Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Test?r kapszula

Fogyjon a 3 test?r kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-t?l.

Névnap

Ma 2017. március 23., csütörtök, Emőke napja van. Holnap Gábor és Karina napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelez?. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Barbadosi cseresznye
Jamaicai-cseresznye
Cseresznye
Cseresznyefélék
Meggyek
Akiszilva
Japán szilvafajták
Japán kakiszilva-fajták
Szilvafajták
Tamarindusszilva
Kajszibarackok
Pejibaye, barackpálma


Barbadosi cseresznye
Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában honos, itt gyümölcsként termelik. A Malpighiaceae családba tartozik. Cserje termet? növény, általában 2-3 m-esre n?. A trópusokon és a meleg szubtrópusokon századok óta termesztik. C-vitamin-tartalma a világ eddig ismert összes gyümölcse körül a legnagyobb - ötvenszer annyi, mint a narancslében. Ez a felismerés egyszerre népszer?vé tette a szép rózsaszín-piros virágú növényeket. Levelei 2,5-7 cm hosszúak, fényes sötétzöldek, párosával s?r?n állnak. Piros, 1-3 cm-es cseresznyeszer? terméseinek húsa leveses, kellemes savanykás. Frissen vagy feldolgozva (dzsúsznak, pulpnak) fogyasztják. Kristályos aszkorbinsavat is készítenek bel?le. Magvetéssel, fásdugványozással, szemzéssel és oltással szaporítják.

A barbadosicseresznye kis, örökzöld, 2-6 m magas, terebélyesen elágazó fa vagy cserje. Ágai finoman sz?rösek, levelei sötétzöldek, átellenes állásúak. A levéllemez kihegyezett vagy lekerekített tojásdad, illetve lándzsás, ékvállú, ép, gyengén hullámos szél?, színén fényes, fiatalkorban ezüstös sz?rzet?, 2-7 x 1-4 cm nagyságú. Hímn?s virágai csomóban, vékony kocsányokon n?nek a levélhónaljban. A virágtakaró különnem?, 5 tagú. A csészelevelek lándzsásak, mintegy 2,5 mm hosszúak, csúcsukon sz?rösek, rajtuk 2-2 nagy, ül? mirigy látható. A mirigyek a csészelevelek alsó részét átfedik. A szirmok rózsaszín?ek vagy pirosak, széles kanál alakúak és legfeljebb 5 mm hosszúak.

Termése:

Éretten világító narancsvörös vagy sötétvörös csonthéjas, 2 x 2,5 cm nagyságú, alma alakú. Az alsó és csúcsi részen er?sen bemélyedt, szabálytalanul dudoros és hosszirányban tompán bordás. A termés alsó részén a csészelevelek, csúcsán pedig a fonal alakú bibeszál érésig megmaradnak. A termés vörös héja vékony, de szilárd, áttetsz?, sima és fényes. Az éretten nagyon b? lev? terméshús cseresznyeszer?, narancsvörös vagy vörös, a héjnál valamivel világosabb, 7 mm vastag és nagyon savanyú, de zamatos. A termésekben 3 világos, narancsszín?, a terméshússal szilárdan összen?tt k?magot találunk, amelyek tompa trapéz körvonalúak, keresztmetszetük szélesen 3 él? és a végük rovátkolt; a magok felülete ormós és szabálytalan, kiemelked? kereszt- és ferde irányú bordákkal strukturált. A barbadosicseresznye a világ C-vitaminban leggazdagabb termései közé tartozik, húsa akár 5% C-vitamint tartalmazhat.

Felhasználása:
Friss gyümölcsként fogyasztják, a k?magvakat eldobják. Cukorral f?zve a barbadosicseresznye ízletes desszert. A levéb?l zselé vagy szirup készül, amelyet ételekhez és gyümölcssalátákhoz adnak, vagy hogy a C-vitamint növeljék, különféle gyümölcsléhez keverik. A bef?zött termések barnásvörös színt kapnak. Kis méretekben a levet iparilag porrá alakítják, és C-vitamin-készítményként árusítják. Májbetegségek, hasmenés, vérhas és megh?lések ellen is hatásos.

Elterjedése:
A karib-tengeri szigetekt?l Észak-Brazíliáig honos, és Latin-Amerikában, valamint Hawaiin, ritkán Délkelet-Ázsiában is termesztik. Újabban er?sen fokozódik termesztése, mivel megn?tt népszer?sége a nagy C-vitamin-tartalom miatt.

Termesztése és betakarítása:
A trópusi és szubtrópusi klímában tenyészik. Szárazságt?r?, a talajban nem válogat, viszont a nedves-forró síkvidéki klímát és a nagyon nyirkos talajt nem bírja. Könnyen szaporítható dugvánnyal vagy magról, és már a 4. évt?l kezdve 5-10 kg termést hoz. Házi- és gyümölcsöskertekbe ültetik, ipari feldolgozáshoz pedig ültetvényeken termesztik. Teljesen éretten szüretelik házi használatra, így 3 napnál tovább nem tárolható; piaci értékesítéshez korábban kell kezdeni a szedést.

Jamaicai-cseresznye
Az örökzöld, legfeljebb 12 m magas fa habitusát a vízszintes elhelyezkedés?, terebélyes ágak jellemzik. Rövid nyel? levelei szórt állásúak. A levéllemez kihegyezett tojásdad-lándzsás, aszimmetrikus vállú, szabálytalanul f?részes szél? és legfeljebb 12 x 4 cm nagyságú; keskeny-lándzsás pálhája lehulló. Hímn?s virágai magánosan, ritkán 2-3-asával, kb. 2,5 cm hosszú kocsányon a levélhónaljban fejl?dnek. A virágtakarót 5 zöld, tojásdad, 10 x 3 mm-es, hosszan kihegyezett csészelevél és 5 fehér, kb. 1 cm hosszú, tojásdad vagy szív alakú szirom alkotja. A porzók 1 cm hosszúak, nagyszámúak.

Termése:
Gömböly?, csüng? bogyó, legfeljebb 1,7 cm átmér?j?, éretten narancsvörös vagy cseresznyepiros. Héja vékony és fényes, a lágy és b? lev? pulpa üveges vörös és édes, enyhén savanyú, kevéssé zamatos. A bogyó nagyon sok apró, sárgásfehér magot tartalmaz.

Felhasználása:
Gyümölcsként frissen fogyasztják, vagy lekvárt f?znek bel?le, illetve süteményekbe teszik bogyóit. A fa rostos kérgéb?l tartós köteleket és zsinórokat készítenek. A virágokat antiszeptikus hatásúnak tartják, a virágf?zetet fejfájás és megh?lés ellen alkalmazzák.

Elterjedése:
A trópusi Amerikában honos, és ott éppúgy, mint Dél- és Délkelet-Ázsiában sokfelé, gyakran ültetik. Termesztése és betakarítása: teljesen napos helyeken tenyészik, meleg szubtrópusi és trópusi területeken, 1000 m körüli magasságig; mint gyors növés?, igénytelen növényt dísz- és utcasorfának is szívesen ültetik. A nyomásra érzékeny bogyókat f?leg házilag használják fel. A növények csaknem egész évben teremnek.

Cseresznye
A cseresznye az egyik legkorábbi gyümölcs, a gyerekek kedvence. Már május elején pirosodik a sz?l?sben vagy az udvarokban a fákon. Ez a fajta csupán hírhozónak jó, aránylag apró, és nincs meg a megfelelo cukortartalma. Ezután sorakoznak a kés?bbi fajták. A fajnemesít?k ily módon hosszabbítják meg a cseresznye idényt. A cseresznye ugyanis romlékony, rövid életu. Több fajtája ismeretes, fehér, rózsaszín, piros, stb. Nálunk az egyik legnemesebb és legismertebb a badacsonyi cseresznye, nagy, ropogós, kevésbé érzékeny.

Tápértéke:
Tartalmaz káliumot, kalciumot, nátriumot, foszfort, stb. Van benne továbbá A, B, és C-vitamin. A cseresznye életét befott készítéssel hosszabbíthatjuk még meg, de ez az eredetinek érték szempontjából csupán az árnyéka, annyi, hogy a téli táplálkozásunkba vihetünk egy kis változatosságot. Ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb cukrot használjunk.

Gyógyító hatása:
A cseresznye tartalmánál fogva kit?n? vértisztító. Ez különösen a téli egyhangú étkezésben juthat kifejezésre, ha néha hozzájutunk a bef?tthöz, vagy mélyh?tött gyümölcshöz, amikor a test le van robbanva. A tavaszi gyümölcsidény aztán gyorsan ellenállóvá teszi a szervezetet.

Köszvény:
A téli húsos táplálkozás következtében hamarosan megtelik a szervezet húgyk?savval, aminek lerakodása a csuklókban vagy az ujjakban er?s fájdalmat okoz az idosebbek körében. A cseresznye segít megtisztítani a vért, aminek következtében enyhül, vagy elmúlik a fájdalom.

Reuma:
A reumatikus megbetegedés szintén a végtagok csatlakozásainak kikopásával, kihasználtságával van összefüggésben. A csuklók, forgók érzékenyebbek a támadásokra. A beteg részek belázasodnak, a mozgásra fájdalom jelentkezhet. Ha megváltoztatjuk táplálkozási szokásainkat, megtisztítjuk a vért, enyhíthetünk a fájdalmunkon.

Pattanások ellen:
A pattanások is a vér tisztaságával vannak összefüggésben. Valaminek a következtében gyulladás keletkezett a testben, vagy a bejutott mérgeket nem tudja többé kezelni a máj, amirol így szerzünk tudomást. A cseresznye-lé segít megtisztítania vért.

B?rápoló:
Az elégtelen táplálkozás következménye a beteges kinézés? b?r, ami elobb- utóbb kiütésessé válik. Az rossz táplálkozás az is, ha elfogyasztjuk ugyan az ételt, de az hiányosan jut el a rendeltetési helyére, mert a gyomor nem képes megemészteni, így a kártékony bacilusok prédájává válik. Amint megkezd?dik a vér tisztítása, a b?rünk állapota is rendbe jön. A cseresznye hatása a vértisztításban jut kifejezésre, az pedig a b?rt tisztítja meg.

Hormon elégtelenség:
Hormonelégtelenséget a hormonterápiával gyógyítanak. Ez az a betegség, amikor a szervezet kevesebb hormont termel, mint kellene, így számos betegség alakulhat ki. A szintetikus hormonok veszélyesek lehetnek, sok nonél ellenhatásként még rosszabb lesz a helyzet. Ezért helyesebb, ha a természetes hormonokhoz folyamodnak, amit a növények termelnek, így a cseresznye is. Ezek a hormonok segítenek helyreállítani a szervezet megbomlott egyensúlyát.

Elkészítési mód:
Természetesen a legegészségesebb ha nyersen fogyasztjuk a cseresznyét, annak rendje és módja szerint elszemezgetve. Ha azonban mégis lét akarunk belole készíteni, a következo módon járjunk el, hogy a leggyorsabban jussunk az italunkhoz. Tegyük szurotálra a cseresznyét, mártsuk két-három percre a forró vízbe. Borítsuk egy lapostányérra, és nyomkodjuk egy kissé meg a krumplinyomóval. Válogassuk ki a magokat, a többit öntsük a lemezvágó-gépbe. Ha kúraszer?en fogyasztjuk, naponta fél pohárral elég.

Cseresznyefélék
Badacsonyi ropogós (Bigarreau de Badacsony, Badacsonyer Riesenkirsche, Badacsonyi óriás):
Hazai, Badacsony-vidéki származású. Belke Tivadar, a keszthelyi Gazdasági Tanintézet f?kertésze fedezte fel, 1869-ben. Valószín?leg a Germersdorfi óriás magonca. Július közepe táján érik, teljes érettségét elérve a gyümölcs aránylag sokáig eláll. Gyengén terem és rosszul termékenyül. Önmedd?. A Germersdorfi nem, a Márki korai és a Jaboulay gyengén termékenyíti. Nagy, vagy igen nagy gyümölcse els?rend?, s?t kiválóan els?rend?: úgy asztali, piaci és háztartási célokra, valamint g?zben f?zésre kiválóan alkalmas. Gyümölcse tompa szívalakú, száránál tompa behajlással, kelyhes végén laposas hegyben végz?dik. A kocsány fel?li oldalán felülete enyhén hullámos. Héja sötétpiros vagy pirosbarna, teljes értével majdnem fekete, bágyadtan fényl?. Bibepontja sekély mélyedésben ül?, kicsiny, alig szembet?n?. Szára középhosszú és közepes vastagságú, némileg oldalt görbült, zöld, vagy vörhenyes-szín?, széles és lapos tányérszer? mélyedésb?l kiinduló. Húsa sötétpiros, vérszín?, elég b?lev?, tömött, kissé ropogós, kellemesen savanykás, édes, f?szeres íz?, kis kesernyés utóízzel. Magva aránylag kicsiny, lapított, tojásdadalakú. Magvaváló. Fája er?teljes, bujanövés?, koronája ritka, szell?s, fiatalon felfelé tör?, majd lehajló félgömb alakú. Alkalmas közép-vagy magastörzs? gazdasági fának. Jó min?ség?, tápanyagban gazdag, meleg talajt kedvel. Fagyérzékeny, és a cseresznyelégy fert?zi.

Gyöngyösi szívcseresznye (Fekete váradi):
Származása ismeretlen. Els? leírója, Brózik Sándor Gyöngyös határában találta, mint helyi fajtát. Június els? felében és második harmadában érik. Színel? szedését június els? hetében lehet megkezdeni. Rendszeresen és b?ven term?, korán kezd teremni. Jól termékenyül, a term?rügyek túlnyomó részéb?l 2-3 virág fejl?dik, azokból általában 1-2 gyümölcs köt. Gyümölcse középnagy, megnyúlt szív alakú. Alapszíne kárminpiros, amelyet éretten feketés-barnás bordó-piros szín fed. Kocsánya igen hosszú, középvastag, világosbarnán és lilásan mosott kocsányán nincsen levele. Húsa lilás bordópiros, félkemény, b? lev?, igen gyengén duránci. Íze közepesen édes-savas, kissé kesernyés zamattal. Igen jól szállítható. Levele középnagy, széles, a f?érnél húzott. Vesszeje középer?s vagy gyenge világosbarna, közepesen paraszemölcsös. Koronája lehajló ágazatú, kúpos. A fagy iránt nem érzékeny. Középkötött, agyagos talajon jól fejl?dik.

Hedelfingeni óriás (Géante de Hedelfingen-Hedelfinger Riesenkirsche):
A Württembergben fekv? Hédelfingerb?l származik. Júliusban érik. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy, oldalain némileg ellapított, tompa végekkel, kissé szív alakú. Vágánya elég mély, szembet?n?. Szára hosszú, középvastag, világoszöld, gyakran vernyegesen befuttatott, sz?k és mély üregben ül?. Héja sötétbarna, fényl?, áttetsz? világospiros, apró pontozattal. Kocsánya hosszú, világoszöld, közepesen vastag. Húsa sötétpiros, világosabb szín? erekkel átsz?tt, magva körül feketéspiros, középkeménység?, emiatt inkább a ropogós, mintsem a hólyagos cseresznyék osztályába sorozható. Íze kellemes, f?szeres, sajátosan édes, leve b?, sötétvörös. Magva nagy, hosszas tojásdad, szárfel?li oldalán tompán végz?d?, bordázata lapos. Teljesen magvaváló. Fája er?teljes, edzett, korán és b?ven term?, szétterül?, sátorszer? koronát alkotó, melynek ágai id?vel lefelé hajlók, útmenti sorfának tehát kevésbé alkalmas. Az éghajlatban és talajban nem válogatós, de es?s id?ben gyümölcse repedésre hajlamos. Igen jól termékenyül, és jó pollenadó is. Porzófajtái a Germersdorfi és a Jaboulay.

Jaboulay ropogós (Bigarreau Jaboulay):
Minden valószín?ség szerint Franciaországból származik. Május második felét?l július középéig érik, attól függ?en mely vidéken terem. Középnagy, néha nagyobb, gyümölcsei els?rend?ek. Termése tompa szívalakú, oldalt kissé lapított. Héja vékony, fényl?, világospiros, értével feketepiros szín?vé válik. Kocsánya középhosszú és középvastag, kárminpiros. Húsa nem eléggé tömött arra nézve, hogy ropogós cseresznyének nevezzék, és inkább puha voltánál fogva a szállítást is kevésbé bírja. Leve b?, kellemes savannyal emelt, rózsaszín?en fest?. Fája igen edzett, kevésbé érzékeny, a korai fagyoknak ellenáll. Általában ritka koronát alkot, de terebélyes fává növi ki magát. Ágrendszere kusza növés?. Csapadékos területen gyümölcse er?sen reped. Nem igényes, jól alkalmazkodó fajta, száraz vidéken azonban apró és ízetlen termést hoz.

Korponai világos (Guigne de Korpona):
A hontvármegyei Korpona község környékér?l származik. Június végén, július elején érik. Els?rend? asztali és piaci gyümölcs. Gyümölcse szabályos, többnyire csak az egyik oldalán némileg ellapuló, szélességi és magassági átmér?je majdnem egyenl?, ennek folytán a gyümölcs majdnem gömböly?nek látszik. Nagysága közepes, ritkábban ennél valamelyest nagyobb, többnyire egyenl? nagyságú. Héja síma, meglehet?s vastag, tompafény?, világos, túlérett korában sötét, meggyszínpiros, néha kevésbbé márványozott. Bibepontja a legtöbb gyümölcsnél hiányzik. Szára közepes, néha ennél hosszabb, vékony, vagy középvastag, két végén bunkósan végz?d?, f?zöld, vagy barnászöld szín? sekély és csészeszer? mélyedésbe helyezett, er?sen álló. Húsa gyenge rózsaszínárnyalatba men? sárgásfehér, eres, kissé ropogós, de nem kemény, a ropogós és hólyagos cseresznyék között álló igen kellemes zamatú, édes, gyengén savanykás, b?lev?, tiszta, nem fest?. Magva aránylag nagy, síma, kétoldalt némileg ellapított, mindkét végén tompa hegyben végz?d?, hármasnak látszó tarajjal, melyhez többé-kevésbbé húsos cafatok tapadnak. Fája fiatal korában er?teljes, s?t bujanövés? öregebb korában teljesen télálló. Koronája terebélyesed?, de azért eléggé szabályosan felfelé törekv?.

Májusi korai (Frühe Maikirsche, Frühe Maiherzkirsche, Pomázi fekete, Pomázi hosszúszárú, Olasz, Májusi hosszúszárú):
Származása ismeretlen (Herszényi, 1934). az anyafát els? leírója, Brózik Sándor Pomázon szelektálta, ahol több hasonló típus ismeretes. Gyümölcsei eléggé egy-id?ben érnek be, s így szedése nem körülményes (Herszényi, 1934). Rayman-Tomcsányi (1964) szerint viszont egyenetlenül érik. A Márki korai fajtánál valamivel kés?bben, május második felében érik. Gyümölcse középnagy, fiatalabb fákon, tápdús talajban gyümölcse jóval nagyobb, a bibepont felé csúcsosodó, gömb alakú. Színe sötétvörös, teljes értével majdnem fekete, fényes. Húsa puha, b? lev?, igen kellemes, f?szeres íz?. Gyengén duránci. Húsának puha volta dacára a hosszabb szállítást is jól bírja. Rendkívül b?term?, igen jól termékenyül. Termékenyít? képességére nézve még nem állnak megbízható adatok rendelkezésre. Fája er?s növekedés?, nagy, magas, gömbös koronát alkotó, korán és igen b?ven terem, nem igényes, de meghálálja a meleg fekvésbe telepítést. Csomósan csüng? gyümölcsei viszont es?s tavaszon könnyen monília-kárt szenvednek.

Márki korai (Früheste der Mark):
Származása bizonytalan. Egyik feltevés szerint 1870-71-ben került Franciaországból Németországba, mások szerint Winkler németországi faiskolás Werder környékér?l terjesztette el. Májusban érik, a cseresznyeérés idejének els? hetében. Az ország déli részén már április legvégén is szedhet?. Ezen, különben igen jó fajtának hátránya, hogy gyümölcsei nem egyszerre érnek, miért is szedése költséges, s így nagybani termesztésre nem való. Gyümölcse kicsi, középnagy, tompa szívalakú, bibepontja felé belapított. Szára hosszú, vékony, világoszöld, a teljesen érett gyümölcsön kárminpiros, széles, kevésbé mély üregbe helyezett. Héja fényes, rugalmas, eléggé kemény, élénkpiros szín?, teljes értével feketevörös színezet?. Húsa világos kárminpiros, b? lev?, kellemes zamatú, magja aránylag igen nagy. Eleinte er?sen, majd értével gyengébben duránci. Az összes cseresznyefajták közül legkorábban érik, ropogós volta miatt igen keresett, magas áron értékesíthet? fajta. Jól termékenyül és termékenyít. Porzófajtái a Badacsonyi óriás, Germersdorfi óriás, Jaboulay. Fája er?teljes növekedés?, felfelé törekv? ágaival szép szabályos koronát alkot, majd id?sebb korban lehajló, er?sen széthajló. Korán és b?ven terem, virágzata kevésbé érzékeny. Kiegyenlített meleg klímára és védett fekvésre van szüksége, könny?, homokos, középkötött és nem túl nedves talajokon ad jó termést.

Solymári politúr (Solymári szívcseresznye, Politúr):
Származása: Ismeretlen. Solymár községb?l terjedt el. Eredetére nincs biztos adat. Az anyafát Brózik Sándor választotta ki a hasonló típusok közül. Típusa a budai és szentendrei járásokban eléggé elterjedt. Június els? felét?l június végéig terjed érési ideje. A Germersdorfi óriás érését rendesen egy héttel el?zi. Megfelel? körülmények között igen jól term?. Jól termékenyül, egy-egy virágrügyb?l 3-4 virág is fejl?dhet. Hideg tavasz hatására sokszor csak 1, ritkán 2 virágot hoz. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy, szabályos, szélesed? szív alakú, kocsánymélyedése körül hullámos. Alapszíne kármin- vagy vérpiros, amelyet túlnyomó részben bordópiros fed?szín takar. Kocsánya középhosszú, közepes vastagságú, zöld. Húsa kárminpiros, kemény, leves, gyengén duránci. Íze éretten közepesen édes-savas, a kell?képpen be nem érett gyümölcs igen savas. Igen jól szállítható. Levele nagy vagy igen nagy, széles, lehajló, a f?érnél húzott, a lemez gyengén hólyagos. Koronája széles, nagy növés?, elterül? kúp alakú, rendkívül nagy fává fejl?dik. Alacsony fekvésben a fagy iránt érzékeny. Védettebb, magasabb fekvésbe való. A könny? vályog- vagy jobb min?ség? homoktalajon fejl?dik jól.

Szomolyai rövidszárú (Egri fekete, Egri korai fekete, Szomolyai fekete, Noszvaji, Mészhegyi):

Ismeretlen származású magyar fajta, Eger, Szomolya, Noszvaj községekben terjedt el nagy mértékben. Június második felében érik, színel? szedését június els? hetében lehet megkezdeni, amikor a gyümölcs már teljesen feketére színezett, mert különben-íze kesernyés lesz. B?term?. Igen jól termékenyül, egy-egy term?rügyb?l átlag 3 virág fejl?dik, amelyb?l 1-2 gyümölcs köt. Porzó fajtájára nincsen adat. Gyümölcse középnagy vagy kicsi, széles nyomott gömb alakú. Színe sötét feketés, lilás bordópiros. Húsa feketés bordópiros, félkemény, b? lev?, gyengén duránci. Íze jellegzetesen édes, sajátos, kellemes zamattal. Kocsánya rövid, vékony vagy közepes vastagságú, színe lilásan mosott zöld. Szállíthatósága: Igen jól szállítható. Levele középnagy, széles, hegyes lemezcsúccsal, széle csipkézett, a f?érnél húzott. Vesszeje mereven zömök, er?s, világos barna szín?, s?r?n szemölcsös. Koronája szélesen szétterül?, kúpos gömb, id?sebb korban félgömb. Edzett, a téli fagyok iránt nem érzékeny. A virágzáskor hideg id?re kényes, egyébként az éghajlattal szemben igénytelen; a kötött talajokon fejl?dik jól.

Várkonyi (Cerise de Várkony-Várkonyer Kirsche):
?seredet? magyar cseresznyefajta, mely a Baranya vármegyei Várkony községb?l származik. A várkonyiak túlnyomó mennyiségben magról szaporítják. Június közepe-július eleje közötti id?ben érik. Többnyire igen nagy, els?rend? piaci és gazdasági és csak néha els?rend? csemegefajta. A nagyban való elterjesztést már azért is megérdemli, hogy nem férgesedik. Gyümölcse némileg tompakúpos, két oldalán ellapított; hosszanti átmér?je jóval meghaladja a szélességét. Vágánya csak az árnyékos felén szembet?n?, napos oldalán többnyire elsekélyesed?. Kocsányürege széles, tányérszer?en ellaposodott. Szára középhosszú, nem nagyon vastag, zöldesbarna szín?, mindkét felén bunkósan végz?d?. Héja meglehet?sen vastag, sima, fényl?, világos kárminpiros, melyb?l a sárga alapszín csak az árnyékos oldalon csillámlik el?. Húsa világos-sárgás szín?, leves, kemény, ropogós, savanykásan édes, kevéssé f?szeres, kellemes íz?. Magja aránylag kicsiny, két oldalán ellapított, szélesen barázdált tarajú, több részén sima, fahéjszín?. Fája egészséges, korán és b?ven terem. Koronája ritkás, szétálló, gyér lombozatú, szomorúf?zfa módjára lehajló vessz?kkel.

Meggyek
Cigánymeggy (Feketemeggy, Aprómeggy, Szaporameggy):

Származása ismeretlen. Nagy alakgazdagsággal rendelkez?, elterjedt, feltehet?en magyar fajtakör. A típustól és term?helyt?l függ?en július elejét?l július végéig érik. Majdnem minden típusa igen b?term?. Már korán term?re fordul. Igen jól termékenyül és egyes típusai a Pándy üvegmeggyet is jól termékenyítik. Gyümölcse igen apró, kissé nyomott gömb alakú. Színe feketés bordópiros. Kocsánya hosszú, vékony, zöld szín?, gyakran pálhalevelet visel ("gatyás"). Kemény húsú, értével lédússá válik, er?sen fest? lev?. Íze er?sen savasan-édes, kellemes zamattal. Igen jól szállítható. Levele kicsi, széles, fényes, b?rnem?. Koronája általában jellegzetesen lecsüng?, félgömb alakú. Kis koronát nevel. A fagyok és monília iránt ellenálló. Term?helyre igénytelen. A csapadékos, h?vös vidékeket kivéve mindenütt jól fejl?dik és b?ven terem. Házi és konzervipari feldolgozásra (gyümölcslé, leves stb.) való, de arra kiváló. F?ként mint a Pándy üvegmeggy virágport adó fajtáját telepítik.

Korpádi meggy (Griotte de Korpád, Korpáder Weichsel):
Hazai eredet?, a Somogy vármegyebeli Korpád községb?l származik. Június végét?l július els? feléig érik. Nagyságra közepes, gyakran kisebb is, nagyobb is, els?rend? gazdasági piaci, de csak másodrend?, vagy harmadrend? csemege. Gyümölcse szabályos gömbalakú. Héja világos, az Amarella-meggyre emlékeztet?, túlérve sötétmeggyszín?, vékony, áttetsz? és fényl?: Bibepontja csak ritkán látható a gyümölcs alsó szélén; szabályosan kikanyarított, sekély, de eléggé tág mélyedésben ül?. Vágánya többnyire hiányzik vagy alig szembet?n?. Szára a közepesnél hosszabb, gyakran 6 cm hosszúságú; vékony, vagy középvastag. Húsa világospiros, valamelyest rózsaszínbe hajló, teljes megértével egy árnyalattal sötétebb, fehéres erekkel átsz?tt, világos, b?lev?, lágy vagy csak némileg keményes és rugalmas, élesen savanyú, alig észrevehet? édességgel. Magva közepes nagyságú, mindkét végén majdnem egyenl?en tompa csúcsba végz?d?, simafelület?, kicsiny, tompatarajú, világos tölgyfaszín?, és húsától nem egészen elváló. Fája egészséges, edzett, télálló. Koronája els?r?söd?, lecsüng? ágaival a szomorúf?zfára emlékeztet? alakot ölt.

Pándi üvegmeggy (Griotte de Pándy-Pándy's Glas-Weichsel, K?rösi meggy, Kecskeméti üvegmeggy):

Származása bizonytalan. Sok típusa alakult ki. El?ször Bereczki Máté írta le 1887-ben. Június végén-július els? felében érik. Els?rend? piaci és háztartási és csak másodrend? asztali gyümölcs. Rosszul termékenyül, mert önmedd?. Legjobban a Badacsonyi óriás, a Germersdorfi óriás és egyes Cigánymeggy típusok termékenyítik. Gyümölcse szabályos, tompa szívalakú, két oldalán némileg ellapított, szélességi átmér?je mindenkor meghaladja a magassági átmér?t. Nagysága nagy, majd pedig igen nagy, apróbbakkal vegyítve. Héja sötét bíborpiros, vékony, sima és fényl?. Bibepontja alig szembet?n?, a gyümölcs végén sekély mélyedésbe helyezett, néha felszínes is. Szára a közepesnél hosszabb, néha jóval hosszabb, egy-két apró murvalevélt?l környezett, vékony, vagy középvastag, sötétzöld szín?, rövid, széles bunkóban végz?d?, sekély és lapos üregbe helyezett. Húsa sötétpiros, fehéren csillámló erekkel átsz?tt, b? és világosszín? lével, középkeménység?, némileg élesen savanyu és csak keveset édes. Zamata jellegzetes. Magva középnagy, húsától teljesen elváló, sima, vagy alig észrevehet?en rovátkolt. Fája egészséges és teljesen edzett. Levele középnagy vagy nagy, széles, tojásdad, a lemeze sima. Koronája általában lehajló. A korona kialakítása után gyenge ritkító metszésen kívül nem igényel más beavatkozást. Még a leger?sebb teleket is jól bírja. Érzékeny viszont a moníliára.

Spanyol meggy:
Származása ismeretlen. A szakemberek részér?l olyan vélemény is van, hogy a Pándy üvegmeggynek egy er?sebb növekedés? típusa. Hazai elterjedésér?l számszer? adatok nincsenek, de felmérése bizonytalan, mert a legtöbb vidéken minden nagyobb szem? meggyet - helytelenül - Spanyol meggynek hívnak. Herszényi (1934) említi, hogy a Bódva mentén a Fekete spanyol meggynek nevezett fajtát termesztik, míg a Balaton déli partján, Sümegen és Tapolca vidékén a Füredi spanyol meggy az elterjedt. Sajnos leírásukat nem tudta megadni, mert ? sem kapott a neveknél b?vebb információt. Minden esetre az alapfaj június végén-július els? felében a Pándy üvegmeggyel egyid?ben érik. Jó term?képesség?, korán term?re fordul. A Pándy üvegmeggynél jobban termékenyül. Porzó fajtára nincsen adat. Gyümölcse közepes nagyságú, kissé lapított, gömb alakú. Színe világospiros, teljesen éretten sötét bordópiros. Kocsánya középhosszú. Húsa vérpiros, félkemény, leves, majdnem teljesen magvaváló. Íze leves, savanykás íz?. Közepesen szállítható. Levele középnagy, tojásdad alakú, széle csipkézett. Koronája er?teljes fejl?dés?, er?sen felfelé tör? ágakkal. Kevés metszést igényel. A Pándy üvegmeggyhez hasonlóan a téli fagyok iránt edzett. A talaj iránt nem igényes.

Akiszilva
Az akiszilva legfeljebb 25 m magas, rövid törzs? és széles koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, párosan szárnyaltak, a levélkepárok száma 3-6. A levélkék lemeze (30 x 16 cm) b?rnem?, ép szél?, színén fényes, széles-lándzsás vagy visszás-tojásdad, röviden kihegyezett, széles ék- vagy levágott vállú. A levélnyelecskék vastagok, mintegy 6 mm hosszúak. A kis, részben hímn?s virágok kb. 18 cm-es fürtökben fejl?dnek. A virágtakarót 5 cimpájú, barnás, 3 mm hosszú csésze és 5 fehér, keskeny, mintegy 5 mm hosszú szirom alkotja.

Termése:
Széles körte alakú, tompán háromszöglet?, kb. 13 cm-es tok, amely alul rövid nyakba keskenyedik, a csúcsa pedig bemélyedt. Világító vörös, sima, fényes héja teljes éréskor 3 kopáccsal nyílik fel. A b?rnem?-húsos kopácsok világos, s?r?n ezüstös sz?r? bels? felületén egy-egy hosszanti léc található, amelyek a termésüreget 3 rekeszre tagolják. A felnyílt tok kopácsai terpedten szétállnak, és 3 halvány, narancssárga, agyvel?szer?en red?zött, kívül szilárd, belül krémes, mintegy 4 x 3 cm nagyságú magköpenyt tárnak fel, amelyek a termés alapjához tapadnak. E tojás alakú vagy széles-hengeres magköpenyek mindegyikén egy-egy fényes fekete, lapított-gömbölyded, kemény héjú mag (2 x 1,5 cm) ül.

Felhasználása:
Csupán az érett, felnyílt tok sárgás magköpenyei ehet?k, amelyek nagyon finom, er?sen dióíz?ek. Nyersen is élvezhet?, de többnyire sós vízben vagy tejben való rövid f?zés után vajban vagy olajban megsütik, vagy f?szeres kísér?ként hal- és húsételekhez, levesekhez és mártásokhoz adják. Kizárólag a teljesen érett, a héjtól, valamennyi vöröses szövett?l és a magoktól gondosan elválasztott magköpenyt szabad fogyasztani, mikor már a termés magától felnyílt. Az éretlen magköpenyek éppúgy, mint a magok, toxikusak, és már okoztak halálesetet. E részek hipoglicin nev? mérget tartalmaznak, amely fényre a tok felnyílása után túlnyomórészt elbomlik. A terméshéjat is tilos megenni!

Elterjedése:
A trópusi Nyugat-Afrikából származik, és ott gyakori haszonnövény. A rabszolga-szállításokkal került a karib-tengeri szigetekre, ahol regionálisan gyakran termesztik. Ritkán Dél-Amerikában és Ázsiában is ültetik.

Termesztése és betakarítása:
A csapadékban gazdag trópusi klímában tenyészik, ahol rövid száraz évszakok is vannak. Magról szaporítják, és rendszerint kisparaszti gazdaságok házi- és gyümölcsöskertjeibe ültetik. A vörös tokokat érett, zárt állapotban szedik a fákról, és addig tárolják, amíg maguktól felnyílnak; ezután csak rövid ideig értékesíthet?k.

Japán szilvafajták
A japánszilvafaj érdekes módon Kínában a Jangce folyó völgyében alakult ki, ezért kínai szilvaként és kínai japánszilvaként is emlegetik. Japánban 2300 éves magleletei ismertek, ma ismeretes fajtáit Kaliforniában állították el?, de Japánban más szilvafajokkal is keresztezték. A japán típusú szilvákat gömböly? formájú, kerekded, nagy gyümölcseir?l, kékeslila, kékesvörös, esetleg kékesfekete gyümölcseir?l tudjuk leginkább megismerni. A japánszilvákat els?sorban a mediterrán területeken termesztik, de hazánkban is találhatók ültetvények. A magyar termést július végét?l fogyaszthatjuk egészen szeptember végéig, október elejéig. A szilva finom íze a cukrok és a savak kedvez? arányának köszönhet?. Nagyon értékes gyümölcs, fontos szerepet játszhat az egészségmeg?rzésben, de csak akkor, ha nem pálinkát f?zünk bel?le. Kalóriatartalma kétszer kisebb a kenyérnél. Gazdag választékban tartalmaz egyéb értékes anyagokat is, vitaminokat, ásványokat, enzimeket, pektint, cellulózt, antocianint stb. Annyiszor ehet?, ahányszor csak megkívánjuk. Fogyasztása jótékonyan hat az idegek és az agy m?ködésére. Enyhe hashajtó hatású, emiatt különösen az id?s embereknek el?nyös, akiknek a csökkent testmozgás révén renyhe a bélm?ködésük. Ésszer?en fogyasztva növeli a munkaképességet. Kit?n? székletszabályozó, a belek karbantartása miatt az ún. megh?léses betegségeknél is jó szolgálatot tesz a hurut megszüntetésével és a belek kitisztításával. Sajnos a f?zés, párolás jelent?sen csökkenti az értékét. Magas savtartalma miatt csak érett állapotban fogyasszuk, ilyenkor a magas cukortartalma adja a frissít? hatást! A friss gyümölcs kilogrammonként: 7 g fehérjét, 5 g zsírt, 131 g szénhidrátot, 5 g szerves sót és 5 g rostot tartalmaz. Az aszalt gyümölcs pedig 8 g fehérjét, 8 g zsírt, 135 g cukrot, 5 g szerves sót és 6 g növényi rostot tartalmaz.

Japán kakiszilva-fajták
Kína, Japán, Korea legelterjedtebb, legnépszer?bb 4-6 m magasra növ? gyümölcsfája, melynek nagy paradicsom formájú, sárgabarackíz? gyümölcsei ma már megjelennek a budapesti nagy áruházak választékában is. Normál teleinket takarás nélkül átvészelik. Hatalmas, fényes, haragoszöld leveleikkel önmagukban is kertünk díszei. Gyümölcsei tökéletesen beérnek, mert utóér?ek, akkor fogyaszthatóak, amikor már teljesen megpuhultak. Ha valaki nagyon mohó és kemény állapotban kóstolja meg, az kiábrándul bel?le az akkor még magas csersavtartalma miatt. Fiatal példányait célszer? védeni az er?sebb fagyoktól - kés?bb már minden hideget kibír. 2-3 éves korban teremnek. Mag nélküli fajták - beporzás nélkül is term? - partenokarp fajták 30-40 dkg-os termésekkel. Terméseik éretten aranysárga szín?ek. Magos fajták - ugyanolyan értékesek, mint a magnélküli fajták, a hazai id?járási viszonyokat nagyon jól bírják és könnyen, b?ven teremnek. Magjairól szaporítani is lehet. Terméseik éretten pirosló húsúak. Önbeporzók, egy növény is terem.

A kakiszilva legfeljebb 15 m magas, lombhullató, gömböly?, laza koronájú, egy- vagy kétlaki fa. Levelei szórt állásúak, b?rnem?ek. Lemeze (25 x 10 cm) elliptikus vagy tojásdad, rövid, tompa csúcsú, a levél színén fényes sötétzöld, fonákján ezüstösbarna sz?r?, és lombhullás el?tt sárgára vagy narancsvörösre színez?dik. A barna sz?r? levélnyél kb. 2,5 cm-es. A 4 tagú, levélhónalji, csüng? virágok egyivarúak, csészeleveleik és szirmaik az alsó felükön cs?szer?en összeforrtak. A term?s virágok magánosan fejl?dnek, csészéjük nagy, széles, hátratört cimpájú, kb. 3 cm átmér?j?, és nagyobb, mint a világos zöldessárga, harang alakú párta. A legfeljebb 1 cm-es porzós virágok mindig hármasával állnak, csészéjük csak feleakkora hosszú, mint a párta.

Felhasználása:
Csüng?, széles-gömbölyded bogyó, kb. 8 cm nagyságú. Mindkét végén bemélyedt és gyakran gyengén négyszöglet?. A megnagyobbodott, széles, 4 cimpájú csésze megmarad a termés alapi részén. A terméshéj vékony, sima, fényes, megérve sárga, narancsszín? vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy, sárga, narancsszín? vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség el?tt nyersen élvezhetetlen, keser?, er?sen csersavas és összehúzó hatású. Érett, lágy állapotban a csersav már részben vagy teljesen elt?nik; a bogyó édes íz?vé és zamatossá válik. Sok fajtája steril, a termékeny bogyóban 4-8 hosszú, tojás alakú, egyik oldalán lapított, 2 cm-es barna mag van.

Termése:
A tökéletesen beérett, csersavmentes gyümölcsöt meghámozzák, vagy a héjból kikanalazzák, ízlés szerint cukrozva, zöld citrom levével lecsepegtetve vagy jégkrémmel tálalják. A terméshúst gyümölcssalátákba teszik, joghurthoz és más tejes ételekhez keverik, de kalácstöltelék, sütemény ízesít?je vagy lekvár, zselé, illetve csatni alapanyaga is. Az érett gyümölcs maximum 2 napig tárolható el h?t?ben. A kaki héjastól, de a csészeleveleket eltávolítva, lefagyasztható. Utóérés: szobah?mérsékleten, 2-3 napig. A jó fajták termésleve ízletes italt szolgáltat, Ázsiában bort és lik?rt is készítenek bel?le. Kedvelt csemege a kandírozott kakiszilva, ehhez az összehúzó hatású gyümölcs is alkalmas. Délkelet-Ázsiában a szétf?zött termések pépjét kis lepények formájában megszárítják. A csersavat tartalmazó bogyók elvesztik keser? ízüket, ha felf?zik, és éjszakára a f?z?vízben hagyják ?ket. Az éretlenül betakarított, exportra szánt termésnek többnyire megmarad összehúzó hatása, íze is gyengébb. A pörkölt mag kávépótló. Az éretlen termések cseranyagát b?rök kidolgozására használják. A megszárított terméskocsányból és csészéb?l készített f?zet a kínai gyógyászatban nagyon becsült szer köhögés és légzési nehézségek ellen. Világos mintázatú, alaptónusában fekete, kemény fájából Ázsiában faragványok és intarziás munkák készülnek.

Elterjedése:
A Himalájában és Burma, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 m felett világszerte termesztik.

Termesztése és betakarítása:
Kismértékben fagyt?r?, szubtrópusi hegyvidéki növény, amely a trópusi síkvidéken nem tenyészik. Több mint 1000 fajtáját szelektálták (idetartozik az Izraelben nemesített Sáron-gyümölcs), amelyek a termések nagyságában, színében, f?ként ízében és csersavtartalmában különböznek egymástól. Magról vagy gyökérsarjakkal szaporítják, és gyakran oltják is. A gyümölcsöskertekbe és ültetvényekre telepített fák 3-4 évente akár 100 kg termést hozhatnak. A bogyókat teljesen éretten, a csészével együtt vágják le a fáról; a túl korai betakarításnál aromájuk nem tud teljesen kialakulni. A termések h?tve több hétig tárolhatók.

A datolyaszilva szaporítása és nevelése:
Délkelet-Ázsia nedves, szubtrópusi tájainak bennszülött növényei a datolyaszilvák. Európai termesztése csak a múlt század végén és századunk elején lendült fel. Nagy termesztési központjai jelenleg a japáni, kínai, indiai ?si term?helyei mellett Kalifornia, Florida, a volt Szovjetunió és a Földközi-tenger vidéke. A datolyaszilva a Diospyros kaki az ébenfafélék (Ebenaceae) családjába tartozik. A Diospyros ebenum, az értékes fekete mauricius ébenfa Indiában él? közeli rokonnövény. Ehet? gyümölcséért nemzetségének egyik faját, a Diospyros lotust is termesztik Dél-Európában, jelent?sége azonban jóval kisebb a datolyaszilváénál, számunkra mint alanynövény érdekes. Gyenge termés?, magról kelt 30-40 éves fái hazai parkjainkban fellelhet?k. Ezek a növények különösebb ápolás és védelem nélkül a leghidegebb teleket is jól átvészelték.
A datolyaszilva lassan növ? alacsony fa vagy bokor termet? növény, magassága 3-15 m. Szabálytalan gúla alakú, b?ségesen elágazó koronát fejleszt. Törzse 12-15 cm-es vastagságúra növekszik. Levelei váltakozó állásúak, rövid nyel?ek. Sötétzöld levéllemezük 5-25 cm hosszú és 2,5-15 cm széles lehet. Virágai általában egyivarúak, de néha hímn?s típusok is megjelennek. A sárgás- vagy zöldesfehér virágokra a négyes szerkezet jellemz?. A hímvirágok kisebbek, 0,8-1,8 cm-esek, a hajtásokon csoportosan nyílnak. A 2,5-4 cm széles n?virágok magánosak. Nagy, 10-50 dkg-os bogyótermései éretlenül hamvaszöldek, éréskor sárgászöld, sárga, narancs- vagy pirosas szín?vé változnak. A megtermékenyülés nélkül fejl?d? termések rendszerint mag nélküliek. Termékenyülés esetén gyümölcsönként 6-8 db magra számíthatunk. A datolyaszilvát szemzéssel, oltással és gyökérsarjakról szaporíthatjuk. A magról kelt növények lassan fejl?dnek, termésük apró rossz min?ség?. Jó alanyai a saját magcsemeték vagy más faj magnövényei. Leggyakrabban a Diospyros lotus és virginiana fajokra szaporítanak. Az ?sszel gy?jtött magokat a tél folyamán homokban rétegezve tartsuk, tavasszal cserepekbe vagy szaporítóládába vethetjük. Az edények alsó részébe nagy humusztartalmú komposztföldet tegyünk, és a magokat az erre terített 2-3 ujjnyi vastagságú homokrétegbe vessük. Üveglappal vagy papírral takarva biztosíthatjuk a megfelel? páratartalmat. A csírázás kedvez? h?mérséklete 18-20 °C körül van, csírázás után már alacsonyabb h?mérsékleten is jól fejl?dnek. Az egész vegetációs id?ben sikerrel szemezhet?k a legegyszer?bb T szemzési módszerrel.
Az oltott növények rövidebb id? alatt virágoznak, és hamarabb koronát fejlesztenek. A datolyaszilva-csemetéket kecskeláb-ékezéssel oltsuk. Legjobb a tavaszi, kihajtás el?tti id?szak. Az oltóvessz? - hasonlóan az alanynövényekhez - nyugalomban lev? növényr?l származzon. Az oltások félárnyékos, meleg, párás helyen 4-5 hét alatt erednek. Az eredési százalék csekély, ezért ajánlatos egyszerre több oltást végezni. A fa termet? datolyaszilvák ritkán fejlesztenek t?sarjakat, ha mégis megjelennek, természetes gyökeresedés után szaporításra jól felhasználhatók. A gyökeresed? sarjak a törzs és gyökerek érintkezési helyein n?nek, ezért az oltással vagy szemzéssel szaporított fák sarjai a gyenge min?ség? alanynövény szöveteib?l épülnek fel. Ilyen sarjakról rossz min?ség? term? fák fejl?dnek, ezért csak alanynövényeknek használjuk azokat. Jó termés? növényeket csak kiváló min?ség? magról n?tt fák sarjaiból kaphatunk. Ezek gyümölcsei nem okoznak majd csalódást. Az ?sszel szedett t?sarjakat h?vös helyen teleltessük, és csak tavasszal ültessük végleges helyükre. A datolyaszilvát edényben vagy állandó helyen, a kertben is nevelhetjük. A hazai teleket jól átvészeli. A megeredt szemzéseket és oltványokat fokozatosan szoktassuk a természetes körülményekhez, és tegyük ki vagy ültessük a szabadba. Az edényes növényeket a bennük lev? föld szintjéig süllyesszük a talajba. Ablakpárkányokon, folyosókon és teraszokon is tarthatjuk kisebb példányait. Tápanyagban gazdag, jó vízátereszt? képesség? talajokon fejl?dik kielégít?en. Kedveli a nagy humusztartalmat és a rendszeres trágyázást, tápoldatos öntözést (edényes növényeknél). Sok nedvességr?l kell gondoskodni, de a vízállásos területeket nem bírja. Melegigényes növények, ezért szélvédett, meleg területet válasszunk. Hidegt?résük jó biztosítéka a hazai termesztésüknek. Az er?s fagyokat (-15, -20 °C) is túlélik. Leveleiket az els? fagyok után lehullatják. A szaporítás utáni els? években ajánlatos takarni a fiatal növényeket (szalma, lomb, növényi szárak). Normális fejl?désükhöz szükséges a téli hideg, ezért az edényes növényeket is hideg helyen vagy szabadban (takarással) teleltessük. A fiatal növények alakításával igyekezzünk bokor vagy alacsony törzs? faalakot kialakítani. A szárazabb területeken tartott növényeket az extrém körülményeket jobban t?r? Diospyros lotus alanyokon szaporítsuk. A lotus faj er?s karógyökereket fejleszt, az alanynevelés folyamán, átültetéskor a f?gyökér visszacsípésével serkenthetjük az oldalgyökerek er?södését. A szemzett és oltott növények 3-4 éves korukban kezdenek teremni. A virágzás május-június hónapban figyelhet? meg. A maghozó típusok csak n?virágokat fejlesztenek, így beporzó, hímvirágos növényekr?l kell gondoskodnunk a jó termékenyüléshez. Edényes növényeknél, különösen ha védettebb helyen tartjuk, mesterséges beporzással biztosíthatjuk a megfelel? terméskötést. A mag nélküli típusok beporzás nélkül is kötnek terméseket (partenokarpia), ezért lehet?leg ilyen típusokat szerezzünk be az edényes vagy házikerti termesztéshez.
Termései októbert?l decemberig érnek és a kisebb fagyokat károsodás nélkül átvészelik. Fái rendszeresen és b?ven teremnek. Hazai kártev?i és betegségei nem ismertek. A magot érlel? típusok terméshúsa pirosló paradicsomhoz hasonló sötét szín?, puha állományú. Éretlen állapotban er?sen fanyar íz?ek, ezt a 0,1-1,5%-ban jelenlev? csersav okozza. A mag nélküliek aranysárga vagy narancssárga, szilárd húsállományú, édes íz? gyümölcsöket érlelnek, ízük a kajszibarackra emlékeztet. A beszínesedett, megpuhuló terméseket teljesen érett állapotban szedjük. A gyümölcsöket a rajtuk lev? nagy csészelevelekkel együtt, ollóval vagy késsel vágjuk le a hajtásokról. A félig érett termések utóérnek. A gyümölcsök húsa zselészer? vagy kemény, édes íz?, nyersen és feldolgozva egyaránt kiváló csemege. Talán a legelterjedtebb gyümölcs az aszalt "kakifüge". Aszalás el?tt addig g?zölik a gyümölcsöket, amíg megpuhulnak, és utána laposra préselik. Friss termései 0 °C körüli h?mérsékleten hosszabb ideig eltarthatók. Egyes fajtákon a fanyar íz érett állapotban is érezhet?, szokásos ezeket érés el?tt leszedni és citromos vízbe áztatni, ami megszünteti a kellemetlen mellékízt. Húsa dietikus jelleg?. Terméseib?l desszerteket, fagylaltkrémet, dzsemet, szörpöt, gyümölcsízt és bef?ttet készítenek.

Szilvafajták
Ageni (Azseni) szilva:

Augusztus második felét?l szeptember közepéig érik. A Besztercei szilva nagyságához és alakjához hasonló, de valamivel karcsúbb gyümölcse kiválóan els?rend? csemege, piaci és gazdasági min?ség?. Igen magas cukortartalma miatt aszalásra és lekvárf?zésre a legkiválóbban használható. Héja vékony, könnyen hámló, vernyeges violaszínben játszó. Er?s hamva szürkésibolyás szín?. Húsa sárga, a zöldnek némi árnyalatával, igen édes (a legédesebb szilva), olvadó kellemes, gyengén illatos, zamatos, kevés vagy semmi savanyúsággal. Magva aránylag kicsiny. Fája egészséges, edzett, teleinket jól bírja, er?teljes növekedés?, gúla alakú koronát nevel?. Kedveli a meszes, kissé nyirkos talajt. Megkívánja a száraz éghajlatot, mert párateltebb, nyirkosabb éghajlat alatt, árnyékos fekvésben vékony héjú gyümölcsei még érésük el?tt a fán rothadnak. Kifejezetten száraz éghajlatú helyre való, ahol a Besztercei szilvát minden tekintetben és el?nyösen pótolja. A legjobb, legédesebb lekvár f?zhet? bel?le, bár sokak szerint hibája, hogy piros-eres húsa miatt a bel?le készült lekvárnak állítólag nincs olyan szép színe, mint a Besztercei szilvából készült lekváré. Franciaországban igen nagy mennyiségben termesztik, s ott a legjobb hámozott aszalványokat is ebb?l készítik.

Althan ringló:
Érik augusztus közepén, végén. Els?rend? asztali és piaci fajta. Nagy vagy igen nagy gyümölcse kissé lapított gömb alakú, szára felé szelesebb, mint a vége felé. B?re kissé szívós, teljes értével könnyen lehúzható, eleinte homályos piros, értével kékes-piros, barnapiros pettyekkel s?r?n behintett. Hamva s?r?, eleinte ezüstfehér, kés?bb kékes-piros Húsa sárgásfehér, csaknem áttetsz?, tömöttleves, édes, finom, kellemes zamatú borízzel emelt. Magvaváló. Magva aránylag kicsiny. Fája er?teljes növekedés?, kuszáltabb ágazatú koronát nevel?. Egyébként edzett, korán és b?ven terem. Hibája, hogy könnyen pudvásodik, aránylag nagyon törékeny. Ezért szélt?l védett fekvést kíván. Kedveli a nyirkosabb, er?s, kötött talajt.

Besztercei szilva:
Igen régi, ázsiai eredet? fajta. Els? hazai említése 1522-b?l való. Beszterceinek csak itthon nevezzük, a külföld Magyar szilvának tisztelte. Érési ideje szeptember hava. Gyümölcse jókora nagy, tojásdadalakú. Színe sötétkék, hamvas. Teljesen magvaváló. Húsa sárga. Kit?n? íz?, zamatos s magas cukortartalommal bír. Kiváló csemege-, háztartási és piacos gyümölcs. A bel?le készült aszalvány, lekvár és szilvórium világszerte keresett árut képez. Fája mérsékelt növekedés?, kés?n fordul term?re. Felfelé tör?, kúp alakú koronát nevel. Az er?s metszést nem szereti. Öntermékeny, a neki való helyen rendesen és b?ven term?. A kell?en nyirkos, kötött talajt kedveli. Száraz, laza talajban csak egymást követ? es?s években terem eleget. Házi szilvának, Boszniai szilvának, Berzencei szilvának, Magvaváló szilvának és Hosszú szilvának is nevezik. Nem magvakról, sem pedig gyökérsarjakról, hanem oltás útján szaporítandó. Éppen a magvetés és gyökérsarjakról történt szaporítás miatt sokféle elkorcsosult, apróbb szem?, maghoz tapadó húsú változata van. Ezért csak a fajtajelleget mutató, szép nagy gyümölcs?, értékes beltartalmú gyümölcsöt term? fajta fáját szabadna oltás útján tovább szaporítani (Horn).

Besztercei muskotályszilva:
Hazánkban ismeretlen helyen, ismeretlen körülmények között állott el?. Gyümölcse színre, alakra és mindenféle használhatóságára egyezik a Besztercei szilvával, de kit?n?, muskotályos-bazsalikomos aromájával azt felülmúlja. Ezért mint csemege- és lekvárszilva amannál jobb. Érési ideje szeptemberben közepe. Fája, termékenysége, kívánalmai egyeznek a Besztercei szilvafáéval. Talán koronája kicsit szétterül?bb, szemben a Besztercei szilva ovális koronaformájával. Hazánkból terjedt el a külföldön. Bazsalikom szilvának is mondják.

Bódi szilva (Bógyi, Kuszinka, Boldogasszony szilvája, Lotyó szilva):
Bár korán virágzik, mégsem fagyérzékeny fajta. Korán érik (augusztusban), b?ven terem. Termése gömbölyded, kicsi-közepes méret?, kissé hamvas, sötétkék szín?. Húsa zöldessárga, nem magvaváló, közepesen lédús. Nem pereg, sokszor a fán aszalódik a le nem szedett gyümölcs. Fája kicsi, gyenge növekedés?. F?leg pálinkának használják.

Debreceni muskotály:
Ismeretlen fajta magvetéséb?l Paczelt J. állította el?. Gyümölcse közepesen nagy méret?, hamvas-barnás(sötétlilás)-piros. Húsa aranysárga, lédús, finoman muskotályos íz?. Szeptember közepén érik. Fája nagy, s?r?, felálló koronát nevel. Önmedd?. A sarka-vírusra közepesen, a polisztigmás levélfoltosságra meglehet?sen érzékeny. Leginkább frissen fogyasztva, aszalványnak és házi bef?zésre ajánlják.

Duránci szilva (Durkó):
Az egyik legkés?bb ér? szilva fajtánk. Gyümölcse tojásdad, hamvas-lilás szín?. Héja vékony, húsa aranysárga, nem magvaváló, viszont rendkívül édes, lédús. Csak részben öntermékenyül?, szakaszosságra hajlamos. Fája középnagy, dúsan elágazó. Pálinkának és lekvárnak hasznosították leginkább.

Fehér besztercei (Fehér szilva):
Eléggé elterjedt az egész országban. Szeptemberben érik. Termése a Beszterceihez hasonló nagyságú és alakú, de héja hamvas-sárga, helyenként lilásan pöttyözött, húsa pedig b?lev?, aranysárga, édes. Leginkább pálinkának használják.

Gömöri nyakasszilva:
Hazai eredet?, Gömörb?l származik. Augusztus végén, szeptember elején érik. Els?rend? csemege és háztartási min?ség?. Nagyságra a Besztercei szilvához hasonló. Alakja szabálytalan tojás-alakú, száras végén nyakasan összehúzódott. Héja elég vastag, szívós, értével lehúzható, csaknem kékes fekete. Hamva elég s?r?, világoskék. Húsa zöldessárga, finom, tömött, leve b?, igen cukros, a jó Besztercei szilvához hasonló. Magvaváló. Magva kicsiny. Fája er?teljes növekedés?, igen edzett, korán és b?ven term?. Szell?s, eléggé nagy koronát nevel. Mindenütt jó1 díszlik, de a kötött, termékeny, kell?en nyirkos földben terem legszebb gyümölcsöt, mely megértével is nehezen hull le a fájáról.

Kirke szilva:
Érik augusztus közepét?l szeptember közepéig. Meglehet?sen nagyra, esetleg tojásnagyságúra is megn?. Els?rend? csemege, háztartási és piaci min?ség?. Aszalásra és bef?zésre kiváló. Alakja szabályos tojásdad-gömböly?, száras végén kissé lapított. Héja sötétkékes, majdnem fekete. Hamvassága világoskék és ritkásan felrakott. B?re finom, vékony, értével könnyen lehúzható. Es?s id?ben sem szokott felrepedni. Húsa zöldessárga, áttetsz?, kissé tömött, de azért olvadó, igen b?lev?, igen cukros, kellemes f?szeres íz?, magtól váló. Magva aránylag kicsiny. Fája fiatal korában gyorsan n?. Kissé vékony vessz?ket nevel. Koronája felfelé törekv?, elég szabályos alakú. Igen b?ven term?. Talajban nem válogat. Monilia ellen érzékeny.

Nagy zöldringló:
Érik augusztus els? felében. Nagy vagy közepes nagyságú, b? termés esetén kicsiny gyümölcsének alakja gömbölyded, végén némileg lapított. B?re vékony, finom, csaknem áttetsz?, zöldes-sárga szín?, szürkés hamvassággal. Húsa zöldessárga, finom, olvadó, nagyon édes b?lev?, kellemes zamatú, f?szeres íz?. Magvaváló. Kiválóan els?rend? csemege és háztartási min?ség?. Bef?ttek készítésére, valamint aszalásra is kiválóan alkalmas. Egyike a legédesebb szilváknak. Ezért a rovarok kártevésének nagyon ki van téve. Fája lassan, de kedvez? viszonyok között nagyra n?, teljesen edzett, korán, s ha a rovarok ellen megvédjük, igen b?ven terem. Van egy kisebb gyümölcs?, de hasonló változata is. Zöld ringlónak is nevezik.

Nyári aszalószilva (Sivákló, Elein ér?):
A Besztercei fajtakörbe tartozó változat, melyet az Alföldön meghonosodott állományból szelektáltak, koraisága alapján. Július végén, augusztus elején érik. Középnagyságú, magtól váló gyümölcsének alakja hosszas tojásdad, színe sötétkék, min?sége pedig els?rend? gazdasági és piaci. Aszalásra különösen alkalmas. Húsa kemény (Horn, 1936) /míg Surányi (1988) szerint húsa puha/, sárgászöld, édes, elég b?lev?, rostos. Piacosságát koraibb érése fokozza. A szárazságot jól állja. Különösen az Alföldre való. Fája er?teljesebb növekedés?, igen edzett, korán, b?ven és rendszeresen terem.

Olasz kékszilva:
Érik szeptember elejét?l közepe tájáig. Els?rend? csemege, piaci és gazdasági fajta. Nagy vagy legalább közepes nagyságú. Hasonlít a Besztercei szilvához. B?re finom, vékony, hámozható, feketés-kék szín?, hamva s?r?, kékszín?. Húsa zöldessárga, magva körül gyakran vöröses erekkel átsz?tt, magvaváló, tömött, kellemes édes-boríz?, néha kissé illatos. Es?s id?ben sem repedezik. Fája más fajtáktól határozottan elüt? nagy leveleket nevel. Kissé lassú, gyengébb növekedés?, edzett, nem olyan b?ven term?, mint a Besztercei szilva. Koronája szabálytalanul szétterül?. Kissé nyirkos talajt, nem túl meleg éghajlatot szeret. Virágjai a kései fagyoktól sokat szenvednek. Ezért védettebb helyet kíván. Fellenberg szilvának, Svájci szilvának, Olasz szilvának is nevezik. Amerikában mindenféle tömegben termesztik. Aszalásra is kit?n?.

Penyigei szilva (Nemtudom szilva, Névtelen szilva, Nemtudomka):
Régi szatmári fajta, az ártereken, kivadulva nagyobb állományait még ma is láthatjuk. Érési ideje szeptember els? fele. Kis, gömbölyded-ovális gyümölcsének húsa világossárga, héja liláskék. Nem magvaváló. Magva is gömbölyded. Cukortartalma magas, jó lekvárnak-való, de pálinkának is a legkiválóbb. Fája igen er?teljes növekedés?, és rendkívül b?ven term?.

Sárga mirabella:
A Pr. insiticia L. sárga gyümölcs? fajtáját (var. Syriaca Borkh., viaszszilva) értjük a név alatt. Melegebb vidékeken aránylag korán, már július második felében érik. Gyümölcse sárga, apró, gömbölyded, szotyogós, falusi kertekben, sz?l?hegyeken is gyakori. Héja vékony, húsa tömött, illatos, b?levü, cukros, magvaváló, de nem különösen zamatos. Korán és b?ven terem. Fája edzett, egészséges, tartós élet?. Koronáját jellegzetesen felfelé tör? ágak jellemzik, melyek viszont együttesen gömbös formázatot képeznek. Fekvésben és talajban kevésbé válogatós, mint inkább az éghajlatban. Töve körül gyakran képez t?sarjakat. A múlt században igen kedvelték és ajánlották befozésre édessége miatt. Elterjedtségét valószín?leg annak köszönhetjük, hogy a rá oltott nemes rész elpusztulása után az alany kihajtott és fává növekedett, term?re fordult.

Späth Anna (Anna Späth):
Németországból származik. Ezen kit?n? szilvaújdonságot Späth berlini faiskola tulajdonos nyerte magról s neje nevér?l keresztelte el. Alföldünkön szeptember els? felében érik, h?vösebb tájakon érése októberig is eltart. Középnagy, gyakran jókora nagy, els?rend? gyümölcsei úgy háztartási célokra, mint eladásra igen alkalmasak. A gyümölcs alakja tojásdad-gömbalakú. Zöme többnyire a középtájra, de gyakran alább hegye felé is esik, honnét szára felé kissé összébb húzódva boltozódik, mintsem hegye felé, mindkét sarkánál kissé belapított véget alkot. Szára rövides vagy középhosszú, elég vékony, csupasz, inkább vagy kevésbé rozsdafoltos, kissé sz?k és mély üregcsébe mintegy er?szakosan benyomott, mely üregcse karimája a vágányos oldal felé rendszerint behajlást mutat. B?re vékony, elég szívós, a gyümölcsr?l annak értével jól lehámozható, eleinte pirosbarna, értével csaknem feketés vagy- kékesbarna, apró sárga pontokkal behintett, itt-ott még finom vékony, sárgás vonalkákkal is cifrázott, néha kisebb-nagyobb rozsdafoltok is találkoznak felületén. Hamva ritkás, kékes. Húsa sárgászöld vagy zöldessárga, finom; sugaras, tömött, vagyis csaknem oly húsos, mint a besztercei szilva, leve b?, igen cukros, csak alig észrevehet? gyengéd savannyal emelt, igen kellemes f?szeres íz?. Magva, mely húsától többnyire jól elválik, a gyümölcs nagyságához mérve kicsinynek mondható, kerülékes, száras végén hirtelen elkeskenyed? csúcsban végz?dik. Hegyénél csaknem kerekdedvég?, de rendszerint egy rövidke, igen szúrós hegyecske szokott kiállni bel?le, két oldala csak kevéssé duzzadt és kissé ráncos háta elég széles, csaknem tompataréjos. Fája bujanövés?, egészséges, edzett, korán és b?ven terem, rézsút felfelé törekv? ágaival terebélyes koronát alkot. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Minden alakra nevelhet? és minden alanyon jól díszlik.

Veres szilva:
Neve már egy 16. századi szójegyzékben is szerepel Fabricius Balázsnál. Származása ismeretlen. Augusztus közepe-végén érik. Nagysága közepesnél nagyobb. Alakja hosszas gömbölyded, száras végénél kissé összehúzódik. Színe kékesvörös, vagy sötétkékes-vörös, szürkés pontozatú, hamva világoskék. Belseje aranysárga, lágy, kissé parázs húsú, de lédús, magvától nehezen válik el. Magja hosszúkás, keskeny és hegyes. Koraisága miatt igen jó piaci és gazdasági, feldolgozásra alkalmas min?ség? gyümölcs. Fája er?teljes növekedés?, talajban nem válogat, az Alföldön is b? termést ad. Ungi veres szilvának is nevezik. Surányi Dezs? (1988) Vörös szilva néven az Alföldön igen elterjedt, b?ven term?, talajokban nem válogatós fajtát említ, melynek alakja tojásdad, termése magvaváló (!), húsa aranysárga, lédús, íze nem f?szeres, héja pedig vöröses, világoskék hamvú. Az ? általa említett fajta másik neve: Magvaváló szilva.

Tamarindusszilva
A Dialium fajokban gazdag nemzetség a pillangósvirágúak családjába tartozó olyan fákat foglal magában, amelyek hüvelye csak 1-2 magot tartalmaz. Kranji, tamarindusszilva vagy bársonytamarindus néven több ehet? hüvely? délkelet-ázsiai fajt jelölnek, képvisel?jükként a Dialium indumot mutatjuk be, amelynek terméseit leggyakrabban árusítják. A lassan fejl?d? növény legfeljebb 40 m magas, örökzöld fává n?het, amely palánkgyökereket és oszlop alakú, gyakran csak 15 m felett elágazó törzset és gömbölyded koronát fejleszt. A szárnyalt, szórt állású levelek 5-9, rövid nyel?, lándzsás vagy tojásdad, kopasz és ép szél? (6- 11 x 2,5-5 cm) levélkéb?l állnak. A hímn?s, nagyon kis virágok bugásan elágazó levélhónalji vagy hajtásvégi, soktagú virágzatokban fejl?dnek. A csészelevelek száma 5, a porzóké 2, a szirmok hiányoznak.

Termése:
1 magvú hüvely, amely kissé aszimmetrikusan tojásdad vagy elliptikus, 1,5-3 x 1-2 cm nagyságú. A héj érett állapotban feketésbarna vagy fekete, rövid bársonyos sz?rzet?, vékony és fás-merev szövet?. A barna, aszimmetrikus mag kb. 1,5 x 1,2 x 0,5 cm-es; lisztes, megszárítva vattaszer?, fahéjszín? pulpa veszi körül, amely enyhén bizserget?, üdít?en savanykás vagy édeskésen savanyú íz?.

Felhasználása:
A termés ehet? része a magot körülvev? pulpa. A terméseket frissen vagy szárítva, olcsó csemegeként kínálják a piacokon és az utcai árusítóhelyeken. A merev héjat ujjal könnyen feltörhetjük, hogy a terméshúst leszopogassuk a magról. Nagy gazdasági jelent?ségre a növény fája tett szert. A nemzetség több faja vált az erd?irtás miatt többé-kevésbé veszélyeztetetté, amelyet a tamarindusszilvával együtt nagyon értékes, rendkívül tömör és kemény, emiatt vízben elsüllyed? haszonfát adnak.

Elterjedése:
Thaiföldön, a Maláj-félszigeten, Szumátrán, Jáván és Borneón.

Termesztése és betakarítása:
A tamarindusszilva a síkvidéki es?erd?k fája, amely az égetéssel végzett erd?irtás után gyakran magányosan, hagyásfaként marad meg a kultúrtájban. Kemény fája rosszul ég, és csak nehezen vágható ki. A piacokon kínált termések jószerint mindig vadon növ? fákról származnak, és a talajról gy?jtik össze ?ket.

Rokon fajok:
A nemzetség valamennyi faja ehet? termést hoz. Széles körben elterjedt, Burmától Vietnamig és Laosztól a Maláj-félszigetig megtalálható faj a D. cochinchinense Pierre, amelynek terméseit gyakran árusítják, és úgy fogyasztják, mint a tamarindusszilváét.

Kajszibarackok
Borsi-féle kései rózsa (Borsi rózsa, Borsi kései, Borsi rózsa kajszi, Kései rózsa):
Magyar fajta. A Kései rózsa fajtakör magoncai közül szelektálták Kecskeméten, az 1900-as évek elején. Érési ideje július közepét?l augusztus elejéig, h?vös id?járásban augusztus közepéig tart. Rendkívül b?term?, rendszerint korán term?re fordul, igen jól termékenyül. Gyümölcse középnagy, b? termés esetén kicsi, megnyúlt, lapított-kúp alakú. Alapszíne citrom-és narancssárga, a napos oldalán vérpiros-kárminpiros. Kocsánya középhosszú, középvastag, pirosasbarna szín? Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, nem túl er?s, jellegzetes zamatú. Igen jól, kell? id?ben történt szedés után 6-8 napig is szállítható. Fája er?s növekedés?. Levele középnagy, igen széles tojásdad alakú. Koronája fiatalon gyengén felfelé álló, kés?bb széthajló, lapított gömb alakú. A fagy iránt a Magyar kajszi fajtánál kevésbé érzékeny. Igénytelen mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt.

Gönci magyar kajszi (Gönci sárga):
Brózik Sándor, Korponay Gyula, Zatykó Imre és Rozsnyay József tájfajta-szelekciója, mely 1960-ban került forgalomba, mint a Magyar kajszi javított változata. Július közepét?l, a Magyar kajszival egy id?ben érik. Rendszeresen és igen b?ven terem, kifogástalanul termékenyül. Gyümölcse nagy, a Magyar kajszi alaptípusánál nagyobb, széles kúp alakú. Színe egyöntet? világos, majd sötét narancssárga. Kocsánya középhosszú. Húsa aranyló mély narancssárga, alig rostos, magvaváló, igen lédús. Íze édes, zamatos, a legkiválóbb kajszi jelleggel. A Magyar kajszihoz hasonlóan jól szállítható. Levele különösen nagy, széles és élénkzöld. Koronája széthajló félgömb. Nem fagyérzékeny. Nem igényes, de h?vösebb, párásabb körülmények között alakult ki.

Kécskei rózsa:
Az ókécskei sz?l?kben, valószín?leg magról keletkezett. El?ször Nyújtó Ferenc írta le és szelektálta. Július második harmadában, néha annál valamivel kés?bben érik. A legkorábbi rózsabarack típusú kajszibarack. Jól, s?t igen b?ven terem, nagyon jól termékenyül. Gyümölcse középnagy vagy nagy, kissé lapított, visszás csepp alakú. Alapszíne világos okker-narancssárga, háti és napos oldala kárminnal bemosott. Húsa sötét narancssárga, magvaváló, rostos, amellett lédús. Íze édes, jó kajszi aromájú, a héjnál kissé savanykás. Rostos húsa igen jól szállíthatóvá teszi. Levele a szív alaktól a kerekdedig, többféle változatban fordul el? ugyanazon a fán. Koronája gyenge-közepes növés?, lapított gömb alakú. A fagyokkal, a betegségekkel és kártev?kkel szemben ellenálló. A Borsi-féle kései rózsáéval egyez? term?helyet kíván.

Korai piros (Kecskeméti korai, Csipogó barack, Korai rózsa, Búzával ér?, Grosse Frühapricose):
Ismeretlen származású magyar fajta, valószín?leg a Duna-Tisza közén állott el?. Június második felét?l július elejéig érik, színel? szedése legtöbbször június közepén megkezdhet?. Igen b?term?, korán term?re fordul, igen jól termékenyül (öntermékenyül?). Gyümölcse rendszerint kicsi-közepes, nagy termés esetén apró. Általában szabálytalan, hol nyomott, hol két végén lapított tojásdad alakú, hol elnyúlt tojásdad alakot ölt. Héja molyhos, szilárd. Színe eleinte citrom-, majd narancssárga, amelyet a napos oldalon piros fed?szín borít. Kocsánya rövid, középvastag, pirossal mosott, barna szín?. Szármélyedése mély. Húsa narancssárga, gyengén rostos, puha, gyengén duránci, vagy teljesen magvaváló, lédús. Íze közepesen savasan édes, kellemesen f?szeres zamattal. Éretten rosszul, féléretten közepesen szállítható. Fája er?teljes növekedés?, egészséges, szép, fölfelé álló ágaival tetszet?s koronát alkot. Levele középnagy, egyes típusoknál kicsi, középszéles. Koronája fiatalon kissé felfelé tör?, kés?bb széthajló, vagy lehajló félgömb alakú. Korai virágzása miatt a kés? tavaszi fagyok iránt érzékeny. Nem igényes fajta, minden éghajlati és talajadottság mellett kifogástalanul fejl?dik és terem.

Magyar kajszi (Magyar legjobb, Kecskeméti kajszi, Korai magyar, K?rösi kajszi, Ungarische Beste):
Ismeretlen, feltehet?en magyar származású fajtakör, amely els?sorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható. Július második és harmadik harmadában érik. Szedését rendszerint július els? hetében meg lehet kezdeni. Általában rendszeresen és b?ven terem. Korán term?re fordul, nagy terméshozamokra képes, kifogástalanul termékenyül. Öntermékenyül?. Héja majdem sima, fényl?. Gyümölcse nagy, vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancssárga vérpiros fed?színnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag, barnás-bordópiros szín?. Kocsányürege sekély. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, olvadó, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamatú. Háromél? magvától jól válik. Jól szállítható. Fája egészséges, edzett. Levele középnagy, széles tojásdad alakú. Koronája nagy, széthajló, csüng? ágazatú, nyomott fél­gömb. A téli fagyok és a kései tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle kései rózsa fajta. Nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokokon fejl?dik.

Rakovszky kajszi (Rakovszky Apricose):
Magyar fajta, Rakovszky Géza kertjében, a Trencsény megyei Kacsóc községben, ismeretlen fajta magjáról kelt. A Magyar kajszit követ?en, július második felét?l augusztus elejéig, közepéig érik. Rendszeresen és igen b?ven terem, jól termékenyül. Gyümölcse nagy, vagy középnagy. Széles alapon tompán kúp alakú. Magassági átmér?je nagyobb, mint a szélességi. Nagyságánál és szépségénél fogva vetekszik a Nancy-barackokkal. Színe szalma-, majd narancssárga, er?s bordópiros fed?színnel. Gyengén molyhos, bársonyos tapintatú. Kocsánya középhosszú és középvastag, pirosasbarna szín?. Kocsányürege sz?k és sekély. Húsa sötét narancssárga, gyengén rostos, olvadó, magvaváló, b? lev?. Íze igen jó édes, kevés savval, sajátos, kellemes zamattal. Féléretten jól szállítható, egyébként csak a közeli piacokra való. Levele középnagy tojásdad vagy szív alakú. Koronája fiatalon felfelé tör?, majd szétterül?, magasra boltozott gömb alak. A téli és a kés? tavaszi fagyok iránt nem érzékeny. Ellenálló a moníliával szemben is. Term?hely igénye azonos a többi kajszi fajtáéval.

Pejibaye, barackpálma
A barackpálma legfeljebb 30 m magas, egy- vagy többtörzs?, el nem ágazó pálma. Világosbarna törzsét egész hosszúságában vagy csak fels? részén széles gy?r?kben kiálló, merev, fekete, t? alakú, akár 12 cm hosszú tüskék borítják. Az ívesen hajló, legfeljebb 3,5 m hosszú levelek üstökszer? koszorút alkotnak, 0,5-1 m hosszú nyelük és a levélgerinc tüskés, a levéllemez szárnyalt. A vaskos levélkék keskeny-lándzsásak, színükön sötétzöldek, fonákjukon világosabbak, az ereken tüskések, méretük legfeljebb 60 x 3,5 cm. A virágzatok közvetlenül a levélüstök alatt csüngenek, kezdetben tüskés buroklevél (spatha) zárja körül ?ket, a 20-30 cm hosszú, bojtos fürtökben vegyesen helyezkednek el a porzós és a term?s, sárgásfehér kis virágok.

Termése:
Megérve a mutatós, világító sárga, vörös, narancsszín? vagy tarka csonthéjas terméseknek er?sen hajlott kocsánya van, többnyire egy 30-50 cm hosszú, csüng? fürtös terméságazatban fejl?dnek. Ez akár 12 kg súlyú is lehet, és 300 db termést is hordozhat. A termés gömbölyded-kúp alakú vagy széles-tojásdad, kihegyezett, legfeljebb 6 cm hosszú és széles. Alapján a 3 széles, jó 1 cm hosszú, részben összen?tt, 2-3 karéjú, vaskos, zöld csészelevél érésig megmarad. A termés héja vastag-b?rnem?, és többnyire finom, barna hosszrepedések láthatók rajta. A vastag, lisztes, gyengén rostos, narancssárga száraz terméshús egy feketésbarna, fás k?magot vesz körül, amely tompán 3 él?, finom hosszeres (2,5 x 1,5 cm), tojás alakú, és finom csúcsban keskenyedik. A magbél fehér olajban gazdag és kókuszhoz hasonló íz?.

Felhasználása:
A pejibaye tápláló, a trópusi Amerikában nagyon kedvelt pálmatermés. A csonthéjas terméseket egészben, 2-3 órán át - gyakran zsírral vagy olajjal, ilyenkor behasított héjjal - sós vízben f?zik, végül meghámozzák, és a lisztes terméshúst forrón fogyasztják. Ez kellemes, dióíz?; nagyon száraz, forró italokhoz tálalják, majonézbe vagy szószokba mártogatva. Körítésként is adják zsíros mártásokhoz, vagy húsok töltésére használják. Az el?f?zött terméseket pörkölve is fogyasztják. Kukoricaliszttel, tojással és tejjel keverve a f?tt vagy szárított és meg?rölt pejibaye terméshúsból süteményt is sütnek. A termés csonthéját feltörik, hogy a kis, ízletes maghoz jussanak. Cukrozott és erjesztett terméshúsából lepárlással er?s alkohol is készül. A finom pálmaszíveket nyersen salátaként vagy puhítva zöldségként fogyasztják. A pálma levele kit?n? tet?fed?. A törzs kemény és rugalmas, építési anyagnak használható, az indiánok íjakat és nyílhegyeket készítenek bel?le.

Elterjedése:
Amazóniában honos, és az Újvilág nedves trópusain, Dél-Mexikótól Bolíviáig gyakran termesztik. Nagyon ritkán más földrészeken is ültetik.
Termesztése és betakarítása:
Nedves-forró trópusi klímában tenyészik, a síkvidékt?l az 1200 m magasságig; a talajviszonyok tekintetében igénytelen. Magról vagy sarjakkal szaporítják; gyümölcsöskertekben és ültetvényeken a nagy termés? és kevéssé tüskés fajtákat termesztik. A pálma gyorsan n?, és 3-4 éves korában hoz el?ször termést. Az er?sen tüskés törzseknél nehéz a betakarítás; póznákkal, létrákkal próbálkoznak, a magas pálmák terméságazatát pedig kötéllel érhetik el; felmászni természetesen csak a tüskétlen törzsön lehet. Mindenkor az egész terméságazatot vágják le, majd azt kötélen eresztik a földre, vagy vastag banánlevélrétegre hajítják le. A termést csak vásárláskor választják le a terméságazatról, ha nincs megnyomva, leveg?s, száraz helyen körülbelül 1 hétig tárolható.

Rokon fajok:

A Közép- és Dél-Amerikában a fajokban nagyon gazdag Bactris nemzetségb?l mások is hoznak ehet? terméseket, de élelmiszerként csupán helyi jelent?ség?ek.
 

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári ĂĽröm kivonat