Hirdetés


Moksha Cseppek

Moksha Cseppek

Természetes fogyás lemodások nélkül.

 

3 Test?r kapszula

Fogyjon a 3 test?r kapszulával

 

Hidrogén ital


Hidrogén ital a Flavin7-t?l.

Névnap

Ma 2017. március 23., csütörtök, Emőke napja van. Holnap Gábor és Karina napja lesz.

www.vitaminbank.hu

Ha tetszik az oldal, kérlek helyezd el oldalad forrásában az alábbi kódot. Természetesen nem kötelez?. Így fog kinézni: Vitamin

Belépés



Bársonyalma
Fásalma
Gránátalma
Gránátalmafa
Malájalma
Mexikóialma
Fehér zapota
Sárga csillagalma
Vizes jambóza, vízialma
Vadalma
Hagyományos almafajták
Birs, birsalma
Vadkörte, vackor
Hagyományos körtefajták
Japán naspolya
Naspolya


Bársonyalma, mabolo
A bársonyalma a kákiszilva kevésbé ismert rokona. A tekintélyes, akár 30 m magas, örökzöld, kétlaki fa zárt koronát és terebélyes, részben csüng? ágakat nevel. Szórt állású levelei keményb?rnem?ek, fiatal korban ezüstös sz?r?ek. A levéllemez ép szél?, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a vállán lekerekített, színén fényes sötétzöld, fonákján világoszöld, 22 x 10 cm is lehet. A legfeljebb 1,2 cm-es, ül? virágok rövidhajtásokon is csomókban fejl?dnek; a 4 vastag, sz?rös csészelevél alsó részén összen?tt; a párta csöves, 4 cimpájú, krémfehér, pelyhes sz?r?.

Termése:
Rövid kocsányú, széles-gömbölyded bogyó (max. 7 x 10 cm). Alapi részén megmarad a megnagyobbodott, 4 tagú, alsó harmadában összen?tt, zöldesbarna, tömött sz?rzet? csésze. Héja b?rnem?, 1 mm vastag, éretten vörösesbarna vagy lila, s?r?n rövid sz?rös. A teljesen érett bogyó sárgásfehér, szilárd, lisztes, mérsékelten leves húsa édes, almához hasonló íz? és érezhet?en rothadásszagú. A termések sterilek, vagy 4-8 lapos, ék alakú magjuk (4 x 2,5 cm) van.

Felhasználása:
A bogyók kalciumban, vasban és C-vitaminban gazdagok, és kellemetlen szaguk ellenére éretten nagyon ízletesek. Meghámozva gyümölcsként fogyasztják; ha néhány óráig h?t?szekrényben tartották, eléggé elt?nik a kellemetlen szag. Karikára vágva, zsírban zöldségként párolják. Cukorral való f?zéskor a terméshús rostossá és szívóssá válik. Az éretlen termések élvezhetetlenek. Kemény, fekete fáját faragványok készítésére használják.

Elterjedése:
A Fülöp-szigetekr?l származik, ahol kiterjedten termesztik, akárcsak Délkelet-Ázsiában másutt is. A trópusokon világszerte ültetik, de ritkán. Termesztése és betakarítása: a forró trópusi síkvidéki klímában tenyészik, elt?ri a száraz évszakokat, és a talajban sem válogat. Magról szaporítják, és gyakran alanyként nevelik, hogy a magvatlan, értékes fajtákat olthassák rá. Teljesen érett állapotban takarítják be, legjobb, ha a gyümölcs magától hullott le a fáról; csak néhány napig tárolható.

Fásalma
A fásalma száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 12 m magas fa. Felálló ágain 2-4 cm hosszú tövisek ülnek. Levelei (12 cm) szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak; 5-7 levélkéjük sötétzöld, b?rnem?, aromás, hosszuk kb. 4 cm. A levélnyél és a levélgerinc keskeny-szárnyas. Zöld, fehér, vöröses vagy lila, 5 tagú virágai laza hajtásvégi vagy levélhónalji virágzatokban fejl?dnek, átmér?jük kb. 1,3 cm.

Termése:
Gömbölyded, legfeljebb 10 cm nagyságú bogyó. Héja fás, szürkésbarna foltos, himl?helyszer?en érdes, legfeljebb 5 mm vastag. A nagy termésüreget rózsaszínes barna, szívós, rostos-lisztszer?, kevéssé leveses pulpa tölti ki, amely er?sen aromás szagú és savanyú vagy édeskésen savanyú, gyengén gyantás íz?; az éretlen bogyók összehúzó hatásúak. A terméshúsba ágyazva igen nagy számú világosbarna, lapos elliptikus vagy tojás alakú, mintegy 5,5 x 4,5 mm-es mag található.

Felhasználása:

Az ízletes, pektinben gazdag, friss pulpát cukorral megszórva kikanalazzák a felnyitott, érett termésb?l, és a magokkal vagy a nélkül fogyasztják. A pulpából szirup, ital vagy kókusztejjel keverve krém készül, zseléhez és chutneyhoz felhasználják. A termést gyógyszerként szív- és májbetegségek, hasmenés és nyaki fájdalmak ellen alkalmazzák.

Elterjedése:
Hazája India, Srí Lanka, Burma és Indokína; ezenkívül Délkelet-Ázsiában mindenfelé termesztik, dísznövényként ültetik. Termesztése és betakarítása: a laza szerkezet? talajon tenyészik, 450 m magasságig, olyan forró, trópusi területeken, ahol a több hónapig tartó száraz évszak jellemz?. Magról vagy dugvánnyal szaporítják, és kisparaszti gazdaságok gyümölcsöskertjeibe, házikertekbe és utcasorfának ültetik. A terméseket betakarítás után 1-2 hétig napos helyen kell utóérlelni.

Gránátalma (Punica granatum)
Aphrodité gránátalmát ültet:

Zeusz felesége Héra, a n?i f?istenség, aki a házasság, a termékenység és h?ség megtestesít?je volt, tulajdonságait erre a szép növényre is átruházta. Ezért a gránátalmát neki szentelték, mivel termésében nagyon sok mag fejl?dik, ami a termékenységet jelképezi. Születése és földi vándorútja ?si, földöntúli mesék ködébe vész. Ha valamit az istenek pártfogolnak! A gránátalmát a legenda szerint Aphroditének köszönhetjük, mert kertészkedéssel is foglalkozott, és elültetett néhányat a fenséges bokrokból Ciprus szigetén, a szegény nép gyönyör?ségére. Ett?l kezdve a Hérától kapott erények mellé még a vénuszi szépség is felsorakozott. A hálás szigetlakók szeretettel fogadták az égi ajándékot. De mióta hitetlen régészek ássák a földet, és megtalálták a jégkori gránátalmát, alapos gyanúnk támad, hogy Aphroditét üzleti érzéke is vezette, nemcsak jótev? szándéka. Az istenek növénye a földieknek is örömet szerzett. Szépségével és ízeivel az emberi hatalmasságok elismerését is kiérdemelte. A nagy Dáriusnak is kedvence volt. A háborúk és sivatagok forróságában sokszor felüdítették b?lev? termései. Egy alkalommal, amikor gránátalmát evett, így szólt hozzá egyik embere: - Mit kívánnál akkora b?ségben, mint amilyen b?ségben termi a gránátalma magjait? - Ha olyan sok jó barátom volna - válaszolta a király -, többre becsülném ?ket, mint egész Görögországot. A szép és jó gránátalmának minden oka megvolt arra, hogy szeressék, tiszteljék és nagy becsben tartsák régmúlt ?seink az "ígéret földjén". Az emberi kultúra ?si bölcs?iben dús virágú gránátalmák tündököltek. Egyiptom messze földön híres kertjeinek is egyik gyöngyszeme volt. Ez a szépség és gazdagság a szomszédos népekben is vágyakat ébresztett. "Izrael fiai a pusztában Egyiptom húsosfazekai után siránkozva így jajgatnak: Nincs hely itt a vetésre, nincs hely a fügének, sem a sz?l?t?kének, sem a gránátalmafának." A gránátalmának azonban csak kiválóságok vagy istenek lehettek társai. ?sid?k óta a különböz? vallási szertartások szerepl?je volt. Salamon papjainak ruháin kis gránátalmák lógtak, mert a szentélybe csak ilyen díszekkel lehetett belépni. A föníciaiak is bevonták szertartásaikba a színes gránátalmaterméseket. Az Aphroditér?l szóló szép történet ellenére, az El?-Ázsiában és Egyiptomban régóta ismert növénnyel a föníciaiak ajándékozták meg a karthágóiakat. A gránátalma meghálálta Karthágó szeretetét, mert olyan szép volt, hogy híre mindenhová eljutott. Nevében is meg?rizte gazdái emlékét. A latin Punica neve pun almát jelent. A gránátalma, az emberi kultúra örök kísér?jeként, évezredeken keresztül meg?rizte misztikus erejét. Az ókori születés? növény évezredek után is szimbólum maradt hazájában. Görögországban gyümölcse a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképe még napjainkban is. Némely vidéken a lakodalmi vendégek a mátkapár belépése alkalmával gránátalmát dobnak a padlatra; ha a gránátalma darabokra törik, ez szerencsét, b?séget és termékenységet jelent. Egy alkalommal, amikor a görög király az országot beutazva a thermopülai alattvalókhoz érkezett, egy anyóka gránátalmával a kezében lépett hozzá. - Uram, annyi legyen éveidnek száma, amennyi magva van ennek az almának. Ha kívánsága teljesült volna, szegény Ottó király még ma is élne. Legendák ihlet?je, az emberi képzel?er? örök modellje, a különböz? korokban újra és újra megtelt emberi indulatokkal, a szeretet, a hatalom és a szerelem jelképévé válva. A keresztényeknél termése és virága a szeretetet szimbolizálta. A korabeli olasz fest?k Mária-képein ott szerepel a pomme d'amour, a szeretet almája. Kés?bb korona került az almára, a harc és a harccal járó jutalom jelképeként. Vándorútja tovább folytatódott, és eljutott a hatalom legfels?bb fokára. A királyok kivették Mária kezéb?l, és büszkén szorongatták századokon át a "birodalmi almákat". A szeretet szimbólumából hatalmi jelvény lett. A gránátalma szép volt, és önzetlenül tovább is adta szépségét. A távoli világok benszülött férfiainak örömére asszonyaik fogaikat fényes-feketére dörzsölgették a fiatal gránátalmatermésekkel és a gyümölcs héjával. S ha valaki lázas lett - néhány harapás a szépít?szerekb?l, megóvta a veszélyt?l; mert mint lázcsillapító gyógyszer is hasznosnak bizonyult. Szépségér?l a m?vészetek is tanúskodnak - az ókortól napjainkig. Az egymásból kinöv? gránátalmadíszek, virágzó, sokszor túláradó életet fejeznek ki. Ezt a hangulatot árasztják az ég felé tör? komor gótikus oszlopokon. Megjelenésükkel a korszak m?vészeti átalakulását, majd kés?bb a reneszánsz virágkorát jelzik. A gránátalma a reneszánsz kor óta a magyaroknak is elterjedt és kedvelt motívuma volt, és igen meglehet, hogy ?seink Ázsiából hozták magukkal. Mátyás király udvarának újjászület?, humanista fényében vörösmárvány gránátalmák ragyogtak. Az olasz m?vészetek mellett, e gyümölcs emlékét Galeotto krónikái is meg?rizték a királyi lakomák leírásában. Az arab-mór textildíszítmények ihlet?je volt, és az egész XV. századi Európában a sz?nyegek és brokátok szinte kizárólagos díszít?eleme lett. Városokat is neveztek el róla. Frigiai eredet? neve sok helység nevében megtalálható; és van, aki Granada város nevét t?le származtatja. A X. századi arab városalapítóknak talán hazájukat juttatta eszébe? Minthogy ég?piros színe miatt a szerelmet jelképezi, vigyáznia kellett annak a lánynak, aki gránátvirágot kapott. Szerelemre gyújtó hatása mellett Cato legalább oly nagyra becsülte gyökerének hashajtó hatását. De e becses növény használatos volt vesek? ellen, vérzéscsillapító készítésére, lázcsillapításra, féreghajtásra, cserzésre, festésre, s?t mustkészítésre - amelyr?l oly nemes férfiak is megemlékeztek, mint Filosztrátusz és Dioszkoridész. A reneszánsz motívumok érdekessége a növény iránti figyelmet is felkeltette. Els? bokrai a XVII. században települtek be Közép-Európába, h? társa, a leander kíséretében. Szépsége az akkor még újdonságnak számító szegf?ét is elhalványította. Kés?bb divatba jött a "növényveder", és a lépcs?k, erkélyek kedvelt díszei lettek az edényekben pompázó gránátalmák. A lépcs?korlát neve, a "ballustrade", az új divat, a virágos gránátalmákkal szegélyezett villák hangulatát idézi. A századok folyamán sok híres növény neve merült feledésbe, és a növényvilág új ritkaságai t?ntek fel, belopva magukat az emberek szívébe. A gránátalma híre, szépsége azonban semmit sem halványodott. Kiskertek védett sarkaiban, déli domboldalakon gyakran láthatók szép példányai hazánkban. Virágai, ritkán ér? termései a mediterrán világ pompás üzenetei.

A gránátalma szaporítása és nevelése:
A gránátalma ?shazája valahol Közép- és Dél-Ázsiában, Afganisztán, Irán és Azerbajdzsán szubtrópusi vidékein terül el. Innen jutott el Európa földközi-tengeri területeire. Közkedvelt még Dél-Amerika melegebb vidékein, ahol a gyümölcspiacok állandó szerepl?je. Dél-Tirol napos lejt?in szép gránátalmák díszlenek, de megtalálhatók Észak-Afrikában, és ?sid?k óta Kínában is. A gránátalmafélék (Punicaceae) családjába tartozik. Tudományos neve, a Punica granatum, a híres pun almára és a termésében lev? magokon található gránátszer? fényes húsra utalnak. Családjának tagjai is mediterrán növények, nálunk nem honosak, vadon nem tenyésznek. Törpe változata a Punica granatum varietas nana, kedvelt dísznövény. Gyönyör? virágai és 3-5 cm-es kis termései különleges szépség?ek. Ezek a típusok hazánkban is megtalálhatók. A gránátalmának sok fajtája alakult ki. Ezeket a termés színe alapján a következ? négy csoportra oszthatjuk: sötétpiros, sárgászöld, feketésibolya és fehér termés?re. Közülük az els? kett? a legelterjedtebb. A szubtrópusi gránátalma bokortermet?, esetleg kis fává fejl?d? növény. Az 50-100 cm-es törpe változatok kivételével, magasságuk 1-5 m között változik. Vékony, hajlított, alacsonyan elágazó törzsén s?r? korona helyezkedik el. A fiatal hajtások és vessz?k többé-kevésbé négyél?ek, kezdetben zöldespiros szín?ek, majd id?sebb korban fásodnak, és szürkésbarna, barna szín?ek lesznek. A fejlettebb bokrokon tüskeszer? hajtások is megjelennek. Rövid nyel? levelei s?r?n állnak, elhelyezkedésük átellenes. A levélnyél fel?li oldalon ék alakú levéllemezek hosszúkásak, felületükön fényes zöldek, gyakran pirosas árnyalatúak: fonákjuk világos- vagy sárgászöld, 1-8 cm hosszúak és 0,5-2 cm szélesek. A levelek ?sszel lehullanak. A virágok a hajtások csúcsain jelennek meg; egy közülük rendszerint a hajtás hegyén nyílik. Egy-egy hajtáson 1-5 virág fejl?dik. Gyakran a két-három éves fás részeken is képz?dnek virágkezdemények, ezek a következ? évben már korán kinyílnak. A sok virág egyesével a levelek hónaljában jelenik meg. A virágok rövid kocsányon ülnek, vagy kocsány nélküliek. Nagyon gyakori, hogy egy virágban a porzószálak is, és a term? is megtalálható, de el?fordulnak csak hím- és csak n?virágot fejleszt? növények. A szép fejlett sárga porzókat és fejlett bibét tartalmazó virágokból remélhetünk terméseket. Ezek a virágok 4-6 cm hosszúak és 5-7 cm átmér?j?ek. Jellemz? az öt csészelevél és öt sziromlevél, de ez a szám 8-10 is lehet - ezek a legszebb, telt virágú díszváltozatok. A csészelevelek vastagok, húsosak, elhegyesed?k és csodálatos élénkpiros szín?ek. A sziromlevelek színe leggyakrabban világospiros, de pirosfehér, ritkán sárga és fehér változatok is el?fordulnak. Számuk rendszerint megegyezik a csészelevelek számával, de kétszerese is lehet; azzal váltakozva helyezkednek el. A sziromlevelek alapi részüknél megvastagodottak, hosszuk 1,5-2,5 cm, szélességük 1-2 cm. Az aranysárga, ovális portokokat tartalmazó 0,5-1 cm hosszú porzószálak nagy számban találhatók a virágokban, szabálytalan elrendez?désben.

A term?rész cellákból áll és nagyon sok apró magkezdeményt rejt magában, amelyek csak akkor termékenyülnek, ha a bibeszál legalább 1-1,2 cm hosszú, sárgáspiros és jól fejlett sárgászöld bibefejben végz?dik. A sikeres beporzás után nagy, kerekded "almák" fejl?dnek, ezek 6-12 rekeszes sok magvú bogyótermések; tömegük 20-80 dkg között változik, 5-12 cm átmér?j?ek. A termések héja éréskor sima, fényes, piros, sárgászöld, fehéres, ritkán feketésibolya szín?. Kocsánnyal ellentétes oldalukon a megmaradó hegyes csészelevelek koronaszer? képet mutatnak. Az éréskor könnyen vágható, kés?bb megkeményed? héj sok piros, rózsaszín?, sárgásfehér, fényes, gyöngyszer? húsba ágyazott magot takar. A magok száma ezernél is több lehet egy termésben; színük fehéres, alakjuk egyik végükön elhegyesed?, sokszöglet?. Leggyakrabban kemények, de puha magvú típusok is el?fordulnak.

A gránátalma könnyen szaporítható. Hajtásai, vessz?i, s?t a kétéves részei is jól gyökeresednek. A dugványozás mellett gyorsan szaporíthatók gyökeres t?sarjakkal és magvetéssel. A szaporítás leggyorsabb és legsikeresebb módszere a gyökeres t?sarjak felhasználása. A gránátalmabokrok gyakran hajtanak t?sarjakat. Ezek, ha a föld alól törnek el?, saját gyökereket fejlesztenek. A sarjakat ?sszel válasszuk le az anyanövényekr?l, a nyugalmi állapot beálltával, amikor a levelek lehullottak. A fiatal növények az els? években a nagyobb fagyoktól er?sen károsodnak. A leválasztott t?sarjakat h?vös helyen (pincében, kamrában) is teleltethetjük, ahol gyenge öntözés mellett biztosabban vészelik át a fagyokat. Ez különösen akkor ajánlatos, ha csemetéinket cserépben, vagy más edényben akarjuk tartani. A jól fejlett sarjak már a következ? nyáron virágozhatnak, de általában csak a második évben számíthatunk els? virágaira. Gyökeres sarjakkal gyors sikert érhetünk el, azonban nagyobb mennyiség el?állításához a dugványozás célravezet?bb. Az 1-2 éves vessz?k, gallyak és hajtások is jól gyökeresednek. A fás részeket tavasszal, az új levelek megjelenése el?tt vágjuk le és 20-30 cm-es darabjait laza szerkezet?, homokos talajba (szabadföldi ágyakba) süllyesztve gyökereztessük. A legfels? csomó (nódusz) maradjon szabadon, hogy a gyökeresedés alatt és után megjelen? kis hajtások elegend? fényt kapjanak. Ha szabadban dugványozunk, árnyékolásról és állandó párás leveg?r?l gondoskodjunk. A dugványok néhány hét alatt meggyökeresednek és ?sszel végleges helyükre ültethetjük a kis növényeket. Ezek a következ? év ?széig helyükön is maradhatnak, hogy jobban meger?södjenek, így könnyebben védhet?k az er?s fagyoktól. Az egyéves, fás vessz?ket tavasszal cserépben vagy ládában is gyökereztethetjük. Erre a célra rövidebb, 10-15 cm-es darabokat vágjunk és homokban gyökereztessük. A megfelel? nedvességet és páratartalmat üveglap- vagy papírtakarással biztosíthatjuk. A dugványokat gyökeresedés után jó humuszos komposztföldbe (melegágyi föld) ültessük át. Megbízható eredménnyel jár a hajtások gyökereztetése is. Egész nyáron sikerrel végezhetjük, hasonlóan az egyéves fás részek gyökereztetési módszeréhez. A hajtásdugványokon csak a legfels? levélpárt hagyjuk meg, a többit távolítsuk el. Jó eredményt érhetünk el úgy is, ha az er?sebb, függ?leges helyzet? ágrészeket kiválasztjuk és azokról gy?r? alakban eltávolítjuk a héjrészt, majd laza t?zeggel vagy homokos földdel töltött edénnyel (két fél cserép vagy fólia zacskó) vesszük körül. A nedvesen tartott földet a sebzési helyr?l el?tör? gyökerek gyorsan behálózzák és a szár elmetszése után (az edény alatt) saját gyöker? növényeket kapunk. A dugványozás és a t?sarjak leválasztása - mivel a növény vegetatív részeinek felhasználásával történik - vegetatív szaporítási módszer. A meggyökeresedett részek az anyanövény összes tulajdonságaival rendelkeznek, így új növényeink nem okoznak csalódást, mindenben megegyeznek a szaporításra kiválasztott bokrokkal. Ha ivaros úton, magvetéssel szaporítunk, az új növények a szül?khöz viszonyítva kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak. A magcsemetékb?l általában rosszabb min?ség? növények fejl?dnek. Vetésre hosszú ideig tárolt magvakat ne használjunk, mert rosszul vagy egyáltalán nem csíráznak. Nagyobb mennyiség vetését szabadföldi ágyba is végezhetjük (csak jó min?ség?, laza, humuszos talaj esetén tanácsos). Kisebb mennyiségek vetésére cserepeket használjunk. A cserepeket félig töltsük meg jó min?ség? komposztfölddel, és a magokat a földre helyezett kétujjnyi homokrétegbe rakjuk. A cserepeket üveglappal takarjuk le. A magok mind szabadföldben, mind cserépben néhány nap alatt kicsíráznak. A kis levélkék megjelenése után az üveglapot levehetjük, hogy a csíranövények megedz?djenek, majd néhány hét után külön cserepekbe ültessük szét ?ket. A trópusi vidékeken is sikerrel termesztik. Jól érzi magát az állandó melegben, de igazi hazája a meleg, száraz nyarú és hideg tel? mediterrán. Hazánkban a hosszú ?sz elegend? a termések beéréséhez. Ez 200 nap körüli tenyészid?t jelent. A termések lassan fejl?dnek, így a július után termékenyül? virágokból már ritkán érlelnek terméseket. A virágok júliustól ?szig nyílnak, így a tenyészid? második felében a termések és virágok már együtt díszlenek a bokrokon.

A gránátalma nem vízigényes. A szabadba kiültetett növények a természetes csapadékkal jól gazdálkodnak; csak kivételesen száraz években válhat szükségessé az öntözés. Az edényes növények a vegetáció alatt rendszeres öntözést igényelnek. Bokrai csaknem minden talajban jól díszlenek. A kopáros, meszesebb területen is megél. A jó min?ség?, humuszban gazdag laza vagy középkötött talajon nagyon szépen fejl?dnek. Edényes termesztéshez lazább szerkezet?, tápanyagban gazdag talajkeveréket válasszunk. A trágyalét és más mesterséges tápoldatokat er?teljes növekedéssel és dús virágzással hálálják meg. A tápanyag-adagolást a nyár második felét?l meg kell szüntetni, hogy a hajtások növekedése id?ben megállhasson, és ?szre érett vessz?kkel készülhessen fel kedvencünk a telelésre. A gránátalma fény- és h?igényes. Csak teljesen napos fekvésben virágzik rendszeresen és nagy mennyiségben. Olyan helyre ültessük, ahol árnyék nem éri, és északról védett. Erre a célra épület, kerítés, magasabb rézs?, vagy s?r?, nagyobb fákkal beültetett terület a legalkalmasabb. A tenyészid? folyamán különleges ápolási munkát nem kívánnak. Az id?sebb bokrok hajlamosak a bes?r?södésre, ezért a befelé növ? hajtásokat és az er?s vízhajtásokat a tavaszi kihajtás el?tt távolítsuk el - ilyenkor már az esetleges téli ágelfagyásokat is felismerhetjük, és ezekt?l megtisztogathatjuk növényeinket.

A fiatal vagy hideg fekvésben lev? bokrokat a téli fagyoktól védeni kell. A talajhoz közeli részeket földdel, a többi részt szalmával vagy más h?szigetel? anyaggal takarjuk. A védett, déli fekvés? területeken a jól megedz?dött növények már károsodás nélkül telelnek. A széls?ségesen hideg teleken itt is el?fordulhatnak kisebb fagysérülések, de ez f?leg a fiatal, 1-2 éves részeket érinti. Az edényes növények télen h?vös helyiségben, 0-+5°C körüli h?mérsékleten nagyon jól telelnek. Ilyenkor az edény méretét?l függ?en hetente egyszer, vagy havonta egyszer-kétszer öntözzük. Nagyon jók teleltetésre a földes pincék, vermek - de f?tetlen szobában is jó eredményt kapunk. Téli behordásra a jól beérett vesszej?, lombtalan növények alkalmasak. A vessz?k beérését (ami a sikeres teleltetés és a következ? évi jó virágzás feltétele) úgy segíthetjük, ha a nyár második felében a tápanyag-adagolást és az öntözést fokozatosan mérsékeljük, és az enyhe fagyoknak is kitesszük növényeinket. Az edényes növényeket eleinte rendszeresen, évente ültessük át nagyobb cserépbe. Az id?sebb növényeket dézsában, ládában tartsuk, ilyenkor már hosszabb ideig is maradhatnak átültetés nélkül, de a tápanyagok pótlásáról rendszeresen gondoskodni kell (trágyázás, öntözés trágyalével, tápoldattal).

A folyamatosan fejl?d?, egészséges magnövények az 5-6. évben hozzák els? virágaikat. Ett?l kezdve minden évben rendszeres virágzásra számíthatunk. A dugványról nevelt bokrok 3-4 éves korban, a jól fejlett gyökeres t?sarjak 1-3 éves korban kezdenek teremni. Hazánkban inkább a telt virágú díszváltozatok terjedtek el. Ezek a típusok ritkán és keveset teremnek. A gyümölcsterm? változatok általában egyszer? virágúak. Ez a tulajdonság magvetéssel is átvihet?, de a termések min?sége csak dugványozás vagy t?sarjak ültetése esetén biztosítható. A szabadba kiültetett, jól gondozott növények egészségesen fejl?dnek, betegségek és kártev?k nem támadják meg. A rossz talajban, gyengén fejl?d? edényes növényeknél el?bb-utóbb számíthatunk a kártev? rovarok megjelenésére. Leggyakoribb ellenségek a gyapjas pajzstet?, a levéltet?, a liszteske és a takácsatka. Rendszeres átültetéssel - jó feltételek között - távol tarthatók a kártev?k, ám jelenlétük esetén védekeznünk kell. A felsorolt rovarok a növény nedvének szivogatásával tartják fenn magukat. A forgalomban lev? rovaröl? szerekkel sikeresen vehetjük fel a küzdelmet ellenük. Gyengébb károsodás esetén lemosással is eltávolíthatók. A nem megfelel? rossz termesztési körülményeket a kártev?k megtelepedése is jelzi. A nyáron szabadba helyezett edényes növények jobban ellenállnak a rovaroknak, mint a zárt helyen, esetleg árnyékos, nagyon száraz, túl meleg, vagy túl h?vös helyen tartottak.

A gránátalma termése kés? ?sszel érik. A nagy, gömbölyded bogyók er?s szárral tapadnak a növényekhez. A gyümölcsöt ollóval vagy éles késsel vágjuk le. Terméseit fagymentes, hideg helyen hosszú ideig tárolhatjuk, így hónapokig megtartják értékes tulajdonságaikat. A tárolás legjobb h?mérséklete +2-3 °C. Termései sok értékes anyagot tartalmaznak. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot. Ezeken kívül különböz? fest?anyagokat és 75-80%-nyi vizet is találhatunk bennük. Nyers fogyasztásra az édeskés típusok a legalkalmasabbak, legkellemesebbek - ezek terméshéja általában világos, fehéres szín?. Az édes és savanyú termés?ek levének keverékéb?l - vízzel vagy ásványvízzel hígítva - kellemes üdít? ital készíthet?. A citromhoz hasonló savanyú levét külföldön "Granadine" néven hozzák forgalomba. Az üdít? italok mellett gyümölcsfagylaltok, lik?rök, szirupok, lekvárok és s?rítmények is készíthet?k bel?le, s?t bornak és ecetnek is kiválóan alkalmas.

A gránátalma terebélyes cserje vagy kis termet?, s?r?n, alacsonyan elágazó, legfeljebb 6 m magas fa. Ágai hosszúak, tövisesek. A növény örökzöld vagy lombhullató. Rövid nyel? levelei átellenes állásúak, vagy csomókban helyezkednek el. A színén fényes levéllemez hegyes-tojásdad vagy lándzsás, ép szél?, ék- vagy lekerekített vállú (1-10 x 0,5-2,5 cm). Virágai az ágak végén rövid oldalhajtásokon fejl?dnek, és egyesével vagy legfeljebb 5 tagú csomókban állnak. A virágtengely korsó alakúan megnyúlik, csúcsán 5-8 széles háromszöglet?, húsos, vörös csészelevél helyezkedik el. A csésze a virágtengellyel együtt 2-3 cm-es. A 3-7 szirom világító narancsvörös, ritkán fehér, gy?rött, 4-5 cm hosszú, és nagyszámú porzót zár magába.

Termése:
Gömbölyded álbogyó. A magház besüllyed a korsó alakú virágtengelybe, azzal összen?. A termés csúcsi részén a megnagyobbodott csészelevelek koronaszer?en maradnak fenn. A csészelevelek hátratörtek vagy összehajlók. A termés átmér?je 6-12 cm, szilárd, b?rnem? héja 3-4 mm vastag, kívül gyengén fényes, kis pörsenésekkel borított, megérve foltos sárgásvörös, zöldes vagy barnás, alatta bézs szín? vagy krémsárga. Belsejét szivacsos szövetb?l álló, hártyás válaszfalak tagolják több üregre, melyben a nagyszámú, szabálytalan bunkó vagy bab alakú, sárgás vagy skarlátvörös mag (9 x 3 mm) van. Mindegyik magot az 1-2 mm átmér?j? borvörös, üveges, b? lev? magköpeny veszi körül, amely többé-kevésbé összehúzó hatású, íze az édest?l a savanyúig terjed. A termés ehet? részét a magköpenyek képezik. A terméshéj érés után hónapok múlva a száradás következtében felreped, és robbanásszer?en szórja szét a magokat; a gránátalma név innen ered.

Felhasználása:
A húsos, b? lev? magköpenyeket maggal vagy mag nélkül kikanalazzák a szétdarabolt termésb?l. Levéb?l már a régi Egyiptomban bort erjesztettek; f?ként üdít? gyümölcsléként isszák, vagy zselét készítenek bel?le, Indiában a levet cukorral s?r? sziruppá f?zik, amely sokáig eltartható, és körítésként tálalják. A növényt sokféleképpen felhasználják: a kéreg és a terméshéj összehúzó hatású, ezért bélférgek, hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák; a gyümölcslevet láz és megh?lés ellen javasolják. A terméshéj sárgásbarna, a virág sárga festékanyagot tartalmaz. Mindkett?t gyapjú és selyem festésére használják. A fajt szívesen ültetik dísznövénynek.

Elterjedése:
Széles körben elterjedt haszonnövény, amely a szubtrópusi Ázsiában Irántól Észak-Indiáig honos. Kultúrában és elvadulva világszerte mérsékelt övi zónákban is megtaláljuk, a Földközi-tenger térségét?l a bels? trópusokig. Magyarország melegebb vidékein szabadban is nevelhet?.

Termés és betakarítás:
Az igénytelen fás növény Arid régiókban éppen olyan jól tenyészik, mint a váltakozóan nedves trópusi klímában, kb. -10 °C-ig fagyt?r?. Jó min?ség? termések h?vös tel?, meleg nyarú és viszonylag csekély csapadékú helyeken fejl?dnek. Magról vagy dugvánnyal szaporítják, és a kisparaszti gazdaságban vegyes kultúrában vagy házikertben termesztik. A cserjék évente akár 3-szor teremhetnek. A gránátalmák b?rnem? héjuk miatt nagyon kevéssé érzékenyek, és heteken át, h?tött térben akár fél évig is tárolhatók.

A gránátalma ma is az egész telet a pincében tölti s mikor tavasszal a többnyire már korhadó vederben el?kerül, olyan kopott, hogy az embernek kedve támad megkérdezni: ugyan mit keres itt a tavasz ragyogó virágai között? Annál pompásabb jelenség a nyár melegében, mikor átellenesen álló, bár nem örökzöld, de mégis b?rnem?, lándzsás levelei zöld színalapjából lángolva sütnek el? a vörös virágok. Ilyenkor már teljes a kert gazdagsága virágokban, mégi s a gránátalmával kevés virág kelhet versenyre; a legpompásabb kertben is feltün? jelenség a különös, ünnepélyes külsejével mindenütt magára vonja a figyelmet.

Már Nyugat-Ázsiában és évezredekkel ezel?tt felkeltette az ember figyelmét. De el?ször nem virágával, hanem f?ként gyümölcsével. Talán már a k?kori nyugatázsiai embernek gyümölcse volt. De kerti története is lehet vagy négyezer éves, mert Egyiptomban már Kr. e. 1500 körül ültették. A maradó csészével koronázott gránátalmagyümölcs ma is megérdemli figyelmünket. Éretlen korában pirosló, kés?bb barna szín?, b?rszer?, durva héja éréskor felreped és a kiváncsi szem elé tárja a kétemeletes alma gránátpiros belsejét. Az els? emelet háromrekesz?, a fels? hat-kilenc rekesz?, mindenik rekeszben számos maggal. A magvak szegletesek, biborkékek és nedves, húsos, vörös magköpeny burkolja ?ket. A felvágott gránátalma valóban szép látvány átlátszó, kristálytiszta husán áttetsz? magjaival. Minden része hasznos. Húsa üdít? gyümölcs, amelyb?l frissít? italt is készítenek már ?sid?k óta, a török ezt az italt serbetnek nevezi. Magvai is ehet?k, frissen és szárítva egyaránt. A gyümölcs héja cserz?anyag, ezért a régi Rómában malicorium volt bizonyos gránátalmafajta neve. A sokmagú gyümölcs a termékenység jelképe lett s mint ilyen, Astarte, majd Aphrodite jelvénye. Rómában - Plinius bizonysága szerint - legtöbbre becsülték a kárthágói árút, ezért ott gyakran malum punicum, pun alma volt a piaci neve.

Hogy az ókori kertekben milyen fontos szerepe volt, a biblia is bizonyítja, amely Palesztina legfontosabb gazdasági növényeit ebben a rendben sorolja fel: búza, árpa, sz?l?, füge, gránátalma, olajfa, datolya. Homeros a feákok országában leírja Alkinoos kertjét s abban említi a körtefát, almafát, gránátalmafát, fügefát, olajfát, sz?l?t. Görögországba és Rómába többnyire keletr?l és Afrikából szállították a gyümölcsnek használt árút, noha a gránátalmafát gyakran ültették Hellaszban és Itáliában is. Itáliában az ókorban kapta sok magjáról malum granatum nevét s a modern nyelvekben ez a Plinius által is használt neve honosodott meg. A granum szó magot jelent, a malum granatum tehát sokmagvú alma. Ebb?l lett az olasz melogranato s rövidítve a granato, a francia grenadier, az angol pomegranate, a német Granatapfel, a régebbi magyar pomagránát, és az újabb gránátalma, amely utóbbi a német név fordítása. Tudományos Punica granatum neve részben a már említett malum punicum, részben a malum granatum emléke. A granatum szó hatása kés?bb a katonaság körében is felt?nt, mikor az európai katonaság használatba vette a robbanó lövedéket, annak az olaszban granata, innen a többi európai nyelvben s a magyarban is gránát lett a neve; a kézigránátot dobó katonát sokáig gránátosnak nevezték.

A renaissance korában már csak emlék volt a gránátalma. Az arabok a X. században elhozták Indiából a citromot és a narancsot s el?bb Palesztinában, majd Egyiptomban és Afrika északi partjain alapítottak narancskerteket, a XI. században pedig Spanyolországban és Szicilia szigetén is. A gránátalmánál sokkal kellemesebb narancs és citrom, a serbetnél üdít?bb limonádé ett?l kezdve hamarosan kiszorította a gránátalmát. Ugyan még Albertus Magnus és Petrus de Crescentiis is felsorolják a gyümölcsfák között, de útóbbi már azt írja, hogy az egyszer?bb emberek délen gránátalmafát, északon szilvafát, birset, füzet, nyárt, vagy szilt használjanak kerítésnek. Tehát a XIV. században már inkább csak mint kerítés játszott szerepet a déli országokban.

Újra fontos szerephez jut azonban a gránátalma a XV. században. De a gyümölcs ekkor már csak az ornamentikában nevezetes. A renaissance híres gránátalma-motívuma csírájában az ókorba visszanyúlik. Tudjuk, hogy Salamon (Kr. e. 970-933) templomának oszlopfejein többféleképen ábrázolták a gránátalmát s Herodotus szerint Xerxes test?rségének lándzsáin gránátalmadísz fityegett. Keleten a XIV. században elterjed a selymeken a gránátalma-motívum s a XV.-ben Itáliában is ez a legkedveltebb dísz az olasz selymeken. Mátyás király Itáliában készült trónkárpitján a korabeli pápai aranyrózsát utánzó rózsa-motívumon kívül naturalisztikus eredetiségében láthatjuk a gránátalma-motívumokat (XI. tábla). "A XV. század második felében - olvassuk Az iparm?vészet könyvében - az olasz selyemszövés terén Velence jut vezet? szerephez; de a szigetváros mellett a selyemszövés többi olasz f?helyei is számot tesznek. A gránátalmás mustra most is az uralkodó, de szerény levélkeretéb?l káprázatos változatossággal alakított s egymást metsz? indadísz keletkezik, amelynek egymásba fonódó virág- vagy szalagf?zéreinek keretében magának a gránátalma motívumnak csak kitölt? szerep jut. Ez a kitöltés azonban csak körvonalaiban emlékeztet még a gránátalmára, amelyeken belül a stilizált gyümölcs helyébe akantusz-lombok, szimetrikus virágbokréták, tollas vagy virágos vázák - régi magyar nevükön olasz korsós virágok - és más effélék kerülnek". Minthogy a XV. századnak legkedveltebb virága a szegf?, többnyire szegf?vel kombinálják a gránátalma motívumot. A renaissance azonban más módon is feltámasztotta a gránátalmát. és pedig virágjáért, amelyet ugyan jól ismertek az ókorban is, de csak alárendelt szerepet juttattak neki. Plinius azt írja a gránátalma virágjáról, hogy a neve balaustium, orvosságnak és ruhák festésére használják, s az ilyen ruhát balaustium-szín?nek nevezik. Löw Imánuel szerint a balaustion vagy balaustium sémi eredet? szó s a gránátalma elfeledett sémi neve, amely a betsa vagy belasa szóból ered. Belasa pedig repedést jelent, tehát eredetileg az érett gyümölcs neve volt. Kés?bb azonban ezt elfeledték s Dioskurides és Plinius a balaustion szót a virág neveként foglalták le.

A balaustium nem tünt el a középkorban sem, s?t mint gyógyszer használatos volt az egész keresztény és arab kultúrterületen. Nyilván eme szerepének köszönheti, hogy akkor sem szünt meg iránta az érdekl?dés, mikor a gyümölcs már eljutott a feledés útjának kezdetére. A renaissance pedig el?térbe tolta a virágot és azzal, hogy a gyümölcsöt az ismert gránátalma-motívummá alakította, azt is dísszé avatta. A renaissance embere a balaustium-ot az olasz balaustro alakjában használta s az egész gránátalmafát gyakran így nevezte. Mikor Alberti javaslata nyomán elterjedt a növényveder iránt az érdekl?dés, a lépcs? és az erkély díszítésére szívesen alkalmazták a vederbe ültetett gránátalmafát, amely piros virágaival versenytársa lett a szegf?nek és azt inkább az ablakba szorította. A lépcs?korlát és az erkélykönyökl? mai napig ?rzi nemzetközi nevében a balustium emlékét, ugyanis - mint Löw Imánuel kimutatta - a lépcs?korlát és erkélykönyökl? Itáliában a díszítésére használt balaustro alapján kapta olasz balaustrata (virágis gránátalmafával szegélyezett) nevét, ebb?l lett a francia balaustrade, amely kés?bb világszerte meghonosodott. A vederbe ültetett gránátalma a XVI. században egész Középeurópában divatossá lett az olasz példa nyomán az úri házakban. Télire pincébe tették, nyáron a balustrádokat díszítettk vele. Lippay ezt írja róla: "Balaustia, vad pomagránát, avagy teljesvirágú pomagránát, aki gyümölcsöt nem hoz, de a virágja igen szép miniumszín? veres: öreg teljes, mint a középszer? rózsa. Fája, levele nem külömb a gyümölcsöz? pómagránátrál. Kirül az olasz fák között. Szaporítása lehet a bujtatás által, vagy a gyökerér?l kin?tt ágacskákról, amint gyakran megmondottam. Öreg faedényekbe kell tenni, hogy télbe a pincébe vihessék." Azonban még a XVIII. század végén sem volt Magyarországon gyakori. Grossinger azt állítja: "a fa nem állja ki a tél szigorát, ezért az ország díszkertjében nagyon ritkán látható." Rapaics Raymund: A magyarság virágai (1932)

Gránátalmafa
A gránátalma rendszertani elnevezése Punica granatum, amely Karthágó ?si városának a nevéb?l ered. Közép-Keleten - els?sorban Perzsiában (valószín?leg innen terjedt el) - Észak-Indiában, valamint a Földközi-tenger vidékén már ?sid?k óta termesztik, és - a föníciaiak ?si gránátalmafa ligetei miatt egykoron "Karhágó almája" néven volt ismert. Piros színe és rengeteg magva miatt lett a termékenység, a szerelem és az élet szimbóluma. Mivel nem támadják meg a férgek, a tisztaságot is kifejezi. Az ókori és középkori világban, azáltal, hogy maga is képes a vérzésre, a gránátalma születést és a halált jelképezte. Gyakran szüzekkel és sz?z istenn?kkel társították, vérvörös húsa és leve miatt olykor az alvilági istenn? menstruációjával hozták kapcsolatba. A gránátalma els?sorban az - egyidej?leg pozitív és negatív tulajdonságokkal rendelkez? alvilági istenségek, nevezetesen az élet és halál, a betegség és egészség, valamint a termékenység és terméketlenség fölött uralkodó Földanyák (Anyaistenn?k) jelképe volt. A vallási és mitológiai hagyományokban a gránátalmafa, az Éden- vagy a tudás fájaként, piros gyümölcse pedig, mint a paradicsomi alma, vagy mint aranyalma jelenik meg. Húsos virága a tüzes szerelmet és a n?i nemi szervet, a vaginát szimbolizálja. Az egyiptomiak a gránátalma virágaiból ünnepi füzéreket fontak, a XVIII. dinasztiától kezd?d?en a halottak sírjába a termékenység és a lét folytonosságának jeleként gránátalmát helyeztek. Az ?si Perzsiában a gránátalma a legy?zhetetlenséget szimbolizálta. A babiloni harcosok, abban a hitben, hogy ez verhetetlenné teszi ?ket, az ütközet el?tt gránátalma magvakat rágcsáltak. A gránátalma Kínában - ahová valószín?leg perzsa közvetítéssel érkezett a b?ség, a boldog jöv?, a gazdag gyermekáldás jele. A buddhizmusban az ?szibarack és a Buddha-keze (Indiában ?shonos citrusféle) mellett a szent gyümölcsök egyike. A lányok szívesen t?znek gránátalma szirmokat a hajukba.

A koreaiaknál gránátalma az istenek eledele, az ?sök áldozati gyümölcse. A hinduk számára az isteni áldás fája, a termékenység és a b?ség szimbolikája. A hindu mitológiában Káli és Durga istenn?k fogai - miután felfalták a démonokat - vért?l piroslottak, mint a gránátalmafa virágai. Amikor viszont nyugodt hangulatban volt, az Anyaistenn? (Mahadévi) gránátalmafa alatt ülve osztogatta a jólétet a világ számára. Görögországban ez az isteni táplálék egyúttal a halhatatlanság jelképe is, melyet jól példáz Perszephoné esete. Az alvilág királynéját Hadész elengedte anyjához, de el?bb titkon megetette gránátalmamaggal, hogy ne feledkezzen meg a holtak birodalmáról, és térjen oda vissza. A rómaiaknál a "meg?rz?" Juno emblémája, az egyetértés kifejez?je. Termékenységi jelentésére utal az a szokás, miszerint házasságkötéskor földhöz vágják, hogy magjai szétszóródjanak. Kisázsiában és Mezopotámiában a meghaló és feltámadó növény- és termékenységi istenségek (Tammúz, Adónisz) jelképe; pusztulásukra a sebként felfakadó héj, újjászületésükre a sok mag, a férfiúi termékenység szimbóluma utal.

A muszlimok Mohamed gyümölcseként tisztelik; "Egyetek gránátalmát, mert ez megtisztítja a szervezetet az irigységt?l és a gy?lölett?l" mondta a Próféta. Kipréselt levéb?l még a haldokló szájába is csöppentettek. A muzulmánok szent könyve, a Korán háromszor említi a gránátalmát, kétszer, mint Allah ajándékát az emberek számára, egyszer pedig, mint a Paradicsomban található gyümölcsöt. Az Ószövetség szerint gránátalma után áhítozott a pusztában vándorló Izrael népe. Salamon papjai pedig csak akkor léphettek a szentélybe, ha ruhájukon apró gránátalmák lógtak. A zsidó szóbeli hagyományban a Tudás Fáján növ?, Ádám és Éva számára tiltott gyümölcs. Az Énekek Énekében a gránátalma magjai a Tórát tanulmányozó gyermekeket reprezentálják. A megújulás, a termékenység mellett azt az áldást is jelképezte, amely az Istennel kötött szövetség eredménye.

Egy zsidó történet a gránátalmát a halállal és a menstruáló vagy tisztátalan n?vel, Lilittel vagy egy prostituálttal társítja. A Talmud elmondása szerint Hiyya ben-Abba rabbi felesége Harutha (a Tiltott Hajadon, egykoron híres prostituált) képét öltötte, hogy próbára tegye az ura akaraterejét. Amikor a rabbi meglátta a gyönyör?en felcicomázott boszorkányt, nagyon izgatottá vált, és "Ki vagy Te?" szavakkal szólította meg. "Harutha vagyok, és ha kívánsz, egy gránátalmáért megkaphatsz. Hozd ide nekem azt, melyik ott a legmagasabb ágon található!" - válaszolta a hölgy. Hiyya rabbi sietve felmászott a fára a gránátalmáért, de amikor visszatért, Harutha helyén a feleségét találta, aki azzal nyugtatgatta, hogy csak próbára kívánta tenni ?t. A rabbi azonban igen er?s b?ntudatot érzett, és a következ?t mondta: "Gonoszságot követhettem volna el." És vezeklésként halálra koplalta magát.

A keresztények számára a gránátalmát ajándékként Jézus Krisztus hozta az égb?l. A kereszténység az öröklét és a szellemi, spirituális termékenység jelentését kapcsolta a gránátalmához. A koptok, az egyiptomi keresztények m?vészetében a gránátalmafa a feltámadás szimbóluma. A középkori Mária-kultusz idején a gyümölcs számtalan magját a Sz?zanya erényeire és mérhetetlen irgalmára vonatkoztatták. A gránátalma eredetével kapcsolatos a Hérával rivalizáló szemérmes Side története. Orion felesége, a beóciai eredet? istenn? szépségversenyre hívta ki Hérát. Merészségéért azonban súlyos büntetésben részesült, ugyanis abban a tudatban kellett élnie, hogy maga okozta a gyermeke halálát. A lelki teher következtében Side egy magas szirtr?l a sziklák közé vetette magát, és ahol a vére a kövekre fröccsent, ott n?ttek ki az els? gránátalmafák. Más elképzelések szerint a gránátalma Dionüszosz véréb?l sarjadt, és a halált valamint a feledést jelképezi. A gránátalmának a gyermekek halálával való társítása számos nép hagyományában visszatér. A buddhista mitológiában Hariti boszorkány (a démonok anyja) eredetileg Lilithez hasonlóan gyermekev? volt. Gonoszságából Buddha gyógyította ki, ugyanis sikerült rávennie arra, hogy evési vágyát ropogós gránátalmákkal elégítse ki. Kés?bb Hariti a kisgyermekek véd?szellem-asszonyává vált. Japánban - ahol Kishimojin (Kisimodzsin) néven ismert - a medd? asszonyok hozzá fohászkodnak termékenységért. Az ábrázolásokon egy csecsem?t szoptat, és egy gránátalmát tart a kezében. A gránátalmafa minden részének gyógyító hatást tulajdonítanak. A Tunézia területén élt, Nefzawi sejk 1500 körül a következ?ket írta a gránátalma hatásáról: "Ha egy n? hüvelysz?kítésre vágyik, kimagozott János kenyérb?l és gránátalmafa-kérgéb?l készített f?zet segíthet rajta. Ül?fürd?t kell venni ebb?l a f?zetb?l, amelynek elviselhetetlenül forrónak kell lennie." Matthiolus a "F?szerek könyve" cím? m?vében a gránátalmát, mint a sebek gyógyítóját említi meg. A tibetiek gyógyszerek komponenseként használják. Kisajtolt leve igen sok C-vitamint tartalmaz, és hatékony a rák, a szívproblémák és a cukorbaj megel?zésében. Álomban gránátalmákat látni, termékenységet, jó egészséget és hosszú életkort prognosztizál, de szexre való csábítást, felhívást is jelezhet. Alternatív módon a vért reprezentálja.

Malájalma
A malájalma örökzöld, alacsonyan elágazó, legfeljebb 25 m magas, körte alakú, zárt koronájú fa, melynek szárai hengeresek vagy gyengén négyszöglet?ek. Levelei átellenes állásúak. A levéllemez b?rnem?, színén gyengén fényes és sötétzöld, fonákján világosabb, tojásdad-lándzsás vagy hosszúkás-elliptikus, kihegyezett, a vállán keskenyed? vagy lekerekített, ép szél?, elszórtan mirigyesen pontozott. A levéllemez 12-14 x 5-20 cm nagyságú; a levélnyél 5-20 mm hosszú. A virágok legfeljebb 12 tagú, rövid, tömött virágzatokban fejl?dnek, amelyek az id?s ágakból erednek. Az 1-1,5 cm hosszú, tölcsér alakú, zöld csészecs? 4 széles, 3-8 mm hosszú cimpában végz?dik. A 4 szirom sötétvörös vagy bíborlila, ritkán fehér, sárga vagy narancsszín?, hosszúkás-tojásdad, homorú, mirigyesen pontozott és legfeljebb 2 cm hosszú. A porzók igen nagy számúak, hosszúságuk elérheti a 3,5 cm-t. Az egyetlen bibeszál legfeljebb 4,5 cm hosszú, a szirmokkal azonos szín?. A szép virágok képét a felt?n?, bíborvörös porzók határozzák meg.

Termése:
Tojás, körte, birs vagy henger alakú bogyó, gyakran gyengén bordás (5-10 cm hosszú és 2,5-7,5 cm széles), amelynek csúcsán a 4 összehajló, alig duzzadt, maradó csészecimpa zárja körül az egykori bibeszál nyílását. A termés héja nagyon vékony, sima, némileg viaszos bevonatú, fényes, nem húzható le. Éretten rózsaszín, barnásvörös vagy élénkvörös, gyakran zöldes és halvány színekkel pettyezett vagy csíkolt, ritkán sárgásfehér. A mérsékelt nedvtartalmú fehér terméshús kívül szilárd-húsos, almaszer?, a bogyó közepén szivacsos. Íze üdít?, gyengén zamatos, almára emlékeztet?. A központi termésüregben egy nagy, gömbölyded, barna, kemény mag van, amely kb. 3,5 cm nagyságú. A termés ritkán 2 magvú vagy steril.

Felhasználása:
Nyersen, héjastul, de mag nélkül fogyasztják gyümölcsként, párolva vagy f?zve zöldségként készítik el; cukorral, szegf?szeggel és más f?szerekkel desszertekhez, valamint lekvár vagy zselé el?állítására használják. A kérget, a leveleket és a gyökereket gyógyászatilag többek között diuretikumként, továbbá sebek kezelésére és lázcsillapítóként alkalmazzák.

Elterjedése:
A maláj szigetvilágban honos, trópusi területeken világszerte gyakran termesztik.

Termesztése és betakarítása:
Csapadékban gazdag, forró trópusi klímában tenyészik, a síkvidékekt?l a középmagas hegyvidékekig. Magról szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben nevelik. A nagyszámú fajta az er?sen változékony termések alapján különböztethet? meg. A fák évente egyszer vagy többször nagyon gazdag termést produkálnak. A nyomásra érzékeny bogyókat teljes érettségben szedik.

Mexikóialma (Casimiroa edulis Llave ex Lex.)
A mexikóialma hamuszürke kérg?, örökzöld, legfeljebb 18 m magas fa. Levelei tenyeresen összetettek, (3)5(-7) b?rnem?, sötétzöld, legfeljebb 1 cm hosszú nyel? levélkéb?l állnak. A levélkék ép szél?ek, lándzsásak, ékvállúak, hegyes csúcsúak, a középs?, csúcsálló levélke 18 x 6 cm, a kisebb oldalsók 7-2,5 cm körüli nagyságúak. Kis, kb. 1 cm-es zöldessárga virágai soktagú bugában állnak, amely a hajtások csúcsán vagy a levélhónaljakban fejl?dik. A csésze forrt, 5 cimpájú, csöve pelyhes sz?r?. Az 5 szirom szabad, elliptikus.

Termése:
Alma alakú, rövid és vastag kocsányú (max. 12 cm hosszú és 11 cm széles). A kb. 1 mm vastag héj érett állapotban sárgászöld, sima és fényes. A terméshús krémszín?, szilárd, megérve lágy, lédús és édeskésen savanyú, olykor gyengén gyantás és a héj körül enyhén keser? íz?. A 3-5 kemény falú, bézs szín? magkamrában 1-1 bab alakú (3,5 x 2,3 x 2,7 cm), fényes barna, kemény, sima héjú, belül fehér, keser? íz? mag van.

Felhasználása:
Tápláló termését frissen gyümölcsként, szeletekre vágva és megcukrozva fogyasztják, de lekvárt is f?znek bel?le, vagy joghurthoz, jégkrémhez és tejes ételekhez adják. Magja, levelei és a kéreg er?sen mérgez?, narkotizáló alkaloidot tartalmaz, amelyet a gyógyászatban vérnyomás csökkentésére, nyugtatószerként és reuma kezelésére használnak.

Elterjedése:
Közép-Amerika hegyvidékein honos, és a karib-tengeri szigetekt?l, Kaliforniától, valamint Floridától Dél-Amerika északi részéig, továbbá Hawaiin, Ausztráliában és Új-Zélandon, ritkábban Indiában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Afrikában termesztik.

Termesztése és betakarítása:
Mivel szubtrópusi növény és a gyenge fagyot is elt?ri, a bels? trópusokon csak a magasabb hegyvidéken tenyészik. Magról szaporítják, különböz? fajtákat oltanak a magoncokra. Nyomásra érzékeny terméseit korábban vagy teljesen éretten, óvatosan a fáról szedik. H?vös helyen kb. 2 hétig tárolható.

Rokon fajok:
A Casimiroa sapota Oerst. és a C. tetrameria Millsp. Nagyon közeli rokon fajok, melyeket gyakran a mexikóialmánál értékesebbnek tartanak. Az el?bbi Mexikóban és Közép-Amerikában n?, levelei túlnyomóan hármasak és kisebbek. A C. tetrameria tenyeresen összetett levelei 5 tagúak, a levélkék vastagok, fonákjukon fehéren gyapjasak.

Fehér zapota (Casimiroa edulis)
Közép-Amerikában, Mexikóban honos növény. Az aztékok kedvelt gyümölcse. A t?lük származó név: tzapotl, lágy édes gyümölcsöt jelent. A cochiztzapotl volt az "alvást okozó Zapota". A felfedez?k eleinte féltek t?le, de csak magjának mértéktelen fogyasztása okoz mérgezést. Középtermet? fa, összetett levelekkel. Apró virágaiból narancsméret? gyümölcsök fejl?dnek. Színük sárgászöld, húsa sárgás, lágy, olvadékony, nem savas, nagyon édes. Újabban Floridában, Kaliforniában és az olasz Riviérán is terjed. Nagyon enyhe kesernyés íz néhány típusnál megfigyelhet?. Kimagasló cukortartalma meghaladja a 20%-ot. 4% keményít?t is tartalmaz. Frissen vagy édességként feldolgozva fogyasztják. A 9000 m-es magasságban is tenyész? növény hidegt?rése felt?n?. Az Egyesült Államokban azokon a területeken, ahol már az avokadó elfagyott, sikerrel termesztették. Mediterrán igény? növény, a közepesen nedves, néha kiszáradó talajokon is szépen díszlik. Magvetéssel és szemzéssel (fordított T) szaporítják. Magja hamar elveszíti csíraképességét, gyorsan csírázik. A magcsemeték 7-9 év után kezdenek teremni.

Sárga csillagalma, kaimito (Chrysophyllum caimito L.)

A sárga csillagalma legfeljebb 15(-30) m magas, örökzöld fa. Hajtásai barna sz?r?ek, kopaszodók, kérge a megsérült részeken fehér latexet választ ki. Levelei szórt állásúak. A levéllemez (16 x 6 cm) b?rnem?, elliptikus vagy visszás-tojásdad, röviden kihegyezett és ép szél?, színén fényes élénkzöld, fonákján kopaszodó, ezüstös vagy aranysárgás-barna. Jelentéktelen kis virágai csomókban fejl?dnek a levélhónaljakban; a virágtakarót 5-6 kerekded vagy elliptikus csészelevél és egy zöldes, sárga vagy fehéreslila, 5 cimpájú, mintegy 4 mm hosszú, cs? alakú párta alkotja.

Termése:
Gömböly? vagy széles-tojásdad, rövid kocsányú bogyó, átmér?je: 10 cm-ig. Vékony, kemény, sima, fényes küls? héja éretten fajtától függ?en lilásbarna vagy zöld, és egy vastag, szívós-húsos bels? héjat zár körül, amely keser? tejnedvet tartalmaz. Ez a héj 6-12 mm vastag és sötétlila, a zöld terméseknél fehéreszöld és 3-5 mm vastagságú. Alatta egy nagyon b? lev?, üveges fehér terméshúsból álló réteg helyezkedik el, amely édes íz?. Ez a pulpa legfeljebb 11, a bogyó középpontja körül csillag alakban elrendez?d? magot vesz körül amely kemény héjú, fényes, feketésbarna, elliptikus vagy félgömb alakú, egyik oldala lapított. A kocsonyás termésüregekben fekv? magok (max. 2,4 x 1,4 x 1 cm) domború hosszanti oldalán széles, világos köldök van; a keskeny szélek csipkésen ormósak.

Felhasználása:
A teljesen érett pulpát a frissen felvágott bogyóból kanalazzák ki, vagy más gyümölcsökkel desszertnek és lének dolgozzák fel. A küls? és bels? héj élvezhetetlen, tejnedvének a felvágáskor nem szabad a terméshúsra jutnia. Az enyhén keser? magbél ehet?, és mandulapótlónak használják. Az éretlen termések keser?ek, összehúzó hatásúak és élvezhetetlenek.

Elterjedése:
A karib-tengeri szigeteken, valamint Közép-Amerikában honos, és Mexikótól Észak-Argentínáig, ritkábban Dél- és Délkelet-Ázsiában, Észak-Ausztráliában, valamint Afrikában is termesztik.

Termesztése és betakarítása:
A trópusi síkvidéki klímában tenyészik, viszonylag szárazságt?r? és a talaj iránt igénytelen. Magról szaporítják, gyakran értékes fajtákat oltanak rá. A bogyó színe alapján 2 fajtacsoportot különböztetnek meg: a zöld bogyók nagyon édesek, de viszonylag ízetlenek, a lilásbarnák savanyúbbak, de er?sebb zamatúak. A terméseket teljesen érett állapotban szedik a fáról, és néhány napig, h?tve legfeljebb 3 hétig tárolhatók.

Vizes jambóza, vízialma (Syzygium aqueum (Burm.f.) Alston (Eugenia javanica Lam.))A vizes jambóza örökzöld, száraz évszakokban gyér lombú, legfeljebb 20 m magas, rövid, göcsörtös törzs? és terebélyesen elágazó, gömbölyded koronájú fa. Levelei átellenes állásúak, 1-5 mm hosszú nyel?ek. A levéllemez tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus, ép szél?, gyengén szíves vagy lekerekített vállú (7-25 cm x 2,5-16 cm), többnyire tompa csúcsú, fényes zöld és b?rnem?, mindkét oldalán mirigyesen pontozott, szétmorzsolva nem vagy csak gyengén aromás. Pompás, krémszín? vagy világossárga, ritkán rózsaszín? virágai 3-7-esével 1-2 cm hosszú, vékony kocsányokon, laza, erny?s, hajtásvégi vagy levélhónalji virágzatokban fejl?dnek. A 4-7 mm hosszú csészecs? 4 széles, 3 szöglet? vagy kerekded, 2-4,5 mm-es cimpára hasadt. A 4 szirom (8 x 6 mm) széles lapát alakú, és számos mirigyet hordoz; a szirmok nagyszámú, 1-2 cm-es porzót vesznek körül, melyeken túlnyúlik a bibeszál.

Termése:

Széles vagy összenyomott körte vagy harang alakú bogyó, amely fehéres, zöld, rózsaszín vagy világító vörös (6 cm széles és 4,5 cm hosszú), sima, fényes, viaszos felület?. A terméskocsány kb. 4 cm hosszú. A bogyó hosszirányban gyengén bordás, szélesebbik végén a duzzadt, húsos, behajló csészecimpák egy sekély üreget vesznek körül, amely a fehéres tengelyszövetben képz?dött, és amelynek közepéb?l kiemelkedik az 1-3 cm hosszú, fonal alakú, maradó bibeszál. A nagyon vékony, nem lehúzható héj alatt szivacsos-lédús, szilárd, üveges fehér, csaknem szagtalan és savanykás, viszonylag ízetlen terméshús van. Egy központi üregben (1-)3-6 gömbölyded vagy bab alakú, kb. 1 cm-es, fehéres-molyhos héjú mag található, a bogyók többnyire magvatlanok.

Felhasználása:
A lédús terméseket nyersen, a héjjal együtt, szomjat oltó gyümölcsként fogyasztják. Gyümölcssalátákhoz is adják, vagy édeskés savanyúságnak elteszik. Indonéziában a vizesjambóza-salátát gyermekszületések alkalmával hagyományos ételként tálalják. A fa szép virágai és termései miatt kedvelt dísznövény. Az összehúzó hatású kérget a gyógyászat alkalmazza. Elterjedése: Délkelet-Ázsia erdeiben honos, Burmától Indiáig; ott, éppúgy, mint Indiában, Srí Lankán és a csendes-óceáni szigeteken, nagyon gyakran termesztik.

Termesztése és betakarítása:
A nedves trópusok növénye, amely a síkvidékt?l 1000 m-ig egyaránt jól fejl?dik. Nagyszámú fajtája ismert, amelyek f?ként a termés alakjában, színében és ízében különböznek egymástól. Magról vagy ivartalanul, bujtvánnyal, dugvánnyal vagy oltással szaporítják, és házi-, valamint gyümölcsöskertekben termesztik. Kedvez? körülmények között idényszer?en nagyon b?ven teremhet. Érett állapotban szedik, a bogyók néhány napig tárolhatók.

Rokon fajok:
Lásd jambóza, o., malájalma, o. A vízialmához nagyon hasonlít a jávaialma (Syzygium samarangense Merr. & Perry), amelynek levelei szétmorzsolva er?sen aromásak, termései harang alakúak és gyengén édeskésen savanyú íz?ek. Malajziában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Indiában és a csendes-óceáni szigetvilágban ott terjedt el, ahol a hosszabb száraz évszakok jellemz?k. A két fajt a flóram?vekben ellentétesen határozzák meg, ha nem veszik kell?en figyelembe a fajok roppant változékonyságát. A trópusi Ázsiában más Syzygium fajok terméseit is felhasználják; kiterjedten termesztik a rózsaalmának is nevezett jávaiszilvát (S. cumini [L.] Skeels), amelynek ovális, vörös a termése (1,5-5 cm), a csészéje cimpa nélküli cs?ként marad a bogyón. A Molukkákon ?shonos S. aromaticum (L.) Merr. & Perry szárított bimbói szolgáltatják az ismert szegf?szeget. Termelésében ma Zanzibár és Pemba-sziget vezet.

Vadalma (Malus sylvestris)
A vadalma erd?s, bokros részek, legel?szélek, a mez?gazdasági kultúrák eróziós térségeinek jellegzetes, magányosan él? fája. A nemes almának - mely Szabolcsban tömegesen term?, de az egész ország területén otthonos - az ?se, illetve szül?anyja. Jó ellenállóképessége miatt a vadalma ma is nevelhet? a nemes alma alanyául. Az alig 10 m magasságra növ? tövises, ágas-bogas cserjeszer? fa szinte áthatolhatatlan koronával Európa-szerte el?fordul. Levelei oválisak, lekerekítettek, kihegyezett csúcsúak és fogazott szél?ek. Virága fehér szín?, amely a kés?bbiek folyamán sárgára változik. A vadalma gyümölcse fanyar, az érzékszervekre kellemetlenül hatóan savanykás. A gyümölcsnek ez a jellegzetes íze és mérete az, ami els?sorban meghatározó módon különbözteti meg a vadalmát a kerti almától. Gyümölcse vitamindús, tartósítása a következ? módon ajánlatos:

Vadalmaszörp
Anyagszükséglet: 4 kg alma, 2 kg cukor, 5 g törött fahéj, 3 db citrom leve, 1 db citrom héja, 5 g szegf?szeg. A legjobb íz? szörpöt félig érett vadgyüm?lcsb?l nyerjük. A megmosott, meghámozott vadalmát kettévágjuk és zománcozott edénybe téve annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Közepes t?zön felf?zzük, míg a gyümölcs teljesen meg nem puhul, szét nem f?. Majd edénnyel együtt középlangyos helyiségben elhelyezzük. Két-három napig állni hagyjuk. Utána ruhán keresztül lecsurgatjuk a levét, átnyomkodjuk a masszát. Ugyancsak zománcozott edényben egy-két dl víz hozzáadásával felf?zzük a cukrot. A felf?zött cukrot olyan arányban vegyítsük az almaléhez, hogy 1 literhez 7 dl cukorlé jusson. Az összevegyített levet ismét feltesszük forrni, beleöntve a fahéjat, citromhéjat, szegf?szeget, citromlevet. Mintegy fél órai forralás után sz?r?ruhán ismét átsz?rjük, és üvegekbe öntjük. Er?sen ledugaszolva sötét helyen sokáig tárolható.

Term?helyi igénye:
Szárazságt?r?, fényigényes fafaj. F?leg a középhegységi karszterd?kben és száraz tölgyesekben fordul el?. Talajban nem válogat. Homokos, törmelékes vagy sziklás és szikes talajokon is megtalálható.

Alakja:

Rendszerint csak harmadrend? fává n? meg. Törzse rövid, görbe, gyakran ormos. Növekedése lassú.

Gyökere:
Szerteágazó.

Kérge:
Fiatalon sima, szürke, kés?bb cserepesen repedezik.

Rügyei:
Hajtáshoz simulók, szórt állásúak, pirosak, a rügypikkelyek széle gyengén pelyhes.

Hajtásai:
Barnák, rövid hajtásai tövisben végz?dnek.

Levelei:
Tojásdadok, f?részes szél?ek, alul molyhosak.

Virágai:
Április-májusban virítanak. A szirmok rózsaszer?ek, a porzók sárgák.

Termései:
4-6 cm nagyságúak, éretten sárgák vagy pirosak, fanyar íz?ek. Szeptemberben érnek. Régen a vadalma apró, fanyar gyümölcsét aszalták vagy ecetnek, bornak gy?jtötték.

Fája:
Szórt likacsú, színes geszt?, kemény, nehéz. Szijácsa széles vörösesfehér, gesztje vörösbarna. Az évgy?r?i elmosódottak, hullámosak. Nehezen megmunkálható fáját a bútor- és esztergályos kisiparban használják.

Hagyományos almafajták
ecolinst hu

Nyári érés?ek
Charlamovszky (Oldenburgi hercegn?):

Július végét?l augusztus közepéig érik, néha augusztus végéig is eltartható. Középnagy, néha jóval nagyobb gyümölcse másodrend? csemege, els?rend? piaci és háztartási min?ség?. Alakja lapos gömb alakú, szép termet?, egyik oldalán néha hízottabb. B?re vékony, szívós, sima, finoman hamvas, ledörzsölve elég fényes, fehéren sárgás, napos oldalán lángos-piros, csíkos. Fája eleinte buja növekedés?, edzett, korán és igen b?ven term?, felfelé törekv? ágaival szell?s, félgömbalakú koronát nevel?. Közepes- és magas törzs? fának való. A nyesést kevésbé t?ri. Mindenütt jól díszlik. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Kecskeméti vajalma:
Július második fele és augusztus vége közötti id?ben érik. Közepes nagyságú, néha kisebb gyümölcsei els?rend? piaci és háztartási, másodrend? asztali min?ség?ek. Alakja hengeres-kúpos, majd tojásdad gömböly?, szabálytalanul boltozódott. B?re vékony, sima, ragyogó fényes, sokszor egész felülete rikító pirossal van bemosva vagy szelídebb pirossal belehelve, közben élénkebb pirossal szakadozottan csíkozva. Fehér húsa a b?r alatt rózsaszínben játszó. Fája er?s növekedés?, edzett, nem nagyon korán, de azután b?ven term?, s?r? lombozatú, magas koronát alkot. Mindenféle alanyon jól díszlik. Közepes- és magas törzs? fának, bokoralakú fának is alkalmas. Melegebb vidéken, homoktalajon kit?n?en terem. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Nyári csíkos f?szeres alma (Fahéj alma):
Augusztus legvégén érik, de néha novemberig is eltartható. Kis vagy középnagy gyümölcsei els?rend? asztali és háztartási min?ség?ek. Alakja zömök, tojásdad vagy kúpos gömb-alakú, egyik oldalán kissé hízottabb. B?re finom, fényes, kissé hamvas, értével élénksárga, amely azonban csaknem egészen kárminpiros, szakadozott csíkokkal s?r?n be van csapkodva. Fája fiatal korában vígnövés?, edzett, korán és b?ven term?, visszahajló ágai terebélyes, szell?sebb koronát alkotnak. Mindenféle alanyon jól díszlik, de nagy fát nem növel. Közepestörzs? és bokoralakú fának való. Gyümölcsei igen jól állják helyüket a fán.

Nyári fontos (Tükör alma, Lothringer Rambour):
Augusztus végét?l érik s néha októberig is eltartható, nagy vagy igen nagy gyümölcsei els?rend? piaci, kiváló háztartási, de másodrend? asztali min?ség?ek. Laposdad gömbalakja egyik oldalán hízottabb. Sima, fényes héja napos oldalán aranysárga, nagyrészt szakadozott kárminpiros csíkokkal becsapkodva, pirossal belehelve. Fája edzett, er?teljes növekedés?, terjedelmes, szabálytalan koronát alkot. Korán és eléggé b?ven terem. Mindenféle alanyon jól díszlik, közepes törzs? vagy bokor alakú fának való. Nagy gyümölcsei miatt szélt?l védett helyet kíván. Az Alföldön homoktalajon is jól díszlik.

Pamut alma:
Július második felét?l augusztus elejéig érik. Középnagy, néha kisebb, néha nagyobb gyümölcsei els?rend? piaci és háztartási, másodrend? asztali min?ség?ek. Alakja kúpos gömb alakú, laposan bordázott felület?. B?re gyengéd, sima, kissé zsíros tapintatú, bágyadtan fényl?, zöldessárga, napos oldalán igénytelen pirossal belehelt kevés, élénkpiros csíkokkal tarkázott. Fája edzett, mérsékelt növekedés?, korán és igen b?ven term?, magas, szell?s koronát alkotó. Mindenféle alanyon jól díszlik, magas törzs? és bokor-alakú fának is alkalmas. A kötöttebb talajt kedveli, de a homokon is jól díszlik. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán.

Piros Asztrakáni (Asztraháni):
Középnagy, néha nagyobb, laposabb gömb alakú, karmazsin-pirossal majdnem teljesen bevont, Július közepét?l ér?, ledörzsölve fényes, gyümölcse els?rend? piaci és háztartási alma. Fája mérsékeltebb növekedés?, edzett, korán és igen b?ven term?. Helyben nem válogat. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Fokozatosan szüretelend?. Közepes törzs? és bokor alakú fának egyaránt alkalmas.

Virgíniai rózsaalma:
Július-augusztusban érik. Középnagy, néha jóval nagyobb gyümölcsei els?rend? piaci és háztartási, másodrend? asztali min?ség?ek. Alakja lapos, néha kúpos gömb alakú, ritkábban bordás vagy szegletes boltozódású. B?re sima, szelíden hamvas, ledörzsölve ragyogó fényes, értével világossárga, napos oldalán szelíd-piros, szakadozott csíkokkal ritkásan becsapkodott. Fája fiatal korában buja, de rövid növés?, igen edzett, korán, rendesen és igen b?ven term?, s?r?, magas gúla alakú koronát alkotó. Mindenféle alanyon és faalakban haszonnal ültethet?. A kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli, de az Alföldön a homokban is megterem, ha az nyáron sem szárad ki. Gyümölcsei szélállóak.

?szi érés? fajták
Gravensteini alma:

Októbert?l december közepéig ér?, minden tekintetben els?rend? min?ség?. Nagy vagy igen nagy gyümölcsei kúpos, majd laposas gömb alakúak, kelyhes végükön sokszor az oldalaira is lehúzódóan bordázottak. B?re finom, zsíros tapintatú, fényl?, értével aranysárga, napos oldalán piros, pirossal csíkozott. Húsa kit?n? zamatú, fehéres szín?. Fája görbén növeked?, terebélyes, szabálytalan koronájú, korán és b?ven term?. Minden alanyon jól díszlik. Közepes fának való. Er?sebb szelek ellen védett helyet kíván, nyirkosabb talajt, magasabb fekvést, párateltebb leveg?t kíván. Hazánk északi tájaira való.

Lángos bíbornok (Lángos fehér bíbornok):
Gyümölcse nagy vagy jókora nagy, kerek gömböly?, néha magas hengeres, csúcsosodó, egyik fele hízottabb. B?re finom, zsíros, sárga, napos oldalán lángos-pirossal csíkozott, Másodrend? csemege, de els?rend? piaci és háztartási min?ség?. Érik októbert?l februárig. Nem fonnyad. Fája középnagy, kuszáltabb ágazatú terebélyes koronát nevel. Homoktalajon is jól díszlik. Közepes törzs? vagy bokor- és alakfának való. Gyümölcse a szelet elég jól állja a fán.

Téli érés? fajták
Ananász renet (Citromalma):

Valószín?leg Hollandiában keletkezett. Szeptember végén szedik, november-decemberben fogyasztják. Igen b?ven terem, elég korán term?re fordul. B?ven virágzik és jó virágport ad. Jó porzó fajtái a Cox narancs renet, Parker pepin, Téli arany parmen. Gyümölcse középnagy, de gyakran sok közte az apró; alakja hengeres-kúpos. Színe eleinte sárgászöld, majd aranysárga, jellegzetesen dudoros, jellegzetes zöld pontozással. Kocsánya középhosszú, fás, széles, sekély mélyedésben. Csészemélyedése sekély. Héja sima, vékony, finom, száraz tapintatú. Húsa sárgás, elég kemény, tömött, de értével gyöngéd és porhanyó. Leve b?, cukros. Kellemes íz?, f?szeresen savas. 3 C° felett tartható el, nyomásra közepesen érzékeny. Fája mérsékelt növés?. Koronája magasbatör?, s?r?, sok term?résszel. Levele tojásdad, pálhája keskeny, lándzsás. Növekedése igen gyenge, az almamoly károsítja. Term?helyre igen igényes. Kell?en nyirkos, termékeny, kötött földben díszlik a legjobban. Homokos talajra nem való. A gyümölcsritkítást meghálálja.

Batul (Mosolygó Batul):
Hazai eredet? kit?n? fajta. Neve állítólag a ,,patul" (románul boglya- vagy kalangyafenék) szóból származik. Népies tarolási módja elterjedten a boglyák alján történt (Mohácsy Mátyás). Erdélyben már a XVII. században is ismert és elterjedt volt. Kés?n, október elején szedhet? (száraz területen már szeptemberben) novembert?l januárig érik, h?vös helyr?l származva a meleg tavaszig is fonnyadás nélkül eltartható, nem kényes alma. Igen jól tárolható, nemcsak h?t?házakban, hanem egyszer? módon szobában vagy veremben is, viszont gyümölcshéja tárolás közben hajlamos a barnulásra.. Gyümölcse középnagy, néha nagyobb vagy kisebb. Szállításnál nyomásra érzékeny. Lapos gömb alakú, szabályos szép alma. Húsa fehér, kemény, roppanó, b?lev?, jellegzetesen üde íz?, különleges zamatú. Illata középer?s. B?re finom, sima, fényes, értével szalmasárga, napos oldalán ragyogó pirossal mosott vagy szelíden belehelt. Fája igen edzett, kés?n, de azután rendesen és igen b?ven term?, igen nagy, hatalmas, felfelé törekv? s?r? ágazatú terebélyes koronát nevel?. A term?részek els?sorban a fa küls?, fiatalabb részein találhatók. Ellenállóképessége nagy, fája edzett. A nyesés nem neki való. Nagyobb folyók mentén, áradásos területeken, az Alföldön is jól díszlik, ha a leveg?ben is megtalálja a neki szükséges nyirkosságot. Száraz klímában a gyümölcs hamar lehullik. A kötött talajú nyirkos éghajlatú hegyvidék az igazi hazája. B?ven, de gyakran rendszertelenül terem. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Vadalanyra oltva közepes törzs?, méginkább magas törzs? fának való. Kicsi, b?rszer?, fényes, kerekded levelei és virágzása miatt fája magas díszít?érték?, házikertekben szoliter fának, vagy kisebb csoportban díszfaként is ültethet?. Virága bimbófakadáskor sötétpiros, virágzáskor halványrózsaszín.

Baumann renet:
Van Mons magonca, melyet a világhír? faiskola-tulajdonos Baumann testvérekr?l keresztelt el. Nagy, néha igen nagy gyümölcseinek alakja gömbölyded, néha ellaposodó, vagy rövidkúpos gömb alakú. Novembert?l kezdve január végéig érik. Igen jól szállítható. Els?rend? asztali, piaci és háztartási alma. Héja finom, kissé szívós, sima, szárazabb tapintatú, aranysárga alapszínen élénk pirossal van befutva és sötétebb pirossal s?r?n csíkozva. Húsa fehéressárga, finom, tömöttes, porhanyó. Leve elegend? cukros, finom savannyal emelt, kellemes íz?. Szára középhosszú, mély üregbe helyezett. Fája edzett, igen termékeny, közepes nagy; kuszáltabb ágazatú koronát nevel. Bokor-alakú fának, közepes törzs? fának egyaránt jó. Alakfának nevelve is b?ven terem. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Mostoha viszonyok mellett is jól terem. Inkább kötöttebb, némileg nyirkosabb talajt kíván.

B?ralma (Parker Pepin):
Régi angol almafajta, gyümölcsének parás felülete miatt nevezik B?ralmának. Kiegyenlítetten terem, október második felében szedhet?, decembert?l februárig érik. Hosszú ideig tárolható, de tároláskor fonnyadásra hajlamos. Gyümölcse kicsi, lapított gömb alakú, héja parás, sárgásbarna szín?, érdes, b?rszer? tapintású. Íze jellegzetesen savanykás, boríz?. Vékony héjú, ezért jól aszalható, de tároláskor hamar fonnyad.

Cox narancs renet:
Angliából származik (M. R. Cox), 1850-ben hozta kereskedelmi forgalomba Ch. Turner. A legrégebben termesztett fajták egyike, a világon mindenütt ismertek. B?ven és rendszeresen terem. Szedésre szeptemberben érett, sem túl korán, sem túl kés?n nem ajánlatos szedni. 0któbert?l januárig érik, januárig fogyasztható, teljes érés el?tt is jól szállítható. Gyümölcse közepes méret?, lapított gömb. Tetszet?s szín?, íze édes- savas, harmonikus, az egyik legjobb zamatú koratéli érés? fajta. Szaftos, magas cukor-, sav- és aromatartalommal, kés?bb kellemesen porhanyós. Héja sárga, narancsvörös csíkozású. Húsa tömör, félkemény, b?lev?, f?szeres. Fája közepes vagy er?s növekedés?, fiatalon feltörekv?, kés?bb széthajló félgömb, koronája s?r?södésre hajlamos, bár metszés nélkül is szabályos koronát nevel. Virágzata viszonylag kicsi, laza, a nagy virágok bimbózáskor pirosak, citromsárgák, fakadáskor sötét pirosak, virágzáskor fehérek, halványrózsaszín?ek. Rövid term?részei egyenletesen találhatók a korona mindhárom részén. Talajra igényes fajta, mélyréteg?, középkötött vályog- és öntéstalajt, h?vös, párás éghajlatot igényel, permetezésre érzékeny. Érzékeny a lisztharmatra és az almamolyra, tárolás alatt a keser?foltosságra. Védett, meleg fekvést kedvel.

Csillagos piros renet:
Érési ideje október-január. Középnagy, els?rend? csemege és piaci gyümölcs. Alakja laposdad gömböly?. B?re sima, sápadt szalmasárga alapszín?, amelyet szinte teljes egészében élénkebb vagy sötétebb karmazsinpiros takar. E piros színben szürkés pontok láthatók, melyek úgy t?nnek szemünkbe, mint egy piros mennyezetre szabályosan elszórt parányi csillagok. Húsa fehér, rendszerint kissé rózsás árnyalattal. Fája edzett, er?teljes fejl?dés?, elég korán és b?ven term?. Koronája elég szell?s ágazatú, terebélyes, de csak középnagyságra fejl?d?. Mindenféle alanyon egyaránt jól díszlik. Inkább a kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli.

Daru sóvári (Daru alma):
Október vége felé kezd érni és március végéig is eltartható. Nagy vagy gyakran igen nagy gyümölcsei els?rend? piaci és háztartási gyümölcsök. Alakja kúpos gömb alakú. Oldalain laposan bordázott b?re szívós, kissé zsíros tapintatú, sötétpiros csíkokkal szakadozottan csíkozott. Fája edzett, er?teljes növekedés?, kissé kés?n fordul term?re, de azután igen b?ven terem. Magas törzs? és közepes törzs? fának való. A nyesést nem szereti. Kötöttebb, nyirkosabb talajban díszlik a legjobban Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Elzászi piros renet:
Érési ideje december-január, de h?vösebb helyekr?l tavaszig is eltartható. Középnagy gyümölcsei csaknem kit?n?leg els?rend? csemege és piaci min?ség?ek. Szabályos, csonkakúpos gömb alakú gyümölcsének b?re sima, elég fényes, majdnem egész felületén barnáspirossal bemosott, sötétebb pirossal szakadozottan csíkozott. Sokan könnyen a Batullal tévesztik össze. Húsa kit?n?, f?szeres zamatú. Fája mérsékelten n?, edzett, elég korán, azután b?ven term?, elég szell?s, de nem nagy koronát nevel?. Minden alanyon jól díszlik. Talajban, fekvésben nem válogat. Homokon is kit?n? terméseket ad. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán.

Entz rozmaring:
Decembert?l kés? tavaszig is eltartható. Nagy, néha jókora nagy gyümölcsei hosszú, tompakúpos alakúak, egyik oldalán néha hízottabb, mint a másikon. Másodrend? asztali, els?rend? piaci és háztartási min?ség?. B?re szívós, sima, kissé zsíros tapintatú, zöld, értével sárgásabb alapszín?, napos oldalán szelíd pirossal bemosott. Fája egészséges, buja növekedés?, edzett, nem korán, de ha megfelel? helyen áll, kés?bb rendesen és eléggé b?ven term?. A nyirkosabb talajt kedveli. A nyáron sem kiszáradó homokon is kit?n?en díszlik. Közepes- törzs? és bokoralakú fának való. Még nincs eldöntve, hogy a Húsvéti rozmaring, a Honti alma, Téli citrom alma elnevezés alatt forgalomban lev? fajtákkal azonos-e. Húsvéti rozmaring (Húsvéti piros rozmaring): Hazai eredet? fajta, de pontos származása bizonytalan: a Duna-Tisza közér?l, mások Hont vármegyéb?l származtatják. Országosan ismert és elterjedt fajta volt még a század közepén, mára azonban szinte teljesen elfelejt?dött. Az Entz rozmaringtól sokak szerint abban különbözik, hogy alakja nem olyan csúcsos, annál nagyobb, világoszöld alapon nagyobb a piros folt és tovább, májusig is eltartható. Legnagyobb el?nye igénytelensége és rendkívül jó tárolhatósága. Rendszeresen, b?ven terem, a szakaszosság jellemzi, de ezt csak a kisebb termés jelzi. Terméshullásra nem hajlamos. Nagymértékben t?ri a széls?séges éghajlati változásokat, és bár kedveli a nedvességet, alkalmazkodóképessége révén szinte minden talajon megél. Szeptember második felét?l október végéig szedhet?, decembert?l áprilisig érik. Gyümölcse zöldessárga, a napos oldalán piros szín?. Héja vastag, jellegzetesen zsíros tapintású. Ez a viaszréteg segíti el? jó tárolhatóságát. Húsa zöldesfehér, kemény, leves, íze alig savanykás, illata gyenge, de jellegzetesen f?szeres. A tárolás végén kásásodásra hajlamos. Igen nagyvirágú, egy-egy tömött virágzatban átlagosan hat virágot is találunk, mely bimbózáskor citromsárga, rózsaszín, majd fakadáskor sötétpiros, virágzáskor pedig hófehér, kis rózsaszínes árnyalattal a közepén. Virágzása és habitusa miatt díszfaként is ültethet?. A Batullal ellentétben term?részeit az id?sebb részeken hozza. Er?teljes növekedés?, különlegessége virágzatán kívül s?r?n paraszemölcsös vessz?je és nagy, molyhos, sötétzöld levelei.

Jász vadóka:
Gyümölcse középnagy, vagy jóval kisebb. Szabálytalan gömb alakú. Az ?szi szedést?l nyár elejéig eltartható. Els?rend? piaci és háztartási és másodrend? asztali min?ség?. Fája fiatal korában er?s növekedés?, igen edzett, nagy, terebélyes koronát alkotó, elég korán és igen b?ven, csomókban termi meg a gyümölcsöt. Vadalanyon magas törzs? fának való. A kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli. Gyümölcsei még a leger?sebb szelekkel is dacolnak.

Jonathán:
A nemesít?je Philippe Rick el?ször New Esopus Spitzenbergnek nevezte ezt az újdonságot az 1800-as évek elején, kés?bb azonban Jonathanra változtatta. A Jonathan 1882-ben került magyar földre és azóta is igen népszer?. Gyömölcse középnagy, néha igen nagy, kúpos gömb alakú. Kit?n?leg els?rend? asztali, piaci és gazdasági alma. B?re finom, vékony, ledörzsölve fényes, csaknem az egész felület eleinte homályos, kés?bb der?sre változó pirossal van bemosva, vérpiros csíkokkal becsapkodva. Íze, zamata kit?n?. Erik novembert?l januárig. Fája mérsékelt növekedés?, gyenge, vékony gallyazatú. Edzett, korán és b?ven terem. Helyben, talajban nem válogatós, mégis a kötöttebb, nyirkosabb talaj inkább való neki, de homokon is jól terem. Hibája, hogy a lisztharmat nagy mértékben megtámadja. Minden alanyon jól díszlik, bokor- és alakfának, közepestörzs? fának való. Gyümölcsei jól állják a szelet a fán. Kanadai renet (Reinette du Canada , Kanadarenette, Párisi Rambourreinette): Ismeretlen eredet? régi gyümölcsfajta. Bereczki Máté halhatatlan gyümölcsészünk szerint maguk az amerikai gyümölcsészek sem merik elvitatni, hogy ezen kiváló almafajta Kanadából származik. Ma a külföld is Canadai renet néven nevezi ezen almafajtát. Novembert?l tavaszig ér?, bujanövés?, korán term?re forduló, szétálló koronájú, minden alanyon egyaránt jól díszl?, bármin? alakra jól nevelhet?, mégis közepes törzs?, bokoralakú vagy alakfának a legjobb nevelni. Nagy, néha igen nagy gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Alakja igen változó, majd hosszasnak és hengeresnek látszó, gömb-alakú, majd rövid kúpos, kerekdedsége ritkán szabályos, mivel rajta kelyhes végét?l száras végéig szembet?n? nagy széles és lapos bordák húzódnak, s aztán egyik oldala többnyire hízottabb is, mint a másik. Zöme általában a középtájra esik, honnét kelyhe felé fogyva többnyire igen tompa kúpban végz?dik, szára felé pedig jól kidomborodva igen széles talpat alkot. Szára rövid, elég vastag, fás, alig emelkedik ki a szármélyedés színvonaláig, szármélyedése többnyire sugras rozsdával bevont. Kelyhe nagy, nyílt, vagy félig-nyílt. B?re elég finom, sima, kissé érdestapintatú, elején sárgászöld, -értével szalmasárga vagy élénk citromsárga. Elég s?r?en és szembet?n?en pontozott, rozsdafoltok és alakzatok leginkább csak a szármélyedésben fordulnak el?, némely vidéken és némely id?járással azonban s?r?bb vagy ritkább rozsdahálózat is látható a gyümölcs felületén. Húsa sárgásfehér, finom, gyöngéd, meglehet?s tömött, leve b?, finom savannyal emelt, kellemes f?szeres íz?. Fája eleinte buja növés?, korán és b?ven term?, szétálló koronájú. Minden talajon elég jól díszlik, de mégis inkább nyirkosabb talajban érzi magát a legjobban. Hibája, hogy ilyen helyen szigorú télen könnyen elfagy. Gyümölcsei elég jól allják helyüket a fán.

Karmelita renet:
Októbert?l márciusig eltartható, középnagy vagy valamivel nagyobb gyümölcsei kit?n?leg els?rend? min?ség?ek. Alakja magasnak látszó kúpos gömb alakú, szép, szabályos termet?. B?re kissé vastag, szívós, sima, elég fényes, értével sárgászöld, amely azonban pirossal mosott, szakadozottan csíkolt. Húsa sárgás. Fája er?s növekedés?, felfelé törekv?, szell?sebb koronát alkotó. Alanyban nem válogat. A kötöttebb, nyirkosabb talajon jobban díszlik, mint a homokos vagy száraz jelleg?n. Mindenféle talajon haszonnal termeszthet?. A szél nem tesz benne kárt.

Kasseli nagy renet:
Gyümölcse kissé laposas gömb alakú, szára hosszú, vékony. Decembert?l a tavaszi hónapokig érik. Többnyire középnagy, ritkábban nagy. Fája igen edzett, er?s növekedés?, elég korán és csaknem évenként igen b?ven terem. Koronája s?r? ágazatú, gömb alakú. Talajban, fekvésben nem válogat. De inkább közepes- vagy magas törzs? fának való Gyümölcsei az er?sebb szelekkel is jól dacolnak.

Landsbergi renet:
Gyümölcse középnagy, de gyakran nagyobb. Novembert?l érik, de tavaszig is eltartható, els?rend? asztali és piaci min?séget ad. Alakja belapított gömb alakú, szabályos. B?re napos oldalán gyöngéd pirossal mosott vagy csíkozott. Fája igen er?s növekedés?, edzett, igen b?ven term?, inkább a nyirkosabb, kötöttebb talajt kedveli. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Hibája, hogy a lisztharmat nagymértékben megtámadja.

Leánycsöcs? alma:
Kora tavaszig jól eltartható. Gyümölcse középnagy, vagy nagy, hosszúkás, igen tetszet?s küllem?. Héja vékony, fényl? felület?, alig viaszos, inkább száraz tapintású. Zöldessárga alapszíne a napos oldalon csak kevéssé pirosodik be. Húsa sárgásfehér, elég kemény, utóér?, közepesen leves, boríz?, kellemesen f?szeresen savanykás.

Londoni pepin:
Érik novembert?l áprilisig. Középnagyságú, ritkábban jókora nagy, els?rend? asztali, piaci és háztartási min?ség?. Széles gömb alakú, kelyhes végén bordázott, sima zsírosb?r?, értével citromsárga, napos oldalán barnapirossal mosott. Kit?n?, f?szeres íz?. Fája mérsékelt növekedés?, edzett, korán ás b?ven term?, koronája ritkásabb lombozatú. Doucinra oltva jobban n?, mint vadalanyon. Bokor-alakú fának vagy közepestörzs? fának való. Nyirkosabb, kötöttebb talajon díszlik a legjobban. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Magyar tányér alma:
Hazai származású, edzett, igénytelen gazdasági fajta. November-januárban érik, de h?vösebb tájakon tavaszig is eltart. Nagy, vagy igen nagy gyümölcsei harmadrend? asztali, els?rend? piaci és háztartási min?ség?ek. Alakja szélesen lapos gömb alakú. Egyik oldalán hízottabb. B?re szívós, sima, értével zsíros tapintatú. Élénk sárgaszín?. Napos oldalán pirossal árnyalt, élénkebb pirossal becsapkodott. Fája er?teljes növekedés?, nagy, terebélyes koronát alkotó. Korán és igen b?ven terem. Talajban nem válogat, de mégis a kötött, nyirkos hegyi talajt kedveli. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Muskotály renet:
Decembert?l februárig ér? els?rend? csemege és piaci gyümölcs. Középnagy gyümölcse kúpos gömb alakú. Kissé szabálytalan. B?re kissé érdes tapintatú, élénkpirossal, sötétpirossal csíkozott, becsapkodott. Fája lassú növekedés?, edzett, korán és neki alkalmas helyen igen b?term?. Koronája s?r?bb ágazatú, elterebélyesed?, kisebb alakú. Inkább a kötöttebb talajú, páratelt leveg?j? hegyesebb vidékre való. Minden alanyon jól díszlik, de mégis bokoralakú fának, legfeljebb közepes törzs? fának alkalmas. Nemes masáncki (Borsdorfi, Masánczki alma): November-decemberben ér?, de tavaszig is eltartható, kicsiny vagy közepes nagyságú, els?rend? piaci és asztali min?ség? alma. Mint a Batul, ez is vermekben is nagyon jól eltartható. Alakja gömbölyded vagy néha tompakúpos. B?re sima, fényesed?, aranysárga, napos oldalán pirossal mosott. Húsa tömött, édes, kissé boríz?, kellemes aromájú. Fája lassúbb növekedés?, edzett, nagy terebélyes koronát alkotó. Kés?n fordul term?re, de igen b?term?, rendszeresen terem. Kötöttebb, nyirkosabb talajt, párateltebb leveg?t, magasabb fekvést kedvel. Magas- vagy középtörzs? fának való. A nyesést nem kedveli. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán.

Nemes sóvári:
Októbert?l decemberig érik, de h?vösebb tájakról tavaszig is eltartható. Közepesnél nagyobb gyümölcsei kit?n?leg els?rend? csemege és piaci min?ség?ek. Alakja kissé belapított gömböly?. Egyik oldala rendesen hízottabb. B?re sima, finom, hamvas, ledörzsölve fényes. Értével viaszsárga alapszíne halványpirossal van bevonva. Húsa hófehér, a b?r alatt pirosba játszó, kit?n? zamatú. Fája edzett, eléggé víg növekedés?, korán és b?ven term?, terebélyesed? ágaival magas gömb alakú koronát nevel. Mindenféle alanyon jól díszlik. Alakfának, magas törzs? fának egyaránt alkalmas. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Kötöttebb, nyirkosabb talajon, párateltebb leveg?ben érzi magát a legjobban.

Nemes szercsika (Szabadkai nagyszercsika):
Délszláv eredet?. Szeptember végén, október elején szedhet?, decemberben kezd érni, de tavaszig is eltartható. Els?rend? piaci és háztartási, majdnem els?rend? asztali gyümölcs. Nagy, vagy középnagy gyümölcsei lapos gömböly?ek, kissé féloldalasak, szabálytalanul bordázottak. Héja sima, zöldessárga szín?, ritkás barna pontozattal. Húsa sárgásfehér, tömött és gyengén leves. Édes, kissé boríz?. Fája középer?s növés?, terebélyes gömb alakú koronát képez. A tápdús, kötöttebb vagy homokosabb nyirkos földet kedveli. Közepes vagy magas törzs? faalakban nevelend?. Gyümölcsei a szelet elég jól állják a fán.

Pázmán alma (Török muskotály):
A Felvidék termékeny völgyeiben különféle névvel illetett fajta. Valószín?leg kis-ázsiai (balkáni), török eredet?. Szeptember végén szedik, októbert?l kés? tavaszig fogyasztható. Gyümölcse nagy vagy középnagy, gömbölyded, kissé ferdén nyomott. A gyümölcs héja vastag, érdes felület?, igen viaszos. Húsa zöldesfehér, leves, édes-boríz?, savanykás, kellemesen f?szeres. Fája er?teljes, gyors növekedés?, edzett és télálló, koronája terebélyes, kuszált ágrendszer?. Korán term?re fordul, de gyengén terem. Betegségre elég érzékeny. Két változata a Sárga pázmán és a Zöld pázmán alma. Lippai és Angyal szerint a Boszmán vagy Boszniai alma is a Pázmán alma.

Ribston pepin:
Október-január között érik, de áprilisig is eltartható. Középnagy vagy jóval nagyobb gyümölcsei minden tekintetben els?rend? min?ség?ek. Alakja kúpos vagy lapos gömb alakú. B?re vastagabb, érdes tapintatú, sötét aranysárga alapszínén homályos vörössel csíkozott, kármin-piros foltokkal mosott. Fája er?teljesebb növekedés?, kissé igényes, mert mérsékelt meleg vagy h?vöses éghajlatot, párás leveg?t, er?teljes nyirkos talajt kíván. Száraz helyre nem való. Minden alanyon jól díszlik, mindenféle faalakban korán ás igen b?ven terem. Gyümölcse a szelet kevésbé jól állja a fán.

Sárga belle-fleur (Sárga szépvirágú, Jelova):
Nagy, vagy igen nagy gyümölcsei szabálytalan tojásdad alakúak. Els?rend? piaci és csemege gyümölcs, amely novembert?l kezdve márciusig érik. Fája er?teljes, eléggé edzett, b?ven term?, ágai hajlékonyak, lefelé görbültek, koronája középnagy, kuszált ágazatú. Minden alanyon egyaránt jól díszlik. Közepes törzs? fának, bokoralakú fának kiválóan alkalmas. A kötöttebb, nyirkosabb talajt, a párateltebb leveg?t kedveli, de a homokon, ha az nyáron is elég nyirkos, kit?n?en fejl?dik.

Sikulai alma:
Hazai eredet? fajta. Októberben szedhet?, decemberben kezd érni, de h?vös helyr?l júniusig is eltartható. Nagy, néha (id?sebb fákon) igen nagy gyümölcse els?rend? csemege, kit?n?leg els?rend? piaci és háztartási min?ség?. Szabályos, néha lapos gömb alakú, egyik oldalán hízottabb. B?re szívós, finom, bágyadtan fényl?, az egész gyümölcs sötét-pirossal van bemosva és csíkozva, amely értével derült vérpirossá változik. Húsa tömött, leves, savanykásan édes, f?szeres. Fája mérsékelt növekedés?, edzett, nagy, elterebélyesed? koronát nevel. Levele vastag, ellenálló. Elég korán, kés?bben igen b?ven term?. Gyümölcseit a vessz?k végein hozza, ezért b? termést az id?sebb fák adnak. Spontán term? években aprósodásra hajlamos. A nyesést nem szereti. Minden alanyon jól díszlik, mégis közepes- és magas törzs? fának való. Gyümölcsei a leger?sebb szelekkel is dacolnak. A kötöttebb, nyirkosabb vagy legalább nyáron sem kiszáradó talajt, a párásabb leveg?t kedveli. Ártéri erd?kben, öntéstalajon is szépen díszlik.

Simonffy piros:
Érési ideje október-december, de h?vösebb tájakon májusig is nagyon jól eltartható. Els?rend? piaci és háztartási gyümölcsei középnagyok, vagy néha nagyobbak. Alakja többnyire tojásdad gömb alakú. B?re szívós, sima, hamvas, ledörzsölve ragyogó fényes, az egész felület sötét pirossal van befuttatva, meg sötétebb pirossal csíkozva. Húsa fehér, a b?r alatt pirosba játszó. Fája igen edzett, buja növekedés?, rendesen és igen b?ven term?, koronája szell?s, felfelé törekv?, gömb alakú. Mindenféle alanyon jól díszlik. Közepes törzs? vagy bokoralakú fának alkalmas. Talajban nem válogatós, csak abban nyáron is legyen elegend? nyirkosság. Gyümölcsei igen jól állják helyüket a fán.

Téli arany parmen:
Ismeretlen eredet? régi európai fajta, már a középkorban is ismert volt, a XIX. században pedig az egyik legnépszer?bb fajtaként tartották nyilván. Már korán, augusztus közepét?l szedik. Szeptember közepe és vége közötti id?ben érik, de fogyasztása általában december végéig tart. Els?rend? csemege és piaci gyümölcs. Gyümölcse középnagy, id?sebb fákon gyakran apró. Alakja gömbölyded, vagy magasnak látszó kúpos gömbalakú. B?re sima, száraz tapintatú, eleinte zöldessárga, értében élénk aranysárga, napos oldalán piros csíkokkal bevont. Húsa sárgás, kemény, lédús. Íze kellemes savas-édes, jellegzetes, er?s illattal és zamattal. Fája mindenütt jól díszlik, korán, rendesen és igen b?ven terem. Fiatal korában er?teljesen, kés?bben gyengébben n?. A metszést jól t?ri, ritkás koronája miatt célszer? is már korán ifjítani. Rövid term?részeit a vázágakon hozza. Virágja kisebb, mint a Húsvéti rozmaringé, bimbózáskor rózsaszín, piros, fakadáskor sötétpiros, virágzáskor rózsaszín. Inkább a nyirkosabb talajt kedveli, szárazságban a termés aprózódásra hajlamos. A té1i fagytól hamar szenved. Jobban kedveli a szél és fagyvédett, meleg fekvést. Hibája, hogy a gombabetegségek, és az almamoly els?sorban és nagymértékben megtámadja. Gyümölcse a szelet nem jól állja a fan. Fájáról fokozatosan szedjük le. Házikertbe jó pollenadósága és ízletes termése miatt alkalmas. Jó adottság, hogy rövid term?részeket nevel, ezért alakfának is alkalmas.

Téli piros pogácsa:
Származása ismeretlen, de magyar fajtának tartják. Az alföldi sz?l?s kertekben is ültették, a sz?l? közteseként. Október második felében szedik: minél kés?bb, annál kevésbé fanyar. Érik novembert?l áprilisig. Igen jól tárolható, akár egyszer? h?vös szobában is. Igen jól szállítható, nyomásra egyáltalán nem érzékeny. Els?rend? piaci és háztartási, másodrend? asztali min?ség?. Nagy gyümölcse lapos. B?re finom, fényl?, kissé zsíros tapintású, értével alapszíne sárga, ezt azonban a csaknem kárminpiros csíkok, pettyek, bemosások eltakarják. Gyümölcshúsa fehér, félkemény, leves. Íze kellemes fanyarkás, savas-édes, szomjoltó fajtának ismerik. Illata kellemes, középer?s. Ecetet is készítettek bel?le. Fája er?s, néha buja növekedés?, rendetlen, nagy, szétterjed? koronát nevel?. Magas törzs? vagy legfeljebb közepes törzs? fának való. Metszés nélkül is szabályos koronát nevel. Legjobban kedveli a nyirkosas, homokos lapályú talajt, de rendkívül jó alkalmazkodóképesség?, igen életer?s, ellenálló, er?s növekedés?, igénytelen fajta, mind a szárazságot, mind a fagyot jól t?ri, a talajjal szemben igénytelen. Betegségre alig érzékeny. Elég korán, azután rendszeresen és igen b?ven terem. Virágzata középnagy, nagy virágokkal, bimbózáskor citromsárga, sötétpiros, fakadáskor liláspiros, virágzáskor fehér. A term?részek f?leg az id?sebb részeken találhatók, de az id?s fákon kifelé tolódnak. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Házikertekbe els?sorban dekoratív termésük és habitusuk miatt ajánlható.

Török Bálint alma (Roter Stettiner):
Érési ideje november-december, de a h?vös helyeken termesztett gyümölcsei tavaszig is eltarthatók. Nagy, néha igen nagy gyümölcsei els?rend? piaci és háztartási inkább másodrend? csemege min?ség?ek. Alakja gömb alakú, rendesen egyik oldalán hízottabb. B?re sima, szívós, ledörzsölve fényes, értével sárgászöld, napos oldalán sötétebb, vagy világosabb vérpirossal befestve. Fája er?teljes növekedés?, nagy ágas-bogas terebélyes koronát nevel?, kés?bben, de azután rendesen és b?ven term?. Közepes- és magas-törzs? fának való. Kötöttebb, f?leg a nyirkosabb talajt kedveli. Nyirkosabb homokon is jól díszlik. Gyümölcsei helyüket jól állják a fán.

Zeliz alma:
November-decemberben ér? mutatós, s?r?, elmosódott piros csíkozással borított igen jó piaci és háztartási alma. Alakja magas, gömbölyded, vagy ellaposodó, nagysága középnagy, vagy ennél nagyobb vagy kisebb. Fája elég er?s növekedés?, terebélyes, de szell?s ágazatú koronát nevel. Közepes vagy magas törzs? fának való. A homokon, ha az nyáron is elegend?en nyirkos, nagyon jól díszlik. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán.

Birs, birsalma (Cydonia oblonga)
Közép- és Dél-Európában, f?leg délen több helyen meghonosodott fa- vagy cserjeféleség. A szakemberek eredetét, illetve származását ázsiainak mondják. A kifejlett levelek sötétzöldek, alul pedig gyapjasak és fehér árnyalatúak. A vadon él? példányok gyümölcse 2,5-3,5 cm átmér?j?. A nemesített fajták gyümölcse ennél jóval nagyobb. A nemesített gyümölcs savanyított káposzta eltevésénél aromaanyagként használatos. Kellemes illata miatt a falusi lakások közismert illatosítószere. A vadon term? jóval kisebb test? birs, töményebb aromájú, mint a nemesített gyümölcs, és tartósításra különösen alkalmas. Kellemes íz? és vitaminokban gazdag téli csemege.

Birsbef?tt
4 kg egészséges birset megmosunk, szárát leszedjük, félbevágjuk, magházát eltávolítjuk. Kevés vízben puhára f?zzük, üvegekbe rakjuk. 2 liter vizet 1 kg cukorral felforralunk és a szörpöt az üvegekbe helyezett birsre öntjük. Az üvegeket lezárás el?tt tartósítószerrel kezeljük, 80°C-on 30 percig h?kezeljük. A kih?lt üvegeket h?vös helyen tároljuk.

Birsdzsem
4 kg érett, megtisztított birset folytonos keverés közben jól megf?zünk, és szitán átnyomjuk. Hozzáadjuk a 2 kg cukrot, és s?r?re f?zzük. Miel?tt üvegekbe öntenénk, 2 dl rumot adunk hozzá. Az üvegek tetejét tartósítószerrel kezeljük, és kih?lés után lezárjuk, h?vös helyen tároljuk.

Birslekvár
Az érett gyümölcsöt kevés vízben puhára f?zzük, és átnyomjuk tiszta vászonkend?n. 1 kg gyümölcshöz 80 dkg cukrot számítunk, kevés vizet adunk hozzá, s szirupot készítünk. Majd az átpasszírozott gyümölcsöt hozzáadjuk, folytonos kevergetés közben s?r?re f?zzük. Üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, lekötjük, és h?kezelés után h?vös helyen tároljuk.

Birs konyakkal és vaníliával
4 szép, válogatott érett birset kevés víz hozzáadásával puhára f?zünk, és szitán áttörünk. A levéhez 3 kg cukrot 1 rúd darabokra tördelt vaníliával sziruppá f?zünk, és amikor s?r?södni kezd, hozzáadunk 3 dl konyakot. El?melegített üvegekbe merjük, a tetejére tartósítószert helyezünk, lekötjük, és h?vös helyen tároljuk.

Birsalma leves
Hozzávalók: Csirke aprólék (csak ez jó hozzá), zöldségek, vöröshagyma, só, vegeta, birsalma (birskörte jobb), egy kanál tejföl, egy kanál liszt, citromlé (ecet), pici cukor ízlés szerint.

Elkészítés:

F?zünk egy hagyományos húslevest, majd a levét lesz?rjük. A birsalmát meghámozzuk, feldaraboljuk és belef?zzük a húslébe. Ízlés szerint savanyítjuk, cukrozzuk, majd a liszttel, tejföllel, kis vízzel habarást készítünk, amit a levesbe keverünk. Ha szeretjük, akkor tálaláskor a csirke aprólékot visszatehetjük.

Csülkös kel birsalmával

Hozzávalók: 1 kis füstölt csülök (kb. 40-50 dkg) 1 kis fej kelkáposzta 1 birsalma, 10 dkg gomba 1 ev?kanál liszt 2 ev?kanál olaj 1 ev?kanál cukor, só 1 késhegynyi ?rölt köménymag, ?rölt bors a tál kikenéséhez: olaj A füstölt csülköt el?z? nap hideg vízbe áztatom. Másnap friss vízben, kis lángon olyan puhára f?zöm, hogy a csontokat könnyen ki lehessen bel?le húzni. A lecsöpögtetett húst kisebb darabokra vagdalom. A kelkáposztát leveleire bontom, megmosom, és 3-4 percig el?f?zöm. Szitára rakom. A birsalmát meghámozom, kicsumázom és vékony szeletekre vágom. A gombát tisztítás után felszeletelem. Elkészítése: a kih?lt levelekbe egy-egy húsdarabot és néhány birsalmaszeletet csomagolok. A tekercset átkötöm, és kikent lapos t?zálló tálra, szorosan egymás mellé rakom. A gombaszeleteket a tekercsek közé dugdosom. A lisztet, az olajat, a cukrot, egy kevés köménymagot, ?rölt borsot 1 deci vízzel simára keverek, és a tekercsek tetejére kenem. Befedve 25 percig párolom a forró süt?ben, majd megpirítom. Elkészítési id?: 50 perc + a csülök f?zése. Egy adag: 719 kcal / 3019 kJ. Italajánlat: világos sör (pilseni tipusú).

Ecetes birsalma
A hibátlan, érett birsalmákat megmossuk, meghámozzuk, gerezdekre vágjuk és magházukat kiszedjük. A gyümölcsöt egy napig hideg sós vízben áztatjuk (egy liter vízhez 2 ev?kanál sót vegyünk), majd kiszedjük, lecsurgatjuk és üvegekbe rakjuk. Ecetes lét forralunk (mint a savanyúsághoz), egy kevés cukrot, babér-levelet és szegf?szeget teszünk hozzá. Sózni nem kell! A f?szeres ecetet langyosan öntjük a birsre. Az üvegeket lekötjük és h?vös helyre tesszük. A birsalma néhány hét múlva fogyasztható, addigra az ízek jól összeérnek.

Birsalmás hús
Hozzávalók: 1 kg sovány sertéscomb, só 2 nagy birsalma 5 dkg vaj 1 ev?kanál liszt 1 dl száraz fehérbor 5-6 piros, csíp?s, hegyes paprika 1 púpozott ev?kanál cukor fél kiskanál ?rölt kömény 1 csokor petrezselyem A húst megmossuk, leszárogatjuk, majd közepes - másfél centis - kockákra vágjuk. Tepsibe szórjuk és el?melegített süt?ben, a közepesnél nagyobb lánggal (200 °C; légkeveréses süt?ben 180 °C) 40 percig sütjük. Utána lábasba szórjuk, 6 deci vízzel felöntjük, megsózzuk és 25 percig f?zzük, végül lesz?rjük, levét félretesszük. Közben a birsalmát megtisztítjuk, félbehasítjuk, a magházát kimetsszük, húsát a combhoz hasonló kockákra vágjuk. A vajon a hússal együtt megfuttatjuk, a liszttel megszórjuk. 1-2 percig kevergetve pirítjuk, majd a borral meg a hús f?z?levével fölöntjük. A paprikát kettéhasítjuk, magjait kikaparjuk, húsát apróra vágjuk és a cukorral meg a köménnyel együtt az el?z?ekhez adjuk. Ha fölforrt, lefedjük, 20 percig így pároljuk, majd fed? nélkül 15 percig kis lángon még a t?zön hagyjuk. Közben többször megkeverjük, nehogy leégjen. Akkor jó, ha a leve a pörköltéhez hasonlóan bes?r?södik. Tálalás el?tt fölaprított petrezselyemmel megszórjuk. Elkészítési id?: 2 óra 10 perc. Egy adag: 570 kcal / 2383 kJ. Italajánlat: száraz fehérbor.

Birsalmás libaleves
Veszel libaaprólékot (szárnya, háta, bels?ségek, nyaka, stb.), megf?zöd húslevesnek hagyományosan zöldségekkel. Mikor megf?tt, beleteszel gerezdekre vágott birsalmát, 4-5 darabot, még egy picit f?zöd, majd tejföllel behabarod. Elképeszt?en finom, pikáns!

Savanyú káposzta házilag birsalmával
Hozzávalók: 5 kg egészséges, kemény fej?, fehér káposzta 10 dkg só 1 kiskanál egész fekete bors 4-5 babérlevél 2-3 csíp?s, hegyes paprika (piros legyen, mert a zöld keseredhet) ízlés szerint néhány szelet birsalma A gondosan kiválasztott, küls? fed?leveleit?l megtisztított káposztafejeket (ha nagy, kettévágva) a torzsa tengelyével megegyez? irányba gyaluljuk le. A torzsa nem kerül bele. A gyalult szálakat sóval és a fekete borssal keverjük össze, hagyjuk néhány órát állni, majd kisebb adagokban rakjuk nagyon tiszta üvegekbe, majd hézagmentesen nyomkodjuk le. Üvegenként kerüljön bele babérlevél és csíp?s paprika is, illetve, ha szeretjük, birsalma. A töltött káposztára gondolva nem árt, ha a tetejét néhány, a f? erét?l megtisztított káposztalevéllel zárjuk, mintegy bebugyolálva vele a vágott káposztát. Legvégül néhány falapocska segítségével szorítsuk le a káposztalevelet is, majd celofánozzuk le, kis rést hagyva a celofán tetején a keletkez? gázok miatt. A savanyú káposzta forrása hosszabb ideig tart, mint bármely más zöldségé, és nagyon intenzív. Éppen ezért félnaponként le kell nyomkodni a káposzta tetejét egy tiszta fakanállal, mert különben kárba megy a leve. Fontos, hogy nem szabad hidegre tenni, mert "megfázik" a káposzta, használhatatlan lesz. 4-5 nap elteltével a régi celofánt távolítsuk el, tegyünk újat rá, méghozzá duplán, mely ett?l kezdve légmentesen zárja az üveget. Egy hónapig ne nyúljunk hozzá.

Boros borjúborda birsalmával
Hozzávalók: 4 vastag szelet borjúborda, fél kg birsalma, 4 dkg vaj, 2 dkg liszt, 2 dl fehér bor, só, ?rölt bors, tárkonylevél. Elkészítése: A húst kiklopfoljuk és sóval, borssal f?szerezzük. A birsalmát meghámozzuk és vékony cikkekre vágjuk. Néhány percig borban áztatjuk. A borjúszeletek mindkét oldalát forró vajon pirosra sütjük. A borban áztatott birsalmát ráöntjük, ízesítjük sóval, tárkonylevéllel, és fed? alatt a bordákat puhára pároljuk. A visszamaradt birsalmát meghintjük liszttel, kevés vízzel felengedjük, és felforraljuk. A bordákat el?melegített tálra rakjuk, ráöntjük a birsalmamártást, és köretként párolt rizst adunk hozzá.

Pacal cayenne-i módra

Hozzávalók 4 személyre: 10 dkg vaj, 4 ev?kanál liszt, só, 1 mokkáskanál cayenne bors, 1 csokor petrezselyem, 2 dl tejföl, 3 dl tejszín, 80 dkg f?tt pacal, 2 f?tt borjúláb, 4 cl whisky, 3 szelet citrom, 1 kávéskanál ?rölt rózsabors. Elkészítése: Lábasban vajat olvasztunk, hozzáadjuk a lisztet, sózzuk, belekeverjük a cayenne borsot és a felaprított petrezselymet. Simára kikeverjük a tejfölt, tejszínt és egy kevés vízet. Felforraljuk a csíkokra vágott pacallal és a feldarabolt, kicsontozott borjúlábbal. Whiskyvel és citromlével ízesítjük. Tálaláskor citromot adunk hozzá és tört rózsaborssal megszórjuk.

Alu narial raita

Hozzávalók: 6 db közepes burgonya, 4 dl joghurt, 2 kiskanál só, 10 dkg kókuszreszelék, 1 ek. olaj, 1 kiskanál fekete mustármag, 1 ev?kanál reszelt friss gyömbér, 1 db hegyes, zöld er?spaprika, 2 db paradicsom, néhány szál petrezselyemzöld. Elkészítése: A burgonyát héjában puhára f?zzük. Meghámozzuk, kockára vágjuk, és leh?tjük. A joghurtot, a sót és a kókuszreszeléket összekeverjük. Olajat forrósítunk, kipattogtatjuk benne a fekete mustármagot. Amikor a pattogás abbamarad, beleszórjuk a gyömbért, és a zöldpaprikát. Néhány percig pirítjuk, majd beleöntjük a kókuszos joghurtba. Hozzákeverjük a burgonyát. Cikkekre vágott paradicsommal és petrezselyemzölddel tálaljuk.

Birsalmával és sz?l?vel sült csirkecomb recept

Hozzávalók: 4-5 db csirkecomb 2 db birsalma sz?l? só fehér bors gyömbér vaj Elkészítés: A húst f?szerezem és állni hagyom. Addig a birsalmákat feldarabolom, a sz?l?t leszemezgetem. Vajon el?sütöm a csirkecombokat, majd a beáztatott cserépedénybe teszem. Ráteszem a gyümölcsöket, felöntöm nagyjából 1 dl vízzel, és leöntöm a hús pecsenyelevével. Süt?be teszem 25-30 percig, majd az edény tetejét leveszem, és ha szükséges, sütöm még, hogy a lé elsüljön róla. Önmagában is nagyon finom, de krumplipürével is tálalható.

Nyárson sült csirke négy személyre
Hozzávalók: 2 csirke, másfél kilósak, 1 ev?kanál majoránna, 1 db birsalma, 2 csokor petrezselyem, 2 dl olaj, 2 ev?kanál mustár, fél teáskanál ?rölt bors, só Elkészítés: A megtisztított csirke belsejét megsózzuk és meghintjük majoránnával Mindegyik belsejébe fél-fél birsalmát és egy kis csokor petrezselymet teszünk. Az így el?készített csirkét nyársra húzzuk, majd akácfaparázs felet, lassan forgatva sütjük. Az olajba keverjük a mustárt, az ?rölt borsot és kevés sót. Sütés közben a csirkét ezzel a páccal kenegetjük. Ha az olajba keverünk egy fél teáskanál pirospaprikát is, akkor nem csak kellemes íz?ek, hanem szép szín?ek is lesznek a madaraink.

Süt?tökös pikáns édesség

Hozzávalók: 1 kisebb amerikai süt?tök, 2 birsalma, citromlé, cukor, tejszín. A tököt kockákra vágjuk. Amikor félig megf?tt, hozáadjuk a meghámozott és kockára vágott birsalmákat. Puhára f?zzük, ízesítjük a citromlével, cukorral, pici sóval, majd behabarjuk a tejszínnel. Önmagában is kit?n? édesség, de lehet sültek mellé is tálalni.

Konyakos birs
Hozzávalók: 2 kg birsalma 0,5 kg cukor 0,5 kg méz 5 dl (tényleg ennyi kell!) 4-5%-os min?ségi borecet 7-8 dl víz 1,5 dl konyak (rendes cognac (bár szerintem ez azért pazarlás) vagy tisztességes brandy, 800-900 Ft-os "csoda" nem jó!) Elkészítés: A birset meghámoztam, a magházát kivágtam és egyforma szeletekre vágtam (nem a magházat!). Az állásban megbarnult, de ett?l nem kell megijedni, mert majd a f?zés közben megint kivilágosodik. A vizet, cukrot, mézet, ecetet felforraltam és ekkor beleraktam a gyümölcsöt (elég ha éppen csak ellepi). Kis lángon addig f?ztem míg a birs megpuhult. Ekkor kivettem a gyümölcsöt és a levét nagy lángon addig forraltam míg a kb. a felére nem forrt. Ekkor elzártam alatta a gázt és beleöntöttem a brandyt. A gyümölcsöt el?re megmelegített (villanysüt? 70°-ra állítva nagy segítség ez ügyben) üvegekbe raktam és rámertem a forró levet. Lezártam és most bebugyolálva hagyom kih?lni. Elvileg sültekhez (f?leg vadakhoz) kiváló lesz. Majd meglátjuk, de a kóstolás alapján úgy gondolom jó úton járok.

Borjúmáj aszúban párolt zsályás birsalmával petrezselyemgyökér-pürével

Hozzávalók: 250 g borjúmáj 2 birsalma 500 g petrezselyemgyökér 2 hagyma 1 ek vaj 0,5-1 dl tejszín 2 dl tokaji aszú 4-5 ek méz 1 citrom 2 szár friss zsálya liszt csipet cukor frissen reszelt szerecsendió frissen ?rölt feketebors só olivaolaj Elkészítés: Mossuk le a birsalmáról a sz?rös rétegét, majd hámozás nélkül vágjuk mindkett?t 12-12 részre. Ügyeljünk rá, hogy a magházát b?ven távolítsuk el, mert az végképp nem hajlandó megpuhulni. Röviden pirítsuk meg 1-2 ek olivaolajban a birsalmadarabokat minden oldalról egy forró serpeny?ben. Szórjuk meg sóval és frissen ?rölt feketeborssal, majd locsoljuk meg 4-5 ek mézzel, egy fél citrom levével és 2dl tokaji aszúval. Hagyjuk egyszer felrottyanni, majd tegyük át egy h?álló tálba. Helyezzük az el?melegített süt?be, s 200°C-on süssük kb. 40 percig. Kb. 20-30 percnyi sütés után adjuk hozzá a lecsipegetett zsályaleveleket. Távolítsuk el a gyökerek zöldjét, mossuk meg alaposan, majd hámozzuk meg. Vágjuk vékony szeletekre a gyökereket, majd kb. 15-20 perc alatt f?zzük puhára annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi. Ha megf?tt, öntsük le a vizet róla, majd adjuk hozzá a tejszínt. Mixer segítségével aprítsuk pürévé. További tejszín hozzáadásával állítsuk be a kívánt halmazállapotát. Ízesítsük sóval, egy csipet cukorral és egy csipet frissen reszelt szerecsendióval. A hagymát vágjuk karikákra, majd hempergessük meg egy kevés lisztben. Dobjuk forró olajba, s addig süssük míg szép barnák nem lesznek. Ezután vegyük ki, s konyhapapíron csöpögtessük le. A májszeleteket hempergessük meg lisztben, majd 1 ek megolvasztott vajon süssük egy serpeny?ben mindkét oldalról kb. 2-3 percig. Csak a sütés végén sózzuk és borsozzuk. Helyezzük el a gyökérpürét a tányéron, majd rá néhány birsalmát. Erre tegyük a májat, locsoljuk meg a birsalma boros levével, majd szórjuk meg a ropogósra kisütött hagymakarikákkal.

Elhanyagolt kincsünk a birs. Sokadmagával - tegyük hozzá. Nem kedveljük, mert fanyar, és a multiédességek annyira elkényeztették az ínyünket, hogy kerüljük mindazt, ami nem annyira édes, mint ?k. Függünk az élvezeti szerekt?l, a cukortól legf?képpen, és elkerüljük ezáltal azt, ami hasznos lenne. A birs nyákoldó, nyugtató hatású, és annak idején Szenthelyi Molnár István, a kit?n? gyógynövényes paptanár azt mondta róla a Biokultúra Egyesület központi klubjában tartott el?adásában, hogy télen szinte mindennap kellene ennünk, annyira hasznos az ízületeinknek. De nem agyoncukrozott kompótnak és birssajtnak. Csak ezt a két formáját ismerjük, ha egyáltalán esszük. Pedig nagyon finom tud lenni magában megsütve is. Szeleteljük ujjnyi vastagra a darabokat, és ha nagyon nehéz már a közepét fölvagdalni, hagyjuk egyben, f?zzük meg a csumákat egy kevés lében, ízesítsük egy kis fahéjjal, és igyuk meg a levet édesítés nélkül. A szeleteket tegyük tepsibe, de tehetjük lábosba vagy a régi kis party-grill süt?be, aki olyan gazdag, hogy van még neki az átkos id?kb?l ez az olcsó és praktikus szerkenty?. Süssük meg a szeleteket szép aranybarnára, az alja karamellás legyen, a teteje puha. Esetleg kell alá egy kis víz, attól függ mennyire leveses a birs. Vágott vagy darált mandula, dió, tökmag, napraforgómag, szezámmag - mind jó a tetejére. A hedonisták csurgathatnak rá a végén, ha megsült, egy icipici mézet is. Hogy micsoda illatáradat terjeng a téli estéken ett?l a konyhában, ezt nem kell részletezni. Elcsábítja a családot a tévé el?l, egy-két kínzással és gyilkossággal kevesebbet fognak látni a szennycsatornákon. A nagyon merészek önthetnek a megszórt birsszeletekre - ha már megsültek - egy kevés alkoholt, egy mokkáskanálnyit minden szeletre. Ez már a non plus ultra: vetekszik a süteménnyel is. Fahéj, szegf?szeg, vanília mehet rá ízesítésnek - ki mit talál ki. Ha viszont csak apróra vágjuk, és héjastul megf?zzük levében, cukor nélkül, a f?tt darabokat hozzákeverhetjük párolt zöldséghez. Például sárgarépával, vékonyra gyalult zellerrel pár percig kevés vízzel párolva, apróra vágott nyers hagymával, egy kiskanál hidegen sajtolt olajjal nagyon jól ízesíthet? a f?tt birs. Illenek egymáshoz az ízeik, ha egyszer valaki kipróbálja nem bánja meg.

A birs, vagyis a "krétai alma" (a tudományos név fordítása ezt jelenti) nagyon tápláló gyümölcs. C­vitamin-tartalma felülmúlja az almáét, és legnagyobb értéke, hogy hihetetlenül magas a pektintartalma. A pektin pedig fontos szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében. Megköti a káros anyagokat, még a radioaktív elemek káros hatását is tompítja.

A faiskolai lerakatokban több fajtát is megtalálhatunk, jóllehet a birs fajtaválasztéka sokkal szerényebb, mint az almáé. A Bereczki b?term? fajta az ászok ásza. Öntermékeny, rendszeresen és b?ven terem. A Mez?túri nev? magyar fajta kiváló íz?, és rendszeres, b?séges terméshozással hálálja meg a gazda bizalmát. Régi, jól bevált fajta a francia eredet? Angersi vagy a Champion, amely az USA-ból honosult. A Konstantinápolyi régi fajta, az egész világon elterjedt. A Leskovaci és a Vranjai fajták Szerbiából származnak. A Vranja körte alakú, és akár 1200 grammos is lehet a gyümölcse. A Leskovaci birs gyakran 600-700 grammosra is megn?. Alma alakú, ennek folytán könnyebben feldolgozható. A birs majdhogynem gyógynövénynek számít, lekvár, gyümölcssajt, pazar ivólé és felettébb aromás párlat készíthet? bel?le. Érdemes felkarolni a hazai kerteknek ezt a "mostohagyermekét".

Eredete Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidékére tehet?. Nálunk a Délvidékr?l terjedt el. Gyümölcsét csak kis mértékben használják friss fogyasztásra, túlnyomórészt sajttá, lekvárrá, lévé dolgozzák fel. Egyes fajtáit körtealanynak is használják. Fajtái öntermékenyül?k, Halványrózsaszín virágait vegyesrügyekb?l májusban hozza. Gyümölcsének alakja gömböly? vagy körteidomú (birskörte). Fiatalon meghálálja a 2-3 évig tartó koronaalakító metszést, de kés?bb metszeni egyáltalán nem szabad (csak kivételesen kell egy-két ágat levágni). A birs melegigényes. H?vös, mély fekvés? területen fagykárt szenvedhet. Csapadékigénye közepes. Legjobban szereti a középkötött, vagy homokos vályogtalajokat. Száraz, sovány talajon a gyümölcse elaprósodik és nagyon kövecses lesz. Jelent?sebb kórokozója a monília, és a t?zelhalást okozó Erwinia, kártev?je pedig az almamoly. Bereczki birs: Az egész világon elterjedt magyar fajta. Szeptember végén, október elején szedik, szedését?l januárig fogyasztják. Gyümölcse igen nagy, igen széles, bordás, tompán széles körte alakú. Színe élénksárga, néha kis részben narancsos mosottsággal. Kissé kedvez?tlen tulajdonsága, hogy héja könnyen barnul. Húsa fehéressárga, kemény, taplósodó, néha kövecses. F?zéskor megpirosodik. Íze édeskés, igen er?s illatú. Egyaránt jól szállítható, jól tárolható. Fája er?s növekedés?, feltörekv?, vagy t?sarjaiból bokrot is képezhet. Nem kedveli a száraz, meszes talajt. Rendszeresen és igen korán terem, nagyon korán term?re fordul. Leskováci birs: Október els? felében érik, de meleg helyen már szeptemberben szedhet?. Gyümölcse almaalakú, de egyes változatai széles körteformájúak is lehetnek, nagy méret?. Súlya akár az 1 kg-ot is meghaladhatja. Majdnem a gyümölcs feléig bordás. Héja szép aranysárga, illatos, sima, kevéssé molyhos, vagy éretten teljesen kopasz. Húsa fehér, nagyon f?szeres, f?zve tisztafehéren marad, ellentétben valamennyi más fajtával, amelyek f?zve megpirosodnak. Szélesre terül?, er?teljes fát nevel. Levelei kicsinyek és sötétzöldek. Nagyon termékeny, korán és igen b?ven terem.

Vadkörte, vackor (Pyrus pyraster)
Erd?kben, cserjésekben gyakori cserje vagy fa. Legel?kön sokszor látni hatalmas, egyenként álló példányait, melyeket az erd? levágása után hagyásfaként tartottak meg. Kérge enyhén barázdált, pikkelyesen leváló. Fája értékes bútor és szobrász fa. Levelei fiatalon gyengén molyhosak kés?bb lekopaszodók, szélük aprón fogazott. Lombhulláskor a levelek rendszerint megfeketednek. A virágok rövid kocsányú fürtben állnak. A virágtakaró levelek száma 5, a porzók száma jelent?s. Portokjaik sötétek, barnás szín?ek. A termés változatos alakú, 2-3 cm-es, kicsit hosszúkás áltermés. A rózsafélék családján (Rosaceae) belül az almafélék alcsaládjára (Maloideae) jellemz? az almatermés, amikor a kiszélesed? vacokba rendszerint csoportos tüsz? süllyed. Éretten sárgára, majd feketére színez?d?. Vitamintartalma igen magas. íze jellegzetesen fanyar. A termésfalak körül k?sejtek találhatók, sokszor teljesen k?keménnyé téve még a megérett termést is. Gyümölcsét a kenyérsütés után süt?kemencében aszalták vagy gabona között érlelték. Télen a lányok a fonáshoz nyálazónak rágcsálták. Káposztasavanyításhoz a vadkörte nélkülözhetetlen volt. Az aszalt gyümölcsök általában ünnepi csemegének vagy böjtös ételnek számítottak. A vackorból kit?n?, orvosságnak számító pálinka is készült. Gyógynövény is. Drogja, szárított levelei el?nyösek, arbutin tartalmuk miatt. A medvesz?l?höz és az áfonyalevélhez hasonlóan kiváló fert?tlenít? hatásúak.

Vadkörteszörp
Anyagszükséglet: 4 kg körte, 2 kg cukor, 5 g törött fahéj, 2 db citrom leve, 1 db citrom héja, 5 g szegf?szeg, 3 dl körtelik?r. A legjobb íz? szörpöt a félig érett vadgyümölcsb?l nyerhetjük. A megmosott, meghámozott vadkörtét kettévágjuk, és zománcozott edénybe téve annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Közepes t?zön addig f?zzük, míg a gyümölcs teljesen meg nem puhul, szét nem f?. Majd edénnyel együtt középlangyos helyiségbe tesszük. Két-három napig állni hagyjuk. Utána ruhán keresztül lecsurgatjuk a levét, átnyomkodjuk a masszát. Ugyancsak zománcozott edényben egy-két dl víz hozzáadásával felf?zzük a cukrot. A felf?zött cukrot olyan arányban vegyítsük a körteléhez, hogy 1 literhez 8 dl cukorlé jusson. Az összevegyített levet ismét feltesszük forrni, belerakva a fahéjat, citromhéjat, szegf?szeget, 3 dl körtelik?rt, hozzáöntve a 2 db citrom levét. Mintegy félórás forralás után sz?r?ruhán ismét átsz?rjük, és üvegekbe palackozzuk. Er?sen ledugaszolva sötét helyen sokáig tárolható.

Hagyományos körtefajták
A vadkörtefák termését már a honfoglaló magyarok is gy?jtötték. Mivel a vadkörte a Kárpát-medencében ?shonos, és id?s kort megél, igen gyakran hagyásfák formájában is találkozhatunk velük az egykori oklevelek határjárási részeiben. Középkori írásos emlékeinkben, akárcsak az almák esetében, szintén találkozhatunk már körték fajtaneveivel is. A körtefa melegigényesebb, mint az almafa, ezért hideg északi szelekt?l védett, enyhe lejt?kön fejl?dik a legjobban, ahol a téli fagyok sem okoznak kárt benne. Jelent?s a csapadékigénye, mert 700-800 mm évi csapadékot elér? területeken terem a legjobban. A meleg, középkötött vagy homokos vályog talajokon érzi jól magát, de a tápanyagban gazdag barna homoktalajon is jól tenyészik. Meszes, vagy er?sen kötött talajokon gyengén fejl?dik, s?t gyümölcse is er?sen kövecsessé válik. A körtefajták gyakorlatilag önmedd?k, idegen virágporra szorulnak. Szaporítására két alanyt használtak, a vadkörtét és a birset. A körték gombabetegségei közül a legjelent?sebbek a körte-varasodás és a monília. Kártev?ik közül a pajzstetveket, levéltetveket, recés körtepoloskát, hajtástör? eszelényt, poloskaszagú körtedarazsat és az almamolyt kell megemlíteni.

Árpával ér? körte:
Már Szikszai Fabriczius Balázs a Nomenclatura-ban felsorolja (,,Arpaual ér? kortueli"), Lippay pedig így ír róla a ,,Posoni kert" írásában: ,,Árpával ér?, sárga kerekded, valamennyire kásás, nem tart sokáig." Származása ismeretlen, de igen régi fajtának számít. Már a római írók is ezen a néven említették. Igénytelen, mindenütt jól megterem. Június vége -július eleje között érik (az árpával egy id?ben), közeli rokona a Búzás vagy Búzával ér? körtének. Gyümölcse kicsi, megnyúlt, szabályos körte alakú, színe citromsárga, napos oldalán aranysárga. Kocsánya igen hosszú, terméshéja vékony, sárgászöld, a napos oldalon kissé vörhenyes. Húsa fehéres, félig olvadó, gyengén illatos, állománya igen ikrás, kellemes édeskés íz?. Húsában a k?sejtek kicsik, alig észrevehet?ek. Szotyósodásra hajlamos, ezért nem tartható el sokáig, friss fogyasztásra alkalmas.

Porzói:
Vilmos körte, Giffard vajkörte. Fája edzett, er?s, buja növekedés?. Laza, terebélyes koronájú, nagytermet? fát nevel. Term?képessége jó, els?sorban házikertbe, szoliternek ajánlható fajta.

Bosc kobak (Alexander, Rozsdás körte, Kormos körte, Mocskos körte, Sándor cár):
A XVIII. szd. elején keletkezett belga körtefajta. Az egész világon ismert, Magyarországon is a legnagyobb arányban termesztik. Szeptember végén szedhet?, szakszer?en tárolva októbert?l januárig fogyasztható. A termés középnagy-nagy, megnyúlt körte alakú. A szár felé elkeskenyed?. Alapszíne zöldessárga, de szinte teljesen barnás parával fedett, száraz tapintatú. Húsa fehér, olvadó, vajszer?, b? lev?, gyengén kövecses, kellemesen f?szeríz?. Fája középer?s növekedés?, kevés elágazást fejleszt koronája, ezért ritkás. A metszést nagyon igényli. Középkorán fordul term?re, viszont rendszeresen és jól terem. Jó virágport ad. Porzó fajtái a Clapp kedveltje, Seress Olivér, Kieffer körte. Igénytelen, alkalmazkodóképes, inkább a h?vös term?helyeket kedveli. Talajban nem válogat, gyümölcsei a szelet jól állják. Vadalanyra való, birsen csak közbeoltással nevelhet?. Jól szállítható és kiválóan tárolható.

Clapp kedveltje:
T. Clapp Massachusets államban (USA) állította el? az Erdei vadkörte magoncaként, valószín?leg a Vilmos körte keresztezésével. 1860 után terjedt el az egész világon. A legkorábbi tetszet?s, nagyobb gyümölcs? körtefajtánk. Augusztus els? felében szedik, idejekorán kell szedni, még a sárgulása kezdetén. Augusztus közepét?l végéig fogyasztható. Gyümölcse középnagy, 60-72 mm, alakja szabályos körte, átmér?je a háromnegyede a magasságának. Színe sárgászöld, alapszínét felerészben barnásvörös mosottság borítja. Kocsánya húsos, gyakran félrenyomott, vastag, csészéje nyitott, tövén húsosodó. Húsa fehér, olvadó, b?lev?, íze inkább édes, igen jóíz?, illatos. Átmenetileg sem ajánlatos tárolni, mert szotyósodik. Féléretten jól szállítható. Koronája eleinte felálló, keskeny, ritka. Birsen és vadalanyon egyaránt jól fejl?dik, a metszést igényli, mert felkopaszodik. Rendszeresen és b?ven terem, elég korán term?re fordul. Elég jól termékenyül? fajta, jó virágport ad. Teljesen önmedd?. Jól termékenyítik a Bosc kobak, Esperen bergamottja, Avranchesi jó Lujza, Hardenpont téli vajkörte és a Vilmos körte. A talaj iránt nem igényes, de b? nedvességre van szüksége, fagyt?r?, de védett fekvést kívánó fajta. Ellenálló fajta, de a szélkártól szenved.

Császárkörte (Weisse Herbstbutterbirne):

Általánosan ismert, s az egész világon elterjedt, kiváló körtefaj. Hazánk némely vidékén a Nyári Kálmán körtét tévesen Császárkörtének nevezik. Alföldünkön szeptember végén kezd érni és eltart október végéig, h?vösebb tájakon pedig november végéig is. Alakja tompa csiga alakú vagy tojásdad, zöme a középtájnál kissé fentebb, szára vége felé esik, honnét szára felé kissé fogyva boltozódik, s száránál tompán végz?dik, kelyhe felé pedig szépen kidomborodik s kelyhe körül elég talpasan fogy el. Nagyságra nézve középszer?, néha nagyobb is, de kisebb is. Szára zömök, kissé görbe, bunkósan végz?d?, világosbarna. Héja finom, sima, fényl?, eleinte bágyadt világoszöld, értével halvány citromsárga, napos felén élénksárga és napszegte példányain élénkpirossal mosott. Pontozata sötétbarna, apró, de szembet?n?. Rozsdaalakzat ritkán mutatkozik rajta. Húsa szép fehér, igen finom, vajszer?, teljesen szétolvadó, leve b?, igen cukros, igen kellemes, f?szeres íz?. Fája lassú növés?, de egészséges és igen edzett, korán, rendesen és igen b?ven term?. Úgy vadalanyon, mint birsen egyaránt díszlik. Helyben nem válogatós. Birsre oltva nagyobb és szebben színezett példányokat terem.

Diel vajonca (Diel vajkörtéje, Beurré Diel, Diel's Butterbirne):
Belgiumból, Perck községb?l származik. 1805-ben találták, s Van Mons hírneves kertész keresztelte el. Középkorai virágzású, jól termékenyül? fajta. Teljesen önmedd?. Virágpora rossz. Gyümölcse október-november, s?t alkalmas h?vös helyen tartva december végéig is eltart. Nagy, néha igen nagy gyümölcseinek alakja igen változó, többnyire kúpos körte alakú, vagy hasas tojásdad és egyik oldalán rendszerint hízottabb, felületét többnyire buckós emelkedések teszik egyenetlenné. Vastagsága valamivel a középtájon felül esik, honnét szára felé gyengéd hajlással hirtelen fogy, s tompa csúcsban végz?dik, kelyhe felé azonban jól kidomborodik és csak kissé laposan szokott végz?dni. Szára középhosszú, er?s, kissé görbe, fás, többnyire mély, simafalú, szabályos karimájú üregbe helyezett. Kelyhe nyílt vagy félig nyílt. B?re vastag, kissé érdestapintatú, eleinte világoszöld, kés?bb mindinkább sárga, napos oldalán néha némi földvörös színezetet kap, mely színezet azonban a napnak ki nem tett darabokon rendesen hiányozni szokott. Pontozata barnás, igen szembet?n?, elég s?r?, egyes rozsdafoltok majd minden gyümölcsön találkoznak, kivált a szár és kehely mélyedése körül. Húsa fehér, néha kissé sárgásbajátszó, félfinom, olvadó, magtokja körül gyakran szemcsés, leve b?, igen cukros, többnyire gyöngéd savannyal emelt, néha azonban, f?képp száraz id?járásnál, kissé fanyar is, rendesen azonban igen kellemes f?szeres íz?. Magtokja kicsiny. Bereczki, Diel leírása nyomán ezen kiváló körtefaj nagybani termesztése mellett foglalt állást. Fiatal korában buja növés?, edzett, korán és igen b?ven term?, úgy vadoncon, mint birsen egyaránt díszl?, els?rend? csemegegyümölcs. Koronája szétterjeszked?, lelógásra hajlandó, vessz?i igen alkalmassá teszik lécezet melletti mívelésre. Igényes, fagyra érzékeny. Er?s szelek ellen védett helyet kíván, különben aránylag nagy gyümölcsei elég jól állják helyüket a fákon.

Erdei vajkörte:
A XIX. szd-i, belga eredet? fajta. Szeptember els? felében szedik és ett?l kezdve októberig fogyasztható. Termése középnagy, alakja széles, gömbölyded. Színe barnás kárminpiros mosottságú, foltosan, a kocsány fel?l er?sebben parás. Kocsánya sekély mélyedésben ül. Húsa fehér, olvadó és b? lev?, gyengén illatos. Íze kellemes. Jól tárolható, de könnyen túlérik. A szállítást zölden jól viseli. Koronája feltörekv?. Birsen gyengén fejl?dik, inkább vadalanyra való. Igényes fajta, védett, meleg fekvést és eléggé nedves talajt kíván. Jól termékenyül. Hullásra hajlamos.

Hardy vajonca (Hardy vajkörtéje, Beurré Hardy,Gellert's Butterbirne):
Franciaországból származik, ahol Bonnet boulogne-sur-mer-i gyümölcskertész nyerte magról. Szeptember els? felében kezd érni, h?vösebb tájakon érése október végéig is eltart. Középnagy, gyakran jókora nagy gyümölcsei kit?n?leg els?rend? min?ség?ek. Alakja változó, majd tompa, majd kissé hegyes kúpalakú, néha tompa csiga alakú, egyik oldalán hízottabb, különben rendszerint síkfelület?. Zöme a középtájánál jóval alább a kelyhes vég felé esik, honnét kelyhe felé gömbölyödve boltozódik és kelyhe körül ferdén álló, sz?kes karimában végz?dik, szára felé pedig szelíden fogyva vastag, tompa kúpos véget alkot. Szára rövid vagy középhosszú, vastag vagy középvastag, fás, bunkósan végz?d?, végig barnamázas. B?re kissé vastag, sima, de száraz és finoman érdes tapintatú, eleinte homályoszöld, értével zöldessárga, napos oldalán csak kissé élénkebb sárga. Az egész felület viszont finom, barna rozsdával van elfátyolozva. Húsa fehér, néha sárgásba és zöldesbe is hajló, magtokja körül alig észrevehet?en kövecses. Leve rendkívül b?, cukros, üdít?, igen kellemes gyöngéd f?szeres illatú és zamatú. Fája er?teljes, igen edzett, korán és b?ven terem, általában s?r?, lombos, magas, gúlaalakú koronát alkot. Vadoncon inkább díszlik, mint birsalanyon. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Kieffer körte (Kiefer körte):
P. Kieffer kertjében, Philadelphia (USA) közelében 1867-ben termett el?ször, mint a Pyrus serotina és a Vilmos körte véletlen magonca. Az egész világon elterjedt. Szeptember közepét?l szedik, október-december hónapokban fogyasztható. Rendszeresen és igen b?ven terem, elég korán term?refordul, jól termékenyül. Teljesen önmedd?. Porzó fajtái az Avranchesi jó Lujza, Bosc kobak, Hardy vajkörte, Serres Olivér. Gyümölcse nagy, széles körte alakú, jellegzetesen középen a legszélesebb, csészéje és kocsánya felé egyenletesen keskenyed?. A csésze felé bordás és csapott. Színe élénk szalmasárga, sokszor élénk pirossal mosott, héja érdes és közép nagy barna-pontozást visel. Kocsánya és csészemélyedése sekély. Húsa sárgásfehér, kemény, a magház körül kövecsesed?, túléretten hirtelen puhuló. Íze fanyarkás, jellegtelen, er?sen birsszer? illattal. Elég jól tárolható, de barnul. Éretlenül igen jól szállítható, azután már nyomásfoltokat kap. Levele nagy, széles, tojásdad, jellegzetes csúccsal, vízszintesig lehajló. Koronája feltörekv?, kés?bb jellegzetesen lecsüng? és ritka. Mindennek ellenáll. A legigénytelenebb fajtánk, a száraz futóhomokon is jól megél. M?velés-módja: Csak vadalanyra és lehajló koronája miatt közepes törzsre való. Törpegyümölcsösben amúgy sem gazdaságos.

Nyári Kálmán körte:
Eredete tisztázatlan, de valószín?leg kis-ázsiai vagy itáliai származású. Egész Európában ültették. Augusztus második felében érik, legzamatosabb, ha éretten szedik. Csak néhány napig tárolható, de jól szállítható. Gyümölcse nagy, varasodásra igen érzékeny. Alakja hasas körte alakú, aránytalan, felülete dudoros. Vékony, világoszöld, éretten sárga héja a napos oldalon barnáspirosan mosott. Tömör húsa olvadó, sárgásfehér, b?lev?. Jellegzetes aromája muskotályos-édes. Lekvárt és pálinkát is készítettek bel?le. Fája er?s, sátorozó koronát képez, ágai lehajlók. Koronája szétterül?, kusza. Nedves term?helyet igényel, száraz term?helyen a gyümölcshús szétfolyik. Korán term?re fordul, de hajlamos a szakaszosságra. Korán virágba borul, részben öntermékenyül?.

Papkörte:
Régi fajta, 1760-ban-állítólag-egy Leroy nev? francia lelkész találta az elzászi erd?kben, ahol spontán magoncként kelt. Szeptember végén-október elején érik, fél évig min?ségét megtartva is jól tárolható. Éretten is jól szállítható. Gyümölcse középnagy, megnyúlt körte alakú, egyharmaddal hosszabb, mint széles, nyaka egyenletesen keskenyedik el. Héja sárgászöld, egyik oldalán jellegzetes, a kocsánytól a csészéig végighúzódó parás csíkkal. Húsa fehér, kemény, édeses, igénytelen, gyenge illatú, kövecsesedésre hajlamos. Középer?s-er?s növekedés?, szétterül? koronát nevel. Vadkörtén középkorán, birs alanyon korán term?re fordul, de birsalanyon a korán el is pusztul. Jól termékenyül?, de virágpora rossz. Jó porzói a Bosc cobak, Vilmos körte, Hardenpont téli vajkörte. Term?helyben nem válogat, igénytelen. A hideget is jól t?ri. Magyarországon mindenhol termeszthet?, de rossz talajon gyengébb íz?. Betegségeknek eléggé ellenáll, de a varasodás néha kárt okoz benne. Házi bef?ttnek kiválóan alkalmas.

Serres Olivér (Olivér):
Boisbunel faiskolás Rouan-ban (Franciaország) 1860-ban nevelte a Fortunata magjából. Október végén - amilyen kés?n csak lehet - szedjük, november-március hónapokban fogyasztható. Elég gyengén term?, középkorán fordul term?re. Rosszul termékenyül. Teljesen önmedd?, virágpora is rossz. Jól termékenyíti a Bosc kobak, Clapp kedveltje, Téli esperes, Vilmos körte. Gyümölcse középnagy, alakja igen lapított, egy ötödrésszel szélesebb, mint amilyen magas. Egész felületén dombos bordás. Színe zöldes szalmasárga, részben narancssárgával mosott, nagy, parás foltokkal és hálózattal, s?r?n aprón pontozott. Kocsánya rövid, vastag, sz?k kocsánymélyedésben ül, csészemélyedése mély és széles. Húsa fehér, olvadó, lédús, a héj alatt gyengén, a magháznál er?sen kövecses. Íze harmonikus, kellemes zamatú, illatos. Tárolhatósága igen jó, bár a korán szedett gyümölcs ráncosodásra hajlamos. Jól szállítható. Levele középnagy, szürkészöld szín?, széle f?részfogas. Koronája széthajló félgömb. Ellenálló, egészséges fajta. Term?helyére igényes, meleg, védett fekvést, tápdús és jó vízgazdálkodású, meleg talajokat kíván. A szárazságot nem t?ri. Birsen és vadalanyon egyaránt jól fejl?dik, alacsony törzsre vagy törpefára való.

Vilmos körte (Williams, Williams Christbirne):
Stair tanító Aldermastonban (Anglia) találta magoncként. Ma a világ legelterjedtebb körtefajtája. Augusztus közepét?l szedik, érése el?tt egy héttel, amikor sárgulni kezd. Augusztus második fele és szeptember eleje a fogyasztás idénye. 1-2 hétig eltartható; jól szállítható. Bár nem ad nagy termést, évr?l évre rendszeresen terem. Igen korán term?re fordul. Virágzása hosszúra nyúlik. Önmedd?. Jól termékenyül és jó virágport ad. Jól termékenyíti a Serres Olivér, Téli esperes, Bosc kobak, Clapp kedveltje, Hardy vajkörte. Gyümölcse középnagy, szabályos körte alakú, keskenyed? nyakkal, egyötöddel magasabb, mint amilyen széles. Színe élénk szalmasárga, kis részben narancssárga fedi, a csészetájon parásodik. Kocsánya középhosszú, gyakran hajlott, sekély mélyedésben helyezkedik el. Csészemélyedése is sekély. Húsa fehér, olvadó, b? lev?, gyengén kövecses. Íze kellemes zamatú, édes, egészen sajátos illatú, kissé muskotályos jelleggel. Fája eleinte buja növés?, kés?bb mérsékelten növ?, elég edzett. Koronája szabályos gúla alakú. Megkívánja, hogy tavasszal visszanyessük, hajtásait és koronáját megritkítsuk. Levele középnagy, néha csónakos. Pálhája nagy, keskeny. Egészséges fajta. Mindenütt gazdaságosan termeszthet?. Úgy birsen, mint vadalanyon egyaránt díszlik.

Japán naspolya
A mézillatú japán naspolya

A szép level? naspolya Ázsiában született, innen terjedt el a világ legkülönböz?bb vidékeire. A kínaiak és japánok szívesen ültetik századok óta mézillatú virágaiért és különleges íz? terméseiért. Európában mint ritka, örökzöld level?, cserepes dísznövény terjedt el. Szépen virágzó és ízletes gyümölcsöket érlel? példányai nálunk is el?fordulnak.

A japán naspolya szaporítása és nevelése:
Származási helye Kelet- és Dél-Ázsia. Kínában, Japánban és Észak-Indiában termesztésének nagy hagyományai vannak. A világ mediterrán területein és a trópusi felföldeken sikerrel ültetik. Termesztik Szicíliában, Kaliforniában és Floridában is. A japán naspolya, az Eriobotrya japonica a rózsafélék (Rosaceae) családjában tartozik, sok nálunk is közismert, termesztett gyümölcs társaságában. Közeli rokonai az almafélék. A magyar rétek vadon tenyész? fajával, a vackorral - a fanyar termés? vadkörtével - együtt az almafélék alcsaládjának tagja.

Ázsiai hazájában 5-10 m-re megnöv?, örökzöld növény. Nálunk 2-3 m-es bokorszer? kis fa. Törzse egyenes fejl?dés?, alacsonyan elágazó. S?r?, gömböly? koronát fejleszt. Levelei kemények, lándzsaszer?en hegyesek, fényes-sötétzöld felület?ek. A levelek felülete plasztikus, a kidomborodó érközi részek között barázdáltak. Váltakozó állásban helyezkednek el. Fiatalon felületüket fehéres, viaszos bevonat borítja. Hosszuk 12-30 cm, 5-8 cm szélesek; az ágak végén s?r?n csoportosulva n?nek.

Virágai a hajtások csúcsi részén 10-20 cm hosszú virágzatba tömörülve jelennek meg. A virágok fehérek vagy krémsárgák, mézillatúak, 1-1,5 cm átmér?j?ek. A csészelevelek (virágonként 5 db) a termés tetején is jól láthatóan megmaradnak. Az 5 sziromlevél széles, a porzók száma 20 körül változik. A virágokban a term? alsó állású. Virágai hosszú ideig nyílnak. A termések fürtökben fejl?dnek. Gömböly?ek, oválisak vagy hengeresek; 3-8 cm hosszúak, szélességük 2-5 cm. Színük a halványsárgától a sötét narancsig - gyakran piros elszínez?déssel - változik. A termések héja vékony, felülete s?r?n bolyhos. A termésekben egy vagy több nagy, 2 cm körüli, sima felület?, sötétbarna mag található. A magokat hártya veszi körül. Sok fajtája ismert, ezek termése igen változatos szín? és alakú; általában a szilvára, kajszibarackra vagy a cseresznyére emlékeztetnek. Jól szaporítható magvetéssel, szemzéssel, oltással és az id?sebb részek gy?r?zéses gyökereztetésével. Egyes vidékeken még gyakori, hogy nagyobb területekre magcsemetéket ültetnek. A magról nevelt naspolyák a termés min?ségében és mennyiségében azonban rendkívül változóak. Ezért inkább a szemzés vagy oltás alanyát célszer? magról vetni.

A vetéshez csak friss, lehet?leg a gyümölcsökb?l kiszedett magokat használjunk, mert csírázóképességüket hamar elvesztik. T?zeges, homokos földet készítsünk el?, vetés után jól öntözzük be, és üveglappal fedjük a cserepeket. 20-25 °C-on a kis csíranövények 2-3 hét után megjelennek. A sziklevél teljes kifejl?déséig óvatosan, keveset öntözzük a cserepek talaját, mert a csíranövények könnyen t?rothadást kapnak. A magcsemetéket tovább is nevelhetjük, de gyors és biztos eredményt csak szemzéssel vagy oltással kaphatunk. A japán naspolya vagy a közönséges birs magcsemetéi szemzésre megfelel?ek. A szükséges 6-10 mm-es átmér?t általában a növények kétéves korukban érik el. Jó min?ség? és b?term? anyanövényeket válasszunk. A választás nem mindig könny? feladat. A hazánkban él? japán naspolyák és más szubtrópusi, trópusi gyümölcs- és f?szernövények századok óta ivartalanul vagy magról fejl?dött növények származékai. Az új, értékes fajták megszerzése sok ügyességet, leleményességet, fantáziát és igazi érdekl?dést kíván. Az alany héját T alakban fel kell vágni. A szemzéshez hosszúra vágott szempajzs szükséges. Alanynak legmegfelel?bbek a nyár eleji er?s növekedésben vagy nyugalmi állapotban lev? magcsemeték. A szemzést rafiával kötözzük be, és eredés után a szem feletti alanyrészt távolítsuk el. A jó eredés biztosítására a szemzéseket páradús, meleg helyen kell tartani. Jó eredményt kapunk a különböz? oltási módszerekkel; oltással gyorsabban tudunk virágzó növényeket felnevelni. Gyakori a párosítás és a hasítékoltás, de egyes területeken az oldalékezéssel érnek el jó eredményeket. Párosításhoz a magcsemetével azonos átmér?j? oltóvessz?ket válasszunk ki. Hasítékoltáshoz vastagabb alanyok is megfelel?ek. Egy alanyon, az alany vastagságától függ?en, egy vagy két oltást végezhetünk. Az oldalékezés módszere ritka, úgy végezzük, hogy a vastagabb alanyok héj- és farészét mélyen behasítjuk (30-40°-os szögben), majd a hasítékoltásnál készített oltóvessz?ket ékszer?en beszorítjuk a vágott résbe. A gyökérnyakhoz közel, a föld fölött oltsunk. Meleg, párás helyen jól erednek.

A leggyorsabb módszer az, ha a keleti termeszt?k mintájára az id?sebb tövek törzsér?l gy?r? alakban eltávolítjuk a héjat és kettévágott cseréppel vagy fóliával földet kötözünk a gy?r?zött rész köré. A gyökerek er?teljes fejl?dése után a csúcsokat válasszuk le az anyanövényr?l. Tartsuk cserépben vagy más edényben. A megeredt és er?teljesen fejl?d? oltványokat, illetve begyökeresedett ágrészeket fokozatosan szoktassuk leveg?höz és helyezzük ki a szabadba, szélvédett helyre. Az edényes növényeket szobában is tarthatjuk, így is szépen és jól fejl?dnek. Hazájukban - a szubtrópusok és trópusok h?vösebb vidékein -jól érzik magukat. Szépen díszlenek a száraz területeken, a szárazabb trópusi felföldeken. Az alacsony légnedvességet jól t?rik, ezért Magyarországon is szépen fejl?dnek. Virágzás és termésérés idején a rendszeresebb öntözés növeli a termések nagyságát és számát. Különleges talajigényük nincs. Jó vízátereszt? képesség?, könnyebb szerkezet? vagy középkötött földkeverékbe ültessük. Nagy tápanyagigényük következtében rendszeres pótlásról kell gondoskodni. A földkeverék gondos elkészítésével (érett melegágyi föld, érett trágya) és a vegetáció alatti rendszeres tápoldatos kezeléssel (trágyáié, különböz? mesterséges tápoldatok) jó feltételeket teremthetünk fejl?déséhez. A nagyobb fagyok megjelenése el?tt hordjuk be teleltet?helyre a kis fákat. Fagypont körüli h?mérsékleten, kevés öntözés mellett jól telelnek. Az id?sebb növényeket nagyobb hidegek sem károsítják. Vegetatív részei (levelek, vessz?k) -12 °C-ig nem sérülnek meg, de virágzás és terméskötés idején csak -2, -3 °C-ra h?lhet le a leveg? károsodás nélkül. A japán naspolyát nem szükséges metszeni. Ha koronája er?sebben felkopaszodik, vagy szabálytalanul fejl?dik, visszavágással vagy kisebb alakítással visszaállíthatjuk a szép, mutatós koronaformát. Betegségek és kártev?k alig károsítják. Leggyakoribb ellensége a pajzs tetü. Lemosással és a forgalomban lev? rovaröl? szerekkel könnyen védekezhetünk ellenük.

A részben idegen-, részben öntermékenyül? virágai ?sszel jelennek meg, és hosszú ideig díszlenek. Az apró termések a növényekkel együtt telelnek és a következ? nyáron érnek. Ha télen meleg helyen tartjuk növényeinket, az érést meggyorsíthatjuk. Gyümölcsei a hosszú fejl?dés után a növényeken érnek be. Puha állományúak lesznek, ezért nehezen szállíthatók és nem tárolhatók. Leveses húsa üdít?en savanykás vagy édes íz?, kellemesen illatos. Hazánkban korai érése és különleges aromája miatt gyümölcse ritka csemege. Az édes típusok termései 9-13% cukrot is tartalmaznak. A nyers fogyasztás mellett különböz? receptek szerint dolgozhatjuk fel; cukrozott gyümölcsök és kocsonyák jó alapanyaga.

A japánnaspolya örökzöld, 5-10 m magas, alacsony törzs? és s?r?n ágas, zárt, gömbölyded koronájú fa; fiatal hajtásai gyapjasak. Levelei szórt állásúak, rövid nyel?ek, a hajtáscsúcsokon zsúfoltan, csavarvonalban helyezkednek el. A levéllemez b?rnem?, lándzsás vagy fordított lándzsás-tojásdad, lekerekített vagy gyengén szíves vállú, kihegyezett, élesen f?részes szél?. Fiatalon fehér gyapjas, kifejl?dve ritkás lágy sz?r?, színén sötétzöld, fonákján fénytelen, sárgászöld és a f?érnél vörösesbarna sz?r?; mérete elérheti a 35 x 13 cm-t, 1 cm hosszú pálhái ár alakúak. Az oldalerek között a lemezrészek hullámosan kiemelkednek. Ül? virágai 30-150 tagú, zömök, vörösesbarna sz?r? bugákban fejl?dnek a hajtásvégeken. A virágok 1,5-2 cm keresztmetszet?ek. Az 5 csészelevél széles-tojásdad, zöld, tömötten gyapjas, az 5 elliptikus szirom fehér vagy krémszín?.

Termése:
Gömbölyded vagy tojás alakú, narancssárga szín? almatermés (3-8 x 2-5 cm). Szerkezete olyan, mint az almáé: a könnyen lehúzható, sárga, pelyhes sz?r?, vékony héj alatt nagyon b? lev?, érett állapotban szilárd, aromás, kellemes édeskésen savanyú terméshús helyezkedik el; 2-5 hártyás magkamrát zár körül, amelyekben 1-1 barna vagy fekete, elliptikus körvonalú, tompán élelt, kemény, kb. 2 cm-es mag fejl?dik.

Felhasználása:
Az érett, lédús termés nagyon ízletes, héj és mag nélkül nyers gyümölcsként fogyasztják, vagy cukorral párolva desszertként tálalják. A pektinben gazdag éretlen és érett japánnaspolyából lekvárt, zselét vagy chutneyt állítanak el?, levét üdít?ként isszák, vagy bort erjesztenek bel?le. A terméshúst f?szerekkel vagy anélkül bef?zik, és konzervdobozban helyileg árusítják. Az amigdalintartalmú mag mandulaíz?, gyengén mérgez?, és ritkán italokat és süteményeket aromásítanak vele. A csersavat tartalmazó szárított levelekb?l készített f?zet hasmenés és depresszió ellen jó, de sebek és alkoholmérgezés kezelésénél is alkalmazzák.

Elterjedése:
Délkelet-Kínában és Japánban honos, ahol több mint 1000 év óta gyümölcsfaként nevelik. Ma a japánnaspolyát a mediterrán tájakon, a szubtrópusokon és a trópusokon világszerte termesztik, dísznövényként is ültetik. Termesztése és betakarítása: a mérsékelten fagyt?r? növények legjobban mediterrán és szubtrópusi klímában fejl?dnek, ahol évente néhány h?vös hónap is adódik, akkor virágzik; a bels? trópusokon a fajt montán fekvésekben, 1000 és 2000 m közötti magasságban termesztik, a terméshozamok azonban kisebbek. Magról könnyen el?nevelhet?, majd a nagyszámú fajta közül valamelyiket a magoncokra oltják. 2-4 éves korban fordul term?re, a kifejlett fák évi terméshozama elérheti a 20 kg-ot. A nyomásra érzékeny gyümölcsöt éretten szüretelik le, általában 10 napig, h?tve legfeljebb 2 hónapig tárolható.

Rokon fajok:
Az Ázsiában fajgazdag nemzetség néhány más tagja gyengébb min?ség?, ehet? termést hoz, de csak helyi jelent?ségük van.

Japánnaspolya (Eriobotrya japonica)
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó szubtrópusi fa, az alma-, a birs- és más jól ismert mérsékelt övi gyümölcsfák közeli rokona. Kiváló örökzöld dísznövény, magassága ritkán haladja meg a 10 m-t, gyakran ültetik parkokba és kertekbe. Levelei az ágak csúcsán csoportosulnak, vastagok, kemények, elliptikus-lándzsás alakúak, 20-25 cm hosszúak, szélük durván f?részes. Apró, illatos, fehér virágai s?r?, hajtásvégi bugavirágzatot alkotnak. A termések nagy, laza csoportokban állnak, visszás tojásdadok vagy körte alakúak, 2,5-7,5 cm hosszúak. Héjuk b?rnem?, sárga vagy bronzos, alatta fehéres vagy narancssárga, lédús húsba ágyazva 3-4 nagy, fényes, barna mag rejlik. A termés íze - a család sok más gyümölcséhez hasonlóan - kellemesen savanykás. Bár valószín? ?shazája Közép-Kelet-Kína, a japánnaspolyát meghonosították Japánban, ahol a kertészek azóta is nagyra értékelik. Néhány értékes japán fajta eljutott Európába, a Földközi-tenger vidékére, és más vidékekre is. Kereskedelmi célokra a japánnaspolyát a szubtrópusokon termesztik (nagyon kis mennyiségben). A gyümölcsfát általában magról szaporítják, az ültetvényekbe azonban az értékes fajták oltványait telepítik. A fajtákat bújtatott szemzéssel és hasítékoltással szaporítják, alanyként japánnaspolya-magoncokat vagy birsdugványokat használnak, utóbbit akkor, ha törpefa nevelése a cél. Többféle talajon (homokos vályogtól az agyagig) termeszthet? sikerrel, els? termését 3-4 éves korában hozza.

Mespilus germanica - Rosaceae - Rózsafélék 'Eschenauer Halbkugel' ,'Dunkelsteiner Wald' Ezt a gyümölcsöt már a kereskedelemben is alig lehet kapni, pedig szép bokra b?ven ontja a termést. A téli gyümölcstálak díszítésére, választékának b?vítésére szolgál. Fanyar termését tulajdonképpen éretlenül szedjük le az els? fagyok bekövetkezte el?tt, és tároljuk mindaddig, amíg a kocsány fel?l a gyümölcshús puhulni kezd. Éretten kellemesen fanyar, jellegzetes íz? gyümölcse karácsony táján igen finom csemege. A naspolya nem válogat a talajban és az éghajlatban. Száraz és nedves talajokon egyaránt megél. Fehér virágait kés?n, a májusi fagyok után hozza, ezért a tavaszi fagyoktól nem szenved. A naspolyabokrot nem szabad metszeni, mert virágai a vessz?k végén helyezkednek el, ezért minden vessz? lemetszése egyben a termést is csökkenti. Félvad növény; a kártev?k és a betegségek nemigen bántják; szinte egyáltalán nem szorul permetezésre. hollandi óriás Hollandiából származó, elterjedt fajta. Kés?n érik, novemberig szedhet?. Gyümölcsei nagyok (50-60 gr.). Héja vastag, rágós, gyakran berepedezik, ezért kevésbé tetszet?s. Húsa közepes min?ség?, felt?n?en nagy magokkal. http://www.gyumolcsfa.hu/fajtaism_naspolya.php Szentesi rózsavirágú naspolya http://www.vendegvaro.hu/50-563 Különleges, egyedi jellemz?k: a legízletesebb naspolyafajta. Gyümölcse mellett egyre jobban el?térbe kerül a díszít? értéke is. Lombkoronája önmagában is szép dísze a kerteknek, parkok­nak. Nagyméret? virágai különlegesen szépek.

Leírás:
A naspolyának (Mespilus germanica L.) ez a változata ismeretlen eredet?, Szentes környékén régóta ismerik, elterjedt tájfajta. Korán, október végén szüretelhet?, kb. egy hónapig fogyasztható. Gyümölcse nagyon mutatós, szabályos körte alakú. Hosszúsága (40-45 mm) nagyobb, mint a szélessége. Tömege közepes (22-30 g). Héja és húsa a legvilágosabb a hazai fajták közül. A héj színe halvány zöldes- vagy sárgásbarna, fogyasztásra alkalmas állapotban szürkésbarna, enyhén molyhos. Húsa éretten világos szürkésbarna, íze, zamata, levesessége kiemelkedik a többi közül. Koronája viszonylag laza, kissé szét­nyíló, közepes növekedés?. Vessz?i vékonyak, egyenesek. Lombja matt, sötétzöld, nagyon dekoratív. Virágai középnagyok, hófehérek, hólyagos szirmúak. Kés?n, május közepén virágzik, a kés? tavaszi fagyok nem tesznek benne kárt. Öntermékeny.

Felhasználás:
Fogyasztása csak utóérlelés után lehetséges. Vitaminokban és pektinben gazdag gyümölcsét els?sorban frissen fogyasztják, de lekvár f?zésére is kiválóan alkalmas. Ezenkívül püré, cukrozott gyümölcs, közönséges, rumos vagy pálinkás bef?tt, bor és lik?r is készíthet? bel?le. Más gyümölcsfajokkal vegyesen ivólének ki­váló. A magjából készült tea vesek? ellen gyógyhatású.

Nottingham:
Angliai származású, de egész Európában ismert. November elején szedhet?, és karácsonyig fogyasztható. Gömb alakú gyümölcsei kis, illetve közepes nagyságúak (18-25 gr.). A héj színe a napos oldalon piros, egyébként sötétbarna szín?. Szabályos középnagy koronát nevel, szép kékeszöld lombozata miatt díszfának is alkalmas. Rendszeresen és b?ven terem. Mespilus germanica 'Apyrena' Mag nélküli fajta! Gyümölcse apró és kevésbé áll el. Egyéb fajtái: Metz, Boom en Vrucht, Bredase Reus, Macrocarpa, Nottingham Neu, Royal, Westerveld, Dunkelsteiner Wald, Eschenauer Halbkugel, Puch-Weingarten, Rossatz, Schönbrunner Riesenmispel, St. Michael Kirche.

Eredet:
A növény Keletr?l származik, és onnan terjedt el valamennyi kontinens mérsékeltebb éghajlatú területeire. 50 évvel ezel?tt a naspolya még olyannyira ismert volt egész Európában, hogy a régi kertészetr?l szóló könyvekben még ?shonos gyümölcsként szerepelt.

Növény:
A naspolya mindenütt megél Európában. A fa magassága akár az 5 métert is elérheti. A naspolyafára a széles korona jellemz?, ami kellemes árnyékot szolgáltat. Tavasz végén nagy, fehér virágot hoz, ?sszel narancsszín? lombot. Levelei akár a 10 cm-es nagyságot is elérhetik, és a fonákjukon sz?rösek.

Termesztés:

A naspolya csak a túlérett stádiumában ehet?. A gyümölcsöknek addig a fán kell maradniuk, ameddig csak lehet, és a szüret után még 2 hétig hideg és sötét helyen kell tárolni. Naspolyát Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, Hollandiában, Angliában, Kaliforniában és Japánban termesztenek. Nálunk a naspolyát novembert?l Spanyolországból, Olaszországból és Törökországból importálják.

Termés:
Csak a gyümölcshús ehet?, a héja és a magja élvezhetetlen. A gyümölcshúsnak lekvárszer? az illata, és édes - savanyú, borra emlékeztet? íze van. A naspolya nagysága és formája fajtánként változó, lehet dió, vagy kisebb alma méret?, de úgy is kinézhet, mint egy apróbb körte. A héja a sárgásbarnától kezdve, a rozsdavörösön vagy a zöldesbarnán át egészen a sötétbarnáig terjedhet, kívül b?rszer?, egyenetlen és enyhén sz?rös. A gyümölcs húsa pirosas vagy barnás, puha, mint a tészta, fajtától függ?en mag nélküli, vagy 5 magot tartalmaz.

Érési ideje:
Az els? fagyos éjszakák után. A héja akkor sötétbarna és durva lesz, könnyen lehúzható, a gyümölcs pedig megpuhul. Az éretlen gyümölcs jellemz?je a fanyar, kesernyés gyümölcshús és a keser? utóíz.

Felhasználása:
Nyersen gyümölcsként, desszertekhez. Párolva sütemények töltéséhez használható fel, mint az almalekvár, bef?zés esetén pedig lekvár, zselé vagy gyümölcslé készíthet? bel?le.

Tárolás:
Az evésre alkalmas gyümölcs kb. még egy hétig h?vös, száraz helyen tárolandó. Az utánérés eléréséhez még kb. 2 hétig hideg, száraz helyen javasolt tárolni, csészeleveleivel lefelé fordítva, egy vékony réteg finom homokra fektetve.

1395 körüli forrásban szerepel el?ször kis, körte alakú, barnás héjú gyümölcsöt term? fa, bokor, cserje jelentésben. Magyarországra valószín?leg Itáliából került. Erre mutat középkori olasz-latin eredet? neve is. A középkor óta folyamatosan termesztik, elszórtan mindenütt megtalálható. Lippai János 1667-ben a pozsonyi kert tapasztalatai alapján más gyümölcsök mellett a nyospola szedését, tárolását, érlelését is részletesen leírja. Tiszta id?ben, déltájban történ? szedését, öt napig sós vízben áztatását, majd félig f?tt mustba vagy mézbe tételét ajánlja. Végül megjegyzi, hogy szalmán is megérik. A még savanyú gyümölcs megsütve vagy borban vetkezi le savanyúságát. (Surányi, 1987.) A naspolya termesztésére és fogyasztására népi szólások is utalnak. Faludi (1787): Id?vel, szalmával a naspolya is megérik. Ballagi (1850): Akkor jó a berkenye és naspolya, mikor megf? a fája alatt - idézi Margalits (1896). O. Nagy (1985) tájnyelvi szóláshasonlatként említi: Elterül, mint a naspolyabokor (azaz szélesen elterül).

http://www.balintgazda.hu/szuret48.php Kis termet? fa vagy többnyire tövét?l ágas bokor, amely a kertekben kett?s célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk b?viben a gyümölcsnek, ezért joggal soroljuk a gyümölcsterm? növények közé. De besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen molyhos, lándzsás levelei, s?r? lombja, csinos alakja, valamint 3-5 cm átmér?j?, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A családi ház kertjében, a hétvégi kertekben mindenesetre érdemes legalább egy naspolyabokrot telepíteni. A naspolya hazája Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli lejt?in van. A Balkán-félsziget országaiban vadon terem, de a kertekben szívesen ültetik. Melegigényes növény lévén a Kárpát-medencénél északabbra nemigen merészkedik. Német vendégeimt?l gyakran kérdezem, hogy ismerik-e a "mispel"-t, de többnyire tagadó választ kapok t?lük. Ezek után nehéz volna megnyugtató választ adni arra, hogy a jó öreg Linné Károly miért adta a naspolyának a "germanica" speciest. Rendszertanilag a lágymagvú almástermés?ek közé tartozik, Vagyis az almának, a körtének és a birsnek a rokona, annak ellenére, hogy a magjai kemények és nehezen csíráznak. Még azt se tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mióta termelik nálunk a naspolyát. Annyi azonban kétségtelen, hogy az els? magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzék, amelyet Bodor Pál 1812 szeptemberének 1. napján, Kolozsvárott jelentetett meg (és amely nem kevesebb, mint 34 almafajtát és 22 körtefajtát ajánlott a nagyérdem? vásárlóknak!) az egyéb gyümölcsnemek kategóriájában a "naspolyát" is felsorolja. Ennek ellenére a mai napig indokolatlanul mell?zött és mostoha gyümölcs maradt. Hogy honnan származik a neve? Minden valószín?ség szerint a latin mespila szóból, illetve annak elolaszosodott nespula változatából. A Schlágli-magyar szójegyzék (1400-1410) 1553. tétele is nespula néven említi. Számos népies neve közül a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya.

Termesztése:
Aki naspolyát akar a kertjében ültetni, az föltétlenül oltványt vásároljon. Lehet ültetni magról kelt vagy sarjból fejl?dött csemetét is, ezek azonban jóval kisebb gyümölcsöket hoznak, fájuk pedig többnyire tövises, akár csak a vad-körte és a galagonya. A faiskolákban naspolya-, körte-, alma- vagy birsalanyra szokták szemezni, illetve oltani, de el?fordul, hogy a galagonyát választják alanynak azért, hogy a bokor kis termet? maradjon. A csemete a faiskolában két év alatt cseperedik kiültethet? növénnyé. A naspolya a meleg tájak szülötte, nálunk se szereti a hideg fekvést. Legjobban a napos, félárnyékos helyeken érzi magát, épületek, falak északi oldalára ne ültessük. A téli hideget viszont jól elviseli, és a kora tavaszi fagyok se szoktak kárt tenni a kés?n nyíló virágokban. Gyökérzete sekélyen terjed, ezért nincs szüksége mélyréteg? talajra. Különben se válogat a talajokban, de legszebben a kissé nyirkos, tápdús talajokban fejl?dik. Sovány, száraz területen föltétlenül öntözni kell. A rendszeres trágyázást az én kertemben b?séges terméssel hálálja meg. A naspolya virágai öntermékenyek, nincs szükségük más fajta vagy más egyed virágporára ahhoz, hogy a virágból gyümölcs fejl?dhessék. Ez nagy el?ny, mert ily módon a naspolya társ nélkül is ültethet?. Egy átlagos család számára elegend? is egy bokor termése annál is inkább, mert egy kifejlett, egészséges naspolyabokor 40-50 kg gyümölcsöt képes teremni. Fajtái a gyakorlatban nem ismertek, jóllehet Mohácsy Mátyás: A gyümölcstermelés kézikönyve cím? korszaknyitó m?vében megemlíti a Nottinghami, a Hollandi és a Házi naspolyát. Ezeket azonban manapság már hiába keresnénk a faiskolai lerakatok kínálatában. Ezért egyszer?bb, ha igényünket arra korlátozzuk, hogy a naspolya gyümölcse nagy legyen. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, nincs is vele baj, mert rendszeresen terem. Egy dolgot azonban föltétlenül meg kell jegyezni: a naspolya vessz?it nem szabad megmetszeni. Aki ugyanis bekurtítja a vessz?ket, az a termést vágja le a bokorról, mert a naspolya term?rügyei a vessz?k csúcsán állnak. Nemegyszer találkoztam olyan kertbaráttal, aki a naspolya terméketlenségére panaszkodott. Kérdezgetésem eredménye mindig az volt, hogy ? bizony tavasszal úgy akarta a naspolyabokrot term?re bírni, hogy az ?szibarackhoz hasonlóan metszette meg. Az id?sebb naspolyabokrokat is csak ritkítani szabad, tehát szükség esetén a nagyon s?r?n álló ágakat t?b?l f?részeljük ki, és semmiképpen se feledkezzünk meg a sebek gondos kezelésér?l! A naspolya jól t?ri az ifjítást is, ezért a nagyon id?s, felkopaszodott, felnyurgult bokrokat érdemes megifjítani. Erre lombfakadás el?tt, tavasszal kerüljön sor. Ügyeljünk arra, hogy a koronát alkotó, megmaradó 5-6 vázág egyenletesen helyezkedjék el, és megközelít?en azonos er?sség? legyen. A vázágak végén föltétlenül maradjon egy egyéves vessz?, amely a továbbnövekedést biztosítja. Betegségek és kártev?k a naspolyát nem szokták megtámadni. Ennek az okát abban kereshetjük, hogy a növény minden része sok csersavat tartalmaz.

Felhasználása:
A naspolya különleges alakú gyümölcse utóér?, vagyis a fáról leszedve még nem fogyasztható. Lippai János, a Posoni kert-ben err?l így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek el?tte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik ?tet nyersen, mert f?ve nem láttam". A 17. század kertészének bölcs tanácsát ma is jó szívvel fogadhatjuk meg. A naspolyát október végén-november elején ajánlatos leszüretelni. A kemény, élvezhetetlen gyümölcsöket egy rétegben rakjuk ki a padláson vagy a kamrában. Nedves, párás helyen a penészesedését úgy el?zhetjük meg, hogy a helyiségben a hordók kénezéséhez használatos kénlapot égetünk el. Az se baj, ha fagy éri ?ket. December végére - ha szerencsénk van, akkor karácsonyra - a gyümölcsök fokozatosan megpuhulnak, színük sötétebbre vált. Ízük édes, kellemes, jellegzetes. A naspolya igen tápláló gyümölcs. Nagy értéke, hogy a naspolya akkor válik élvezhet?vé, amikor szerény a gyümölcsválaszték, hiszen a déligyümölcsön kívül karácsony és újév táján csak a saját termelés? téli alma, a téli körte és a felaggatott csemegesz?l? kerül a család asztalára. Az ünnepnapok gyümölcstálját a naspolya is színesíti, s?t még a karácsonyfára is fel lehet függeszteni -ahogy régen a dióval és az aranyalmával gyakorolták. Lekvárt, s?t zselét is lehet bel?le f?zni, mert sok pektint tartalmaz. Fája nagyon szívós, az esztergályos- és az asztalosiparban megkülönböztetett értéke van. A faszobrászok is sokra értékelik. A bokor kérge és a levelei is jelent?s mennyiség? csersavat tartalmaznak, ezért régebben cserzésre használták. A kéreg f?zetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására, a magvak f?zetét pedig vesek? elhajtására alkalmazták.

A Kelet- és Délkelet-Európában ?shonos növény, régebbi id?k óta megterem Közép- és Nyugat-Európában, így Magyarországon is el?fordul. A vadon term? naspolya - egyetlen faja nemzetségének ­ erd?széleken, cserjésekben, fás, bokros térségekben egyaránt honos. Találkozunk vele kiskertekben, ahol telepítése gyökérr?l történik. Lombhullató, alacsonyan elágazó bokor, esetleg 5-6 m-re megnöv? fácska. Ovális, széles lándzsás levelei b?rszer? tapintásúak, finoman fogazottak, sz?rösek, de a talajtól és éghajlati viszonyoktól függ?en néha csupaszak. Termése gömböly?, besüppedt csúcsát a megmaradó csészelevelek uralják. Vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyümölcse az els? fagyok beállta után a dért?l er?sen megcsipkedett állapotban fogyasztható, és tartósítás után is kit?n?, étkezést kiegészít? csemege.

Naspolya rummal:

A 3 kg teljesen érett, dércsípte naspolyát megtisztítjuk, megmossuk, és szitára téve megszikkasztjuk. 1 liter vizet 2 kg cukorral felforralunk, és a forrásban lev? szörpbe helyezzük a megmosott, lecsurgatott naspolyát. Puhára f?zzük, majd kiszedjük, és a gyümölcsöt üvegekbe rakjuk. A szörpöt egy ideig még f?zzük, 3 dl rumot teszünk hozzá, és forrón a naspolyára öntjük. A felületét tartósítószerrel kezelve az üvegeket gondosan lezárjuk, és kih?lésig ruhába csavarva, h?vös helyre téve tároljuk.

Naspolyabef?tt:
A 4 kg érett naspolyát megtisztítjuk, jól megmossuk, lábasba tesszük, és 2 kg cukrot adva hozzá 2 liter vízzel felöntjük, és puhára f?zzük. A megf?tt naspolyát kiszedjük, és üvegekbe rakjuk. A szirupot 2 dkg citromsavval dúsítva átforraljuk, s kih?lés után ráöntjük az üvegbe helyezett naspolyára. Az üvegek tetejét lezárás el?tt tartósítószerrel kezeljük, majd 80°C-on 30 percig h?kezeljük. A kih?lt bef?ttet h?vös helyen tároljuk.

 

Celeb fogyás....

Peller Mariann fogyása
Peller Mariann fogyása


 Gombos Edina fogyása!

Jáksó László fogyása
Jáksó László fogyása!

Pataki Zita fogyása 
Pataki Zita fogyása

Ábel Anita fogyása

Ábel Anita fogyása

Támogass minket

 






G.G. AdminVitaminGoogle PageRank
Copyright © - Minden jog fenntartva. VitaminBank.hu 2007 - 2014. Artemisinin – Egynyári ĂĽröm kivonat