a feledés megtestesítőjét, néha mákgubókból álló fejdísszel ábrázolták. A mák a földtermékenység istennő, Démétér szent növénye volt, ő ajándékozta meg az embereket a mákkal. Egy másik felfogás szerint a mák Adonisz könnyéből lett, amikor a szerelmét siratta. A mákgubó számtalan magja miatt a bőséget jelképezi, ugyanakkor a kábítószerként és fogamzásgátlóként a hiábavalóság szimbóluma. Az asszíroknál a mák az "öröm növénye"-ként szerepel. Kínában érzéki kalandok előtt használták. Oroszországban esővarázslásokhoz használták a mákot. Aszály idején megszentelt mákszemeket szórnak szét, és bottal verik vagy kavarják fel a vizet, hogy eleredjen végre az eső. A néphitben boszorkányokkal kapcsolatban, mágiában, ráolvasásokban, jóslásokban gyakran szerepelt a mák, mint mágikus növény. Termékenységvarázslás céljából, az ifjú házasokra mák magvait szórták, hogy különleges szaporodási képessége legyen az ifjú párnak. A görögöknél a mákot fertőtlenítő füstölésre, jövendőmondásnál alkalmazták. Isteneknek mutatták be áldozatként, kábítószer gyanánt pedig orgiákon, lakomákon, misztériumok során vették magukhoz. A népi gyógyászatban a mákfélék családjába tartozó fecskefüvet szembetegségek gyógyítására használják, azzal a hiedelemmel, hogy a fecske összegyűjti a mák nedveit, s ez gyógyítja a vakon született gyermekek látását. A mák nemcsak élelmiszernövény, de kiváló hatású gyógynövény. A középkorban érzéstelenítőként és fájdalomcsillapítóként állt az orvosok rendelkezésére. A mák éretlen gubójának beszárított nedve az ópium. Az ókori görögök az ópiumot a gyógyítás mellett hedonisztikus, élvhajhász célokból is használták. Indiában nemcsak gyógyszerként, hanem méregként és ellenméregként is számon tartják. A mákvirág rosszalló szó, kedves kicsengéssel.


Dísznapraforgó
Egyik legtalálóbb elnevezésű növényünk a dísznapraforgó, az egyébként is látványos napraforgó még díszesebb változata. Híven nevükhöz a Nap felé igyekeznek fordulni. Eltérően a gazdasági napraforgó olykor 2-3 m magasságától, a dísznapraforgó alig éri el az 50-70 cm-t, tehát törpe fajtatípus. Aránylag nagy levelei bókolnak, jóllehet csupán apró, olajtartalmú terméseit szemezgethetjük, különleges külleme szép kerti dísz. A napraforgó származáshelye Észak-Amerika déli része. Az egész meleg égövön elterjedt. A dísznapraforgó újabb kori nemesítés eredménye. Egyéves, kissé fásodó szárú, bőséges napfényt, meleget kedvel. Csak ilyen helyre vessük. Magja olajtartalmú. Ezermagtömege 20-22 g, gyorsan, 7-10 nap alatt kikel. Május derekán állandó helyére vetjük 50-60 x 50-60 cm-es tenyészterületre, 4-5 cm mélyen, 5-6 maggal (növényt hagyunk meg). A talajápoláson kívül más gondozást nem kíván. Szárazon termeszthető. Házi-, bemutató-, iskola-, dísz-, hobbi-, hétvégi és utcakertben jól mutat. Csoportosan, foltokba, ágyásos elrendezéssel célszerű nevelni. Bejáróutakhoz, elválasztó növénynek is alkalmas. Júliustól szeptemberig virít. Ekkor a "tányért" levágjuk, magját kiverjük, úgy fogyaszthatjuk (pirítás nélkül is), mint a tökmagot. A magból nyerhető olaj kedvezően befolyásolja a növekedést, a gyermeki szervezet kifejlődését. Reuma elleni szappanokat is készítenek belőle. Fészekvirágainak forrazata (pora) gyógyítja a felső légutak gyulladását. Baromfiaknak kitűnő takarmány. Jó mézelő növény.

Napraforgó
A Közép-Amerikában még ma is sokfelé vadon élő napraforgót, olajban gazdag magvaiért, az indiánok már 3000 éve termesztették. Amerika őslakói imádott napistenük szimbólumaként tisztelték. A régi Mexikóban - a spanyol hajósok beszámolói alapján a napisten azték papnői napraforgó koronát kaptak, melyet mindenhová magukkal vittek, az arany ékszereiket pedig napraforgó motívumok díszítették. Miután a spanyol hódítók a 16. század elején visszatérve Európába magukkal hozták a növény magjait, a napraforgó világszerte elterjedt. Egykoron - mivel állandóan követi a Nap útját az állhatatosság és a tisztelet szimbólumának tartották e növényt, míg a keresztények ugyanezért a vallásos engedelmességet látták benne. A többi közül kitűnő, kirívóan magasra nőtt egyedei viszont sokak szerint a dölyfösséget és az öntelt viselkedést jelképezték. A napraforgó az ismert növények közül egyike a leghasznosabbaknak, magjának olaja használható salátákhoz, margarinhoz és főzéshez, valamint szappanok, gyertyák és festékek készítéséhez. Magjai megpirítva kávépótlók, finomra őrölve pedig sütemények és levesek alapanyagai. A növény száraiból nyert rostokból papír készíthető, az elégetett napraforgószárak hamuja - magas káliumtartalma miatt - talajjavítóként használható. Mocsaras területre ültetve magába szívja a vizet, és segít a talaj kiszárításában. A sziromlevelek főzetét valaha reumás-, valamint gyomor- és bélpanaszok esetén fogyasztották, de a maják szerint ez az ital ajzószerként is hatásos volt. A napraforgó magvakban lévő telítetlen zsírsav és az E-vitamin  remek hatást gyakorol a szexualitásra. Amint ajánlották eleink, a friss sziromleveleket olajban megsütve, sóval, borssal ízesítve, aki elfogyasztja "nagyobb erőt biztosít a házasélethez". Sokoldalú felhasználásával, hasznosságával összefüggésben számos pozitív hiedelem is kialakult a növénnyel kapcsolatban. Így például, ha az ember napnyugtakor levág egy napraforgófejet, és közben kíván valamit, másnapra teljesül a kívánsága. Aki napraforgóval az ágya alatt alszik, minden ügyben megismeri az igazságot. A nyak körül viselt napraforgómagok védelmet nyújtanak a himlő ellen, míg a kertben növő napraforgó jó szerencsét hoz a kertésznek.

Földimogyoró
Magja finom csemege, olaja étkezésre kiváló, értékes takarmánynövény Az ugyancsak pillangós virágú szója után a világ második legfontosabb olajnövénye. Őshazája Dél-Amerika (Brazília), e területen vadon is előfordul. Amerika felfedezése után Afrikán keresztül terjedt el fokozatosan az egész világon. Termesztési területe észak felé a dél-európaimediterrán országokig, míg Ázsiában Észak-Kínáig terjed. Próbálkoznak a termesztésével a mérsékelt égövi országokban, így hazánkban is. Egyéves, lágy szárú növény. Erősen fejlett karógyökere a földfelszínhez közel alig ágszik el, viszont az alsó részén igen sűrű oldalgyökér-szövedék alakul ki, ezért a vegetációja alatt a szárazabb időszakot is elviseli. A szár alakja fajtánként változik: vannak mereven felálló szárnak és vannak elfekvő típusúak is. Párosán szárnyasán összetett levelei négy visszás-tojásdad levélkéből állnak. A levelek hosszú levélnyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A világoszöld levéllemezek színe fényesen csillogó, a fonákuk finoman, szőrözött. Virágai okkersárgák, a levelek hónaljában magánosán állnak, esetleg párosával vagy négyesével fejlődnek. A hosszú vi-rágkocsány a megtermékenyülés után tovább nyúlik, a termés a földbe fúródik, tovább fejlődik és ott érik meg. Az érett termés hüvelye világos barnássárga, sima, vagy a benne levő magok számának megfelelő befűződésekkel barázdált. A magok, alakja különböző, a gömbtől a hosszúkás ellipszoid alakúig minden változat előfordul.

Környezeti igénye
Hőigényes növény. 11-13 °C alatt a magok nem csíráznak, 10-15 °C között is csak nagyon lassan, vontatottan. Az optimális csírázási hőmérséklete 20-25 °C, ekkor 7-10 nap alatt kikel. A növények fejlődéséhez 25-30 °C a kedvező, 20 °C körüli hőmérsékleten lassú, vontatott a növekedése és gyenge a terméskötése. Ősszel, amikor a talajhőmérséklet 10 °C-ra esik vissza, növekedése megáll. Az első talaj menti fagy hatására a levelek, a hajtásokkal együtt elhalnak, míg a félig érett-érett termések mínusz 1-2 °C-os hőmérsékletet is elviselnek. Erős megvilágítást, tűző napot kíván. Már gyenge árnyékban mattá válik a levelek fénylő zöld színe, a növekedés lelassul. A növény fokozatosan elveszti a fajtára jellemző formáját, szára megnyúlik, virág alig lesz rajta. A virágzási idő elhúzódik, ezáltal a kevés mogyoró beérése is bizonytalanná válik. Ágyasától éppen ezért tartsuk távol az árnyékoló növényeket, gyomokat. Vízigénye közepes, változó. Csírázáskor és terméskötés idején igényli a legtöbb vizet. Később a vízszükséglete fokozatosan csökken és terméséréskor már a száraz talaj az ideális számára. Esős nyár vége, ősz eleje komoly gondot okoz a termesztésében, mert erősen kitolódik az érés, illetve a termések penészednek. Jó vízáteresztő és levegővel átjárt homokos, homokos-vályog talajok a megfelelők számára. Erősen kötött, agyagos talajok nem alkalmasak termesztésére, mert a földbe fúródott terméstartókon kevés hüvely képződik és azok is bepállanak. Folyamatos talajnedvességet nem igényel, ezért száraz, csapadékszegény területeken közepes termést ad, amely fejlődésének első felében adott öntözéssel növelhető. Nem igényel sok tápanyagot. Közepes tápanyag-ellátottságú teriileteken szervestrágyázás nélkül is termeszthető. Sovány homokon viszont feltétlenül adjunk 10 nmenként 20-40 kg érett istállótrágyát. Közepes termést alapul véve 10 m2-re elegendő 30-40 dkg pétisó, 60-70 dkg szuperfoszfát és kálisó. Kálciumigénye viszonylag nagy, ezért kissé meszesebb talajokon nagyobb termést várhatunk, míg az enyhén savanyú kémhatású területeket meszezéssel tehetjük számára kedvezővé.

Termesztése
Alapos őszi talaj-előkészítést igényel, különösen kötöttebb területeken. Szántás, ásás előtt szórjuk ki a foszfor- és a káliumtartamú műtrágyákat és a nitrogéntartalmúnak negyedét vagy harmadát. Talaj-előkészítését tavasszal folytassuk: gereblyézzük el a hantokat, gyomtalanítsunk, a vetésig őrizzük meg a porhanyósságot. A lazább szerkezetű talajt vetés előtt 20-30 nappal kapáljuk, majd gereblyézzük el. A kötöttebben ezt a munkát vetés előtt 2-3 nappal ismételjük meg. Szabad földön helyre vetjük. Helyenként az egyszerre érés érdekében megkísérelték palántázni, de kevés sikerrel, mert nagyon rossz a fiatal növények eredése. Helyrevetésre akkor kerülhet sor, amikor a talajhőmérséklet 15 °C fölé emelkedett, tehát április végén, május elején. Vethető bokorba vagy sorba. Előbbi esetben 40-50 X 40-50 cm-es távolságot tartsunk be a "fészkek" között, míg az utóbbinál 60-70 cm-es sortávolságon belül a magokat egymástól 10-12 cm-re vessük. A vetési mélység 3-4 cm, laza talajokon néhány cm-rel több. 15 °C körüli talajhőmérsékleten a kelés 15-20 nap múlva várható. Cserepesedésre hajlamos talajokon a megkeményedett talajfelszínt törjük meg.

Kelés után a virágzásig saraboló kapálással tartsuk lazán és gyommentesen a sorokat. A talajművelést kiegészíthetjük fej-, illetve levéltrágyázással. Virágzás után azonnal kezdjük meg a tövek felkupacolását. A töltögetést a burgonyához hasonlóan legalább két részletben végezzük. A töltögetéssel elősegítjük a megnyúlt virágkocsányok földbe fúródását. Ez a munka is kiegészíthető fejtrágyázással. A bokro-sodás idején (a virágzás végéig) a nagyobb vízigényét csapadék hiányában öntözéssel elégíthetjük ki. Az öntözést a szedés előtt legalább 1,5-2 hónappal fejezzük be. Szeptember vége felé a sárguló levelek jelzik, hogy megkezdhetjük a szedést. Jó évjáratban 10 m2-enként 8-12 nyers termésre számíthatunk. Nagyobb hozamot érhetünk el, ha a június végén kezdődő virágzáskor elkezdjük a töltögetést. A föld felhúzogatását még 2-3 alkalommal ismételjük meg, hogy a későbbi virágzásból származó indák is jól lefúródhassanak. A kézzel kihúzott, szükség esetén előzőleg ásóval meglazított mogyorótöveket, ha az időjárás engedi, hagyjuk kint a tábla szélén gyökerükkel, termésükkel felfelé fordítva. Az utószárítás nagyon fontos, mert a magoknak ilyenkor még igen magas a víztartalma. Néhány nap múlva az összegyűjtött töveket mesterségesen (padláson, góréban) szárítsuk tovább, 10-20 napig. Ezután szedjük le a hüvelyeket és száraz helyen, vékonyán kiterítve tároljuk.

Egész éves munkánk mehet veszendőbe, ha a szárítás, illetve a tárolás nem megfelelő, azaz a mogyoró bepenészedik. A penészes földimogyoró fogyasztása rendkívül veszélyes, mert mikotoxinokat (aflatoxint) tartalmaz, amelyekről az utóbbi időben derült ki, hogy rákkeltő anyagok, májkarcinómát okoznak. Emberre és állatokra egyaránt már igen kis koncentrációban veszélyesek. A kórokozók közül lisztharmat, pszeudomonasz fellépésére számíthatunk, különösen akkor, ha egymás utáni évben ugyanarra a helyre került a mogyoró. Az állati kártevők közül a drótférgek és a különböző pajorok rágása teheti tönkre a termést, ezért burgonya után közvetlenül ne ültessük.

Felhasználása
Legnagyobb termesztési körzete Ázsiában, Kína, India területén van, de jelentős területeken termesztik Amerikában is. Európában csak a 17. században kezdték meg a termesztését, míg Magyarországon az 1930-as évektől Medgyesegyháza környékén foglalkoznak vele. A magban 40-50% olaj van, melynek minősége az olívaolajéval majdnem egyenértékű, 25-30% fehérjét is tartalmaz. Olajtartalmának 60%-át olajsavglicerid-, 20%-át pedig linolsavgliceridészter teszi ki. Felhasználása igen sokoldalú: liszt formájában, pörkölve, nyersen sózva. Préspogácsája értékes takarmány, de az állatok etetésére felhasználható a szára és a levele is, akár nyersen, akár szárított formában.

Dió
A dió Perzsiából származik. Ma az egész világon elterjedt és igen kedvelt élelmiszer. A papírvékony héjútól az egészen kemény, nehezen feltörhető fajtákig, sokféle megtalálható. Magyarországon az egyik legjobbnak mondott termőhely a Felső-Tisza vidéke, az itt termelt dió ízletes, vékony héjú, jól törhető és hámozható fajta. A néphit szerint az ilyen termésű fákat az ezeket kedvelő varjak ültetik. A diófa a magyar emberek életében a tiszteletet és a szeretetet jelentette. Ma is sok kertes ház udvarán ott díszlik, és hűs árnyékot adó lombja alatt a meleg nyári napokon szívesen üldögélnek, étkeznek, beszélgetnek az emberek. Megfelelő körülmények között akár száz évig is élhet, így nemzedékek tanúja. Erős illata elriasztja környékéről a rovarokat.

A diófa sokféleképpen használható. Törzse, csodaszép erezete és jellegzetes barna színe miatt a bútorkészítés drága alapanyaga, levelét és zöld színű burkát a gyógyászatban hasznosítják (leveléből különféle kedvező hatású teafőzetek készíthetők). Festéket, diófapácot is készítenek belőle, és számunkra a legfontosabb, hogy terméséből sokféle étel- és italféleség, édesség készíthető. A dió szeptember, október tájékán érik be, mikor zöld burka megreped, és kipotyog belőle a mag, mely az őszi napon gyorsan megszárad és szellős helyen tárolva évekig is eláll. Megtörve azonban a bél gyorsan oxidálódik, avasodik, ezért csak közvetlenül a használat előtt ajánlatos feltörni. A dióbél magas energiatartalmú, vitaminokban gazdag, igen értékes élelmiszerünk. Fehérje- és olajtartalma is jelentős. A dióolaj zsírsavösszetétele igen kedvező, több mint 85 százalékban telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Felhasználása sokrétű: tészták, sütemények, sültek készítésénél töltelékként, rátétként használják, salátáknál jó kiegészítő, mert harmonizál az alapanyagok ízével. Éretlen terméséből, a még zöld dióból kandírozott gyümölcsöt, diólikőrt, vagy diópálinkát készítenek. Sok család ünnepi asztalánál elmaradhatatlan étel a diós kalács. Fogyasszunk mi is belőle.

Az ősz gyümölcse, a dió (Juglans regia):
Termő gyümölcsfáink közül a dió különös tiszteletnek és szeretetnek örvend. Már honfoglaló őseink is úgy érkeztek a Duna -Tisza közére, hogy vándorlásuk során megismerkedtek vele, és itt örömmel fedezték fel. Fáját felhasználták, gyümölcsét fogyasztották. A diófa Magyarországon őshonos növény. Sok házikertben megtalálható. Nem is véletlenül, hiszen lombja bő árnyékot ad, jellegzetes illata belengi a környéket, alatta üldögélni, olvasni, nyári napokon reggelizni - ebédelni talán a legkellemesebb. A diófa hat métertől akár húsz méterig is megnőhet, ezért az átlagos méretű házikertben egy diófa is bőven elég, hiszen élettartama, ha egészséges, akár 100 év is lehet, növekedésével pedig egyre nagyobb helyet foglal el. Tartásához nem kell nagy szakértelem, permetezni azért érdemes néha, és nagy szárazságkor szívesen fogadja az öntözést. Bő terméssel örvendeztet meg minden ősszel. Fajtától függően szeptember - októberben érik. Ha a burok fölreped és a mag könnyen kihull, kezdődhet a szüret. A termést, ha rudakkal verik le, a termorészek károsodhatnak. Felhasználásának csak egyféle módja a gyümölcs fogyasztása. Már eleink is ismerték gyógyító hatását, sokféle testi bajra való felhasználhatóságát. Például a diólevélből főzött tea igen hatásos szer emésztési zavarok, így székrekedés, étvágytalanság esetén, továbbá nagyszerű vértisztító hatása van. A tea készítéséhez egy púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet 1/4 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk és utána fogyasztjuk. Kellemes íze, valamint magas olajtartalma miatt édességeink és ételeink egyik fontos alapanyaga.

Szelídgesztenye
A gesztenyefa, és a gesztenye nem ismeretlen számunkra. Szerte az országban termelik. A gesztenye téli gyümölcs. Meg se gondoljuk, hogy a szelídgesztenye hányféle módon felhasználható és alternatív gyógyszerként alkalmazható.

Sütve és főzve is fogyaszthatjuk, sőt aki beteg, gyógyszerként is alkalmazhatja. A Castanea nemzettség 13 faja a Föld északi mérsékelt övében él. Az európai gesztenye Nyugat- és Dél-Európában, valamint a Kaukázusban őshonos. A szelídgesztenyének gesztenyebarna héja van, melyet sütés előtt felhasítanak, s ez alatt van a mag héja külön, ellenben a vadgesztenyével, melynek gesztenyeszínű héja tulajdonképpen már a maghéj.

A szelídgesztenye főként Dél-Európában közkedvelt étel. Édes lisztes magvát különböző módon elkészítve fogyasztják: főzelékhez adják, sőt liba-és kacsasültet is töltenek vele.

A gesztenyét szárazon kell tartani, mert hamar romlik. Nagy mennyiségű, mintegy 50% keményítőt tartalmaz. Ásványi anyagok közül a kálium jelentős mennyiségben megtalálható benne, ami rendkívül fontos a téli időszakban, amikor alig van zöldség és gyümölcs.

A gesztenyét bármilyen formában készítjük el, gyógyhatása mindenképpen van. Nyugtatólag hat az érzékeny nyálkahártyára, de a leveléből vagy a gyümölcsből készült főzetet is szívesen fogyasztják a téli meghűlés idején.

Gesztenyefőzet
A gesztenyéből főzetet lepkeszeg (hüvelyes, egynyári lóhereképű fű) maggal készíthetünk. Egy liter vízbe beteszünk másfél csésze összetört gesztenyét, és fél órán át főzzük. Majd hozzáadunk egy fél csésze lepkeszeg magot, és még fél órát főzzük. Leborítva hűlni hagyjuk, és langyosra hűtjük, majd fogyasztjuk. Szükség szerint minden órában egy fél csészével iszunk belőle. Ez a főzet kiválóan enyhíti a hörghurutot (enyhe gyulladásos megbetegedés) és az erős köhögést.

Sült gesztenye
A nyers gesztenye beszerzésekor ügyeljünk rá, hogy a nagy szemű, fényes héjú, sötétbarna fajtát vásároljuk. Semmiképpen ne vegyünk fakó, zörgő héjú tavalyi gesztenyét, mert ezt már lehetetlen puhára főzni és meghámozni. Az egészséges gesztenye a dióhoz hasonlóan néhány hétig szárítva és hűvös, száraz helyen tárolva hónapokig eltartható. Egy régi lábasba tegyük (befogja a héj színe az edény oldalát) és öntsünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje, majd fedő alatt főzzük kb. 25 percig. A majdnem puhára főtt gesztenyét szűrőkanállal szedjük ki, tartsuk egy pillanatra a hideg vizes csap alá, és még melegen hántsuk le róla a külső, kemény héját. Majd a gesztenyét domború felén kereszt alakban hegyes kiskéssel vágjuk be, és tegyük egy tepsibe. Sütőben, közepes lánggal (180 °C; légkeveréses sütőben 165 °C) 1 órán át sütjük, közben néhányszor megrázogatjuk. Ha kissé kihűlt, lapos oldalát bevágjuk, így szépen kibújtathatjuk a megsült szemet a héjából. Elkészítési idő: 25 perc + sütés.

Gesztenyemassza
Friss gesztenyéből igen ízletes és egészségkímélő gesztenyemasszát is készíthetünk házilag. Ehhez kb. fél óráig kell főzni, hogy teljesen puha legyen. A nagy szemű gesztenyét 5 perccel tovább főzzük mindkét esetben. Még melegen ajánlott mind a külső, mind a belső héját leszedni róla, mert lehűlve már nem jön le. Ha a víz túlságosan lehűlne, forraljuk fel újra. Ezután tegyünk a húsdarálóba egy 3 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát, és hajtsuk át rajta a megtisztított gesztenyét. Lehetőleg még melegen daráljuk le, mert ha kihűl, üvegessé, nehezen pépesíthetővé válik. Ezután 25 dkg gesztenyemasszát alapul véve, 20 dkg gesztenyepépet dolgozzunk össze 4 dkg mézzel, és 1 evőkanál rummal. Fontos, hogy a gesztenyemasszát mindig friss termésből készítsünk, mert ha kiszárad megnő a főzési ideje is. Gesztenyefőzés céljára ne a legjobb edényünket használjuk, mivel a héjból kioldódó lé megfesti az oldalát. Tisztításánál súrolószer helyett tömény ecetet használjunk. Az így elkészített massza mélyhűtőben -18°C-on akár egy évig is eltartható. Amint azt már említettük, s gesztenye egyben gyógynövény is. Júniusban, júliusban leszedett levelét köhögés, légcsőhurut, tüdőbetegségek és vérzések gyógyítására, termését, kérgét görcs és hasmenés ellen használják.

A gesztenye a szamárköhögést is kiválóan enyhíti, amit tulajdonképpen egy hirtelen támadó fullasztó inger vált ki, s a meghűléses megbetegedés egyik járványos formája. A nyálkahártyára ható inger megnyugtatására a legjobb gyógyszer a gesztenyéből készült tea. Tegyünk 30 gramm szárított gesztenyefalevelet 550 ml forró vízbe, és naponta 3-4 alkalommal fogyasszunk belőle egy evőkanálnyi mennyiséget. Hasmenés esetén a nyers gesztenyét fölvágjuk és a belsejét fogyasztjuk. Nagy káliumtartalma megnyugtatja a beleket és pótolja az elvesztett ásványokat. A kéreg megszárítva, porosítva, mézzel keverve kiváló köhögés- és vérzéscsillapító.
A cikket írta: Mellesleg

Vadgesztenye
A vadgesztenye Európa-szerte ismert dísznövény. Parkokban templomok környékén temetokben pompázik hatalmas termete. Virágzáskor a legszebb. Az évek során azonban ennek a hasznosítására is sor került. Belsoleg és külsoleg, is használják a háziszerként a népi-gyógyászatban.

Tartalmaz:
A magban van B, C és K vitamin de csak külso használatra alkalmazzuk, mert sok szaponint tartalmaz.

Gyógyhatása:
A vadgesztenye készítmények erosítik az érrendszert, gyógyítják a visszér gyulladást a lábszár fekélyt és a trombózist. Összehúzó, erosíto, gyomor és bélgörcs-oldó. A vadgesztenye virágja nemcsak szép, de gyógyhatása is van. Belsoleg foleg a gyomorra és a belekre hat, görcsoldóként és szélhajtóként.

Bélhurut, belső vérzések:
A vadgesztenye leveleibol fozött tea jótékonyan hat asz emészto szervek enyhe gyulladásaira, és a belso vérzésekre, összehúzó hatásánál fogva.

Visszér tágulás, kapilláris erecskék tágulása:
Az egész növénynek összehúzó hatása van, de legtartalmasabb a gyümölcse. Ebbol ha készítünk tinktúrát, és masszírozzuk az eres lábakat, erosíthetjük a vénákat, a kapilláris ereket.

Elkészítési mód:
A tinktúra készítéséhez szükségünk van egy liter jó gyümölcs pálinkára. Az összezúzott vadgesztenyét héjastól beleeregetjük az üvegbe, és teszünk hozzá összedarabolt száraz fakérget is. Két hétig a napon érleljük, naponta fölrázzuk. A kapott anyaggal naponta megmasszírozzuk a lábakat.

Magvas gondolatok a szezámról
A szezám az első termesztésbe bevont növények egyike. Indiából származik és a hindu mitológia szerint a Yama istenség által megáldott mag azóta a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált. Indiából Kínán és Japánon keresztül nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán országban. Nem csoda, hiszen tápanyagokban igen gazdag mag. Miután Kínában gyakorlatilag ismeretlenek voltak a tej és tejtermékek - amelyekről tudjuk, hogy az európai táplálkozási kultúrában kalciumtartalmuknál fogva jelentős szerepet játszanak az egészséges táplálkozás kialakításában - így valószínűsíthető, hogy a kínaiak pont ezért is fontos, sőt nélkülözhetetlen étrendi tényezőnek tekintettek erre az apró kis magra. Hippokratész újra meg újra megemlíti műveiben a szezámmag gyógyító erejét. A rómaiak szezámmagból és mézből készült süteményt adtak katonáiknak kényszer esetén, amikor tőlük a legnagyobb erőfeszítést kellett megkövetelniük.

A szezámmag a magok királya, hiszen például kalciumban súlyarányosan gazdagabb, mint a tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint ez utóbbi) és vetekszik a tehénsajtok kalciumtartalmával, az olajos magvak közül pedig egyenesen kiemelkedik. A növényi eredetű fehérjeforrások közül kevés tartalmaz annyi értékes aminosavat. A szezámmag telítetlen zsírsavakban gazdag, a mag 55%-a olaj. Kitűnő természetes forrása a B- és az E-vitaminoknak. Kiemelkedő a lecitintartalma, így védi az érrendszert a koleszterinleraóásól, továbbá szerves foszforsav tartalma, mely az agy- és az idegszövetek legfőbb építőköveként szolgál.

A szezámmag beltartalmi értékei (100 g): 20 g fehérje, 50 g zsír, 21 g szénhidrát, 4,5 mg nátrium, 458 mg kálium, 783 mg kalcium, 607 mg foszfor, 347 mg magnézium, 10 mg vas, 6 mg A-vitamin, 5,7 mg E-vitamin, 1,00 mg B1-vitamin, 0,25 mg B2-vitamin, 5,0 mg niacin. Energiatartalma: 2385 kJ (570 kcal). (Forrás: Institut für Ernährung-wissender Universität Giessen: Tápanyagtáblázat) A szezámmagot rendkívül sokféle módon tudjuk elkészíteni. Készülhet belőle pirított és sózott formájában szezámsó (gomasszió), kenyérbe és péksüteménybe süthetjük, salátára, köretre szórhatjuk. Fontos azonban, hogy e nehezen elrágható piciny magot emészthetősége megnövelése céljából legalább durvára daráljuk és így fogyasszuk el, mert ha a mag nincs feltárva, kevéssé hasznosul a szervezetünkben. Évszázadok óta közkedvelt olaját főzésnél, salátakészítésnél egyaránt felhasználhatjuk. Létezik nyers szezámmagból kipréselt úgynevezett hidegen sajtolt olaj, melynek színe világos és van olyan is, amelynél a sajtolás előtt a magvakat megpirítják, így jutnak egy igen finom fűszeres olajhoz. Főzéskor figyeljünk oda, hogy a hidegen sajtolt szezámolajat magas hőfokon ne károsítsuk, így a felforrósított serpenyőbe először vizet öntsünk és csak ezután az olajat, mert ez megakadályozza az olaj túlmelegítését, amennyiben ezután azonnal hozzáadjuk a felaprított zöldségeket. A leves vagy főzelék készítésekor mindig a főzés befejezése után adjuk az ételhez a hidegen sajtolt szezámolajat.
Ránky Edit

Receptek

Szezámmagos spagetti

Hozzávalók: 20 dkg spagetti, tengeri só, 1/2 dl hidegen sajtolt olaj, 1 csokor petrezselyemzöldje, bazsalikom, 1-2 evőkanál pirított földimogyoró, 8 dkg parmezán sajt, 3-4 evőkanál szezámmag, növényi ételízesítő, 1-2 gerezd fokhagyma. Forraljuk fel a sós vizet 2 teáskanál olajjal, majd főzzük meg a spagettit. Vágjuk össze a petrezselymet és a parmezánt reszeljük le. A szezámmagot aranybarnára pirítjuk, majd durvára daráljuk. 1-2 dl vízben oldjuk fel a zöldségízesítőt (kocka), hozzáadva az olajat, a szezámdarálékot és a fűszereket, majd a parmezánt és a földimogyorót. A szószt a meleg spagettire öntjük és melegen tálaljuk.

Káposztasaláta szezámmaggal
Hozzávalók: 25 dkg vékonyra szelt fejeskáposzta, tengeri só, 1/4 reszelt zellergumó, 1 csomag metélőhagyma apróra vágva, 1 alma kis kockára vágva, 1 evőkanál citromlé, 1 tojássárgája, 1 kávéskanál almaecet, 2 teáskanál mustár, 1-2 evőkanál hidegen sajtolt szezámolaj, 1 dl tejszín, 5 evőkanál szezámmag. A tojás sárgáját sóval, ecettel és mustárral jól verjük fel, majd az olajat cseppenként keverjük bele. A tejszínt ezután adjuk hozzá. Az előre felvágott káposztát, zellert, hagymát és a citromlével meglocsolt almát jól összekeverjük, majd a salátaszósszal leöntjük. Megpirított, durvára darált szezámmaggal a tetejét megszórjuk és tálaljuk.

Szezámmagos krokett gombával
Hozzávalók: 4 evőkanál szezámmag, 2 evőkanál búzadara, 2 petrezselyemgyökér, tengeri só, őrölt szerecsendió, 1 paradicsom, 1 csomó metélőhagyma, 2 evőkanál almaecet, bors, 1 teáskanál méz, 3 evőkanál olaj, 3 dkg vaj, 8 nagyobb fej gomba. Kevés sóval forraljuk fel a 2 dl vizet, keverjük össze a 2 evőkanál szezámmagot és a darát, majd szórjuk a vízbe a vágott petrezselyemmel és egy csipetnyi őrölt szerecsendióval. Addig főzzük és kevergessük, míg be nem sűrűsödik. A masszát ezután hűlni hagyjuk. A paradicsomot bevagdaljuk, pároljuk, majd lehűtjük, kockára vágjuk. A metélőhagymát apróra vágjuk. Mézből, ecetből, olajból és sóból salátaszószt készítünk. A darás masszából vizes kézzel négy egyforma nagyságú krokettet formálunk. A maradék szezámmagban megforgatjuk és olajban kis lángon megsütjük. A megtisztított és vékonyra szeletelt gombákat a tányérra rakjuk. A salátaszószt a paradicsomkockákkal és a metélőhagymával összekeverjük és a gombára öntjük, majd a kroketteket a tányér közepére tesszük.

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári üröm kivonat