Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Testőr kapszula

Fogyjon a 3 testőr kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-től.

Névnap

Ma 2017. november 21., kedd, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelező. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Citrusfélék

Citrom
Grépfrút
Narancs
Mandarin



Citrom
A szelleműző citrom

A nagy sumer birodalomban, Nuppur városában kerültek elő az első citromhoz hasonló maradványok. A több ezer éves citromok még aligha voltak őseink C-vitamin-forrásai, sokkal inkább a rossz szellemek és betegségek elűzésének eszközei. A szép egyiptomi kertekben is virágoztak már a kitrifák, vagyis a citromok. Ősi egyiptomi neve maradt fenn a mai latin Citrus névben. Időszámításunk előtt 3000 évvel komoly citromszakértőknek számítottak a perzsák, de az igazi termesztés csak 200-300 évvel később indult meg. A görög hódítók Perzsiában és Médiában találkoztak először az egzotikus citromfákkal és ez a találkozás hosszú ideig foglalkoztatta őket. A gyógyszernek és talán illatszernek használt vastag héjú citromféle a perzsáknál más különleges szerepet is betöltött. Leheletüket az illatos gyümölcshéj rágcsálásával tették kellemessé. A görögök által médiai vagy perzsa almának nevezett őscitrom sokféle névnek örvendhetett. Vergilius aranyalmához hasonlítja, Galenus 200 évvel később kitrionnak nevezi. Aztán a méd almából a kelet csodafája lett, azaz Kedros.

A zsidók is régtől fogva ismerték a citromot, és földöntúli tulajdonságai miatt vallási szertartásaikban fontos szerepet töltöttek be illatos termései. Ilyenkor perzsa almákat (malum persicumot) hordoztak, ami a görögöknél a citromot jelentette. Feltehető, hogy babiloni fogságuk idején ismerkedtek meg vele. A görögök Nagy Sándor vezetésével elhozták a perzsák sok más kincsével együtt citromjukat is.

Teofrátusz, a klasszikus kor nagy botanikusa többek között ezeket írta, időszámításunk előtt, a messzi földről hozott új növényről: "Média és Perzsia sajátos növényi termékei közt találjuk egyebek mellett a méd vagy perzsa almát. Ennek a fának olyan a levele, mint az andrachnéé s miként a körtének és a galagonyának tövisei vannak, ezek simák, nagyon hegyesek és erősek. Almaszerű gyümölcsét nem eszik, de mint levele is, nagyon kellemes illatú, s ruha közé rakva elűzi a molyokat. Orvosságnak is használatos." Ez a citrom azonban alig hasonlított mai formájához és feltehetően még a római birodalomban is ezt ismerték. Gyógyszernek használt leve szörnyű ízű lehetett, nemhiába nevezték ellenméregnek. Hogy mennyire más volt elképzelésük a citromról, az kitűnik Galenus első századbeli írásából: ,,A kitrionnak nevezett méd alma három részből áll: a közepén levő savanyú leves részből, a savanyú részt körülvevő húsos részből és a kellemes illatú, fűszeres héjból. Utóbbi nagyobb mennyiségben fogyasztva nehezen emészthető, ellenben apróra reszelve és kis mennyiségben elősegíti az emésztést. A savanyú, ehetetlen középső részt ecetbe teszik, hogy azt erősítse. A húsos réteg sem nem savanyú, sem nem fűszeres, ecettel és halmártással eszik." Ahhoz, hogy a halhoz a citrom levét fogyasszák, több száz évnek kellett eltelni. Mint sok más illatos és fűszeres növény, a citrom is rendelkezett a szelleműzés képességével, mert jó kapcsolatban állt az alvilág isteneivel. Így került a halottak kezébe utolsó útjukon citrom, távol tartva a rossz szellemeket. Sok évvel később és sok ezer kilométerrel távolabb, Indiában is ebben hittek, mikor a máglyahalálra ítéltek kezükben citromot tartva lépték át a másvilág határát. De ez már jobb ízű, ún. ethrog típus volt, értékesebb a perzsák almájánál. A keserű citromokat rágcsáló rómaiak később élvezhetőbb típusokkal ismerkedtek meg. A IV. században telepített szicíliai és nápolyi citromfák azonban Palladiusz szerint még jó vastag héjúak voltak. A kor legtermékenyebb írója, aki 14 könyvet hagyott örökségbe, barátja lehetett a kertészkedésnek, mert utolsó könyvében már rímekre is fakadt, amikor kedvenc fáinak oltogatásáról írt. Tőle tudhatjuk meg, hogy a rómaiak hogyan nevelgették citromfáikat. A furfangos kertészek még a citrom alakját is meg tudták változtatni. A vastag héjú citromból, de főleg héjából sokféle csemegét lehetett készíteni, amelyek illatukat a citromnak, édességüket a méznek vagy cukornak köszönhették.

A citrom mai típusa csak később, a középkorban jelent meg Európában. A limonádé mellett továbbra is orvosszer maradt. Íme, néhány ajánlat használatáról: kolera esetén forró vízben vagy kávéban, epekólikánál forró limonádéként, sárgaláz esetén naponta két evőkanálnyi citromlé cukros vízben. Jó hatású kanyaró, szívdobogás és hisztéria ellen - ha már más szer nem használ -, főfájás, máj- és tüdőbaj ellen, gyomorgyulladás, reuma, szédülés, skorbut, vízkór, váltóláz, giliszta, tífusz, izomsorvadás, veszett eb harapása és torokgyík ellen. A magyar kertek és virágok szenvedélyes kutatója, Rapaics Raymund írásai alapján kövessük a citrom további útját. A későbbi századokban Ázsiában és Európában végre megkóstolták az igazi limonádét és a mohamedánok segítségével az új szokás divattá vált. A mohamedán vallás tilalma az alkoholra is kiterjedt, így örömmel fogadták az új itókát. Ennek eredményeként az üdítő italnak kiválóan alkalmas bő levű citrom gyorsan terjedni kezdett. Az arabok kifejezetten limonádé céljaira kezdték termeszteni és példájukra a X. században Palesztinában és Egyiptomban, a XI. században pedig Spanyolországban és Szicília szigetén is kivirágoztak a citromkertek. Olaszországban a reneszánsz korában lett divatos itallá a "limonata", s az olasz születésű Mazarin a XVII. században Franciaországban is meghonosította a limonádé fogyasztását. A limonádéárus helyiségek limonatier néven váltak ismertté. A lovagkorban élő közép-európai országok azonban csak terméseit ismerték, de még ezek is nagy ritkaságnak számítottak. Hazánkban fellehetően Mátyás korában láttak először citromot, amely Itáliából érkezett udvarába.

A világhírű versailles-i kert mintájára a főúri villák télikertjei a divatnak megfelelően ettől kezdve citrom- és narancsvirágoktól illatoztak. Schönbrunn, Pozsony, Budavár, az Esterházyak, Grassalkovichok télikertjei, az egri püspökség a szép citrom- és narancsfák állomásai. Az Esterházyak kertjének egyik szemtanúja így írja le a látnivalókat 1830-ban: "A ... mulató háztól vezet egy út az üvegházhoz, mely jobban az alsó részén vagyon a kertnek, ennek hossza valami száz, magassága pedig mintegy hat ölnyi lehet, ebben többnyire citrom és narancsfák vannak végig, melyeket az emberi munkásság és szorgalom kények szerint táplálván, oly termékenyek, mintha a természettől hozzájuk alkalmaztatott éghajlat alatt hoznák az ő gyümölcsüket..." Igaz hívei, a jezsuita misszionáriusok Amerikába is magukkal vitték a citromot. Az 1800-as években Kaliforniába érkező első példányok alapozták meg a száz évvel később már hatalmassá duzzadó citromültetvényeket.

A citrom szaporítása és nevelése
A Himalája déli lejtőin vadon tenyésznek a mai kultúrcitrom ősi típusai. Napjainkban Olaszország, Spanyolország, Görögország, India, Irak, Palesztina, Brazília, Kalifornia és Japán a termesztés fő központjai. A citrom - Citrus limon - a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, a 33 fajt magába foglaló Citrus nemzetség tagja. Egyik közeli rokona a Citrus medica, a savanyú citrom szintén kultúrnövénynek számít, mert ipari nyersanyagként termesztik. Az egzotikus vidékekről származó ritkaságok mellett a citromfélék családjának tagjai hazánkban is előfordulnak. Tölgyeseink honos növénye a Kőrislevelű ezerjó vagy erősfű (Dictamnus albus) a család szép képviselője. A rutafélék családja a citromon, narancson és mandarinon kívül sok gyönyörű díszítő, mézet adó, gyógyító és más hasznot hajtó növényt is magában foglal.

Magyarországon a szobai tartás nyomaira már a múlt század első felében rábukkanhatunk. Néhány vidéken termesztésének hagyományai alakultak ki és sok szép, virágzó-termő példánya díszlik hazánkban. A citrom erőteljes, felfelé törő ágrendszert fejlesztő cserje vagy kis fa. Hajtásai kezdetben zöldek, majd 1 éves kortól megfásodnak és szürkésbarna színűek lesznek. Levelei kemény tapintásúak, viaszos zöld színűek, enyhén fogazottak. A vesszőkön gyakran találhatók tövisszerű képződmények. A levél nyele rövid, keskeny - levélke nem található rajta. Nagy virágai öt fehér sziromlevélből, jól fejlett porzókból és erős, bunkós végű termőből épülnek fel. Gyakori a nagy számban fejlődő virágok között a fejletlen termőt és bibét tartalmazó típus. A sziromlevelek külső oldalán sokszor lilás színeződés figyelhető meg. A virágok egyesével vagy többesével a levelek hónaljában jelennek meg és erős, jellegzetes illatúak. Gyümölcseik kezdetben zöldek, majd megsárgulnak, alakjuk hosszúkás, csücsökben végződő. Héjában olajmirigyek találhatók, ezek illó olajat tartalmaznak. Többrekeszes termésházában sok mag képződik. Magjai egyik oldalukon elvékonyodók, fehéressárga színűek.

A citromok magvetéssel, szemzéssel, dugványozással és oltássa szaporíthatók. A magból fejlődő növények csak hosszú idő után virágoznak és terméseik a narancsot kivéve, általában gyenge minőségűek. A sokcsírás citromféléknél - ez a narancsnál a leggyakoribb - magvetéssel is kaphatunk az anyanövénnyel teljesen megegyező típusú utódokat, de ennek gyakorisága elég kicsi. A magcsemetéket ezért ajánlatos szemezni vagy oltani. A szemzések és oltások alanyainak 2-3 éves magcsemetéket használhatunk. A termésből kiszedett magokat lemossuk és cserepekbe vagy ládába vetjük. A magokat a felső homokrétegbe 1-2 cm mélyen rakjuk, a homok alá humuszban gazdag, laza szerkezetű földet rétegezzünk. A cserepeket üveglappal takarjuk le és meleg, 20-25 °C körüli helyen tartsuk. A talaj állandóan nedves legyen. A csíranövények 2-3 hét elteltével megjelennek a talaj felszínén, ilyenkor az üveglapot távolítsuk el, és szoktassuk szárazabb levegőhöz a kis magnövényeket. A 2-3 leveles növényeket egyenként ültessük cserepekbe. A főgyökerek hegyét csípjük le, ezzel az oldalgyökereknek gyorsabb fejlődését segíthetjük elő. Tavasztól nyár végéig szemezhetünk. A citromnak jó alanya a citrom és narancs. A narancsalanyok jó hatásúak a nemes rész növekedésére és termésének minőségére. A citromalanyon a növekedés erőteljesebb és a termések sokáig rajta maradnak a fákon. Szemzéshez növekedésben levő, egészséges magcsemetéket válasszunk. Jó eredésre akkor számíthatunk, ha az alany héja könnyen elválik a farésztől.

Az alany héját T vagy fordított T alakban vágjuk be és a nyugalmi állapotban levő hajtások szempajzsait a levéllemez eltávolítása után csúsztassuk a héj alá. A szemzéseket rafiával szorosan kötözzük be. A farésszel együtt vágott szemek is megerednek, de jobb eredményt kapunk farész nélkül. A szabályos, hengeres hajtásokról könnyen vághatunk széles szempajzsokat. Gyakori jelenség azonban a citromféléknél, hogy lapos keresztmetszetű hajtások fejlődnek, amelyeken a szemek erősen kidudorodnak. Ilyen esetben keskeny, vastag fájú szempajzsokat tudunk csak vágni, amelyek rosszul vagy egyáltalán nem erednek. Ebben az esetben különleges ék alakban vágott szemekkel jó eredményt érhetünk el. Az alanyokon a héj kifli vagy L alakú bevágásával kialakított nyílásokba jól beszoríthatók a szemékek és hasonlóan bekötözhetők, mint a normális T szemzések. Párás félárnyékos helyen szemzéseink 2-3 hét alatt megerednek. Ekkor a kötözést távolítsuk el, és a szemzés fölött 8-10 cm-rel az alanyt metsszük le. A megmaradó rész az előretörő nemes hajtás támasztékául szolgál, hozzákötözve a nemes hajtás szabályos helyzetét könnyen tudjuk biztosítani, ami a későbbi szép korona kialakításának egyik feltétele. 10-15 cm-es növekedés után az alany csonkját a szemzés helyéig vágjuk vissza és a nemes hajtásokat a gyorsabb elágazás érdekében 4-5 levélre csípjük. A citrom gyorsan és jó eredménnyel szaporítható dugványozással. A 2-3 leveles, nyugalomban levő hajtásokról származó részek a tavaszi, nyár elejei időszakban erednek jól. A dugványokat csak jó minőségű, termő fákról szedjük, hasonlóan a szemzőhajtásokhoz. Az alsó levelet, levélnyéllel együtt távolítsuk el, a felsők lemezét felére vágjuk vissza. A homokkal takart humuszos komposztfölddel töltött cserepekbe vagy ládákba, 2-3 cm mélyre süllyesszük a dugványokat. A homokrétegben jól gyökeresednek, majd a gyökerek gyorsan behatolnak a homok alatt levő tápanyagban gazdag rétegbe és innen táplálhatják kiültetésig a megjelenő hajtásokat. A jó gyökeresedéshez állandó nedvességet és magas párát kell biztosítani. A szaporító-cserepeket ezért üveglappal fedjük. A dugványok eredéséhez 5-6 hét szükséges. A hajtásfejlődés megindulása után a kis növényeket külön-külön ültessük cserepekbe. Gyakori szaporítási mód az oltás. Így gyorsabban kaphatunk nagy növényeket (héj alá oltás, oldalékezés). Tavasszal vagy augusztusban oltsunk fiatalabb és idősebb alanyokra egyaránt. Jó eredményhez vezet az oldalékezés. Ebben az esetben az alany ferde bevágásába erősítjük az ék alakúra vágott oltóhajtásokat. Az oltványokat párás, félárnyékos helyen tartsuk. Az eredéshez 3-4 hét szükséges.

A citromfákat edényben neveljük. Nyáron a szabadban tartott növények lombozata egészségesebb, tartósabb, kevésbé érzékeny a környezeti tényezők hirtelen változására. A szabadban tartott fákat az erős napsütéstől, erős széltől és száraz környezettől védeni kell. Meleg nyári időszakban gyakoribb öntözéssel, lombpermetezéssel védhetjük növényeinket. A szabadban fejlődő fákat az őszi fagyok előtt - szeptember közepén -, ha már a hajtások jól beértek (növekedésüket befejezték), rakjuk védett, zárt helyre, ahol 3-4 °C-os hőmérsékleten, minimális öntözéssel szépen telelnek. A teleltetés alatt tapasztalható részleges lombhullás természetes folyamat. A levelek csak 2-3 évig élnek, utána megsárgulnak és lehullanak. Az erősen kopasszá váló fák a következő nyáron ismét besűrűsödnek. Tavasszal a fagyok után újra kirakhatjuk nyári helyükre. A fiatal növényeket az első években az új hajtások visszacsípésével alakítani kell. A következő években már csak ritkításokat végezzünk a koronákon. Lakásban is teleltethetjük növényeinket, de fűtött szobában gyakran kihajtanak és a fényhiány következtében megnyúlt vízhajtások fejlődnek, melyek lerontják a fa szépségét. Az egész évben szobában tartott citromfákat nyáron napfényes helyen tartsuk és lehetőleg fűtetlen vagy alig fűtött szobában teleltessük. A citrom a közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású talajokat kedveli. Földjének készítéséhez komposzt, melegágyi vagy érett trágyaföld, lombföld és kevés savanyú tőzeg szükséges. A túlzottan meszes, lúgos talajokon fejlődési rendellenességek, lombsárgulások, hiánytünetek jelentkeznek. Gyakori jelenség a meszes talajban fellépő vashiány, melyet a levelek ereinek sárgulásából, a fiatal levelek sárgulásáról és csökkent méretéről ismerhetünk fel. Vastartalmú tápoldatokkal (vaskelát, klorofer) vagy átültetéssel megakadályozhatjuk e jelenség erősödését. Megfelelő földkeverék esetén és lágy öntözővíz segítségével kitűnő feltételeket teremthetünk a citromfa fejlődéséhez. A citrom tápanyagigényes. A jól fejlett növényeket a vegetáció folyamán havonta trágyalevezzük vagy tápoldatozzuk. Az edények földjét trágyával is takarhatjuk. Műtrágyázás esetén a következő arányokat tartsuk szem előtt: nitrogén 1, foszfor 0-0,75, kálium 1,25, magnézium 0,07, bór 0,1. A pétisó helyett az ammónium-nitrátot vagy kénsavas ammóniát, KCl helyett a Ka2SO4-et használjuk. Jó hatású a baromfitrágya vagy az abból készült trágyalé. Rendszeresen öntözzünk, de óvatosan, mert a citrom érzékeny a túlöntözésre. Ebben az esetben levélsárgulás, levélhullás, növekedési szünetek jelentkezhetnek. A citromnövénynek egy évben általában három növekedési szakasza van. Az új hajtások rendszeres visszacsipésével (3-4 levélre) biztosíthatjuk a gyors virágzást. A virágok általában a 4. elágazáson jelennek meg. A jól fejlődő szemzett és oltott növények 2-3 éves korukban kivirágoznak és teremnek. A citromok fő virágzási ideje a tavaszi, nyár eleji hetekre esik, bár előfordulnak folyamatosan virágzó típusok is. A virágok öntermékenyülők, azonban a beporzó rovarok ritka látogatása miatt ajánlatos finom ecsettel a kinyílt virágok portokjait a bibéhez dörzsölni, nyomkodni. A bibe hosszú ideig fogékony (3-10 nap).

Mesterséges beporzás segítségével a virágok jól termékenyülnek, 2-3 nap elteltével a kötött virágok szirmai és porzói lehullanak és a virágkocsányokon jól kivehetők a kis termések. A termések még abban az évben kifejlődnek és ha télen is meleg helyen tartjuk a fákat, február-márciusban beérnek. Hideg teleltetés esetén csak a következő tavasszal vagy nyár elején szüretelhetünk. Ilyenkor a termések és virágok együtt találhatók a fán. Az először termő csemetéken az első virágzásból csak 1-2 termést hagyjunk meg, hogy a fa egyensúlyát biztosíthassuk. A következő években fokozatosan növelhetjük számukat, de ezt mindig a korona állapota és a levelek száma határozza meg. A citrom gyakori kártevői a pajzstetvek, gyapjastetvek, levéltetvek és atkák. A tetves növényeken általában a korompenész megjelenésére is számítani lehet. A tetvek lemosással, káliszappanos mosással, permetezéssel (hetente ismételve) elpusztíthatók. A takácsatkák ellen kénporozással védekezhetünk. Szabadban tartott nagyobb növényeknél a forgalomban levő permetezőszereket használhatjuk. Gombás és baktériumos betegségek nem károsítják a hazai citromfákat. A citromok, ha végleges nagyságukat elérték, fokozatosan sárgulni kezdenek. A sárgulás kezdetétől szedhetők. A fán hagyva teljesen megsárgulnak és sokáig rajta maradhatnak. A nem teljesen érett gyümölcsök utóérnek. A terméseket ollóval vagy késsel, kocsánnyal együtt szüreteljük, hűvös helyen hosszú ideig tárolhatók. A citrom leve sok C-vitamint (40-70 mg%), A- és B-komplex-vitaminokat és P-vitamint tartalmaz. Levének fertőtlenítő, csontfejlesztő, anyagcserezavarok elleni és érelmeszesedést gyógyító hatása közismert. Különleges anyagai miatt kozmetikai célokra is felhasználható (haj-, kéz- és arcápolás). A nyers fogyasztáson kívül körítések, illatosító fűszerek, pástétomok, kandiscukor, zselék és fagylalt készítésére használható. Értékes melléktermékei, a citromsav, pektin és citromolaj nélkülözhetetlen ipari nyersanyagok. Sűrített leve népszerű ital.

A citrom örökzöld, legfeljebb 6 m magas fa, zöld ágakkal, amelyek a levélhónaljakban tövisesek lehetnek. Az elliptikus vagy tojásdad, tompán fogazott szélű, bőrnemű levelek színükön sötétzöldek, fonákjukon fehéreszöldek, fiatal korban vörösesek; elérhetik a 17 x 9 cm-t is. A levéllemez ék alakban keskenyedő vállú és tompa csúcsba röviden kihegyezett, szétmorzsolva nagyon aromás illatú. A levélnyél, amely a Citrus fajok virágtalan állapotban való megkülönböztetésénél nagyon fontos, a citromnál kb. 1 cm hosszú, erőteljes és nem szárnyas. A virágok 1-3-asával fejlődnek a levélhónaljakban, bimbójuk bíborszínű, a 4-5 húsos, lándzsás szirom színén fehér, fonákján vöröses, mintegy 2 cm hosszú.

Termése:
A citrom termése (hesperidium, a termés szerkezetét lásd a 14. o.-on) elliptikus alakú, és többnyire kidomborodó, szemölcs vagy kúp alakú csúcsban végződik; nagysága elérheti a 14 x 8 cm-t. Megérve a külső terméshéj sárga és finom mirigyekkel pontozott; a fehér albedóval együtt legfeljebb 1 cm vastag. A bő levű, halványsárga terméshús 8-10 gerezdre tagolódik, és zamatos, nagyon savanyú ízű. A kb. 1 cm-es magok alakja elliptikus vagy tojásdad, kihegyezett.

Felhasználása:
A termések C-vitaminban gazdag levét vízzel és cukorral keverve hidegen vagy forrón fogyasztják, továbbá ételek, italok és édességek ízesítésére és savanyítására, valamint limonádékhoz használják. A frissen reszelt vagy kandírozott héjjal süteményt és édességet ízesítenek. A felvágott termésből a héjjal együtt lekvár készül. A citromkarikákkal ételeket és italokat díszítenek, a lé élelmiszerek tartósítására is felhasználható. A forró citromlevet hűlések megelőzésekor vagy csillapításakor isszák. A lé lázcsökkentő, vizelet- és hashajtó hatású. A héj illóolaja bútorfényező szerek, szappanok, samponok és parfümök alkotórésze.

Elterjedése:
Észak-Indiából vagy Burmából származik valószínűleg, az arabok a Kr. u. 1. évezredben hozták be Dél-Európába. Ma a mediterrán és szubtrópusi klímájú területeken világszerte termesztik.

Termesztése és betakarítása:
Szubtrópusi növény, amely a trópusokon csak viszonylag hűvös hegyvidékeken termeszthető. A gyenge fagyot -4 °C-ig eltűri, de az erős hőmérséklet-ingadozásokkal szemben érzékeny. A számos fajtát magról vagy ivartalan úton dugványokkal szaporítják, és kertben, valamint ültetvényen nevelik. A fák több mint 30 évig hoznak termést, amelyet célszerűbb éretten leszedni.

A jambhiri-citrom
A jambhiri-citrom a közönséges citromhoz közel álló faj, amelyet inkább a trópusokon termesztenek. A kis fák vagy cserjék körülbelül 1 cm hosszú, levélhónalji töviseket viselnek. Elliptikus, legfeljebb 11 x 6,5 cm-es, szabálytalanul, gyengén csipkés szélű levelei 1 cm hosszú, nagyon gyengén szárnyas nyelűek.

Termése:
Gömbölyű vagy fordított tojás alakú, a kocsánynál bemélyedő, és vastag, tompa, kidomborodó csúcsba végződik; többnyire nagyobb, mint a közönséges citrom termése. Sárga héja megérve durva szemölcsös, és a fehér albedo legfeljebb 1 cm vastag. Az endokarpium többnyire 11 gerezdre tagolódik, amelyeket a durva, hártyás válaszfal körülvesz; a színtelen vagy halványsárga, üveges, nedvvel telt szőrök tipikus citromízűek. A termés közepén egy 1,5 cm-nél nem vastagabb, szivacsos, gyakran üreges központi "oszlop" van. A félkör alakú vagy ferdén tojásdad, kissé lapított magok (13 x 8 mm) sárgásfehérek, alapjukon kihegyezettek.

Felhasználása:
A közönséges citrommal azonos módon. A növény jó oltóalany más Citrus fajok számára.

Elterjedése:
Feltehetőleg Indiából származik; a trópusokon és szubtrópusokon, különösen Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában termesztik.

Rokon fajok:
A citromhoz közel álló, sárga bogyójú faj az édes citrom (C. limetta Risso), kis, gömbölyű, sárgászöld termésekkel, és a nagyon vastag héjú keserű citrom vagy citronát-citrom (C. medica L.)

Foshou, buddha-keze citrom(Buddha's Hand Citron)
A buddha-keze egy eredetileg Indiában őshonos citrusféle, amely nálunk orvosi citrom néven ismert. Nevét termésének különleges alakjáról nyerte, amely kinyújtott ujjakhoz hasonlít. A termés nem ehető, viszont erős, átható, édes illata miatt gyakorta tartották szobában. Az erotikus irodalomban általában a férfi nemi szervet szimbolizálja. A buddha-keze az őszibarackkal és a gránátalmával együtt a három szerencsehozó gyümölcs csoportját alkotják. Ha ezt a három gyümölcsöt egy képen ábrázolják, azt a kívánságot fejezi ki, hogy a megajándékozott hosszú életű legyen és szülessen sok-sok fia. A hangzásbeli hasonlóság miatt a buddha-keze (foshou) a "boldog hosszúélet" (fu shou) jelképe is. Ha pillangóval (die) együtt ábrázolják, akkor az üzenet azt fejezi ki, hogy a megajándékozott éljen 80 évig (die). Citrus medica = citronád, cédrátcitrom

Grépfrút
A grépfrút valószínűleg egy fiatal Citrus rokon, amely az óriás narancs és a narancs hibridjeként jött létre. Más felfogás szerint az óriás narancs alfajáról van szó. A grépfrútot az óriás narancstól vegetatív részein a hiányzó szőrözet, a kisebb levelek, (legfeljebb 15 x 7,5 cm) és a többnyire keskenyebben szárnyas levélnyelek különböztetik meg.

Termése:
Gömbölyű vagy széles-gömbölyded, átmérője 8-15 cm. Héja zöldes- vagy narancssárga és legfeljebb 1,3 cm vastag. A nagy, fehéres, sárga, narancsszínű vagy halványpiros, nedvvel telt szőrökből álló, nagyon bő levű terméshús 11-15, erősen egymáshoz kötődő gerezdre tagolódik; íze zamatos, fajtától függően többé vagy kevésbé savanyú, keserű komponenssel. A termés közepén gyakran nagyobb üreg található. A szögletes, szabálytalan tojásdad mag (0,5 x 1 cm) világos sárgásbarna.

Felhasználása:
Gyümölcsként fogyasztják oly módon, hogy a termést keresztben 2 félre vágják, és a terméshúst egy (speciális) késsel választják el a gerezdek héjától, majd kikanalazzák. Nagy méretekben a termésekből levet készítenek. A bogyók lekvár vagy zselé előállítására alkalmasak. A pektinben gazdag héj kandírozható, de olajat is szolgáltat, amelyet üdítőitalok ipari előállításához használnak fel. A magokból értékes olajat sajtolnak. A feldolgozott termések maradványai takarmányként hasznosíthatók. A virágkivonatot álmatlanság ellen és gyomorerősítőként alkalmazzák, a levélkivonatok állítólag antibiotikus hatásúak.

Elterjedése:
A 18. század közepén a Karib-térségben fedezték fel. Ma világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon, legészakabbra Floridában és Izraelben, ahol az időnként kritikusan hideg hőmérséklet ellenére az export legnagyobb részét termelik meg.

Termesztése és betakarítása:
Legkedvezőbb számára az egyenletes csapadékeloszlású szubtrópusi síkság. Rendszerint vegetatív úton szaporítják oly módon, hogy más Citrus fajokra oltanak termővesszőket. A fákat ültetvényeken vagy egyesével gyümölcsös- és házikertekben nevelik. A terméseket éretten, kézzel szedik, és kezelés nélkül 1-2 hétig tárolják; a 10 °C alatti tartás hideg okozta károsodással jár.

A grépfrútfa akkorára nő, mint egy narancsfa, a felnőtt példány magassága 4,5-6 m. Lombja nagyon sűrű, levelei sötétzöldek, fényesek, majdnem csupaszok. Virágai nagyok, fehérek, magányosan vagy levélhónalji csoportokban állnak, a sziromlevelek a narancséihoz hasonlók, de általában nagyobbak. Az érett termés citromsárga, néhány fajta esetében kissé pirosas, átmérője 10-15 cm, átlagosan kétszer akkora, mint egy közepes narancs (a termés méretét a fajta és a termesztési feltételek határozzák meg). Több fajta terméshúsa rózsaszín vagy piros. A grépfrútnál a gyakoribb gyümölcsök közül csak a narancs és a citrom gazdagabb C-vitaminban. A grépfrút valószínűleg Jamaicáról származik, a pomeló (C. grandis) hibridjének tekintik. Először a Karib-tenger térségében, majd az amerikai kontinensen terjedt el mint házi fogyasztásra termelt gyümölcs.

A grépfrútfák viszonylag termékeny homoktalajon adják a legjobb minőségű termést. A fák korán termőre fordulnak, és a telepítés utáni negyedik-hatodik évben az ültetvény már nyereséges. Az idősebb fák figyelemre méltó mennyiségű, fánként 585-675 kg termést hoznak. 1980-ban a világtermelés 60%-át az USA adta, azon belül főként Florida, Texas, Arizona és Kalifornia. A grépfrút leve világszerte kedvelt reggeli ital. A gyümölcs termelése más citrusféléket termesztő országokban, így Izraelben, Cipruson, Dél-Afrikában és Brazíliában is megnövekedett.

Grapefruitmag
A grapefruit a citrusfajták közé tartozik, fogyasztása világviszonylatban a citrom és a narancs után a harmadik helyen áll. A grapefruit mag kivonatát 20-25 éve kezdték szélesebb körben alkalmazni paraziták, vírusok, baktériumok, gombák által okozott külső és belső fertőzések kezelésére. A grapefruit mag kivonat természetes méregtelenítő, erősíti és támogatja az immunrendszert. Nagy mennyiségben tartalmaz C és E vitamint, bioflavonidokat. Antioxidáns tulajdonsága miatt képes a szabad gyököket semlegesíteni, elpusztítja a kórokozók citoplazmájának membránjait. Klinikai vizsgálatok 800-féle vírus és baktérium, 100 fajta gomba és bizonyos paraziták ellen találták eredményesnek.

Nagyon fontos tulajdonsága a grapefruit mag kivonatnak, hogy segít a vér, a testnedvek lúgosításában. A mikroorganizmusok, gombák, baktériumok, vírusok stb. nem képesek lúgos, oxidált környezetben élni. Bár a citrom, a zöld citrom és a grapefruit vegytanilag savas, a tesztek mégis azt bizonyítják, hogy amikor bekerülnek a test anyagcsere folyamatába valójában lúgos hatásuk, van.

A grapefruit mag kivonat már kis mennyiségben is nagyon hatásos. 1989-90 között egy nemzetközi kutatócsoport (a beszámoló megtalálható a Journal of Orthomolecular Medicine folyóiratban 5. kötet, 3. sz., USA, 1990) vizsgálta a grapefruit mag kivonat eredményességét összehasonlítva 30 antibiotikummal és 18 kipróbált gomba elleni szerrel. Ugyanolyan hatásosnak bizonyult, mint a már bevált szerek. Alternatíva lehet az antibiotikumokkal szemben, hiszen nincs mellékhatása, és alacsony az előállítási költsége. Van valami egyedülálló a grapefruit mag kivonat alkotóelemeiben. Használ, anélkül, hogy legyengítené a szervezetet, biztonságos, a candidiázis kezelésében úgy tűnik ugyanolyan hatásos, mint a nystatin, az oktánsav vagy egyéb a bélben fel nem szívódó gomba elleni szer. Használata áttörést okozhat a krónikus parazita-fertőzésben és gombás fertőzésekben szenvedő betegek számára.

Számos gyógyszerérzékenységben szenvedő egyénnél tapasztalták, hogy a grapefruit mag kivonat a kezelések során jobban tolerálható, mint egyéb eddig használt gomba elleni készítmény. Hüvelyi fertőzések kezelése során 20 beteg közül 15 jelezte, hogy 3 nap után 12 óránkénti használattal enyhültek tünetei. A grapefruit mag kivonat alaposan tesztelt, biztonságos és hatásos, számos laboratórium és kutatóközpont által kipróbált szer szerte a világon. Mellékhatása nem ismeretes, nem okoz allergiát. Az emberek 3-5 %-a allergiás a citrusfélékre, ezért kezdetben óvatosan, kisebb adagokban kell szedni a cseppet, bár az allergiások köréből is pozitív visszajelzések érkeztek használatával kapcsolatban. A Grapefruit-kivonatot külsőleg és belsőleg, szervezetünk és környezetünk fertőtlenítésére egyaránt használhatjuk.

Belsőleg a következő problémákra javasolt:
Emésztési problémák, gyomor-bél rendellenességek, hasmenés, ételmérgezés, paraziták, baktériumok, vírusok és gombák által okozott fertőzések, candidiázis ellen. Szájfertőzések, foglepedék, fogíny problémák kezelésére. Nagyon kellemes leheletet eredményez, de hatásos köhögés, megfázás, torokfájás, fülgyulladás, orrmellék-gyulladás gyógyításában is. Eredményes csontritkulás kezelésében is, hiszen minimálisra csökkenti a csontveszteséget azáltal, hogy semlegesíti a szabadgyököket.

Külsőleg a következő problémákra javasolt:
Pattanások, lábujjak közötti gombás fertőzés, körömgomba fertőzés, különféle bőrproblémák vágás, seb, szemölcs, kiütés, viszketés, korpa, nátha, herpesz, fejtetű, bárányhimlő, kicserepesedett ajak és egyéb más problémák kezelésére. Egyik legfontosabb felhasználási módja, az immunrendszer védelme és erősítése a krónikus immunproblémákkal szemben, mint az AIDS és a candidiázis. Korábban a lepedők, ruházat fertőtlenítésére használták a grapefruit mag cseppeket. Az indokínai háború idején ezzel fertőtlenítették a katonák ivóvizét. Eme tulajdonságának köszönhetően kapott helyett a csecsemőápolásban, valamint különböző sérülések kezelésében. Bátran alkalmazhatjuk virágok és zöldségek parazitáinak irtására is. Oldjunk fel néhány csepp grapefruit mag olajat vízben, és törölgessük át vele a leveleket. Hatástalanítja a növényen található mikrobákat, baktériumokat, kártevőket. Kiváló fertőtlenítő hatását otthonunkban is alkalmazhatjuk. Tiszta, illatos lesz környezetünk.

Narancs
A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Citrus nemzetség néhány fajának összefoglaló neve. Gömbölyded termésük héja egy színes, általában narancssárga, olajjáratokat tartalmazó külső, és egy fehér, szivacsos, belső rétegből áll, mely alatt ehető, húsos gerezdek vannak. Egy gerezd egy termőlevélnek felel meg; a termőlevél fala vékony, hártyás, melyből a gerezd belsejébe elhúsosodott szőrök erednek. A magvak a gerezdek belső szegletében fejlődnek, a legtöbb termesztett fajta mag nélküli. A kereskedelmi szempontból legfontosabb faj az édes narancs (C. sinensis), a mandarinnarancs, amelynek egyes változatait klementin néven árusítják, továbbá a - legkisebb mennyiségben termesztett - keserű vagy sevillai narancs (C. auranthium subsp. amara).

Az édes narancs további változatai közé tartozik az izraeli jaffanarancs, a máltai vérnarancs és az általában mag nélküli navel. Az édes narancs fája 6, olykor 10 m magas. Széles, tojásdad, fényes, örökzöld levelei közepes méretűek, levélnyelei keskeny fillódiummá alakultak (szárnyasak). Virágai nagyon illatosak. Az édes narancs termése a legtöbb fajtánál gömbölyű, terméshúsa narancssárga, de ettől eltérő is lehet, például a klementin termése lapított, a vérnarancs húsa pedig piros. Az édes narancs húsa kellemesen édes-savanykás, héja viszonylag sima, olajtartói homorúak.

A narancsot 1920 előtt főként desszertgyümölcsként fogyasztották. A friss fogyasztás mellett elterjedt a narancsléivás, ami jelentősen megnövelte az egy főre jutó narancsfogyasztást. A narancsfélék táplálkozásbiológiailag értékesek; a narancs jelentős C-vitamin-forrás, és kevés A-vitamint is tartalmaz. Az USA-ban a legfontosabb narancsból előállított termék a fagyasztott narancslésűrítmény, mely a termelt mennyiségnek majdnem 40%-át teszi ki. A fontosabb melléktermékek közé tartozik az illóolaj, a pektin, a cukrozott narancshéj és a narancslekvár. A keserű vagy sevillai narancsból elsősorban dzsemet készítenek. A feldolgozás során képződő hulladékanyagot takarmányozásra használják.

A narancs feltehetőleg Ázsia trópusi részéről, leginkább a Maláj-szigetvilágból származik. Más citrusfélékkel együtt a régmúlt idők óta termesztik. A narancstermesztés valószínűleg őshazájából terjedt Indiába és Afrika keleti partvidékére, ahonnan később eljutott a Földközi-tenger térségének keleti részébe. A római hódítások, az arab kereskedelmi útvonalak fejlődése és az iszlám terjeszkedése jelentősen hozzájárult a narancs elterjedéséhez. Kolumbusz Kristóf idejére a narancsfák már közönségesnek számítottak a Kanári-szigeteken. Ma a narancsféléket Amerika trópusi és szubtrópusi részén, a Földközi-tenger északi és keleti országaiban, Ausztráliában és Dél-Afrikában termesztik. A narancsfák legjobban azokon a vidékeken teremnek, ahol telente néha enyhe fagyok érik őket. Ebben az időszakban a fák félig nyugalmi állapotban vannak, és az éppen fagypont alatti hőmérséklet nem károsítja őket, sem a termést, hacsak a fagy nem jön túl korán, amikor a fák az évi növekedése még nem állt le. A leghidegebb termesztőterületeken a gyümölcsösökben a fagy ellen füstöléssel vagy füst nélküli földgázégőkkel védekeznek.

A narancs a tiszta homoktalajtól a kötött agyagos vályogtalajig sokféle talajtípuson termeszthető, legjobban az átmeneti típusokon. Narancsültetvényeket általában viszonylag mélyrétegű, jó vízáteresztő képességű talajon létesítenek. A narancsfajtákat rendszerint szelektált fák magoncaira szemzik. A magvakat gondosan előkészített talajú lécházba vetik, és 12 hónapos fejlődés után kerülnek ki a faiskolába. 12-16 hónapig tartó faiskolai nevelés után a csemeték általában már elég nagyok a szemzéshez. Amikor a szemzések eredése 1-2 éves, a fácskák kiültethetők a gyümölcsösbe.

A még nem termőkorú narancsültetvényekben köztes művelésben gyakran termesztenek babot, paradicsomot vagy dinnyét. Az időszakos esőket zöldtrágyanövények vetésével hasznosítják, amelyeket később a talajba forgatják. Számos olyan területen, ahol narancsot termesztenek, a csapadékot öntözéssel kell pótolni, például Texasban, Kaliforniában, Izraelben, Spanyolországban, Marokkóban és Dél-Afrika egyes részein. A narancsfák 50-80 éven át, sőt olykor még tovább is gazdagon teremnek, egyes idős narancsfák, melyek korát évszázadokban mérik, még mindig hoznak termést. A narancsot teljesen érett állapotban kell leszedni, mert ellentétben néhány lehulló gyümölccsel (pl. az őszibarackkal) szedés után nem képes utóérni (minősége nem javul). Az édes és a mandarinnarancs a következő, fontossági sorrendben felsorolt országok kereskedelmi szempontból egyik legértékesebb termesztett gyümölcse: Brazília, USA, Kína, Spanyolország, Mexikó, Olaszország, India és Egyiptom. Az USA legfontosabb narancstermelő államai Florida, Kalifornia, Texas és Arizona. A világ narancstermelése évente közel 70 millió tonna.

Mesék aranyalmája
A narancs mai formájában fiatal növény Európában. A IX-X. században jelent meg egy indiai keserű, ehetetlen faja, a Citrus aurantium. 500-600 éves "keserűség" után a XVI. században megérkezett végre a kínai különlegesség, az édes narancs. Az ősi narancskultúra emlékét a szanszkrit nagrunga és a perzsa narungcsi elnevezések őrzik, amelyek a mai narancs szó elődeinek is tekinthetők.

Az első narancskertet Szicíliában ültették, de még a keserű típusból. Ezt a fajtát az arabok a X. században már gyógyszernek használták. Levelei és virágai nagyon erős illatúak, termésének húsa fanyar, és csak cukorba főzve lehetett megenni. Arab történetírók szerint ez a növény a római birodalom idejében kezdte terjedését a Perzsa-öböl felől és Ománon, Irakon és Szírián át érte el Európát. Palesztinában a keresztes háborúk idején találkoztak vele és az arabok révén hamarosan Spanyolországban és Kelet-Afrikában is telepíteni kezdték a naracskerteket. Afrikai letelepüléséről portugál hajósok hoztak híreket, 1498-ban. A mesék aranyalmája a citrom után a keletről érkező pompás narancs lett. Keleti tájak pompáját, misztikumát sugározta a lovagkor emberére, aki először nevezte aranyalmának, s a mondák hangulatában találta meg méltó helyét. A maihoz hasonló, igazi narancs a portugálok hajórakományai között a "kínai alma" formájában utazott először Európa partjai felé, az 1560-as években. A XVI. század oranzsáriumai már illatozó, zamatos, édes levű narancsok divatjával gazdagítják az európai virágkultuszt. A gyönyörű narancsvirág a versailles-i kertből indult közép-európai hódító útjára. A schönbrunni kastély kertjében 1660-ban már több mint 100 vödörben díszlettek az olasz föld örökzöldjei mellett a narancsfák.

Hazánkban a budai királyi palota, az Esterházyak és Grassalkovichok oranzsáriumai híres különlegességek voltak. A narancsot a magyar nép is megkedvelte. Rapaics Raymund egy szép szokást örökített meg. Egerben Barkóczy Ferenc püspök a püspökkert részére több száz narancs- és citromfát vásárolt. Eger és környékének közismerten díszkedvelő népe ettől kezdve szemet vetett a szép fákra, és végül a püspök megengedte, hogy a násznép a régi rozmaring helyett olasz mintára narancs- és citromágakkal díszítse magát. Ez a szokás a XIX. század végéig divatban volt. Egy magyarnak tartott különlegesség, a világhírű magyar "víz", az Aqua Reginae Hungariae illatát a rozmaringnak köszönhette. Hamarosan új, külföldi versenytárs lépett színre és a francia udvar kedvenc narancsvirágainak illata győzedelmeskedett. A belőle készített illatszer, az Eau de Cologne gyorsan elterjedt a világon. A narancs tündöklésének csúcsa a nizzai virágvasárnapi ünnep volt. A virágpiacokat ilyenkor megtöltötték a szép mediterrán növények, de legszebb közöttük a Riviera királynője, a virágzó narancság.

Egy csodanövény is született, a híres firenzei bizarria. Gyümölcsein citrom- és narancsgerezdek fejlődtek egymás mellett. Sokan zarándokoltak Firenzébe, hogy szemtanúk lehessenek. A csoda csak addig tartott, míg a tudósok megállapították, hogy a citrom és narancs oltásából származó növényen a két faj szövetei egymás mellett fejlődtek és a citromszövetekből citromgerezdek, a narancsszövetekből pedig narancsgerezdek képződtek. A keserű narancshoz hasonlóan az édes is rendelkezik gyógyító erővel. A patikaszer készítését és használatát Nedeczki Váli Mihály császári és királyi udvari főorvos és botanikus őrizte meg számunkra. Így hangzik az 1709-es recept: "Gyümölcsének héjját megfőzzük, nádmézzel vagy cukorral behintjük és liktáriumot csinálunk belőle, darabonként együk a hasrágás ellen, mert a hideg gyomrot megmelegíti."

A keserű citrom, a Citrus aurantium még napjainkban is fontos szerepet játszik a világ különböző népeinél. Rossz hangulat és gyengélkedés ellen a leveléből készült teát isszák. Más növényekkel keverve magas vérnyomás és epehólyagbántalmak ellen hatásos. Teája elősegíti a jó alvást és feloldja a reggeli idegességet. Afrikában leveles hajtásai közkedvelt gyógyszernek számítanak, és a piacok megszokott árucikkei. Indiában is megbecsülik értékes tulajdonságait, ezeken a vidékeken gyomor-, máj- és mellkasgyengeségek gyógyítására használják. Csodatevő hatását a leveleiben levő alkaloidának, az l-sztahidrinnek köszönheti. A szép narancs Amerikában is otthonra talált. Az Újvilág földjére Kolumbusz vitte el a távoli kelet növényét.

A narancs szaporítása és nevelése

A narancs Kína és Indokína vidékein honos növény. A citromtermő vidékeken: Olaszországban, Görögországban, Kaliforniában, Távol-Keleten és a világ mediterrán területein mindenütt intenzíven termesztik. A Citrus sinensis, az édes narancs a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik. Terméseik alapján három fajtacsoportot különböztetünk meg: szabályos, szabálytalan termésűek és vérnarancsok. A citromhoz hasonlóan családjának néhány képviselője hazánkban is honos. Érdekes narancsfaj a fagytűrő, lombhullató Poncirus (Citrus) trifoliata. Japánból származó hármas levelű, illatos virágú, termő bokrai szépen díszlenek parkjainkban. A narancs hazai, edényes nevelésű példányai sokfelé megtalálhatók. Szebb növény, mint a citrom, de az utóbbi mégis népszerűbb. Kis fává fejlődő, alacsony törzsű, gömb vagy lapított gömb koronájú növény. Törzse alacsonyan elágazik, ágai felfelé állnak. A fiatal elágazások először szögletesek vagy lapítottak, sötétzöldek. Az ágakon tövisek képződnek. Levelei zöldek, fényesek, 2-15 cm hosszúak és 1,5-8 cm szélesek. A levélnyelek két oldalán félköríves levéllemezek találhatók (gatyás levelek). Erről a bélyegről a narancsok könnyen felismerhetők.

A virágok egyesével vagy többesével kis virágzati hajtásokon jelennek meg. A teljesen kinyíltak 2-3 cm átmérőjűek, ötszirmúak, igen illatosak. A szirmok színe fehér vagy sárgásfehér. A virágokban a sárgás, gömbölyű bibét 20-30 porzó veszi körül, 4-5 gyűrűben, ezek a sziromleveleknél rövidebbek, de kissé a bibe fölé nyúlnak. A termések nagyok, 4-9 cm átmérőjűek, gömbölyű vagy lapított gömb alakúak. Felületük sima vagy rücskös, viaszos fényű. A gyümölcsök 8-13 gerezdesek, a hús sárga, narancssárga vagy vöröses színű. A magok száma változó, színük fehéres- vagy zöldessárga, gömbölydedek, egyik végükön elhegyesedők. A narancsfát szemzéssel szaporítsuk. Néha oltással, dugványozással, sőt magvetéssel is szaporítanak termő növényeket. Nálunk leghamarabb az oltott fák virágoznak és teremnek. A szemzések legjobb alanyai a citrom- és mandarin-magcsemeték. A lapos vagy szögletes hajtáskeresztmetszet kialakulása legjobban a narancsra jellemző, ezért az "ék alakú szempajzs" használata a narancsoknál a legindokoltabb. Gyorsabb eredményt kaphatunk az oltásos szaporítással. Legjobb a héj alá oltás, amit a citromhoz hasonlóan végezzünk. A citromhoz viszonyítva a narancsdugványok gyengébben erednek, ezért előzőleg gyökeresedést serkentő anyagokkal kezeljük a dugványokat. Az egy ezrelékes indolil-ecetsav jó eredményt ad. A gyökérserkentő anyagot (por alakban vagy oldat formájában) bemártással vagy áztatással juttathatjuk a sebfelületre, illetve a szomszédos szövetek belsejébe. Auxinkezeléssel a narancsdugványok is elég jól gyökeresednek (20-40 százalékos eredés).

Magvetéssel a narancsfélék tartják meg legjobban értékes gyümölcstulajdonságaikat. Régebben, sőt egyes vidékeken még napjainkban is telepítenek magcsemetéket. Ennek egyik oka, hogy a citromfélékre jellemző sokcsirás mag a narancsnál a leggyakoribb. Az egy magból előtörő kis csíranövények közül csak egy származik megtermékenyülésből, a többi az anyanövény szöveteiből alakult (akárcsak a dugványnövények), tehát mindenben megegyezik azzal és termései is azonos minőségűek lesznek vele (amilyen termésből gyűjtöttük a magokat, olyan lesz a magcsemeték termése is). A sok ikernövény közül azonban nehéz kiválasztani a megfelelő csemetéket. Egyetlen módszer az lehet, hogy az 1-2 éves csemeték lombozatát összehasonlítjuk az anyanövénnyel (ha ismert fa magját vetettük), vagy ha legalább 3 csemeténk fejlődött 1 magból, akkor a két hasonló csemetéről feltételezhetjük, hogy az anyanövény szöveteiből épülnek fel.

A narancs általános nevelési és teleltetési körülményei megegyeznek a citrom igényeivel. Hazánkban két növekedési szakasza figyelhető meg. A citromhoz viszonyítva kevésbé vízigényes, fényigénye nagyobb, de jobban tűri a hűvösebb időszakokat. A magról nevelt narancsfák 7-15 éves korukban kezdenek virágozni és hazájukban 100-130 évig is élhetnek. A virágzás fő ideje a tavaszi hetekre esik. A meleg helyen tartott növények már a tél folyamán virágozhatnak. Gyakori jelenség, hogy megtermékenyülés nélkül fejlődnek termései (partenokarpia). Ezekben alig van mag. Ennek ellenére a mesterséges beporzás (a citromhoz hasonlóan) általában jó eredményt ad. Megfelelő minőségű, leveses termései nyári érésűek, ezért lehetőleg arra törekedjünk, hogy a tél folyamán késleltessük a termések fejlődését (hűvös helyen teleltetés) és azok csak a következő nyáron érjenek be. A narancs kártevői és betegségei megegyeznek a citromfánál leírtakkal.

A gyümölcsöt teljesen éretten szedjük. A túl korán szedett termésekben nem fejlődnek ki a cukor- és zamatanyagok, és a tárolás folyamán sem javul minőségük. A nyári érésű gyümölcsök a legédesebbek és legillatosabbak. Húsa és leve sok értékes anyagot tartalmaz: a 43-100 mg/100 g C-vitaminmennyiség mellett (ami a citromfélék közölt a legmagasabb érték) káliumsókat, foszfort, cukrot és vasat. A narancs a legelterjedtebb déligyümölcs hazánkban. Kellemes íze, különleges illata teszi az egzotikus tájak méltó hírnökévé. Mivel jó ismerős, konyhaművészetünk gyakori és változatos vendége.

A narancs legfeljebb 8(-15) m magas, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes, gömbölyded koronájú fa. Fiatal hajtásai szögletesek és csavarodottak; a levélhónaljakban hajlékony tövisek ülnek. Levelei szórt állásúak, aromás illatúak. A levélnyél 1-3 cm hosszú, keskeny-szárnyas, a lemez (10 x 15 cm) tojásdad vagy elliptikus, lekerekített vállú, hullámos vagy csipkés szélű. Erős illatú virágainak átmérője az 5 cm-t elérheti, egyesével vagy legfeljebb 6 tagú fürtben fejlődnek a levélhónaljban; a zöld csésze 5 rövid cimpájú, az 5, hosszúkás-tojásdad szirom fehér színű.

Termése:
"bogyója" a világszerte legismertebb és legkedveltebb citrustermések közé tartozik; gömbölyű vagy széles-elliptikus, néhány fajtánál az alapi részén bemélyedt. A héj mirigyesen pontozott, érett állapotban zöldes, sárga vagy narancsszínű és legfeljebb 5 mm vastag; a fehér albedo vékony. A nagyon bő levű, narancsszínű vagy liláspiros terméshús 10-14 gerezdre tagolódik, amelyek többé vagy kevésbé tapadnak egymáshoz és a héjhoz. A Navel fajtáknál a termés csúcsi részén egy második, kis körben elhelyezkedő gerezdkör is képződik. Az érett terméshús zamatosan édes vagy savanykásan édes ízű. A termés gerezdenként legfeljebb 4, kihegyezett tojás vagy ék alakú, fehér színű, szögletes magot tartalmaz; néhány fajta magvatlan. A nagyszámú fajta az érés idejével, a héj vastagságával, ízével és a termésben lévő magvak számával különbözik egymástól, a legfőbb fajták: a Navel, a Valencia és vérnarancs. A narancs terméshéja viszonylag alacsony hőmérséklet hatására narancsszínűre változik, a forró trópusokon viszont a termések sárgák maradnak, vagy foltosan sárga-zöldre váltanak.

Felhasználása:
A gazdag C-vitamin-tartalmú terméshúst nyersen fogyasztják, gyümölcssalátákba és gyümölcstortákba teszik, (részben a keserű héjjal együtt) lekvárt és zselét főznek belőle. A termés nagy részét lének dolgozzák fel. A terméshús és a héj kandírozva édességekbe és kalácsokba kerül, a reszelt héjjal süteményt fűszereznek, ha nincs rajta tartósítószer! A mirigyes héjat az ipar is felhasználja édességek, élelmiszerek, italok, valamint kozmetikai és tisztítószerek illatosítására. Helyenként a narancsból bort és konyakot állítanak elő. A magokból olajat sajtolnak étkezési célra és szappanokhoz. A héj és a levelek illóolaja tartósan vagy intenzíven hatva bőr- és allergiás betegségeket okozhat. A virágok nagy mennyiségű nektárt termelnek, kitűnő méhlegelő, és világos, zamatos mézet ad. A növényt termését és illóolajait a gyógyászat is sokféle módon alkalmazza. Nagy divat volt a 15. és a 16. században az európai főúri udvarokban a narancsot és a rokon keserű narancsot fácskává alakítva dézsákban vagy speciális üvegházakban (orangerie) nevelni. Melegebb országokban az említett fajokból pompás fasorokat ültettek.

Elterjedése:
Az évezredek óta termesztett narancs hazája valószínűleg Dél-Kína és Indokína. A fajt már az ókorban termesztették a Közel-Keleten, és ma világszerte a meleg égövi országok egyik legjelentősebb haszonnövénye.

Termesztése és betakarítása:
A mediterrán, szubtrópusi és trópusi-montán klímában tenyészik; a trópusi hegyvidékeken 2000 m magasságig termeszthető. A fajtaazonos szaporítást szemzéssel vagy a fajtáról leválasztott vesszőkkel oltás útján végzik, de rendszerint a magoncok is megőrzik a szülők tulajdonságait. Fagyérzékeny, és hosszú száraz évszakokban öntözést igényel. Többnyire intenzív módon termesztik ültetvényeken, ahol a termésérés kezdetén a fákat gyakorta fungicidekkel kezelik. A gyümölcsök virágzás után 6-9 hónap múlva érnek meg; igazi aromájukat teljesen éretten, közvetlenül a szedés után élvezhetjük; a tárolás során ízükből sokat vesztenek. A korán betakarított narancs utóérésre nem képes, ezért viszonylag savanyú marad. A sértetlen termések alacsony hőmérsékleten hetekig tárolhatók; a kereskedelemben az árut többnyire viaszozzák, hogy tovább romlatlanul megmaradjon.

Rokon faj:
Az édes narancshoz nagyon hasonló a keserű narancs (Citrus aurantium L.) termése, ám nagyon keserű ízű; többnyire édes naranccsal keverve dolgozzák fel lekvárrá vagy zselévé. A keserű narancs abban is eltér az édes narancstól, hogy levélnyelei erősen szárnyasak, a termés közepén üreg található, továbbá a levelek és a virágok speciális szagúak.

Hosszútövisű narancs
A hosszútövisű narancs vagy papeda legfeljebb 12 m magas, örökzöld fa. Szárai fiatal korban lapítottak-éleltek, a levélhónaljakban merev tövisek ülnek. Szórt állású levelei (6 x 15 cm) széles- vagy hosszúkás-tojásdadok, tompák, finoman csipkés szélűek, lekerekített vállúak. A levélnyél nagyon szélesen szárnyas. A virágok egyesével vagy legfeljebb 5 tagú virágzatokban fejlődnek a levélhónaljban; a virágtakarót egy kehely alakú, 4 cimpájú csésze és többnyire 4 fehér, krémszínű vagy vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú és 0,5 cm széles szirom alkotja.

Termése:
Gömbölyded, akár 7 cm nagyságúra nőhet, érett állapotban zöld vagy sárgászöld színű. A zöld citromhoz hasonló, de durva, ráncos-dudoros felületével, vastag terméshéjával különbözik tőle; a termések hirtelen rövid, vastag nyakba keskenyednek. A terméshús 10-12 gerezdre tagolódik, a nedvvel telt szőrök sárgászöldek és savanykás-kesernyés ízűek.

Felhasználása:
Élelmiszerként a terméseket éppúgy hasznosítják, mint a zöld citromot. Levét, a szétmorzsolt héjat vagy egészben szétfőzött terméseket szappanként és samponként használják. Malajziában és Indonéziában a papedalével vagy az abból előállított tonikummal ("ubad jamu") a gonosz szellemek elűzésére a testet megkenik. Szárazföldi piócák ellen vagy azok eltávolítására is a bőrre kenik. A szárított és összetört levelekkel ételt fűszereznek.

Elterjedése:
A ráncos-dudoros héjáról jól felismerhető papedaterméseket Délkelet-Ázsia piacain árulják. A fajt Dél- és Délkelet-Ázsiában, Mauritiustól és Srí Lankától a Fülöp-szigetekig termesztik. Származási helye nem ismert.

Termesztése és betakarítása:
Házi- és gyümölcsöskertekben nevelik; nedves-forró trópusi klímában tenyészik. Éretten takarítják be, 3 hétig tárolható gyümölcse.

Mandarin
Mandarinok mandarinja

A XVIII. század a narancs és citrom tündöklésének időszaka. Ám a századforduló után hamarosan - ha csak rövid időre is - új különlegesség keltette fel a kor érdeklődését. Ez a növény a mandarin volt. Kína ősi növényének első példánya 1828-ban érkezett Olaszországba. A legfinomabb citromféle azonban nem vált közismertté, és érkezése óta ritkaságnak számít Európában. A mandarin szaporítása és nevelése A Fülöp-szigeteken és Délkelet-Ázsiában vadon élő növény. A citromtermő vidékeken, főleg a keleti országokban termesztik, bár a trópusokon is jól tenyészik. A citrommal és naranccsal együtt a rutafélék (Rutaceae) családjának egyik képviselője. A Citrus nobilis (vagy Citrus reticulata) mandarinnak sok változata és rokon faja különleges dísznövény. Típusait két fő csoportba oszthatjuk, ezek a mandarinok és a savanyú mandarinok. A második csoport egyik szép tagja a Citrus mitis. Törpe növekedésűek, folyamatosan virágoznak és teremnek. Az apró 2,5-3,5 cm-es terméseivel és illatos fehér virágaival zsúfoltan megrakott kis fák ritka szép látványt nyújtanak. Savanyú, nagyon illatos terméséből különféle turmixitalok készíthetők. A kényesnek hitt mandarinfa ritka növény hazánkban. Lehet, hogy pusztulásukat gyakran a túlzott kényeztetés okozza, mert jól bírja a szárazságot, hideget, sőt a kisebb fagyokat is.

Alacsony növésű, kis termetű fa. Törzsei vastagok, ágai töviseket fejlesztenek. Szabálytalan koronáját sűrűn álló levelek borítják. Hajtásai vékonyak, szögletesek vagy laposak, színük sötétzöld. Levelei kicsik, 3,5-8 cm hosszúak és 1,5-4 cm szélesek. A nyelek mellett vékony levéllemezcsík található. Virágai rövid virágzati hajtásokon egyesével, néha 2-4-esével jelennek meg. Az illatos virágok fehérek, kicsik, 1,5-2,5 cm szélesek és 0,5-0,7 cm hosszúak. Jellemző az ötös szerkezet. A porzók száma 18-23, valamivel rövidebbek a sziromleveleknél.

A termések mérete nagyon változó, 4-7 cm hosszúak és 5-8 cm szélesek, lapított gömb alakúak. Vékony héjukban sok olajtartalmú sejt található. A héj könnyen leválik a gerezdekről. A gerezdek száma termésenként 10-15. Termései sokmagvúak. A magok színe sárgászöld vagy világoszöld, gyakran sokcsírás.

Szemzéssel szaporíthatjuk, ritkán oltással és az ágak gyűrűzéses gyökereztetésével. A mandarindugványok nehezen gyökeresednek. A citromhoz hasonlóan az oltott fák hamar virágoznak. A szemzés és oltás jó alanyai a mandarin-, citrom- és narancsmagcsemeték. A mandarinalany fokozza az oltványok hidegtűrését. A fagytűrő Poncirus trifoliata alanyokon a jól fejlett növények a 9-12 °C-os fagyokat is átvészelik. Szaporítását a citromhoz hasonlóan végezhetjük. Az idősebb részek gyűrűzéses gyökereztetése különleges és ritka módszer. Tavasszal a héjat gyűrű alakban távolítsuk el a vesszőről, és nedvesen tartott földlabdával kötözzük körül a sebzési helyet. A földlabdát fokozatosan átszövik a képződő gyökerek (általában lassú, több hónapos folyamat), és az erőteljes gyökeresedés után a földlabda fölötti rész már leválasztható az anyanövényről.

Hazánkban általában két növekedési szakasza van. Fejlődéséhez sok tápanyagot igényel, ezért a vegetációs stádiumban rendszeresen trágyázzuk, tápoldatozzuk. Néhány típusát kivéve - ilyen a C. mitis - a szárazságot jól tűri. Hideg teleltetés alatt alig öntözzük növényeinket. A nyári meleget is jól tűri, de a citromhoz és narancshoz viszonyítva alacsony hőmérsékletet kíván. A mandarin fő virágzási ideje a tavasz. Évente általában egyszer, de néhány, a "savanyú" csoportba tartozó változata folyamatosan is virágzik. Virágai öntermékenyülők - mesterséges beporzással a citromhoz hasonlóan fokozhatjuk a termések kötődésének gyakoriságát. Termései az évente egyszer virágzó típusoknál rendszerint tél végén (meleg szobai tartásnál) vagy nyár folyamán (hideg teleltetésnél) érnek be. A folyton virágzó fajtákon az év minden szakában találhatunk nyíló virágokat és érett terméseket. Nevelési és teleltetési fogásai a felsorolt néhány különlegességtől eltekintve azonosak a citromnál ismertetett teendőkkel. Kártevői és a védekezési lehetőségei is hasonlóak. A gyümölcsök a fán érnek be. A szedést akkor kezdhetjük, amikor a termések zöldes alapszínén nagyobb, összeolvadó sárga foltok jelennek meg. A sokáig fán maradó termések fonnyadtakká válhatnak, ami erősen rontja a minőséget, íz- és zamatanyagaiban felülmúlja a citromot és narancsot. Illó olajainak és húsa kellemes ízének köszönheti népszerűségét. Vitamintartalma alapján a citrom és a narancs után a harmadik helyen áll. Húsában a C-vitamin mennyisége 20-30 mg%. Különleges zamatanyagai miatt az egyik legtöbbre értékelt citromféle.

Mandarin, indiai mandarin
A mandarin örökzöld, legfeljebb 7,5 m magas fa, ágai vékonyak, tövisesek. Levelei szórt állásúak, sötétzöldek. A levéllemez (13 x 5 cm) bőrnemű, széles-lándzsás vagy elliptikus, kihegyezett, a válla nyélbe keskenyedő, gyengén, ritkásan, tompán fogazott szélű és fényes. A kb. 1 cm hosszú levélnyél nagyon keskenyen szárnyas. Kis, fehér virágai egyesével vagy kevés tagú fürtökben fejlődnek a levélhónaljban.

Termése:
Hesperidium, a könnyen leváló, vékony héj jellemzi, amely a terméshústól elkülönül. A termés lapított-gömbölyded, az alapi és a csúcsi részén egyaránt bemélyedt, átmérője 4-10 cm. A mintegy 2,5 mm vastag héj érett állapotban narancsvörös, foltosan zöld-narancsszínű vagy sárgászöld; a piaci termékeknél a zöld színt etilénkezeléssel távolítják el. Hámozáskor a külső terméshéj jellegzetes aromájú, kellemes, erős illatot áraszt. A terméshús világos vagy sötét narancsszínű, nagyon bő levű, savanykásan édes és zamatos; 9-15 gerezdre tagolódik, amelyek könnyen elválaszthatók egymástól. A sok alakú (gyűjtő-)faj több, taxonómiájuk tekintetében vitatott rokont és fajon belüli hibridet foglal magában, amelyek a termés héjával, méretével és ízével különböznek egymástól, és külföldön számos néven (Clementine, Tangerine, Satsuma stb.) ismerik őket.

Felhasználása:
Frissen gyümölcsként fogyasztják, konzervként dobozokban kerül forgalomba, és édességek díszítésére, gyümölcssalátákba, gyümölcstortákba teszik. A terméshéj illóolaját a kozmetikai ipar használja fel.

Elterjedése:
A mandarin Délkelet-Ázsiában honos, az Óvilág trópusain a leggyakrabban termesztett édes narancstermés; a 19. század közepétől a fajt a Földközi-tenger térségében, az USA déli részén és Közép-Amerikában is nagy méretekben termesztik.

Termesztése és betakarítása:
Trópusi-montán és szubtrópusi területeken jobban fejlődik, mint az egyenlítői nedves-forró síkvidéki klímában. A piacra kerülő mandarint elsősorban ültetvényeken termesztik. A számos nemesített fajtát ivartalan úton, rügydugvánnyal és bujtással szaporítják. A termések a virágzás után kb. 10 hónap múlva érnek meg, kézzel szüretelik; kezelés nélkül csak néhány napig tárolható. Az exportált gyümölcsöt vegyileg kezelik, hogy ne romoljon meg.

Törpemandarin, kumkvat
A törpemandarin vagy kínai kumkvat a Citrus fajokkal közeli rokon Fortunella nemzetség leismertebb képviselője. Sűrűn ágas, örökzöld, 2-4 m magas, lassan növekedő cserje. Fiatal hajtásai szögletesek, a levélhónaljakban olykor tövisek találhatók. Levelei szórt állásúak. A sötétzöld, fényes levéllemez lándzsa alakú, kb. 10 cm hosszú, vállától a levél közepéig finoman fogazott szélű, mirigyekkel sűrűn borított, aromás illatú. A levélnyél keskeny-szárnyas. Hímnős, édes illatú, fehér kis virágai egyesével vagy 4 tagú fürtben fejlődnek a levélhónaljakban.

Termése:
A Citrus fajokéval megegyező szerkezetű bogyótermés, amazoknál lényegesen kisebb. Elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú a kicsi, narancsszínű termés (2,5-4,5 x 2-3 cm). A húsos, mirigyekben gazdag héj édes ízű, a bő levű terméshús 3-6 gerezdre tagolódik és savanyú. A termés legfeljebb 3, viszonylag nagy magot tartalmaz.

Felhasználása:
Az édes héjjal együtt nyersen gyümölcsként fogyasztják, vagy karikára vágva gyümölcssalátákat díszítenek vele. Ázsiában a törpemandarint kandírozzák, vagy cukorral befőzik, kompótként tálalják. A fűszerekkel édeskésen savanyú módon eltett kumkvat éppen olyan kedvelt, mint az a mártás, amelyet mézzel, narancslével, sóval és vajjal főznek belőle. Ízletes lekvár, zselé és chutney is, Ausztráliában likőr készül a törpemandarinból. Szívesen ültetik dísznövényként kertekbe, kis cserjék formájában. Európában cserepes növényként árusítják. A kelet-ázsiai buddhistáknál a törpemandarin hagyományos dekoráció az újévi ünnepen.

Elterjedése:
Kína déli részén és Indokínában évezredek óta kultúrában van; Kelet-Ázsián kívül a legutóbbi időben terjedt el termesztése.

Termesztése és betakarítása:
Szubtrópusi növény, de a Citrus nemzetség fás szárú fajaitól eltérően - 15 °C-ig fagytűrő. Jobban kedveli természetesen a meleg hőmérsékletet és a tápanyagban gazdag, kiegyenlített vízellátású talajt. A törpemandarint Citrus fajokra oltják, mivel a magoncok nagyon lassan növekednek. A terméseket érett állapotban takarítják be, hűvös környezetben hetekig tárolhatók.

Rokon fajok:
A kínai kumkvat mellett Kelet-Ázsiában további Fortunella rokonokat is termesztenek: a japán kumkvat (Fortunella japanica [Thunb.] Swingle) termései gömbölyűek, 2-3 cm-esek, a terméshús 4-7 gerezdre tagolódik, a hongkongi nagy vadkumkvat (F. hindsii Swingle) gömbölyded, legfeljebb 2 cm-es termései 3-4 gerezdűek, a nagy kumkvat (F. crassifolia Swingle) termése pedig akár a 4,5 cm nagyságú és gerezdjeinek száma 7 is lehet.

Kumkvat - törpe mandarin
Az első pillantásra a citrusfélék családjába tartozó gyümölcs valójában csak rokona a citrusoknak, igazából a jól csengő Fortunella nemzetség legismertebb képviselője. A tojás alakú gyümölcs 2-3 cm nagyságú, héja hat apró gerezdet rejt. Legizgalmasabb tulajdonsága, hogy vékony héja ehető, sőt sokkal édesebb, mint az alatta megbújó gyümölcshús, így a kumkvatot egészben, nyersen fogyasztva egyszerre tapasztalhatjuk meg az édes és kissé savanykás ízeket. A kumkvat neve a kínai kantoni kam kwat kifejezésből ered, nevezik kamkvatnak, törpe mandarinnak, gyakran kumquatnak írva találkozhatunk vele. Első alkalommal biztosan nyersen érdemes kipróbálni, Ázsiában azonban rengeteg verzióban készítik. Leginkább nyersen, gyümölcsként fogyasztják, esetleg karikára vágva gyümölcssalátába teszik. Gyakran kandírozzák, cukorral főzik be, majd kompótként tálalják. A fűszerekkel édes-savanyú módon eltett kumkvat éppolyan kedvelt, mint a mártás, melyet mézzel, narancslével, sóval és vajjal főznek belőle. Kiváló kísérője lehet az alkoholban eltett kumkvat a kacsahúsos ételeknek, sajtoknak, fagylaltoknak. A kandírozott szemeket gyakran teázás közben fogyasztják. Ausztráliában inkább a törpe mandarinból készült likőr vált népszerűvé. Gyakran díszítik a kerteket is az impozáns kis cserjékkel, a kelet-ázsiai buddhistáknál a kumkvat hagyományos dekoráció az újévi ünnepeken.

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári üröm kivonat